Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)

1902-12-05 / 82. szám

1902. decz«Mb«r 5.

SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG

5

SZÍNHÁZ.

Szerdán, deczember hó 3-án kevés közönség előtt, egy újdonságot „Édes Otthon“ c/.imii fruncziu vígjátékot láttunk, mely- nelc szerzője Albin Valabreque.

Az ö^szjáték ellen semmi kifogás, mindössze egyes szereplők ellen lehetne irémi szót emelni, kik olykor-olykor ahely/.et komikumait nem aknázták ki.

Maga a darab a franczia vígjátékok azon kaptafájára van reá szabva, mely mindig egy és ugyanaz, csakhogy a bőr más szinü.

No de ez nem baj. A kaczag- tató komikus helyzetek bőven vannak a darabban s a bonyodalom szépen, minden döczczenés nélkül van megoldva.

Krémer Sándor, ez a jó képű director adta Amadé Bonvult, egy kedélyes apát; Krémer szerepének minden legkisebb részét gond és csinnyel dolgozta ki, melyért a közönség gyakran megtapsolta.

Nagy elismeréssel kell szóllani Bátosi Endréről (Julien Bártant) ki ma este legjobban igazolta", hogy a férfi tagok között az elsők között áll. Nagy routiniro- zottság, ügyes ábrázolási tehetség s mindenek fölött közvetlenség nyilatkozik meg játékában.

A közönség vele szemben is hálás volt, gyakran nyílt színen megtapsolta.

Fodor Oszkár (André Taverni) sok helyütt nem tudta szerepét kellő érvényre juttatni.

A nőkről ezúttal nem valami hizelgően nyilatkozhatunk; őszintén megvallva együk- sem — talán Vedrődy Gizit kivéve a teljes kivánalmaknak — nem feleltek meg, játékukból hiáuyzott a vig kedély nagyon is bojtos hangulattal rendelkeztek; vigjáték- ná 1 is szép a komolyság — de csak azon mértékben, ahol azt a helyzet megkívánja, már pedig ma este ezt a női szereplők nem tették.

A közönség általában a darabbal és előadással meg volt elégedve.

Remélhetőleg a második előadáson ezen mulattató vígjátékot, mely igazán ment a durva pi- kántóriától,— több közönség nézi majd végig. '

HÍREK.

— Napirend. Péntek, deczember 6, Rém. katk. és protest. Sablns. — Görög-orosz (november 22.) Philemon. — Napkél 7 ó. 34 p. ny. 4 ó. 8 p. — Hold kél 11 <3. 16 p., ny. 9 ö. 39 p.

— Az üresedésben levő városgazdái állásra ma délelőtt 11 órakor járt le a pályázat. Összesen 12-en nyújtották be a pályázati kérvényüket, kik közzül csak négy ember van jelenleg a város szolgálatában. A pályázók a következők : Altmann Lajos, Bakó József, Berndl Adolf, Eiszner Rezső, Horváth Sándor, Kádas Albert, Kiss József, Koós Gábor, Krükler Károly, Papp István, Sepsy Dezső, Soltész Miklós. Mindenesetre jogos és méltányos dolog, hogy csakis olyan egyén legyen megválasztva, mint ki már a város kebelében működik, kétszeres dolgot ér el igy vele a város, először honorálja régebbi tisztviselőit, másodszor utat és

tért nyit az «lantosabb tisztvi- sélőknek az előléphetésre. Ezen két körülmény, mely nagyon is megszívlelni való dolog, ajánljuk a t. bizottsági tug urak becses figyelmébe.

— Főgondnoki jelölés. Németiben az ev. ref. egyház legutóbb egy népes értekezletet tartott, amelyen a megüresedett fő- goudnoki állásra Bakcsy Gergely ev. ref. főgymn. tanárt jelölték; megválasztása biztosra vehető, mi - vei ellenjelöltet értesülésünk sze rint nem állítanak.

— A városi adó számvevőségnél, a házadó-mentesség és bevehetetlen adók ügyében a pénzügyigazgatóságtól a kiküldött tisztviselő, Pap Kálmán p. ü. segéd titkár jelenleg városunkban időzik.

— Előmunkálati engedély meghosszabbítása. A kereskedelemügyi miniszter Kriegler Miksa vasúti igazgató, budapesti lukosuak a tervezett Nagysom- kut — Magyar-Láposon csatlakozóig Oláh-Lápos, Rákosfalva, Batiz, Sajó, Szurduk, Váncs- falva és Farkasrév irányában Márumaros Szigetig, valamint Magyar-Lápostól Boórfulva, Hollómező, Pecsátszeg és Alsó-Kosály irányában a Szamosvölgyi Vasút Dés állomásáig vezetendő rendes nyomtávú, helyi érdekű vasútvonalra kiadott előmunkálati engedély érvényét egy év tartalmára meghosszabitotta.

— Kihalászott láda, vagy egy szerelmes asztalos története. F. J. helybeli asztalos segéd roppant elkeseredett azért, hogy őt ideálja nem akarja szerelmével boldogítani, s igy az öngyilkosságot vette fejébe. Nevezetesen először ia ládáját, melyben ingóságai voltak beletéve, a szőke Szamos hullámaiba dobta, biztosan megtudandó, mély-e ott a viz? Ezt látva az éberzemü Mónus hidi rendőr, kihalászta a ládát. Az életunt asztalos a rendőrségre ment, hol aztán le is tartóztatták, addig míg szerelmi bánatából ki nem ábrándul. Letartóztatásakor egy revolvertet is találtak nálla. Remélhetőleg a szerelmes ifjú csakhamar kiábrándul és nem fog olyan sötét terveket szőni, hogy meg öngyilkolja magát.

— Polgári felebbviteli tárgyalások a törvényszéknél.

1902. deczember 10-én, nyilvános előadás. Előadó : Szarukán Zoltán D. 212/1902. sz. Winkler Mihálynak, Szakáll János ellen 170 kor. iránt. D. 380/1902. sz. Orosz Flóri férj. Szabó Lászlóim, Szabó János ellen két ökör vagy 320 kor. iránt. D. 383/1902. sz. lfj. Orosz Ká- rolynó, Tóth Károly ellen ingók zár aluli feloldása iránt. D. 384 1902. sz. Özv. Simon Andrásáénak, Gyöngyösi gőzfürész és fii- ipar részv. társ. elleni tulajdoni igény iránti pere.

— A színészek tanyája.

A" szintársulat elsőrendű tagjai ezjévben a „Honvéd sörcaarnokot“ jelölték ki kedélyes tanyájukul. Tekintve a vendéglő előnyösen ismert és tisztán kezelt jó konyháját, előreláthatólag az egész társulat itt fog összpontosulni.

— Csodaszép karácsonyi ajándékok érkeztek Weisz Albert üvegkereskedésébe.

SZATMÁRI SZÍNHÁZ. Pénteken, deczember hó 5-én CSIKÓS

Népszínmű dalokkal 3 szakaszban. Irta: Szigligeti Ede.

I-sö szakasz: Az urfi mulat. Il-ik szakasz : A puszták fia. 111-ik zzakasz : A bűnt még a tyuk is kikaparja.

SZEMÉLYEK:

Özv. Karvassyné

B. Polgár F.

Asztolf, fia

Juhai J.

Bencze, rokona

Bátosi E.

Szárnyay, táblabir

ó Szentes

Kis Bálint, jobbágy Tordai K.

Rózsi, leánya

Lányai P.

Erzaók

Jávor A.

MártoD, vén csikós

Egri K.

AD<I,ri‘- l bojtár

Ferenczy J.

Ferko, j

Fehérváry J.

Vámosi, jegyző

Ligeti L.

Torkos, rektor

Szilágyi

Peti, inas

Kaposi E.

Főbiró

Fodor O.

Egy paraszt

Markovics

Hajdn

Soproni

Korcsmárosné

Szilágyiné

Egy leány

Vedrődi G.

1. részeg asszony

Máté Irén

2Hevér J.

3Markovicsné

Georg, inas

Boda

Labdacané

Bera Rózsa.

Helyárak rendesek.

Holnap, szombaton „Svihákok“ operette 3 felvonásban.

A szélmalom.

— Pusztai rajz. —

Csípős téli reggel volt tele köddel, tele párával. De ott a láthatár szélén előbuvik a nap és a pusztának deres füvét végesteien végig csókolja, hiába bár; mert az nem enged, megmarad deresen, mereven. Hanem azért a nap csak végigsétál rajta s képez olyan fényes utczát, szalagot, mely kocsink alá szalad és követi azt, mintha csak kerülnök.

Pedig dehogy kerüljük, hanem szemünk önkénytelenül elmereng a ritka szép látványon és elszáll a károgó varjúval azokra a furcsa szeszélyes alakú szörnyekre, melyek úgy mozgatják hosz- szu karjaikat a szélben, mint ha valami idomtalan katáng- kórót tűztek volna bokrétául egy vakand-túrás mellé. Lassan neki hevülnek ők is és a kelő napnak piros fényével vegyest az ő árnyékuk röpkedik utunkban.

— Ejnye, mondá Pista kocsis, ime az öreg molnár már megint gypszet őröl az uj gyermekek számára. Mégis csak furcsa mestérség volt az ember szivét olyannak gyúrni!

Álmosak voltunk, azért neki bóbiskoltunk a csípős reggeli szellőnek és meleg

bundáinkban — elszundikáltunk. Pista kocsis ismeretes bőbeszédűsége mellett sem mert bennünket háborgatni, hanem bezzeg háborgatott más. Gyönyörű túzok repült fel épen lovaink előtt bezzeg ezeknek sem kellett több, elkezdtek kapczáskodni, Pista dühös lett, elkezdte ütni, mig végre egy hornokbuczka tetejéről gyönyörűen lefordultunk, szemeinket dörzsöltük, hanem nem értünk rá veszekedni, mert Pista megelőzött.

— Nem megmondtam, hogy fel fogunk fordulni, még pedig mostanában! dünnyögé, hanem most már ne izéljenek nekem itten; mert örülhetnek, hogy ez igy történt. Másodszor történik velem teljes életemben, hanem maguk az okai, miért alusznak ily gyönyörű reggelen ?

No ez a Jancsi kocsis, a ki csak három úrtól akart örökölni s a negyediknek a leányát elvenni, s „egész nagyságos ur,“ ezzel csak simán kell bánni, majd meglátod.

Nékem ugyan nagy kedvem volt a Pista kocsist jól hegyesen megáldani kétfelől, hanem azt gondolván magamban, hogy mikor arz em- ber a nyaka törésétől menekült meg, akkor illendő egy kis elnézést gyakorolni és igy csak azt bátorkodtam a „nagyságos kocsistól“ megkérdezni, hogy hát már most hogyan fogunk voltaképen tovább utazni, miután a há- tulsó kocsikerék is, meg a rúd is eltörött.

— Kedves uram! mondá, már én nem tudok egyebet tanácsolni, mint hogy ahhoz a vén vasgyuró molnárhoz száilásolódjuiik be, aztán majd csak valamiképen ösz- szetákoljuk ezt a csuda bárkát ! tévé hozzá megvető tekintettel nézve végig azon a kocsin, a melyik fel mert fordulni az ö tudta és beleegyezése nélkül.

Mit volt mit tenni, felkaptuk bundáinkat, Pista kocsis a málhákat hozta és igy elzarándokoltunk a legközelebbi szélmalomig, melynek gazdájáról az imént hallott megjegyzés, hogy vén vasgyuró, nem hangzott ám valami felettébb ajánló módon.

A szélmalom csinosan fehérre volt meszelve és az ajtó fakilincse is, melyet zsinórral kelle kinyitni, szép simára sikálva.

(Folyt, kóv.)

y

/

/