Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-19 / 19. szám

•*» emlőivé .II

Az egyesület és a színészj íKr3> a szerkesztőhöz. —

/ a színészek ügye Magyarországon közügy, sőt több ennél, nemzeti ügy Hogy és mint Tan ez másutt kulturálla- mokban, reánk nézve másodrendű kérdés, ott hol a színművészeknek széles munka és hatásköre nyílik, mint Német, Francia, Angol és Olaszországban, nincs szüksége a színészetnek arra, hogy azt gondolják róla, miszerint kulturális és nemzeti szempontból missziót teljesít, nálunk erre szükség lévén, meg is teszik de nem kellő anyagi támogatásban rászesitik, hanem erkölcsileg agyonlámo" gatják.

Másutt a színművészet szabad művészet, nálunk rabszolgaság, másutt az lehet igazgató, ki becsületes ember és pénze van hozzá, nálunk csak azt követelik elsősorban, hogy szinészegyesületi tag legyen, tehát rabszolgaságot vállaljon, rabszolgája legyen az egyesületnek és összes ósdi és lehetetlen szabályainak és csak egyesületi rabszolgákat tarthasson tagokul. Mindnyájan tehát úgy táncolnak, ahogyan az egyesületi főenuch fütyül és ezzel azután rendben is van minden. Legföljebb, hogy a közvélemény megnyugtatására egy-egy túrgysorsjátékot kell rendezni.

Már abban, hogy kit szerződtethet az igazgató, béklyót tettek Tiiália kezére, de ezzel be nem érve, még abban is gátolták, hogy ott szerződtesse, ahol néki tetszik, mert a színházi ügynökségből monopóliumot csináltak önmaguknak, most már ez sem elég nékik, egészen monopolizálni akarják a színészetet és az iskolákat is hatalmukban akarják keríteni.

Elrohanva a szinésziskolák ellen, ők akarnak felügyeletet gyakorolni addig, amíg maguk nem nyitnak iskolát, akkor azután — ezt kérik naivul a miniszter- elnöktől — zárassa be a többi iskolákat. Tehát amig nékik magukban nem áll iskolát nyitni, addig agyonellenőrizni akarják az iskolákat, hogy azután a megölt konkurrens helyébe maguk oda álljanak és néhány gutgesinnt urnák tanári állást juttassanak. Ennyi naivitással talán még a mostani belügyérnek sem lehet jönni, aki művészeti, irodalmi és hirlapirodalmi kérdésekben oly kiváló tájékozottságot á ul el és oly nagy barátja a szabad művészetnek, szabad irodalomnak.

Való tény, hogy a szinésziskolák inkarnátusan rosszak, s hogy üzleti alapon kezelik a tanítványokat; az i- igaz, hogy az ellenőrzés elkelne náluk, de ezt az ellenőrzést csak úgy lehet alkalmazni, mint más iskoláknál, nem rendőri, hanem közoktatásügyi utón, tehát ne a szinészegyesületet, hanem a közoktatásügyi minisztert bízzák meg az

e.lenörzéssel.

A szinészegvesületnek úgy is megvan az ellenőrzési joga, azt veheti föl tagjai sorába — sajnos 1 — kit neki tetsziü. Azt megteheti tehát, hogy akinek per absolut nincsen tehetsége, azt tagjai közé nem veszi föl, de hogy a tanulástól eltiltsa akkor, midőn talán ezzel a lappangó tehetségnek alkalmat adunk a kifejlődésre, ez olyan abderai puccs, a minő csak a szinészegyesületből telik,

A színészek pedig ne gondolják, hogy ha a szinészegyesület .kezelné* a novi- ciusokat, ezeknek száma megfogyna, sőt ellenkezőleg, aki a majdani egyesületi, iskolát végig szenvedte, legyen bár a legnagyobb szamár, jogosan megkövetel had, hogy fölvegyék a tagok sorába.

F<»y színé**.

Deák Ferenc emlekezete.

Október tizenhetedikén száz esztendeje lesz annak, hogy Deák Ferenc, a kit a hálás utókor a naza bölcsének nevezett el, megszületett. Ezt a nevezetes évfordulót impozáns módon akarják megünnepelni sokan az országban. És ez helyes is. Nagy férfiakat, nemzetünk egykori vezetőit, akik nemes lelkesedéssel, minden tehetségükkel és munkaerejükkel szolgálták a nemzeti ügyet, illik is, kell is megtisztelni haló porukban. Szükséges sirtialmuk előtt tisztelettel lobogót hajtani minden pártnak, ha bármilyen elvi különbség áll is fenn közöttük.

Kossuth Lajos egy ciprusásat küldött Deák Ferenc ravatalára a kiengesztelő- dés jeléül. Kivánja mindenki, hogy nagy ünnepet szenteljenek Deák Ferenc emlékezetére. Es ez meg is lesz.

Akárki kezdeményezi is, olt lesznek az ország vezetői, főurai, főméltóságai s talán a király is vagy az uralkodóház több tagja is megjelenik a temetőben Deák Ferenc hamvai előtt.

Az ünnep rendezését valószínűleg a főváros vállalja magára, ahonnan a kezdés kiindult. Ugyanis: dr. Feleki Béla, Radocza János, Pucher József, Tencer Pál és Rózsavölgyi Manó dr. fővárosi bizottsági tagok a következő indítványt nyújtották be a főváros törvényhatóságához :

1903. év október 17-én 100 éve lesz annak, hogy Deák Ferenc született. Indítványozzuk, hogy a nagy napnak a székesfőváros által méltó módon való megünneplése és megörökítése iránt a tek. tanács mielőbb tegyen előterjesztést a t. törvényhatóságnak. Egyúttal kérjük az ügyrend 10-ik szakasza értelmében az indítvány sürgősségét kimondani s ennek nyomban való tárgyalását elhatározni. Budapesten, 1903. jan. hó 12. Aláírások.

Száraz számok.

Ez alatt a cím alatt az Eszéken megjelenő „Narodna Obrana“ egyik január havi számában cikket közöl az 1200. évben Horvát-Szlavonországba beköltözött magyarokról. E szerint Horvát-Szlavon- országban van összesen 70.589 (hetven- ezerötszáznyolcvankilenc) magyar, akik legnagyobb részt földmivelők.

Van közöttük sok hivatalnok — igy különösen nagy számmal uradalmi cseléd ; mert az itteni uradalmak egy része túlnyomóan magyar cselédséget alkalmaz.

Érdekes a magyaroknak megyék szerin ú elosztása. Legtöbb van Verőcemegyében : 31.001. A dolnji-miholjáci kerületben van: 2707. Doln|i-Miholác mezővárosban 700, Valpón 615.

A többi metrvék igy sorakoznak: Sze1 rémmegye 22.783, Pozsega 13.762 magyar lakossal, a többi eloszlik más megyékre. Kiemeli az említett lap, hogy a magyarok könnyebben elhoi valósodnak, mint a németek.

Ahol nem voltak nagyobb számban

együtt, már a beköltözőitek gyermekei elfeledték anyanyelvűket. Újabb időben mesterséges módon őrzik meg nemzetiségüket, a református lelkészek, ezek iskolái által, amiben segítségükre van a kotmány is.

A németek a horvát nyelvet nehezen és később tanulják meg, mint a magy,.» rok. Az összes szlavóniai magyaroknak 59'46 százaléka beszél horvátul.

Ezek az adatok lehetnek a horvátokra »száraz számok“, de nekünk magyaroknak hangosan beszélnek, szinte kiál- anak.

4 hazai hiikpircdalom 1901-bsn.

A hazai hírlapirodalom 1901-iki állapotáról hoz kimutatást a Magyar Könyvszemle melléklete. A kimutatás a következő :

Magyar nyelvű politikai napilap volt 70, ebből Budapesten megtelent 24, vidéken 46. 1900-ban 57. Politikai hetilap volt 93. 1900-ban 79. Vegyes; artalmu képes lap 12, 190Oban 12. Szépirodalmi és vegyestartalmu lap 22, 1900-ban 23. Humorisztikus lap 18, 1900-ban 18.

Egyházi és iskolai lap 52, 1900-ban ugyanannyi. Szaklap 268, 1900-ban 276. Hirdetési lap 2.8, 1900-ban 209. Vegyts meliéklap 33, 1900-ban 37. Összesen volt magyar nyelvű lap 826, 1900-ban 782, a szaporodás 38. A nem magyar lapokról Kereszty István számol be. — Német politikai lap volt Budapesten 13, 1900 bán 14, vidéken 24, 1900 bán 23. Szak- és vegyestartalmu német lap volt Budapesten 53,1900 bán 61, a vidéken 71, 1900 bán 59. Horvát nyelven mindkét évben 3 szaklap jelen: a eg. Szerb nyelven összesen 17 lap jelent meg, 1900 bán 18. Román nyelven 22 táp jelent meg, 1900 bán 17. Tót nyelven 10 lap, 1900 bán 11, orosz 3, cseh 1. lengyel 1, francia 4, olasz 3, héber 1. Megjelent Budapesten 86, 1900 bán 91, a vidéken 141, 1900 bán 125, összesen 227, 1900 bán 216. — A folyóiratokról Horvát Ignác tesz jelentést. Magyar nyelvű folyóirat megjelent 336, Budapesten 213, vidéken 123, német nyelvű 31, Budapesten 16, vidéken 15, olasz 1, szétb 5, tót 20, román 1, bunyevác 1, esperanto 1, összesen megjelent 396 folyóirat, Budapesten 230, vidéken 166. Az egész hazában megjelent 1443 hírlap és folyóirat, magvar nyelven 1156, nem magyar nyelven 287. A magyar nyelvű hírlapirodalom fejlődése ez: 1830 bán 10, 1840 ben 26, (1848 bán 86), 1850 ben 9, 1861 ben 65. 1877 ben 164, -1881 ben 356,

lö91 ben 645, 1901 Ijen 1156 hírlap és folyóirat jelent meg magyar nyelven.

— Párbaj dinamlttal. Egy newyorki újságban olvassuk a következő hihetetlen amerikai párba jhistóriát: Clarkson kapitány és Metrokins mérnök között lovagias ügy támadt és párbajra került a dolog. A mérnök — őt illette meg a fegyverválasztás joga — a dinamitot választotta. A párbajt tényleg ezzel a szokatlan fegyvernemmel vivták meg. Mindegyik ellenfél öt dinamit tölténynyel jelent meg a párbaj színhelyén. A segédek a közel levő legmagasabb fákra másztak fel, onnan vezényelt a vezető segéd is. A párbaj megkezdődött. Az első két lövés nem talált, azaz az első két dinamittöltény nem robbant szét, de annál borzasztóbb módon pusztított a harmadik. A segédek gyorsan lemásztak a fákról. A kapitányt megsülve szedték föl a földről, a mérnök pedig egészen eltűnt, esakis cipőit találták a párbaj helyén, A segédek erre felvették a jegyzőkönyvet és konstatálták, hogy a becsületnek megadták az elégtételt.'

— A két botanikus. Kedélyes kis történetet mondott el Gaston Bonnier. hires botanikus, mely történetnek a hőse a svéd király. Gaston Bonnier Stockholm közelében kint járt a mezőn, hogy az ottani vidéknek előtte ismeretlen faunájával megismerkedjék. Amint ott lárt s kényelmesen tépdeste a virágokat, észreveszi, hogy egy másik éltesebb ur ugyancsak botanizál s kíváncsian tekintget feléje. A két botanikus frater- nizálni kezd egymással. A mikor a sok járásban és bajlongásban kifáradtak s kissé meg is éheztek. Bonnier azt a javaslatot tette, hogy egy kis tízóraira valami közeli korcsmába térjenek.

— Nem a, — szól az idegen, — inkább jöjjön haza én velem; szívesen látom a házamnál — s azzal a királyi palotának veszi útját s kinyitja kapuját a zsebében levő kulcsosai.

Bonnier tanár persze nagyon meg volt lep elve; de az uj ismerőse még egyre mentegette magát.

— Sajnálom, szólt — csakhogy véletlenül éppen én vagyok ennek az országnak a királya s ez az egyedüli hely, ahol valakivel mulathatok, társa lóghatok.

Betörtek a palotába, tízóraiztak s egész délutánig elbeszélgettek a botanikáról, s .adnak ukmtsisa étvasdtes Csuya- hutjftrői. j

— Az első angol válóper lszá- kosság miatt. Angliában tudvalévőén oly nagy mértékben elterjedt az iszá* koíság — még a legelőkelőbb körökben is, sőt az előkelő hölgyek között nagyon is — hogy törvényhozási korlátozása vált szükségessé. Az iszákosság ellen való törvény csak nemrégiben életbe is lépett és oly szigora, hogy többek között válóoknak jelenti ki a házastársak valamelyikének iszákosságát. Az első i’yen válóper már meg is indult a londoni bíróság előtt. Érdekes, hogy i hibás fél — nö és pedig a magas aiisv’okra- ciából való, neve : lady Catherine Jane Lawson. A bázastársak tiz év óta éltek együtt, a nő 37 éves, a férj 65. Már egy hónappal az esküvő után észrevette Lawson, hogy neje szenvedélyes iszákos. Hogy leszoktassa, hosszabb utazásra indult nejével, majd mikor ez sem használt, szanatóriumba beh-ezte el. A' nő azonban még azontúl is iszákos maradt, úgy hogy a férj végre is külön- váltan élt nejétől. Pár bét előtt a rendőrség tökéletesen részeg állapotban az utcáról szedte föl Lawsonnét é3 az uj törvény értelmében pénzbüntetésben marasztalta el. A férj megsokalta a bot-, ránvokat s most hivatkozva az iszákos-, Ságról szóló törvényre, megindította neje ellen a válópert,

— A románok politikai naptára.

A minap látott napvi’agot Nagyszebenben a „Calendariu! Poporului* néven ismert román naptár. Az egész napár politikai cikkekből áll, amelyekben a szerzők félrcérthetlen célzatossággal figyelmeztetik román testvéreiket azokra a bizonyns dakó-román eszmékre. A görög keleti újév alkalmából a nagyszebeni „Tribuna,* melynek kiadásábsn megjelent naptár, az alábbi sokat mondó nyilatkozattal ajénja megvétebe naptárát: Az irodalmi íészt a románok hi‘ szekegye vezeti be.

E közlemény után közvetlenül következik egy szép megható életrajz, apró költeményekkel fűszerezve. Jaucu Avrám életrajza ez. Az életrajzot Butiureau C. Grigore jasyi tanár irta, a ki annyi melegséggel rajzolta meg hősünk egész életét, hogy félreérthetetlenül újból bebizonyosodott az, hogy a románok a Tiszánál, a Marosnál, a Duna völgyében, avagy a Prut mellett, egyformán éreznek. Az életrajz élén áll J&ncu képe, úgy, ahogy eddigelé még senki sem közölte. A kép alatt látható J&ncu sajátkezű aláírása.“ Ebben az életrajznak nevezett pamfletben Butiureanu tanár, minden iróniával inzultálja a magyar hazát és nemzetet.

— Roosewett és a négerek. Ismeretes az a küzdelem, amelyet Amerikában a fehérek folytatnak a négerek,! illetve azoknak államhivatalnokokkt való kinevezése ellen. A harc annál érdekesebb, mert Rooseweit elnök négerbwnát. Mikor nemrégiben egy négert révpéns- tárossá nevezett ki, Atulánoe voJl % fehérek méltatlankodása éa hevesen meg is támadták érte az elnököt, áj etoók azzal védekezett, hogy 6 nem beli kűlömbséget a ha v&i&ki akármilyen hivatalra is kinerad. Km» az igazságos replikára a fehérek «Jbaii- gattak. Most azonban azt jelentik Londonból, hogy az amerikai délnémet államok tendenciát látnak Rooseweit néger- politikájában. Szeríntök a legtöbb négert a déli tartományokban nevezik kJ hivatalos állásokra. Aggodalmak eljutott Roosewelthez is, ki erre azzal váiauoJt, hogy Bosztonba államügyesznek nevezett ki egy meszticet, a mint a fehér és néger házasságból ssármaaó amerikait nevezik. A boaztoniak «miatt nagyon fel vannak háborodva, mert a meszticet inkább tartják négernek, mint fehérnek. Az uj áilamügyém Bonniba végezte jogi tanulmányait éa mint sport- férfiút régóta általánosan ismerik.