Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-17 / 65. szám

1902. nov«mb«r 17.

SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG

5.

HÍREK.

— Napirend. Hétfő novemb. 17. Róm. knth. Csőd. Gergely. Protestáns Alfonz. —Görög-orosz (novemb. 4 ) N. Jotinn. — Nap kél: 6 ó 53 p. Ny. 4 ó. 4 p. — Hold kél: 6 6. 3 p. ny. 8 ó. 80 p.

— Harangfeltevés. Szép- ünnepélve volt tegnap délelőtt a szatmári ev. ref. egyháznak, ugyanis ekkor tették föl ujonan öntött egyik nagy harangját, óriási közönség előtt. Délelőtt pont 11 órakor vette kezdetét az ünnepély, melynek első száma az iparos énekegyesület inogható éneke volt. Az ének után Rácz István ev. ref. lelkész mondott az uj harang előtt megható imát. Ezután újból az iparos énekegyesület fogott egy alkalmi énekhez, melynek végeztével a földön fekvő diszes uj harangot u hozzá erősített c-igakötelekkel lassan a magasba kezdették emelni, majd később gyorsabban s alig pár perez alatt már a torony ablakánál volt a harang, melyet onnuu csakhamar be emeltek és a lábakra fel erősítettek. Az elhelyezése után meg is húzták az uj harangot, moly szép, tiszta és jó erős csengésével városunk harangjai között méltó helyet fog lal el.

— Matiné. A téli hónapok kedvelt matinéi nemsokára megkezdődnek. A Kölcscy-kör irodalmi szakosztálya elhatározta, hogy f. hó 23-án, vasárnap délelőtt a matinék sorozatát megkezdi, moly alkalommal a műsor 4 számból fog tartatni, u. m. 1. Nyitány előadja a honvéd zenekar. 2. Feiovasás állani Melles Emil főospere*. 3. Kiss József „Trombitás“ ez. költeményét szavalja Bankos Jozefin k. a. ev. ref. felsőbb leányiskolái tanítónő. Végül 4. számnak » honvédzenekar játéka. — Megjegyezzük, hogy a matinékra ezentúl külön meghívók nem lesznek kibocsátva, csakis hírlapok utján lesz a közönség msghiva.

— A szatmári torna és

vivó egylet szombaton este 6 órakor a városháza tanácstermében tisztújító közgyűlést tartott, Dr. Lehóczky János elnöklete alatt. Thurnnr Albert kellő gonddal hűtükrét adta az egylet életében történt múlt évi eseményeknek, nemkülönben azon tényezőknek, melyek az egyesület életére egyáltalán nem voltuk virágzó Itatással. Azonban jelentésének végén az egyesületet örömmel látja újból megizmosodva accióba lépni, mely a jövőre nézve biztos életképességet jelent. Ezután a választásokat ejtették meg, a következő eredménnyel: Elnök: Dr. Lehóczky János, ulelnök : Bartha Kálmán, titkár: Thurner Albert, pénztáros: Unger István, ezertárnok és művezető: Ferencz Ágoston, orvos: Dr. Göbl Alajos, számvizsgálók elnök: Küszner

Albert, tagjai: Hatvani Béla,

Török Zoltán. Közgyűlés még 12 választmányi tagot választott, végül Unger Zoltán pénztárnok a múlt évről a felmentvényt megadta.

— Fegyelmi ügy. Dr. Korbay Károly és Soós János fegyelmi ügyében a közigazgatási bizottság ma d. u. 3 órakor ülé-t tart, melyen a főispán is jelen lesz. Tárgya az ülésnek a lemondási kérvények fölötti határozat.

— Ünneprontás. Lakik Honvéd utczán egy gazdag földbirtokos, aki a vasárnappal mit sem törődik, mivel vagy tizenöt szekérről terményeit hordatta be. Ha már az illető földbirtokos, ki mellesleg mondva izraelita, a vasárnappal mint keresztény ünneppel mit sem törődik, legalább a vasárnapi munkaszünetet — mint magyar állampolgár res- pectálhainá. De különben miért nem hordatta be takarmányát szombaton. ?

— Erzsébet ünnepély. Ma

délelőtt 11 órakor az ev. ref. felsőbb leányiskola Erzsébet ünnepélyt rendez.

— Orvgyilkosság Csoma- kÖZÖn. A múlt hét egyik napján titokzatos módon gyilkolták meg Pnpp György 34 éves kőművest Csomaközön. Ugyanis Buttyán János ottani korcsmáros kertjében vérbe-fagy va találták. A súlyosan sérült embert, bár az előhivott orvos mindent megtett életben maradására, négy napi kinlódás után meghalt. Az Illető szerencsétlen ember, a csendőrségnek nem tudta megnevezni a gyilkost, mivel az hátulról támadt reá, vallomása szerint többen lehettek. A csendőrség súlyos gyanú okok alapján beíogtu és a nagy károlyi ki r. jbiróság hoz kísérte Buttyán János korcs- márost. A gyilkosság bosszú műve.

— Katalin estélyét a szatmárnémeti jótékony DŐegyesiilet ez évi dec/.ember hó 6-án tartja meg a társaskör összes helyiségében. Ez alkalommal az egyesület szt-rincsés volt közreműködésre: M a r k ó Kálmán városi vilany igazgató ur, nagyszabású iskolázott hanggal biró kedves neje ő nagyságát — Nagy Leona ur- hölgyet és Fodor Gyulu állami főgymuásiumi tanár urat megnyerni.

— Lorántffy Zsuzsanna «*

tély. A szatmármegyei Lorántffy Zsuzsánna egylet szombaton este 6 órakor a ref. főgimnázium tornacsarnokában szépen sikerült felolvasó estélyt rendezett, melyen nagy számú intelligens közönség jelent meg. Az estélyt az ev. ref. főgymn. én-kkara nyi tolta meg, mely után Dr. Böszörményi Emil hatásos szavakban méltatta az egyesület jelentőségét, mely a vallásosság és hazaszeretetei van hivatva ápolni ; a gondolatokban igazán gazdag, magasztos azárnyalásu beszéd az egész hallgatóságra nagy hálást gyakorolt: fulrengető taps és éljenzéssel rótta le a közönség elismerését. Dr. Böszörményi Emil iránt. Ezután egy quartett következett, melyet Jaucaó Irén és Osváth Esztike képezd, növendékek, továbbá Markos Imre és Jónás Béla adtak elő remek módon és nagy sikerrel. Majd Osváth Elemér ev. ref. főgymn. tanár ült az asztalhoz és olvasta fel,a „nőa bibliában“ czimü humoros fejtegetését. A közönség zugó taps viharral jutalmazta a derék felolvasót. Most egy hatásos melodráma zárta be a szépen sikerült estét; a melodrámában részt vett Kis- halmy Irénke k. a , ki szépen csengő hangjával lebilincselte a hallgatóságot: dicséretet érdemel Borús Ferencz VI. o. tanuló is, ki a zongorán kisérte a kisasszonyt. Végül az estélyt az ev.

ref. főgymnasiumi énekkar zárta be, szépen előadott ének számával.

CSARNOK.

A bűvös harmat.

Irta: K. KOVÁCS LAURA.

Folyt, és vége.

— De nincsenek, — felelte Nucuj durczíisan és megfogta a leány kezecsukióját. — Miért jársz oda? — Hozzánk is eljöhetnél, vagy olyan sokkal különb legénynek tartod Onuczot ?

— Nem, oe . . .

— Marjankal ha én azt megérném, hogy hozzánk is eljönnél, jaj, de nagy napom lenne az nekem . . .

— Minek mennék ? Nincsen nővéred.

— De van anyám, a ki téged szeret.

— Miért szeretne? nem szolgáltam rá . . .

— Mégis szeret, — felet a legény gyorsan, elborult tekintettel.

— Éppen mint te, — gúnyolódott Marjanka; — pedig nálad aem tettem rá érdemeket.

— De azért csak próbálhatom kiérdemelni a szeretetedet ? . .

Marjanka nevetett és ki akarta kezét szabadítani a legény vas markából.

— Ereszsz! — dolgom van; a kenderemért jöttem Hitróék- hoz; és tudod mit: ne járj én utánam, mert nekem nem kellesz . . .

Nucuj eleresztette a leány kezét, szomorúan lelógatta a fejét, és hagyta elmenni a falu legszebb lányát.

Akarva nem akarva, várnia kellett, mig kinyiük a virág . . . Öröklétként múlt a hosszú idő, mig végre az első bimbó jelentkezett a zöld lombok között. Hozzá térdelt, félnapokon át guggolt mellette, fújta, lehelte forró ajkaival, csakhogy hamarább nyíljék; sápadtan, etlenül, semmi másra nem gondolva, egyedül e minden hatalmat mé- hében rejtő parányi zöld gömbnek élve.

— Anyám, süssön nekem egy szép fehér kalácsot 1 — szólt egy este, mikor a kemencze padkájára vetette fáradt testét, — ráéheztem; de jó, meg igen fehér legyen; szőlővel, mákkal hintse bel...

— Ugy e beteg vagy, kedves fiam ? — kérdé aggódva az öreg asszony.

Nucuj igenlőleg bólintott fejével; aztán elrejtette arczát, ingujjas karjára fektetve.

Borokuné reggelre kisütötte a domború friss kalácsot.

Mikor meghűlt, fia mohón szelt le egy jókora darabot s kirohant azzal a kertbe. Nagy vérpiro»-kelyhü virág csüggött a magasszáru növényen; szinte sárgállott az édes harmat hófehér mélyében.

Iszsza már a friss kalács azt a várvavárt bűvös csöppet . . . Aztán szép fehér hímzett kendőbe rejti Nucuj a szerelemköltő bájfalatot és siet a forráshoz, hova minden leány elmegy reggelenként korsójávál vízért; párosával, hárman, négyen vagy egyenként is jönnek. Odatámaszkodik a mohos szinthez, lepattognak róla a deli szüzek élcze- lődései. — Nem törődik velők, azt kémli, azt várja, mikor jön az ő szive bálványa. És nem sokáig várakoztat magara; dalolva, karöltve jön Marjanka az Onucz gömbölyű piros nővérével. Mikor észreveszi Nucujt, elhallgat; mélyen_ aiáhajlik, hogy megmentse korsóját.

Nucuj előlép; csak úgy ragyog kezében a fehér sütemény, «r- czái lángolnak, remegés fut végig tagjain, hangja olvadt, mikor megszólal:

— Marjanka! ha meg nem veted a mi szerény kalácsunkát, törj, kenlek, egy falatot 1

— Nem kell! köszönöm, én már ettem.

Két-három leány sóvár pillantást vet a barna fiú esdeklő fekete szemeire.

— Marjankal — de ha igenigen szépen kérlek, tedd meg a kedvemért; ne hagyd rajtam ezt a szégyent; — csak egy falatot, no . . . nohát . . . csak egyetlen falatkát 1 . . .

Felbigyeszti kevély ajkait Hov- ran Péter kényes, szép leánya, végignéz az izgatottságtól szédelgő lepény alázatos tartásán és szive nem diktál engedékenységet; gonosz derű villan fel szemeiben.

— No . . . add hát, — kaczag dévaj tesmozdulattal s villámgyorsan kapja ki kezéből a fehér szeletet; két ujja közé fogja, mint valami fertőzött rongyot; meghimbálja a levegőben, egyet fordul a sarkán s elkiáltja magát: — Hopp, hopp, Kolul te még upy sem reggeliztél . . . s a másik pillanatban a fehér kuvasz elnyelte Nucuj minden reménységét . . .

Szótlanul állt a legény, de sötét szemei harag villámját szórva csüggtek Márjáján, kit e pillanatban sajátságos szégyenérzet fogott el; lesütötte szemeit, pár pillanatig tétovázva állott . . . azután Nuczuj felé nyujtá kezét rebegve:

— Bocsáss meg! — belátom, hogy durva voltam.

— Jól van igy, — felelt a legény fölemelt homlokkal; — jobban alig lehetne . . . Kegyetlen vagy, szívtelen vagy, nem érdemied, hogy oly nagyon szeretlek.

Ezzel megfordult s ott hagyta a mégszégyenült leányt . . .

Kolu követte, szorosan a sarkában lépdelt; elment vele . . . Sohasem látták többé szülőfalujában . . .

És Marjána nun lett soha senki felesége — a bűvös kalács — vagy a könyörgő Nucuj szemeinek csodás deleje megbetegi- tette szivét — nem bírta feledni a kút melletti jelenetet. — Várt, várt Nucuj visszatértére, addig, mig elhullottak arezrózsái. Elhervadt szép ifjúsága. Megfehé- redtek hollószinü fürtéi. Állt, állt a kút mellett a mohos sziklánál, hol évek előtt akkor Nucuj várt reá, — most ő várta — hogyha mégis valamiképen visszatérne? De ő csak nem jött, hanem m s valakit küldött maga helyett, — azt a kaszás vendéget, melyet csak kevés ember lát szívesen. Marjána azonban szívesen látta és el is ment vele oda, hol túl a csillagok hazáján viszontlátást remélt.