Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-09 / 09. szám

SZATMÁRI FUSS UJglft i SZÍNHÁZ. „Modell.“ Souppé Ferenc/, operettéje kerüli bemutatóra szom­baton. Valami hizefgőon a ti a rabról és ennek zenéjéről bizony nem nyilat kozhatunk. Egyes helyeken vannak szép melódiák, de álta­lánosságban és legtöbb ltc’yen nincs. Meséje vékony é* valószinüt- len, mint legtöbb operettében ilyesmi előfordul. A szereplők egytől-egyig kel­lően voltak diszponálva. Lónyai Piroska bájos Colletta vo!> ; a második felvonásban miit• .mo­dell“ nagy sikert aratott. Ének­számai is kedvesek voltak. Nagyban hozzájárult az álta­lános sikerhez Ferenczi, ki mint rikkancs fin kö/.tets/.ós között játszotta végig szerepét. Torduiné ma is, mint mindig sok báj és kcílemmel oldotta meg feladatát. Csinos, kellemes hangja általános tetszést aratott. Juhász. Ilona remek szép trillái meglepően hatottak mindenkire. A férfi szereplők közül «ok tap­sot aratott Szentes, a gazdag szalámi gyáros sz-repébon. Boda kifogástalanul énekelte el az egyes számokat. Általában jó és élvezhető elő­adásban volt része a közönségnek. Vasárnap este ismételték a fenti darabot tíz. előbbihez jól «i'-eriill rlőadi-ban. Délután p< dig nagy közöm»,-g előtt gyűrött k előadásul „Ív dön­tőn CroiHe“ C/imii látványos tön dérregót adták, ni lyben a szer p- lők teljesen mogf b itek felada­tuknak. 1908. január 12. HÍREK. A t. olvasó közönség­hez ! A mai nappal a „Szatmári Friss LJjoíg“ szerkesztésétől visz- fizalápteiri. A midőn ezt a t. ol­vasó közönségnek becses tudo­mására hozom, erkölcsi köteles­ségemnek tartom, hogy köszöne­tét mondjak a szives támog iá sört, melyet irányomban tanúsí­tottak. Kérem, tartamuk meg szív«* emlékezetükben. Szatmárit. 1903. január 11-én, Majdik Árpád. — Kinevezés. Őfelsége a ki­rály Péelty Lászlót, tíz ec^edi-láp léc-ápoló és a számos balparti ármentesitő és belvi/.szabályozó társulat igazgató főmérnökét, vá­rosunk fiát, ezen állásban kifej­tett buzgó és közhasznú műkö­dése elismeréséül m szaki taná­csossá nevezte ki. Szives szeren­cse kivánaiunkai! — Felolvasó estély. A szatmári kath. kaszinó, tt »Szat- mar egyházmegyei Uör“-rel kap­csolatosan, igen szépen sikerült felolvasó-estélyt rendezett tegnap este a -Czeczil egylet“ helyisé gehen. Szorongásig telt meg a tágas nagy terem hallgatósággal. A műsort Kovsch Leó saját szerzemény ii „ Mazurká“-ja nyi­totta meg, melyet ttz illető szer­ző zongorán adott elő a in. kir. honvédznnekttr kísérete mellett, líem.k szép melódíáju ezen m*- zurku, mit ma benmtütött a szé­les körben ismert szerző, kt mű- szies.-'M előadott zongora játéká­vá), nem különben remek szép melödiáju szerzeményével óriási sik rí aratott. Ezután Bagos-y Bertalan kir. kath. fógytnn. ta­nár ur ült a felolvasó asztalhoz, és nagy figyelem között olvaita fel Szt. Geílért Csanádi püspök életét, nemkülönben azon kort, melyben ő élt, rendkívül j*le- mezte. A felolvasás után Szabó Margit k. ». (Fehérgyarmatról) sok közvetlenséggel é* igazi búj ­adott elő egy monológot „Asszony szeretnék lenni“ czini- mel. A kisasszony előadása na­gyon sikerült volt; zajos taps­vihar jutalmazta fáradságát, azon kívül két szép csokrot is kapott a rendezőségtől. A helybeli hon­véd zenekar adta elő most Schu bért „R o 8 a m u n d a“ ez. nvitá nyát, nagy praenzitással. A kö­zönség szűnni nem akaró zujos tapssal tüntette ki a zenekart, melyből nagy része volt a derék karmesternek, Nyári Józ-efuek is. A szépen siloriilt felolvasó estélyt Abaffy Jenő katasz­teri főmérnök humoros felolva­sása „Főid és Népei“ c/.immel zárta be, melyet szinte nagy tet­szés és elismerés kísért. A kuli. kaszinó helyiségébe ment át ez­után a díszes közönség, hol is n vacsora után a fiatalság tárc/ra perdült. Szünet alatt Orosz Ala­jos, Mondtk Endre, Márton Lászió, és Gliik Ferenc/, úrik adtuk «lő egy qu-trteltet, inelvet a hálás közönség zajosan megtapsolt. — A Kölcsey-kör j.m. 22-én d. u. 3 órakor, a város híz ta­nácsterméből nép-:: >rü tudomá­nyos előadást r tilde , ni-ly alka­lommal dr. Fechl- I János tart fel­olvasóit a történ -ie - köréből. SskÜVŐ. Szúnyog ll Lajos kir. államvüsuii mJrti k Aradról egybekclt Pongrác/. Olga kbasz- szonynyal, Szerdahelyi Ágoston vetési nagybirtokos kedves nevelt leányával. — Zelinger Adolf tánc/.mes*. tér f. hó 10 -én 30 intelligens nö­vendékkel megkezd ő u 3-ik cyk- lu»t. Beiratkozni még e hét folya­mán mindég lehet lakásán Ka- ziuczy-uicza 25. szám, vagy dél után 5—7-ig a tánc/.iskola helyi­ségben. Automobilon a világ körül. Április havában indult el négy nr: két német és két angol Londonból ama szándékkal, hogy automobilon járják körül ti világot. Auguszta» 31-én érkezeit a távirat Berlinbe és a uiinep Pétervárra. Egész Varsóig iste­nes volt az utjok, de onnan kezvde számtalan viszont-ngsá-g szakadj a nyakukba. A többek között az is tnogese't velük, hogy eltévedtek és teljes 48 óra hosz- szat bolyongtuk c/.ébalauul, mig végre megtalálták az utat. Sníui- talanszor megesett, hogy elakadt tak, a pneumatikánk is mindun tálán haja esett. A társaság két hétig pihent íz. orosz fővárosban, ahonnan Moszkva leié folytatja útját. Az egész telet Szibériában szándékoznak tölteni, tehát még jó időbe kerülhet, mig visszajut­nak Londonba. Az ut, a mit ed­dig megtettek, 4345 kilóméiul- hosszú. Az északi sark feltede- dése. Nemcsak a háborúhoz, de egyáltalán mindenhez első sorban pénz kell ezen a világon, még az északi sark felfedezéséhez is. — Peary sarkvidéki utazó, a ki csak a minap tért vissza expedí­ciójáról, kijelentette, hogy az északi sark elérése csak pénz kérdése. New-Yorkbol táviratoz­tak, hogy Ziegler, sokszoros iniIli om- s kijelentette, hogy ha. csak a pénzen nmük, úgy föl kell fe­dezni az északi sarkot. Ziegler már meg is biztn Pearyt egy uj sarkvidéki exptdiczió szervező­CSARNOK. A villám asszonyka. — Életkép.— Irta : VÉRTESY GYULA. (Folytatás.) Es az asszonyka mindig egyformán szives, egyformán hideg volt hozzá. Egyszer mégis majdnem kiesett a szerepéből. Geréb eszéb« jut­tatta neki azokat az időket, mikor először volt lenn ná­luk M útra -Fé 1 egy h ázá n. — Tudja, mikor az a nagy hajtóvadászat volt. — Maga akkor kertiit haza ti kuruc onyi vakáczióra. Én akkor láttam másodszor. Aztán a rákövetkező nyáron találkoztunk újra. Akkor há­rom napig voltam maguknál. Emlékszik még azokra a reggeli sétákra a bükkösben ? — Emlékszem, emlék-zetn Öli azok */ép napok voltak. Hogy ragyogott, hogy fény­iéit minden! Azóta se ragyo­gott ugv a nap!-----— Ha akarja édes Ida, ra gyoghat még az úgy, Lát ja én most ezerszerte jobban szerettem magát, mint akkor. Oszin'én, igazán beszélek ! Könnyelmű játékot akartam magával kezdeni és komoly dolog lett belőle. Szeretem, nagyon szeretem! Édes, drá­ga Ida — Ha igazat beszélné! A műidig vidám asszony­kának remegett a hangja, az ajkai közül suttogva jött jött elő a hang s a szeme, az a mindig nevető nagy kék szeme könyben úszott. A férfi odacsus/ö t eléje, átölelte a derekát s igazi, meleg szenvedély lyel, resz­ketve, suttogd hangon beszélt tovább!) : — Szeretsz, Ugy-tí mégis szeretsz ? Ida, mintha ebben * pil­lanatban téri volna magához valami öntudatlan ál in pótból, felugrik s gúnyosai végig néz ti férfin : — N*m sikerült, galam­bom ! Nem elég jól játszotta a szerepét. Pedig az ilyen visszaemlékezések elég jó horgok ostoba halacskák számára. — Ida ! — kiáltott fel a a férfi — higy nekem! Na­gyon szeretlek, talán élni sem tudnék nélküled. Légy az enyém, válj vl a férjedtől. I Légy az én drága, édes, kis feleségem! H{l$ 7 — Nem, barátom, réz os­tobaság lenne a részemről. Mert nem szeretem magát sem. És igy mégi* jobb dol­gom van . . . A gúnyosan odavetett sza­vak teljesen kihozták u fér­fit a sodrából. Mint valami fel ingerelt v/d, úgy támadt az asszonyra : — Hazudsz! Szeretsz! És az enyémnek kell lenned, mert nekem legtöbb jogom van hozzád! — Miért? — kérdi ku- czugva Ida. — Mert tiszta lelked első szerelme az enyém volt. Ida, Ida, légy könyörül'tes ! Sze­res*, szeress! — Nem szeretem! Kifvjtözött az ölelő karok­ból » ott hagyta magára * bitó urat. Hanem »zért többé még s«m mért v ie talái- koeni. Félt, hogy másodszor már nem tudná tnégtanni, hogy kaczagjon gúnyosan akkor, mikor aszive, a lelke, a vér«*, mindene arra kény­szeríti, hogy a féifi nyakába boruljon. És nem is találkozott. Mikor újra találkoztak más­nap, akkor az asszonyka már n gyón csendes, nagyon hi- dvg volt. Mintha c»nk aludt volna, úgy feküdt ott kite- riive, c»sk * halántékából szivárgott lassan a vér. . . . Geréb Béla ur pedig oda­haza fájdalmában a földön fetrengve olvasta a levelét: „Bolond az élet! Addig gyűlöl ez ember valakit, mig belc-zerrf................Eli pedig ma gi ii csak meg nkartem migani bos/ulni — s ha c*akugyan szeret: akkor meg is bo'»'/HÍt*m ... ha nem. ha íno t is csak hazudott: akkor magamórt haltam meg. Ugv szeretem hinni ebben az u’oló pero/.ben, hogy szentelt igazán — legalább fájni f<*g utánam egy kicsit a szive. — Eli nagyon sze- e t<-ni, azért haliam tm-g.“ V ege. IMettaM A SZATMÁRI FRIS-UJSÁG kiadó hivatala. \ f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom