Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-31 / 31. szám

1908. január 31.

SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG

S

Felhívás.

a városi tisztviselőkhöz!

1898. év október havában felhívást intéztein a városi tisztviselőkhöz: városi

tisztviselők országos egyesületének alakítására

Felhívásom, mint tapasztaltam, vegyes érzelmeket keltett. Mindössze alig akadt húsz város, mely érdemesnek tartotta, hogy velem szóba álljon. Ez, megvallom, elkedvetlenített, míg végre egy kis szab. kir. város tanácsa megadta a ksgyelem- döfést és kijelentette, hogy a városi közigazgatási tisztviselők országos egyesülése teljesen felesleges valami, mert az államosítás küszöbön van.

Ki tudja, talán neki van igaza, gondolám. Tudomásul vattem és az eszmét az ösza czélja, hogy az ország ösz- szes városi tisztviselői egy közös táborba toborzódva, közös igyekezettel és egyesült erővel, mint egy test és egy lélek hassanak a városi közigazgatás kóros tüneteinek orvoslására vagy legalább is tovább terjedésének meggátlására, a városi köz- igazgatási tisztviselők helyzetének javítására, társadalmi bajainak lehető megszüntetésére. Terjeszkedjék ki az egyesület mindenüvé, hol a magyar városok közigazgatása és azok tisztviselői érdekében tenni való mutatkozik. Legyen védője és képviselője a városi közigazgatás és tisztviselői jogos kívánalmainak.

Pápán, 1903. jan. 20-án.

Hazafiul üdvözlettel

Kemény Béla,

Pápa r. t. város jegyzője.

szes iratok kapcsán mint további intézkedést nem igénylőt irattárba helyeztem; magam pedig szerényen félreálltam éa figyeltem az idő nagy tcleakopján keresztül, mikor jön fel a várvavárt csillag, valamely nagynevű, magas állású, tekintélyes és befolyásos férfiú személyében, a ki az eszmét életre kelti és talpra segíti.

Azóta teljes négy esztendő múltéi. De hiába, nem akadt senki, a ki a mi ügyünkkel törődött volna.

így hát uraim ott vagyunk ma is, a hol négy év előtt voltunk, nincs senki, a ki mondaná: szeretlek gyermekem.

Mi ebből a tanulság? az, hogy a ki maga magát el- hagyja, azzal az Isten sem sokat törődik. Tehát ne hagyjuk el magunkat, hanem tömörüljünk és csoportosuljunk. Én ezennel újra felveszem a mozgalom fonalát és ezúttal ez utón kérem fel az összes magyar városok tanácsait és tisztviselőit, foglalkozzanak behatóan ez eszmével és értesítsenek alábbi czimen levél utján arról, vájjon óhajtják-e a magyar városok köz- igazgatása és annak tisztviselői érdekét szolgáló „városi közigazgatási tisztviselők országos egyesülete“ eszméjének megvalósítását, mikor és hol óhajtják az alakuló gyűlés megtartását.

E mozgalom programmja természetesen ma is az lesz, melyet négy év előtt felhívásomban közzétettem. Alakítsuk meg: A városi tisztviselők országos egyesületét! legyen ezegyesületnek az

• <£■ ’ i}

Színház.

Dr. Várady Antal drámáját „Rafaelt“ adták csütörtökön 29-én ifj. SzeniványiSándor vendégszereplésével igen szép közönség előtt.

Az előadást minden esetre kellemessé tette a törekvő fiatal színész kiváló alakítása. Kellemes megjelenése, fiuom orgánuma s biztos és bátor fellépése nagy jövőre való jogosultságát vétette velünk észre. Az egész előadás általában véve igen jó volt. Kiváló drámai erővel játszott IIo- léczy, igen csinos szerepet kupott. Étsy Emília is, kit még ily nagy szerepben nem volt alkalmunk látni, melyben elismerésünket teljes mértékben ki is vivtu.

— Heti műsor. Ma szombaton „Nőemanczipáczió“ énekes vígjáték. — Vasárnap délután fél- helyárakkal „Csizmadia mint kísértet*, este rendes helyárukkal a „Csókou szerzett vőlegény.“ népszínmű.

HÍREK.

— UJ igazgató. A „Szatmári első gőztóglagyár“ csütörtökön tartott igazgatósági ülésében Emerich Tivadart, u „Fon eiere“ biztositó-társaság titkárát igazgatóul választotta meg.

— Eljegyzés. László Endre állami állatorvos eljegyezte Trop- loAits Hermán nagybányai nagy- kereskedő Ilonka leányát.

— A város adósságainak konvertálása. Mint értesülünk, Pap Géza polgármester budapesti útja a város 1.900.000 kor. adósságainak konvertálásával vau összefüggésben. Mindenesetre igen előnyös volna a városra nézve a konversíó, mert 50 év alatt mint- egy 300.000 koronát takaríthatna meg. Ügy halljuk, hogy kedvező feltételek mellett létre is fog jönni a konverzió.

— Emlékeztető. Ma dé!u

tán 6 órakor tartja az ev ref. fogyinn tornacsarnokában domn- hidi Domahidy István ur a „Lo- rántffy-egylet“ elnöke hazafias

✓

felolvasó estélyét. — Tárgya, mint már jeleztük a szabadság- harc/, ból s az ezt követő időkből van merítve s a mennyiben sem politikai sem felekezeti érdekeit nem érinti az újabb nemzedéknek, felhívjuk a nagy közönséget, hogy felekezeti kü- lömbség nélkül és minél nagyobb számban vegyen részt a felolvasáson.

— Bérbeadás. A város a Darvasomban és Nagy-Csonkáson levő legelőit, melyeket eddig Oroszfalu lakossága bérelt ki 7500 koronáért, jelen évra 8000 koronáért hujlandó bérbe adni, melyet az oroszfaluiak értesülésünk szerint mér meg is Ígértek.

— A szatmári gör. kath. egyház vasárnap febr. hó 1-én d. e. 11 órakor a gör. kath. iskolában egyházi tanácsülést tart. Tárgya a mull évi zárszámadások bemutatása.

— A városi szivattyúk az esős időjárás és a pinczékből előtörő vizár folytán a gyakori használat miatt nagyon megrongálódtak. A város most ezeket kijavíttatta s hajlandó a közönség használatába átbocsátani. A díjszabályzatot most állapítják meg.

— Óvakodjunk a vásári ügynökök becsapásaitól. — Kü- iönöseti nagy vásárok alkalmával ellepik a piaczot s ügyes fur- fanggal csapják be a hiszékeny embereket, az úgynevezett vásári ügynökök, kik egy két korona felpénzzel lekötik az eladót és ha többet ígérő vevőt nein találnak, veszni engedik felpénzüket. — persze az eladó kimarad a vásárból, mert a felpénz következtében nem meri eladni a jószágát. Taukóczy Gyula h. főkapitány ennek orvoslására különösen ft vásártéren, de más feltűnő helyeken is a következő szövegű táblák kifüggesztését rendelte el': „Óvakodjunk az ügynökök kevés felpénzzel kötendő vásárlásaitól s minél nagyobb összegű felpénzt követeljünk.

— Rendőri hirek. Lukács

Ferencz mosóintézeti tulajdonosnak f. hó 26-án két sonkát és oldalast szállított haza Szeklenczy József, de gondosan meg is figyel te, hogy hova teszi el a gazda. Má°nup Toms» Péter nevű társával együtt el mentek a sonkák után és fáradozásukat siker koronázta. Az elemeit sonkákat és oldalasokat a bidonkivül szállították s mindjárt eladták uz egyik sonkát és az egyik oldalast 2 ko- ronáér% melyen nagyot ittak, a másik sonkát és oldalast nem mervén czipelni egy üres telken deponálták, de vesztükre, mert ennek révén fel lett fedezve tettük és a rendőrség nyakon csípte őket. — Hasonlóan járt még két nmsik atyafi, kik tévedésből vagy öt libát vettek párlfogáiukba, hogy azok el ne tévedjenek, de a csendőrség más véleményen volt és libástól együtt bekísérte őket.

Az áruló pisztoly.

— Amerikai elbeszélés. —

Houston várostól éjszakra, mintegy ötven inértföldnyire, örnledez Trinidad egyik mellékfolyója. Kis, alig öl méter széles folyó ez, mely mellett bőven tenyész a gyapot; partjain számos telepitvény van,

: melyeknek birtokosai mind í európai s leginkább skót bevándorlók. Ezek egyike Mung- les Edward, csak néhány év előtt telepedett le nejével Helénával s két gyermekével I Richárddal s Marival e környéken, s a különben nem igen nagy kiterjedésű telepitvény, gazdájának fáradozása s szorgalma folytán rövid idő alatt annyira felvirágzott, hogy hozzá hasonlót alig lehetett találni. Élvezte is Mang- les fáradozásának gyümölcsét I Mert a telepilvényes családok között egy sem volt oly gazdag, oly boldog, mint az övé.

Ö mintegy ötven éves, erőteljes férfi volt; napbarnitot- ta arcza, ép termete még fiatalabbnak tüntette föl. Fia Richárd, ki húsz esztendős lehetett, atyjának szakasztott mása volt; mint Mangles egyedüli fia, atyjának sokban segítségére volt; igy, <3 szokta meglátogatni a houstoni kereskedőket, kikkel atyja üzleti összeköttetésben állt. Épen ezen czélból utazott jelenleg is Houstonba. Szép tavaszi alkonyat volt, amilyen nálunk csak néha nyáron szokott lenni; a nap csak most nyugodott le a „prai- riek“ végtelenjébe, a természetben méla csend uralkodott, melyet csak néha-néha zavart üteg a madarak csiripelése; Manglesnek a pataktól kissé félre eső háza szintén egészen csendes, Heléna a kertben lévő s indával sűrűn befutott lugasban ül leányával, Marival. Mindketten kötéssel foglalkoznak, melyet néha fél- retevén, majd az anya, majd a leány szemét türelmetlenül s aggódva a végtelen prairiek- re irányozza.

Van is okuk aggódni! Richard ugyanis, kit atyja még vagy két hét előtt Houstonba küldött, hogy ott bizonyos ügyekben eljárjon s azonkívül holmi apróságot vásároljon, még mostanáig sem tért vissza; pedig már öt nap előtt itthon kellett volna lennie. Miután egy hét alatt vissza nem tért, az aggódó atya leggyorsabb lován Houstonba vágtatott, hogy ott fia után tudakozódjék.

Heléna aggodalma növekedett, midőn férje sem látszott visszatérni; többször kiment a házból, körülnézegetett, nem mutatkozik-e valahol lovas. De az csak nem akart mutatkozni.

Folyt. köv.

Fel. szerk.: Ifj. Csomay Imre. Lapkiadó: Morvái János.