Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)
1902-12-10 / 88. szám
1902. deexaaiker 28. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG S SZÍNHÁZ. Hercze* Fcrcucz remek szép tünclóregóje, a „Balatoni rege’1 került bemutatóra f. bó 21-én sajnos, kevés közönség előtt. Vasárnap ismételték ezen szép darabot, mikor is valamivel nagyobb közönség jelent meg, de nzórt telt ház nem volt most sem. Úgy a szombati, mint a vasárnapi előadás minden tekintetben sikerült. Az előadó személyzet egytől- sgyig kitünően állotta meg helyét, szerepek tudása, kitűnő játékkedv, alapos tanulmányozás mindegyiknél megvolt. Maga a színdarab egy tündér- regét mutat be gyönyörűen sorakoztatott képekben s még inkább gyönyörű költői nyelvezetben, melyet igazi élvezet volt hallgatni színészeink ajkáról. Iloléczi Bonignát, egy özvegy uriasszonyt adott sok bájjal és nemes fenséggel. Toilettje, mely korhű és fényes volt, csak nagyban emelte fejedelmi alakját. Játéka most is a legjobb volt, mint mindig, rnel- lete Bároti Endre, (Kinizsy Pál) sikerrel játszott. Örvendve emlékezünk meg Fodor!4)szkárról, ki Mátyás ki- rálytj’ajta, olyan tiszta, olyan ügyes játékkal, hogy dicséretére legyen mondva, mindnyájunkat meglepett. fítsy Emilia, mint Sió nagyon bájos, nagyon kedve* volt: szerepét remekül oldotta meg. Ligeti Lajos (Pipac*), Szentes (S/.u'opkó) nemkülönben Egry Kálmán (Stozius mester) s végül Máthé Irén (A inolnárué) kifogástalan játékukkal nagyban előmozdítói voltak az est sikerének. HI REK. — Népmozgalmi statisztikai kimutatásból vettük, hogy október hóban Magyarország területén legkevesebb házasság a városok közzül Szatmáron köttettek 8zámszerint 8-au, legtöbb házasság Zomborban kötettett 43. — -Uria Lacosta ez annak a híres drámának czime, mely ;t bécsi burg színház állandó műsor darabja és uállunk f. hó 26- án kerül szinre A meséje inesz- sze keletről való, a zsidók ősfészkéből. A darabban szebbnél-szebb régi keleti és zsidó énekek fordulnak elő, közte a bires „Kohl Nidre“ is. A darabban az egész személyzet úgy a drámai, mint az operett játszik. A nagy hatású és világhírű drámára felhívjuk a közönség figyelmét. — Színházi hir. Ünnep első napján d. u. 3 órakor gyermek előadás lesz a színházban. «Hófehérke és a hét törpe“ czimü látványos tündérrege. A nagyoknak ajánljuk, a „kicsinyek“ szórakozása végett a fenti czimü tündérregét. — Hirtelen halál. Licz József napszámos, a szentvérdülő- ben, hol lakása vau, tegnap délelőtt hirtelen rosszul lett s azonnal meghalt. Hulláját a hason- szenvi kórházba szállították, hol a rendőrség fölbonczoltatta, mikor is kitűnt, hogy az illető heveny alkohol vérmcrgezésbe balt meg, amely előidézte a szív bénulását. és a halált. — Véresverekedés. Vasárnap este a törökcsászárboz ozimzett korcsmába vigan pálinkáztab u helybeli badsoreg hadfíui, később a pálinka hatása folytán össze verekedtek és alaposan elvertek egy bujtársa', megjelent a helyszínen a rendőrség, de n#m tudott végett vetni a verekedésnek, igy u kaszárnyából kellett a katonai készültséget segítségül hívni a kik aztán a verekedőket bekísérték. — A korcsolyázó sport kedvelők figyelmébe. A Kos- suth-kerti jég pályán, ha kedvező az idő minden nap délelőt és délután lehet korcsolyázni miután annak rendben tartásáról gondoskodva van, továbbá fél 5 óra után villany világítás mellett lehet korcsolyázni, melegitő szobáról fennt a kioszban gondoskodva vun. Valkovits Samu bérlő. — Csodaszép karácsonyi ajándékok érkeztek Weiez Albert üveg kereskedésébe. SZATMÁRI SZÍNHÁZ Kedden, deczember hó 23-án Újdonság! Itt először! Újdonság! AZ ŐRNAGY UR Énekes bohózat 3 félvonásban, írták: Mars és Keroul. Fordította: Holtai Jenő. SZEMÉLYEK : Montigiron ezredes Bátosi E. Laburdette, őrnagy Krémer S. Henri Fevill hadnagy Júliái J. Chumpeox önkéntes Ligeti L. Maulurd közhuszár Fehérvári Lurdinet manipulánsőrmester Kaposi E. Bandiconrt, kapitány Fodor ö. Verdier hadnagy Soproni E. Michu Tordai B. Dmgonis gyógyszerész Szentes J. Maloizel adópénzt. Szerdaheji Filerin apó, előijarósági titkár Szilágyi ö. Puulette Lónyai P. Heloise néni Bera Ii. Pauline Étsy E. özv. Mártinué B. Polgár Dingione Holécxy I. Savoreux vendéglősné Markovicsn Rozalie szobaleány Molnár A. Emma, színésznő Vedrődi Cumil, „ Jálica Leokádia. „ Kolozsvári Manette, ptnczérlány Perczel Toition „ Hevér Griselné Jávor Godettné Máté Irén Helyárak rendesek. Szerdán nincs előadás. CSARNOK. Egy keserves éjszakám a nádasban. Irta : Férjé ssy Lajos. (Folytatás.) Hányszor sóhajtottam fel : „Bárcsak ne hagytuk volna «I a csónakot!“ Próbáljuk megkeresni. Hisz erőlködés volt ez a dolog. Addig még nem éreztem a félelmet, hanem midőn a kimerülés jelei kezdtek mutatkozni s pár vérszivó na- J dály hogy nem, utat találta bőrömhöz — kezdtem nyugtalankodni. Járásom gyorsabb és iz- gatottab lett, a csonka rúddal nem tapogattam oly elövigyázattal, mint előbb, s igy történt, hogy lebuktam valami elhagyott, régi csatornába. Fejem felett ösz- szecsapott a mocsár vize. . . Ekkor már szinte eszméletemet vesztettem, ijedten kapkodtam jobbra balra, a puska, tarisznya húztak lefelé, majd úszni próbáltam be a sűrűbb nád közé. Hü kísérőin odafurakodott mellém, kapkodott a vál- laim felé, majd arczomhoz dörzsölte a léjét, közben rémesen riyifogott, éreztem forró lehelteiét. Végre úgy tűnt fel, mint ha lábaim már érnék a földet, de mint felakartam ál- lani, ónsulylyal húzott valami lefelé; laza vizi növények csavarodtak vadászcsizmám köré. Folyton kapkodva a nádszálakat, csúsztam tovább. Majd le nem irható halálos félelem vett rajtam erőt, a midőn észrevettem, hogy hü kutyáin eltűnt mellőlem. Sikoltoztam a nevét, az éktfentartástól sarkalva, végső vad erőfeszítéssel törtem előre s kifáradva, agyon gyötörve végre oly helyre értem, hogy fel- állhattam a vízben, szilárdabb talajt éreztem lábaim alatt, ámbár hónaljig ért még a víz, de pihenhettem. Az eső ez idötájt már zuhogott. Korornsötétség terült el mindenfelé. Halálos bágyadtság fogott el. Eszembe jutottak azok a rémes történetek, melyeket régen, gyermekkoromban olvasgattam. Az amerikai őserdők, prairiek halálos veszélybe jutott vadászai, a mocsarakba fűlt vadászok, a nagy vizikigyók, — melyekre gyermekkoromban oly irtózattal gondoltam. Eszembe jutott a csendes otthon, az aggódó, szerető feleség, mindazok, kiket szivem szeretett, Bizonyos, addig sohasem érzett csodás ihlet szállott meg. Közéig az utólsó óra. El vagyok veszve. Fohászkodtam lelkem igaz melegénél, kétségbeesésével a mindeneket bölcsen elintéző isteni gondviseléshez, esdekelvén segítségért, szabaditásért. És ekkor lelkem némileg megkönnye- bült, a remény éledni kezdett bennem, az igaz buzgalom, mint édes megnyugtató balzsam járta át egész valómat. A zápor elállott. Rózsa-» szinü sáv kezdett terjengem az égbolt egyik részén. Arra van tehát Kelet. A nádas világa is kezdett megmozdulni. Lubiczkolás, gágogás hangjait hozta felém a feltámadt hüs hajnali szellő. Ismét elkezdtem kísérletezni a lassú előrehaladással. A csonka rudat elveszítettem, de puskám megmaradt, azt használtam tapogatóul. A kulacs fenekén is találtam még egy kis italt, azt mohón felhajtottam, mert éreztem, hogy torkom kiszáradt és nagyon szomjazom. Félve tekingettem jobbra- balra, nem látom-e meg valahol szegény kutyám hulláját, mivel szentül hittem, hogy elveszett. Neki 5—6 órán ár folytonosan úszni kellett, lehet, hogy agyon- fáradt. Félórát mehettem övig érő vizben, midőn egy* szer egy egyenes nádut végén megpillantottam a ver- seczi várhegy „Don Juan“- jának sötétlö vonalait. Ekkor már tájékozni kezdtem magamat, hiszen nem lehetek mezsze sem a keresztöltéstöl, sem á halásztanyától. Ismét vágj' félórát mehettem, előre, midőn rábukkantam a keresett töltésre, melynek koronáját csak itt ott lepte el a viz. Előre a halásztanya felél Kezdett világosodni, de a messzebb fekvő tárgyak inég ködszerii párával voltak bevonva. A nyílegyenes töltésen a messze távolban valami mozgó alak közeledett. Néliány perez múlva a nyakamba ugrott az öreg „Achil“. Vinyákolt, szökdö- sött jobbra balra, belevetette magát a csatornába, majd ismét reám ugrott. Az ö kutyaörömének oly megmegható jeleit adta, hogy arczomhoz szorítottam az ö kedves szőrös pofáját s közel voltam hozzá, hogy meg is csókolom. — Halló! Halló! — hangzott a távolból. „Achil“ arra tekintett, majd előre rohant, Pista gyerek jött a örcsónakkal! Édes tekintetes uram! de nagy baja is lőhetett. Ez a jámbor állat ébresztött föl — mert dühbe hozta a kutyáinkat. Vonyitottak előbb is, de nem gondoltam vele, azt hittem, Joun a csősz megy lesre. A hogy kinyitottam a kunyhó ajtaját, bejött az okos állat, mindjárt gondoltam, hogy bajba lőhet a tekintetes ur. (Folyt, kív.)
