Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)

1902-12-06 / 83. szám

.isi t éífmpni, 83. sam. Szaímár, 1802. szoaibaf, december 0, Egyes &M'a fiiiei •e­V;' '•% <.<•/ Jáajpeieiiih tnindéiump korán reggel Hirdetések felvétetnekj féorvai Jár.os könyv­nyomdájában, valamint Lővey Wikea köay*. kereskedésén«!). f NáiineMi: hajbiz ÁarÁa, flaerkeaxtörég és kiadóhivatal • HOB VAX JÁNOS köayrayomdÁja •nvteáron, Eötv5»-ut«* a. Telefon 7fc. jwagg g *** f, Betörésért elfogtak egy msgfyar Erét» .*** ■ Újabb adatok a tegnapi akasztásról. Maüasich cs Murg bogon. Tegnap megírtuk egyik laptársunk nyomán, mit mondott Mattasich Koburg Lujza hercegnővel való találkozásáról melvet ma kénben mutatunk bo olva­sóinknak. A találkozást ugyan ma már az érdekelt felek megcáfolják ós ez a cáfolat lapunk más helyén olvasható. Kivégzés,.. (g.) Tegnap Kolozsvárit három ember megölt egyet, aki megölt egy másikat. Tegnap a törvény aka­ratai) ó 1 öltek, mert ő meg a t, ő r v é n y a k a r a ta e 11 e a gyil­kolt. Az emberi élet kioltása egy­felől : igazság, a másik részen bor­zasztó bűn. Száz ember nézte végig az „ese­tet“ Az újság előre megírta, hogy mikor lesz a „látványosság“ és az emberek törték magukat a belépő* jegy után. Csak egy ember nem ment, el. A ki pedig jegy nél­kül. is bemehetett volna. Sőt sokan azt is mondták dukált volna, hogy ott legyen. Még se ment el, még a városból is elutazott. A törvényszék elnöke távol ma­radt a szörnyű Ítélet végrehajtási aktusától. A biró, aki kimondta a gyilkos fejére a halált, nem akarja látni, mikor szavának engedelmes­kednek. Bőlcseség ennek az.embernek az eljárása. Érdemes feljegyezni. Olyas­valami ez a távolmaradással tün­döklés. mintha azt mondaná „Ha kimondtam is, végrehajtatni látni nem akartam.“ Aminthogy nem is kellett volna végbevinni. Nagy bűnös volt, igaz. Elveteme­dett volt, igaz. De húsból és vérből való volt. Éppen olyanból, mint a kik felakasztották. Meg mint a kik elítélték. A húsát, a vérét ezért nem volt szabad kivánni. A bűnéért la- koljon, meg kell őt fosztani minden jótól, ami a mienk, de nem az éle­tétől, meri az nem a mienk. A törvény szépen körülírja: a gyilkosságot az követi él, aki ember, előre megfontolt szándékkal meg­öl.. . és egy pár lappal büntetésül rójja, paragrafusokba szedi, hogyan kell a bűnös embert — miután okos bírák előre megfontolták az ügyét — kötél által „szertartással“ (micsoda előre megfontolt elhatározás) ki­végezni ! Nagy juristák, politikusok és min­den rendű tudósok könyvtárt Írlak össze a halálbüntetés ellen. És mégis megvan. Nem azért kell pedig eltörölni, mert helyrehozhatatlan avitást kizáró büntetés (a kriminal- i poitikusok érvei), hanem azért, mert ölni: nem büntet és, hanem bűn! Egyik ember a másik emberi mi­voltát ne semmisítse meg a törvény akaratából. Ha annyi rejtélyes, megfejthetetlen jelenség van emberi gyarló értelmünk előtt, a nagy ismeretlent se foglaljuk büntető kódexbe. Hátha nem is büntetünk vele ? Az á száz ember, aki kíváncsian túgranyitolt szemmel nézte, amint a kivégzett ember szeme megtörött, egy se gondolt arra, hogy ami itt végbe megy, holt törvénybelük élet- nélküli akarata és mégsem egyéb, mint öles, melynek számára bün­tetlenséget biztosit a jog. A jog, a mely elveszi az egyiknek életét, de másikét nem adhatja vissza. Hiány­zik a számla kiegyenlítése, hiszen a büntetéssel helyre kell állítani a jogrendet. Hát helyre állott? A törvényszéki elnöknek igaza volt, hogy nem akarta látni a ki­végzést. Bölcs em^er ő: de a tör' vény — törvény Egy rémláfomás áldozata. — Saját tudósítónktól. — Luzern, dec. 6. Néhány évvel ezelőtt egy Göschik István nevű cseh muzsikus, aki az itteni színháznál a zenekarban vol alkalmazva, meghalt. Fiatal, alig 20 éves és nagyon csinos feleséget hagyó l hátra halála után, Göschik, aki nagyon féltékeny ember volt és nejére nagyon vigyázott mindig, érezve, hogy betegségéből nem épül fel, ha­láloságyán magához kérte az asszonyt: — Te, Adél, Ígérd meg nekem, hogy sohasem mégy férjhez, ha meghalok. Anyám gazdag asszony, eregy el hozzá, az gondoskodni fog rólad és ha meg hal, reád hagy annyit, a miből gondta­lanul meg tudsz élni. Nem lesz szüksé­ged a magad sorsának gondoskodása végeit férjhez menni! Az asszony, aki váltig remélte) hogy férje felépül és aki nem akart férjének fájdalmat okozni, megígérte ezt. A férj megesketiette az asszonyt és igy szólt; — Mos) nyugodtan halok meg! Meg is halt. Temetése után az asz- szonv Ígéretéhez képest elhunyt férje anyjához költözködött, ahol szívesen fogadták és ahol csenden élte napjait. Volt azonban az anyósnak egy másik fia is, aki egy-két év múlva hazakerült és sógerasszonyába haláloson belesze­retett. Meg is kérte a szép özvegy rokonná a a kezét, de az nem mert igent mon­dani. . • — Esküt tettem férjem halálos ágyán, hogy soha nem megyek többé férjhez. Ez az eskü kötelez 1 A szerelem azonban nagy mester. A szerel;m egy mén őgondolatot adott a csinos özvegy kapacitálásáta a szerel­mes sógornak. Elment a lelkészhez, akinek előadta baját. A lelkész magához hivatta az özvegyet és megmagyarázta, hogy az esküt, amit kényszerből tett, nem keli fentartani továbbra is, mert boldogult térje bizonyára nem ellenezte volna azi, hogy saját fivéréhez menjen nőül haláia után. A magyarázat hatott és a szép asszony férjhez ment sógorához. A házasságuk azonban boldogtalan volt. Második térje mindjárt a mézeshetek­ben súlyosan megbetegedett és csak nagynebezen tudott felépülni Azonfelül a házban, ahol laktak, tűz ütöti ki, a mely bútoraikat eihamvasziot a. Az asz- szony fivére egy vasúti balesetnél meg­sérül és elveszítette egyik karját. A sok csapás buskomorrá tette. Gon­dolkozni kezdett és az a fixa ideája támadt, hogy mindennek az az oka, hogy megszegte férjének tett esküjét. Hiába vigasztalták, az asszony el­méje nnpról-napra beborult, mig egy­szer kitört rajta a dühöngés. A múlt kedden éjjel hirtelen felug­rott az ágyból és mint egy őrült elkez­dett segélyért kiáltozni: — Segítség, ne engedjenek, István eljött értem! A szerencsétlen ugyanis azt á'modta, hogy megjelent István, az első férje és erőnek-erejével magával akarja vinni. Csak nagy nehezen tudták lecseude- siteni. Amikor magára hagyták, felkelt az ágyból, az ablakhoz lépett és kiug­rott rajta két emeletnyi magasságból. Amikor megtalálták, halva volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom