Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-31 / 31. szám

1908. január 31. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG S Felhívás. a városi tisztviselőkhöz! 1898. év október havában felhívást intéztein a városi tisztviselőkhöz: városi tisztviselők országos egyesületének alakítá­sára Felhívásom, mint tapasz­taltam, vegyes érzelmeket keltett. Mindössze alig akadt húsz város, mely érdemes­nek tartotta, hogy velem szóba álljon. Ez, megvallom, elkedvetlenített, míg végre egy kis szab. kir. város ta­nácsa megadta a ksgyelem- döfést és kijelentette, hogy a városi közigazgatási tiszt­viselők országos egyesülése teljesen felesleges valami, mert az államosítás küszö­bön van. Ki tudja, talán neki van igaza, gondolám. Tudomásul vattem és az eszmét az ösz­a czélja, hogy az ország ösz- szes városi tisztviselői egy közös táborba toborzódva, közös igyekezettel és egye­sült erővel, mint egy test és egy lélek hassanak a vá­rosi közigazgatás kóros tüne­teinek orvoslására vagy lega­lább is tovább terjedésének meggátlására, a városi köz- igazgatási tisztviselők hely­zetének javítására, társadalmi bajainak lehető megszünte­tésére. Terjeszkedjék ki az egyesület mindenüvé, hol a magyar városok közigazga­tása és azok tisztviselői ér­dekében tenni való mutat­kozik. Legyen védője és kép­viselője a városi közigazga­tás és tisztviselői jogos kívá­nalmainak. Pápán, 1903. jan. 20-án. Hazafiul üdvözlettel Kemény Béla, Pápa r. t. város jegyzője. szes iratok kapcsán mint további intézkedést nem igénylőt irattárba helyeztem; magam pedig szerényen félre­álltam éa figyeltem az idő nagy tcleakopján keresztül, mikor jön fel a várvavárt csillag, valamely nagynevű, magas állású, tekintélyes és befolyásos férfiú személyében, a ki az eszmét életre kelti és talpra segíti. Azóta teljes négy esztendő múltéi. De hiába, nem akadt senki, a ki a mi ügyünkkel törődött volna. így hát uraim ott vagyunk ma is, a hol négy év előtt voltunk, nincs senki, a ki mondaná: szeretlek gyerme­kem. Mi ebből a tanulság? az, hogy a ki maga magát el- hagyja, azzal az Isten sem sokat törődik. Tehát ne hagy­juk el magunkat, hanem tö­mörüljünk és csoportosuljunk. Én ezennel újra felveszem a mozgalom fonalát és ezúttal ez utón kérem fel az összes magyar városok tanácsait és tisztviselőit, foglalkozzanak behatóan ez eszmével és ér­tesítsenek alábbi czimen le­vél utján arról, vájjon óhajt­ják-e a magyar városok köz- igazgatása és annak tisztvi­selői érdekét szolgáló „városi közigazgatási tisztviselők or­szágos egyesülete“ eszméjé­nek megvalósítását, mikor és hol óhajtják az alakuló gyű­lés megtartását. E mozgalom programmja természetesen ma is az lesz, melyet négy év előtt felhí­vásomban közzétettem. Ala­kítsuk meg: A városi tiszt­viselők országos egyesületét! legyen ezegyesületnek az • <£■ ’ i} Színház. Dr. Várady Antal drámáját „Rafaelt“ adták csütörtökön 29-én ifj. SzeniványiSándor ven­dégszereplésével igen szép közön­ség előtt. Az előadást minden esetre kel­lemessé tette a törekvő fiatal szí­nész kiváló alakítása. Kellemes megjelenése, fiuom orgánuma s biztos és bátor fellépése nagy jövőre való jogosultságát vétette velünk észre. Az egész előadás általában véve igen jó volt. Ki­váló drámai erővel játszott IIo- léczy, igen csinos szerepet kupott. Étsy Emília is, kit még ily nagy szerepben nem volt alkalmunk látni, melyben elismerésünket tel­jes mértékben ki is vivtu. — Heti műsor. Ma szomba­ton „Nőemanczipáczió“ énekes vígjáték. — Vasárnap délután fél- helyárakkal „Csizmadia mint kí­sértet*, este rendes helyárukkal a „Csókou szerzett vőlegény.“ nép­színmű. HÍREK. — UJ igazgató. A „Szat­mári első gőztóglagyár“ csütör­tökön tartott igazgatósági ülésé­ben Emerich Tivadart, u „Fon eiere“ biztositó-társaság titkárát igazgatóul választotta meg. — Eljegyzés. László Endre állami állatorvos eljegyezte Trop- loAits Hermán nagybányai nagy- kereskedő Ilonka leányát. — A város adósságainak konvertálása. Mint értesülünk, Pap Géza polgármester buda­pesti útja a város 1.900.000 kor. adósságainak konvertálásával vau összefüggésben. Mindenesetre igen előnyös volna a városra nézve a konversíó, mert 50 év alatt mint- egy 300.000 koronát takaríthatna meg. Ügy halljuk, hogy kedvező feltételek mellett létre is fog jönni a konverzió. — Emlékeztető. Ma dé!u tán 6 órakor tartja az ev ref. fogyinn tornacsarnokában domn- hidi Domahidy István ur a „Lo- rántffy-egylet“ elnöke hazafias ✓ felolvasó estélyét. — Tárgya, mint már jeleztük a szabadság- harc/, ból s az ezt követő idők­ből van merítve s a mennyiben sem politikai sem felekezeti ér­dekeit nem érinti az újabb nem­zedéknek, felhívjuk a nagy kö­zönséget, hogy felekezeti kü- lömbség nélkül és minél nagyobb számban vegyen részt a felol­vasáson. — Bérbeadás. A város a Darvasomban és Nagy-Csonkáson levő legelőit, melyeket eddig Oroszfalu lakossága bérelt ki 7500 koronáért, jelen évra 8000 koronáért hujlandó bérbe adni, melyet az oroszfaluiak értesülé­sünk szerint mér meg is Ígértek. — A szatmári gör. kath. egyház vasárnap febr. hó 1-én d. e. 11 órakor a gör. kath. is­kolában egyházi tanácsülést tart. Tárgya a mull évi zárszámadá­sok bemutatása. — A városi szivattyúk az esős időjárás és a pinczékből elő­törő vizár folytán a gyakori használat miatt nagyon megron­gálódtak. A város most ezeket kijavíttatta s hajlandó a közönség használatába átbocsátani. A díj­szabályzatot most állapítják meg. — Óvakodjunk a vásári ügynökök becsapásaitól. — Kü- iönöseti nagy vásárok alkalmával ellepik a piaczot s ügyes fur- fanggal csapják be a hiszékeny embereket, az úgynevezett vásári ügynökök, kik egy két korona felpénzzel lekötik az eladót és ha többet ígérő vevőt nein talál­nak, veszni engedik felpénzüket. — persze az eladó kimarad a vásárból, mert a felpénz követ­keztében nem meri eladni a jó­szágát. Taukóczy Gyula h. fő­kapitány ennek orvoslására kü­lönösen ft vásártéren, de más feltűnő helyeken is a következő szövegű táblák kifüggesztését rendelte el': „Óvakodjunk az ügy­nökök kevés felpénzzel kötendő vásárlásaitól s minél nagyobb összegű felpénzt követeljünk. — Rendőri hirek. Lukács Ferencz mosóintézeti tulajdonos­nak f. hó 26-án két sonkát és oldalast szállított haza Szeklenczy József, de gondosan meg is figyel te, hogy hova teszi el a gazda. Má°nup Toms» Péter nevű tár­sával együtt el mentek a sonkák után és fáradozásukat siker koro­názta. Az elemeit sonkákat és oldalasokat a bidonkivül szállí­tották s mindjárt eladták uz egyik sonkát és az egyik oldalast 2 ko- ronáér% melyen nagyot ittak, a másik sonkát és oldalast nem mervén czipelni egy üres telken deponálták, de vesztükre, mert ennek révén fel lett fedezve tet­tük és a rendőrség nyakon csípte őket. — Hasonlóan járt még két nmsik atyafi, kik tévedésből vagy öt libát vettek párlfogáiukba, hogy azok el ne tévedjenek, de a csendőrség más véleményen volt és libástól együtt bekísérte őket. Az áruló pisztoly. — Amerikai elbeszélés. — Houston várostól éjszakra, mintegy ötven inértföldnyire, örnledez Trinidad egyik mel­lékfolyója. Kis, alig öl méter széles folyó ez, mely mellett bőven tenyész a gyapot; part­jain számos telepitvény van, : melyeknek birtokosai mind í európai s leginkább skót be­vándorlók. Ezek egyike Mung- les Edward, csak néhány év előtt telepedett le nejével Helénával s két gyermekével I Richárddal s Marival e kör­nyéken, s a különben nem igen nagy kiterjedésű telepit­vény, gazdájának fáradozása s szorgalma folytán rövid idő alatt annyira felvirágzott, hogy hozzá hasonlót alig le­hetett találni. Élvezte is Mang- les fáradozásának gyümölcsét I Mert a telepilvényes csalá­dok között egy sem volt oly gazdag, oly boldog, mint az övé. Ö mintegy ötven éves, erő­teljes férfi volt; napbarnitot- ta arcza, ép termete még fiatalabbnak tüntette föl. Fia Richárd, ki húsz esztendős lehetett, atyjának szakasztott mása volt; mint Mangles egyedüli fia, atyjának sokban segítségére volt; igy, <3 szok­ta meglátogatni a houstoni kereskedőket, kikkel atyja üzleti összeköttetésben állt. Épen ezen czélból utazott jelenleg is Houstonba. Szép tavaszi alkonyat volt, amilyen nálunk csak néha nyáron szokott lenni; a nap csak most nyugodott le a „prai- riek“ végtelenjébe, a termé­szetben méla csend uralkodott, melyet csak néha-néha zavart üteg a madarak csiripelése; Manglesnek a pataktól kissé félre eső háza szintén egé­szen csendes, Heléna a kert­ben lévő s indával sűrűn be­futott lugasban ül leányával, Marival. Mindketten kötéssel foglalkoznak, melyet néha fél- retevén, majd az anya, majd a leány szemét türelmetlenül s aggódva a végtelen prairiek- re irányozza. Van is okuk aggódni! Ric­hard ugyanis, kit atyja még vagy két hét előtt Houstonba küldött, hogy ott bizonyos ügyekben eljárjon s azonkí­vül holmi apróságot vásárol­jon, még mostanáig sem tért vissza; pedig már öt nap előtt itthon kellett volna len­nie. Miután egy hét alatt vissza nem tért, az aggódó atya leggyorsabb lován Hous­tonba vágtatott, hogy ott fia után tudakozódjék. Heléna aggodalma növeke­dett, midőn férje sem látszott visszatérni; többször kiment a házból, körülnézegetett, nem mutatkozik-e valahol lo­vas. De az csak nem akart mutatkozni. Folyt. köv. Fel. szerk.: Ifj. Csomay Imre. Lapkiadó: Morvái János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom