Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)

1902-12-02 / 80. szám

1902. deczentber 2.

SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG

5

HÍREK.

— Napirend. Kedd. decz. 2. Rom. Katii. és prot. Aurélia. Görög—orosz (noY. 19.) Abdias — Nap kél: 7 d. 30 p. ny. 4 d. 9 p. — Hold kél: 8 d. 40 p. ny. 5 d. 26 p.

— Színházi hírek. Holnap, lösz „Édes otthon“ czimű pompás és mulattató vígjáték újdonságnak a bemutatója. A főszereplők a következők: Holéczy Ilona, Btsy Emilia, Jávor Aranka és Vedrödy. Szombaton pedig, f. hó ti án színre kerül, itt először a „Svihákok“ czimü operette. A főszerepekben, Lónyai Piroska, Tordainé Adél és Máté Irén’kérel, ki ezúttal fog először föllépni. Ez utóbbi darabból a próbák már szorgalmasan folynak.

— Lemondás. Lux Ödön felsőbánya város rendőrkapitánya, ezen állásáról a napokban lemondott.

— Felülvizsgálat. A „Pannónia“ szálló felülvizsgálata közbejött akadályok miatt f. hó de- czember 14-ikére lett elhalászva.

— Színészet Nagybányán.

M icsey György színigazgató f. hó 10-től Nagybányán 14 napra terjedőiig szinieiőadásokat fog tartani.

— Nyomda átvétel. Á N,Báuyáli nemrégiben elhunyt Molnár Mihály tulajdonát képezett nyomdát és éhez tartozó könyves boltot, egy conzoreium szándékozik átvenni 50000 kor. értékben. Egy részvény ára 100 korona lenne.

— Halálozás. Id. Hanznlovics Kristóf régi tekintélyes kereskedő, életének 85-ik évében Felsőbányán elhalálozott. Halálát roppant nagy kiterjedésű esalád siratja.

— Hajtóvadászat. Vasárnap a Sár erdőn nagy hajlóvudá-Za- •tott rendeztek derék Nymródjaink. Elejiettek nyulat 35 darabot, rókát 22 darabot s azonkívül Lehóczky József főgytnn. tanár egy őzbakkot ejtett el. Daczára annak, hogy egésznap kedvezőtlen volt az időjárás, az eredmény nagyon kielégitőuek mondható.

— Ä nagybányai gör. kath. papválasztás ügyében rendkívül nagy jelentőségű fölterjesztés ment a napokban a vármegyéhez. A mindenre gondosan és alaposan kiterjeszkedő feliratot Egly Mihály főjegyző szerkesztette.

— Elveszett egy kézi koffer a szinhaz udvaráról, mely Etái Emilia színtársulatunk egyik nő tagjának képezte tulajdonát. Az illető ez utón kéri azt a bizonyos ismeretlent, ki a fenti koffert,' minden valószínűség szerint tévedésből vihette el, hogy azt neki visszaadni szíveskedjék. Illő jutalomban részesül.

— Kivándorlás. Tegnap négy németit polgár vándorolt ki Amerikába u. m. Vasku Miklós, Ilek László, Takács János, Nagy Imre. A kivándorlóknak szívből kívánjuk, hogy ne érje csalódás, mint már sok honfi társunkat ott künn, u messze idegenbe.

— Hirtelen halál. Takács János g. kath. gőzmalmi munkás, 50 éves nős, tegnap reggel fél 6 órakor a mint a munkába igyekezeti, közvetlenül a nagygőzmaiom előtt hirtelen ösz- sze esett s nyomban meghalt. Holttestét, lakására szállították, hol az előhívott orvos konstatálta,

miszerint az illető szivbénulás következtében halt el. Temetése ma délután fél 3 órakor lesz.

, — Kéménytüz. Vasárnap este Árpád utczán Mátray Lajos ev. 1-ef. főgy mn. tauár házának egyik kéménye kigyuludt, de szerelmsére csakhamar eloltatott.

SZATMÁRI SZÍNHÁZ.

Kedden deczembér hó 2-án CZIGÁNYBÁRÓ.

Nagy operette 3 felvonásban. Németből fordította Jókai M. Zenéjét szerzetté Strausz János.

SZEMÉLYEK:

Zsupán Kálmán bánáti gazdag sertéskereskedő

Szentes J.

Arzéné, leánya

Lónyai P.

Mii'abeila, Arzéna

gouvernantja

Bi.ra R.

Ottokár, fia

Tóidat B.

Karnero, királyi

biztos

Tordai K.

Czipra, vén czigányasszony

Tordai A.

Szuffi, czigányleány

Juhász I.

Barinkui Sándor, eizüllött nemes

Boda F.

Gábor diák

Fi-renczy J.

Pali i

Baróty R.

Józsi (

Juhai J.

Mihály ernyők

Szabadkai

Ferke )

Liget hy

Egy marbotányoaleány

Molnár M.

Egy hírnök

Soproni E.

Szepi, lámpagyujtófiu

Moluár A.

Pista, szolgagyerek Vedrűdi Miska, hajóslegény Kaposi E. Egy czigánygyerek Markovics S. Minna, társalkodónő Jávor A.

Holnap szerdán itt először!

ÉDES OTTHON.

Vígjáték 3 felvonásban.

CSARNOK.

Emmi csókja.

Novelette.

Irta : Cserjés László.

(Folytatás.)

Bajtos letette a könyvet s figyelmesen végig nézte a szép lányt Soha sein találta oly bájosnak és kedvesnek, mint a milyen ez izlé-es korcsolyázó-öltözetben volt. A mint a doktor nézte, a vér a szivébe futott, de erőt véve magán csak eny- nyit mondott:

— Maga kis hiú teremtés ! Egyébiránt van egy kis oka rá: nem épen csúnya.

Emmi ös-z- húzta szemöldökeit ' h.irigudni akart, de nem tudót , aztán hangosan felnevetett s komoly arczczal az orvos szeme közzé nézve, kérdé:

— Szeret még annyira, mint a múlt kedden?

— Igen.

A lány hirtelen elpirult s

lesütötte szemét. Aztán mintha valamit akart volna mondani, felemelte fejét, de amint tekintete a Bajtosé- val találkozott, egyszerre elnevette magát és kiszaladt a szobából.

A doktor nem tudta, mit érez, a mint az eltűnő kis pillangó után nézett.

Bajtos szerette a zenét és szobája egyik szegletében díszes harmoniutn állt, melyen gyakran szokott játszani. Egyik tavaszi délután ismét harmoniuma előtt ült s Massó gyönyörű operájából a „Pál és Virginiából“ a „Madárka elszáll“ kezdetű elragadó dalt kezdte énekelni, a harmoniumon kisérve énekét. Azt gondolta, hogy egyedül van, s egészen megereszté erőteljes, csengő bariton-hangját, melyen a kifejezés bája s az érzés ömlött el. Midőn elvégezte s felállt, hogy a hangjegy-állványról egy másik darabot vegyen elő, egyik ablak-mélyedésből elfojtott zokogást hallott. Oda tekintett s a kis Emmit látta maga előtt a mint könnyeit zsebkendőjével törülgette.

— Mi az, kis Emmi, hát magát mi lelte?! — kérdé tőle az orvos csodálkozva.

— Semmi, semmi, — hebegd a leány nagy zavarban s aztán hirtelen hozzátette: Béla hangversenyre ment s engem nem akart magával vinni, pedig nagyon szerettem volna.

— Ej, ej, kis javíthatatlan! Ki lesz felelős ezért a sok örökös hazugságért? — feddé az orvos.

Emmi felemelte fejét le- törlé könnyeit s az orvos szeme közé nézve, halk hangon szólt:

©

— Ön, doktor!

S szó nélkül elhagyta a szobát.

A napok teltek s Bajtos mindinkább belátta, hogy Emmi sohse fogja öt megérteni. Kardosné már rég észrevette lakója érzelmeit s azt is látta, hogy Emmi szereti Bajtost, habár gondosan rejtegeti szive titkát, de nem akart a dologba avatkozni.

Egy reggelen a szép kis Emmi az orvos szobájában rendezgetett, vígan dalolva törülgette s rakosgatta he- lyére a sok szép apróságot, melyek az Íróasztalán s a kandalló párkányán diszlettek.

Bajtos az efféle csecse-be- csékrtek nagy kedvelője volt. Emmi kezében épen egy értékes szivartartó volt, midőn nagynénje a szobába lépett.

— Emmi, — szólt az orvos a jövő héten a fővárosba megy s aligha fogjuk többé látni.

Emmi ezt hallva, dermed- teu állt meg s kezéből a szivartartó nagy csörömpöléssel kiesett.

— Te vigyázatlan! — ki- álta rá Kardosné ijedten. — Mit szólt volna a doktor, ha látta volna?!

Emmi e feddő szavakat már nem hallotta; kiszaladt a szobából s jó ideig nem lehetett látni.

— Sajátságos gyermek!

— szólt Kardosné fejét csóváira, a mint a szivartartót felvette, melynek természetesen semmi baja sem lett.

— Szereti a doktort s mégis titkolja, pedig semmi oka sincs rá.

Ebéd után Etmni elgondolkozva sétált a kertben s egyik pádon az árnyék által elfedve, Bajtost pillantá meg. Az orvos aludni látszék. — Emmi hirtelen megállt s egy darabig mozdulatlanul szemlélte az alvót. Majd láb- ujhegyen közelebb ment hozzá s egészen mellé lépve, lélekzetét visszatartva, elfogultan hosszasan elmélázott a szép férfi szabályos vonásain. Sajátságos érzés zsibongott szivében s óvatosan körültekintve lehajolt s egy forró csókot nyomott az orvos ajkára. Bajtos csak félig szunditott s a tüzes csókot érezve ajkán, hirtelen fel- nyirá szemeit s felugrott, da a bokrok közt már csak ruhája lebegő szélét láthatta a szép lánynak, ki égő arczát két kezébe rejtve gyorsan a ház felé szaladt.

— Szeret! kiálta fel Bajtos elragadtatással — tehát mégis szeret ! — Nem ö mond- ta-e pár hó előtt, hogy a kit saját jószántából megcsókol, annak neje is lessz!

S elhatározta, hogy este komolyan fog beszélni a kicsikével.

Csakhogy este Emmi nem jelent meg a theánál. Kardosné az orvos kórdezöskö- désére tudatta, hogy egyik barátnője lálogatására szomszéd faluba ment s néhány nap múlva jön haza.

Bajtosra nézve soha a napok hosszabbak nem voltak, mint a várakozásnak ez izgalmas napjai. Végre a doktor elutazása előtti napon, Emmi mégis csak haza érkezett és Bajtos megragadta a legelső alkalmat, midőn egyedül volt.

Megfogta mind a két kezét s mélyen a szemébe nézett.

— Kedves Ernrni, — szólt

— egy sajátságos álmot kell önnek elbeszélnem.

(Folyt, kőv.)