Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-13 / 61. szám

1901. november 14. SZATMÁRI FRISS UJSÍG 5 Könyv a pálinkáról. j Srrtniífr, nov. 12. Nem magáról a pálinkáról Írták ezt a könyvet, hanem csak szó van benne, még pe­dig mellékesen, csillagos jegy­zetekben, az alkoholról is. A könyvet magyarországi me­zőgazdasági munkabérekről Írták, és kiadója, a földmi- velési miniszter nagy szolgá­latot tett vele azoknak, akik a gazdasági viszonyokról csak adatok alapján szoktak véle­ményt fórmálni. Az adat ve­szedelmes ellensége a frázis pedig nevezetes eszköze a nyilvános szereplésnek. A könyv a nyomorúságnak szo­morú szakácskönyve, s a megelégedésnek még szomo­rúbb kommentárja. Az ellá­tást többnyire a kisgazdák adják munkásaiknak. Olyan munkaadók, akik maguk se esznek egyebet, mint a mun­kásaik. És meg varinak vele elégedve, mert nem telik többre-jobbra, mert már nem is tudják, bügy van több is, jobb is. A miniszter adatai a nép élelmezéséről nemcsak gazdasági szempontból érde­kesek. Van bennük néprajz is, de van bennük a nép fizologiát. szolgáló rnornen- tűm is bőven. A nevezetes ételsorban két adat ragadta meg különösen a ügyel meinet. Az egyik a húsra vonatkozik, a másik a pálinkára. Amaz a ritkasá­gával, emez azzal tűnik föl, hogy mindig és mindenütt szerepel. Ne vegyék rossz néven, hogy e fejezetről szól­ván, triviális tréfálkozásra téved a pennám, de a könyv­nek a huseledelekre vonatko­zó része nem jellemezhető mással, csakkis azzal a régi formulával, hogy hallottam én már sok húsról, de ilyen kevésről még sohasem. De annál inkább pálinkai­vók. Ezek az adatoka pálinka uralmának hirdetői. Minél soványabb az ellátás, annál többagugyi,a ráki, a pálinka A vizzel kevert spiritusz, a méreg, amely öli a szerve­zetet és megcsalja a lelket. Az alkohol, amely a tuber­kulózistól kezdve végig majd valamennyi nyavalyá­nak ágense, első sorban a bárgyú fatalizmusé. Bármit is ad a munkaadó a munkás­nak élelmezésképpen, pálin­kát mindig ad hozzá. Nem is keveset, nem is ritkán. Még a bortermő vidéken is. A borról a szomorú menük­ben alig van szó, de a pálinka kibékíti velük a munkást, reggel, uzsonna idején, dél­ben és este. Van olyan vidék, ! például a szakolczai járás, ahol a kaszásoknak fejenkint, naponkint egy-egy liter pá­linka jár ki. Már pedig a kaszásnak nem a pálinka a biztatója, amit például a kis- maftoni kaszások bizonyíta­nak, akikről külön meg van Írva, hogy pálinkát nem kapnak. Már pedig a szakolczai kaszások, a könyv szerint, reggelire kenyeret szalonná­val, esetleg levest, délben kenyeret, főzeléket, húst vagy tésztát, estére főzeléket kap­nak. A kismartoniak menüje se lehet kiilömb. A rozsuyóvidéki munkások napjában 4—5-ször kapnak alkoholt, de legalább három­szor mindenféle jut a mun­kásnak pálinka. Csak egyes vidékről van megírva, hogy a munkások csak olykor kap­nak pálinkát, például Alsó- Kalocsáról, itt a ritka pálinkát megtoldják zabkenyérrel. A pálinkajó tesz mindent, olyan nagyon, hogy rabjává lesz a nyomorúságos ember. A ma- gyar-igeni járásban a mun­kást már nem is a munka­bér emelése, hanem a pálinka­adag fokozása csábítja mun­kára. Nagy ur a pálinka a? alsó-kubini járásban is, ahol minden munkás napjában h it decziliter pálinkát kap, vagy Garam-Szent-Kereszten, ahol még a gyermeknek is egy­két decziliter pálinka jár ki napjában. Mi lesz a gararn- szentkereszti népből, ha már a gyerekén is uralkodik az alkohol? Vájjon nem jut-e a csecsszopónak is egy-két korty a tüzitalból? Krizba táján is 4—5 decziliter pá­linka jár ki a munkásnak, de 2—3 decziliter naponként, annál kevesebb csak legrit­kább helyen a pálinkajá­randóság. Legkevesebb pálinkát a Dunántúl kap a munkás, bőségesen kapja a Duna-Ti- sza tájékán, a hol azt hin- nök, jobb módú a nép, mint a Felvidéken s a hol ennek folytán jobb is lehetne az élelmezés. A kisgazdáé is a munkáséi is. Jobb is, bár nem sokkal, de a pálinka már eluralkodott az Alföl­dön, a Bánságban, a bőveb­ben termő vidékeken. Valóságos tünemény a munkások ételsorában a hegy­háti járásbelieké. Vacsorára sült húst és sört kapnak. A hegyháti járás Baranyá- ben van s ez vármegye kil­lőmben is kiválik a fejezet- ban azzal, hogy a pálinka csak alig szerepel a munká­sai élelmezésében. Hadd higyjein, hogy a valóságban is igy van, nemcsak a könyv­ben, a mely a mohácsi já­rásról például szükségesnek tartotta külön megemlíteni, hogy munkásai nem kapnak pálinkát. Mit jelent ez a külön megemlítés ? Csak nem azt, hogy a többi járásnál elfeledték a pálinkázás meg­említését ? A könyvet végigolvastam, az adatait följegyeztem, de itt csakis néhányat mond­tam el közölük. Hanem ez a néhány a többiek képvise­lője. A pálinka uralmának bizonyitványa. Csak arról a pálinkáról adnak hirt, a me- lj'et a munkások úgy kap­nak. Bér fejében, bért meg­toldva. Hát az az alkohol, melyet a maguk pénzén vesznek! Az embernek nem kell antialkoholistának lenni, hogy a pálinka-tenger képé­től megborzadjon. Csak sze­retnie kell a népet, hogy elszomorodjon a nagyérdekii könyvnek e mellékes, de beszédes adataitól. HÍREK. — Napirend, csütörtök, november 13. —. Róm. kath. és prot. Szaniszló. — Görög-orosz, (októb. 31.) Staczhys — Nap kél: 7 6. 4 p. ny. 4 ó. 24 p. — Hold kél: 4 <5. 21 p. ny. 6 <5. 46 p. Délelőtt fél 12 órától fél 1-ig térzene a Deáktéren — Kinevezés. Vetter Amb­rus helybeli posta- és távirda- főtisztet a kereskedelemügyi mi­niszter Nagybányára posta- és távirda-főnöknek nevezte ki. Az előzékeny modoráról ösmert derék tisztviselő távozását őszin­téit sajnáljuk. — A szatmári torna- és vivóegylet, tegnapelőtt este bi­zalmas értekezletet tartott, melyen elhatározták, hogy a tisztújító közgyűlést, f. hó 15-én, szomba­ton d. u. 6 órakor tartják meg a városháza tanácstermében. — Iskolaügy. A szatmár- németi-i állami iskolák gondnok­ságára a főispán által kinevezett tagok, tegnap d. u. 5 órakor ala­kuló gyűlésre jöttek össze a vá­rosháza uapytermébea. Dr. Ke- resztszeghy Lajos ügyvéd, elnök megnyitván a gyűlést miután az esküt az illetőkkel letétette a gondnoki választásra hivta fel a jelen voltakat, kik Mihályi igaz­gatót választották meg egyhan­gúlag. A gondnokság elhatá­rozta, hogy rendes havi üléseit mindig a hónap első szerdáján tartja meg, — délutáni időszak­ban. Ezután Mihályi igazgató terjesztette elő az állami iskolák 1902—903. évre szolgáló dologi költségvetését, melyet a gond­nokság többek hozzászólása után elfogadott. Az igazgató jelentése szerint idáig beiratkozott össze­sen 2300 gyermek, kik közül is­métlő 200, ingyenes tanuló 500, összesen 1500 gyermek nem ké­pes szegénységénél fogva a 30 fillér dijat sem befizetni. A val­lástant 3 hitoktató tanítja, kinek évi tiszteletdijok 800 koronában lett megállapítva. A kiadásokra nézve előirányzatba lett véve két kézimunka tanítónőnek fizetése 100—100 koronával dijjazva. 36 tanteremnek fűtése termenként 3 ölfával és á. 26 koronájával. Vé­gül elvileg kimondotta a gond­nokság, hogy egy szegény tanuló­kat segélyező egyletet létesit, melynek alapszabályai kidolgozá­sával az elnökséget és u gondno­kot megbízza. Ezutánja gyűlés, melyen Kovács Béla tanfelügyelő is megjelent, 5 óra után vé­get ért. — Elgázolás. Mun tán Ká­roly napszámost tegnap délben fél 12 órakor a Deáktéren Stein- berger József fuvaros vigyázatlan hajtásból kifolyólag elütötte. — Szerencsére baj nem történt. — Előleges színházi jelen­tés. Tisztelettel értesítem Szat­márnémeti sz. kir. város és vidéke n. é. közönségét, hogy Operette-, dráma-, népszínmű és vígjátéki színtársulatommal előadásaim so­rozatát 1902. évi november hó 29-én megkezdem. — Első elő­adásul szinrekerül: LOTTI EZ­REDESEI uj operette. Társulati névsor: Lónyai Piroska, operette- soubrette és népszínmű énekesnő. Juhász Ilona, operette és colora- tur-éuekesuő. Tordai Adél, ope­rette és népszinmü-éuekesuő. Máté Irén, operette soubrette-énekesné. B. Polgár Fani, drámai anyaszi- nésznő. Bera Rózsa, operette ko­mika. Holéczy Ilona, fiatal hősnő és szende. Etsy Emilia, szende. Jávor Aranka naiva. Vedrődi Giza, naiva. társalgási színésznő és tánezosnő. Révész Helén, soub- rett és tánezosnő. Hevér Juliska, Fehér Etel, Molnár Mariska, Ko­lozsvári Blanka, Perczel Miczi, Molnár Aranka, Szabó Hortensia kardalnoknők és segédszinésznők. Ferenczy József, operette és nép­színmű-baritonista. Egry Kálmán, népszinmű-énekes és jelíemszinész. Boda Ferencz, operette tenor- énekes. Tordai Béla, II. tenorista. Szentes János, operette-buffó, ko­mikus. Bátosy Endrej hős és jel- lemsziuész. Ligeti Lajos, komikus. Fodor Oszkár, lyrui szerelmes. Baróti Rezső, sibeder komikus. Zubay József, II. szerelmes. Tor- day Károly, kedélyes apaszinész. Krémer Sándor, apaszinész. Szi­lágyi Ödön, Markovics Henrik, Soproni Ernő, Erszényes István, Zilahi Milán, Szabadkay József, Fuhérváry József, Kaposi Ernő, kardalnokok és segédszinészek. Kubescb Richard karnagy. Tubay Mihály súgó, Kiss Lajos ruha­tárnok, Újvárosi Albert szertáros, Gál Sándor diszmester. A zenét a helyben állomásozó III. kerületi in. kir. houvédzouekar szolgáltatja. Színre kerülő műsor: Operette; Casanova, Saiu Toy, Postás fiú, Modell, Báránykák. Czigánybáró, Bőregér, Gasparone, Bocaccio, Szultán, Don Ceasur, Királyfogás, Katalin, Viczeadmiralis, Svihákok, Bánya mester, Lotti ezredessel, Izé, Ádáin és É va stb. stb. Énekes népszínművek: Postásfiu és húga, Házasodjunk, őrnugy ur, Régi szerető, Szép juhász, Gyerekasz - s/ony, Balatoni rege, örmény, Miliők a hó alatt, Két pisztoly, Próba házasság, Pillangó kisasz- szony, Galambodi Sándor, Ócskái brigadéros, Parlagi Jancsi, Szö­kött katona, Liliom Klári stb. Színművek Ó9 vígjátékok : Szivem, Ztába, Páholy, Caraffa, Zaza, Éd es otthon, Toska, X asszony, Almafa, Csapodár, Lear király.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom