Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-17 / 65. szám

Egy eljegyzés felMistt iiMe:e. , Nemrégiben nagy feltűnési kelteit a Radzivili hesceg és Chotek Henriette grófnő között történt eljegyzés felbon­tása még azok körén túl is, akik sze­rencséjüknek tartják, hogy a góiai Alma­nach tartja nyilván az ő neve.két. Már akkor az! rebesgették, hogy pénzkérdés vágta ketté a jegyesi viszonyt. Egy berlini és bécsi hir most nem csupán megerősíti ezt a feltevést, de részletadatokkal is szolgál. A napokban ugyanis letartóztattak Berlinben Noettger Arnold nevű ügynököt uzsora és csalás miatt. Az ügy egyidejűleg a bécsi ható­ságot is foglalkoztatja. Még ez év elején Noettger Becsbe ment és egy a Radzivili herceg részéről kiállított és egy drezdai igazságügyi tanácsos által hitelesített egyetemes meghatalmazás alapján nagyobb összegű kölcsönt akart szeiezni. Minthogy ez nem sikerült Noet'gernek, az ötödik kerületben 1,1000.000 koronáért két házat vásárolt és azonkat a Gizellaégye- sületnél 225.000 és 250.000 koronával terhelte meg. / Alig hogy e2 megtörtént, két ügvnök, akiknek Noetger valószínűleg eladta követelését, megbízta dr. Gräfin iig\ vé­det, hogy indítson pert a jutalék behaj­tásáért. A per meg is indult, de egyez­séggel végződött. Rövid idő múlva azonban egy bécsi hivatalnok felesége je ent meg az ügyvédnél, azt állítva, hogy ő közvetítette a házeladást és ennek fejében 40.000 korona jutalék bahajtásra adott megbízást. Elmofadta, hogy nem volt tudomása Noettger akciójáról és hogv ö egy ügy­nöktől részletekben már 6000 koronái kapott a közvetítésért, amely küllőmben még foglalkoztatja a bécsi polgári biió- ságót, E polgári per adatai világitják meg az erdekes ügyet. Nevezetesen a ház- tulajdonos két eladott házáért egy fillér véteiárat sem látott, hanem 1,100.000 koronával első helyre volt a követelése előjegyezve, de meit a Gizella-egvesület csak úgy akarta folyósítani a 475.C00 korona kölcsönt, ha első helyre ő van betáblázva, a tulajdonos lemondott az elsőbbségről és második helyen tábláz­taim be azt. A 475 000 koronából Noettger 169.437 korona 50 fillért kapott kézhez, miután két évi kamat fejében a háziúr 110.000 koronát, a hitelező-egyesület 41.562 koronát 50 fillért, illeték cimén 44.000 koronát, kéltségek és jutalékok fejében u-iyancsak í 10.000 koronát 50 fillért, illeték cimén 44.000 koronát, költségek és jutalékok fejében ugyancsak 110.000 koronát számítottak le. Ezt a kerek számban 170 ezer koro­nát a herceg meg is kapta az ügynök­től, de ennek fejében csaknem máslé! milliós adósságot is vállalt magára. Rokonai tudomás szerezve az uzsora- ügyletról, megtagadták az ügy rende­zését, sót egy névtelen levélben ezt a mennyasszony szüleivel is tudatták, mire azok felbontották az eljegyzést. A sslyemíenyesztés (tar­on záj.n, Illetékes kézhői Írják : Szilágyvár­megye légi fészke a selyemtenyésztés­nek. Olt még br. Wesselényi Miklós ho­nosította meg a selyemtenyésztést, a harmincas években. Később azonban elhanyagolták azt, úgy, hogy tavaly jóformán elölről kellett kezdeni a seivemtenyésztést. Az újabb kísérlet kitünően bevált, amennyiben mindjárt az első éviién Zsibók és vidé­kén 2829 korom 34 fillért, Nagv-De zsida vidékén pedig 824 korona 74 fillért kerestek a selyémiermelésböl. A nép, melynek nagy kedve van a selyemtermeléshez, többet is kereshetett volna, de Szilágy megyében nincs ele­gendő szederfa, miként az ország többi megyéjében sem található. A földmive- lésügyi minisztérium most megtesz min­dent a szederfatenyésztés érdekében. Huszonhárom év óta körülbelül 3 millió darab aaoderíát ültettek el, de satnos, ezen szederfáknak csak 15—20 százalék maradt életben. Ennek oka i észben abba keresendő, hogy a szederfákat oly helyekre ültették, ahol azokat gondozoi nem lehetett s igy tönkre mentek. Tapasztalásból tudjuk, hogy legjobb helyük van a szederfáknak a rendes körutak mellett, mert ott a fák az út­testtel együtt szükséges gondozásban részesülnek. Azért a selyemtenyésztés egyik legfőbb életfeltétele, hogy a sze­derfákat a rendszeres gondozás alatt levő közutak széleire ültessük. Ezt belátta Szilágyvármegye törvény- hatósága s elhatározta, hogy a törvény- hatóságig utakat kizáró.ag szederíával ülteti be. Ez által tehát megvetette alap­ját a selyemtenyésztés a megyében. E tekintetben Szilágyvármégye példáját követték Krassó-Szörény és Zemplénvár- mesryék. Remélhető, hogy a többi megyék is ezt fogják cselekedni, mert eddig több mint 50 millió koronát keresett a nép a a selyemtenyésztésből és ezt körülbelül kilenc tizedet részben az őseink ültette fáknak lehet köszönni. fiaiá.ia Mzamsa. Lausanneban e napokban hunyt el Camereos hercegnő, Natália szerb ki­rályné legbizalmasabb barátnője cs ud­varhölgye. A hercegnő amerikai születésű volt és a belgrádi udvar légkö ét később Svájc üditő levegőjével cserélte löl s szalonja éveken át a svájci előkelő tár­saság központja volt, hol szívesen me- sé te el a belgrád* udvar izgalmas pikan­te! iáit. A legérdekesebb esetek egyike a kö­vetkező : Körülbelül fél évvel azelőtt, hegy Natália az udvart elhagyta, a ki­rályné egyik este izgatottan kereste föl Camereos hercegnőt, hovv másnap reg­gel pontban 6 órakor palotájába siessen. Figyelmeztette, hogy jelenléte igen fontos, habár igen kellemetlen dolgot fog látni. A hercegnő mindjárt sejtette, hogy a király egyik újabb szeretőjéről van szó. Pontban 0 órakor meg is jelent s a királyi palota előtt két fogat állott útra készen. A királyné már várt s mindjárt intett neki, hogy üljön be a kocsiba, hol meg­lepetésére Bojcsev metropolitát látta, aki a királyné mellett foglalt helyet, velük szemben pedig a hercegnő és egyik tá­bornok. A másik fogatban egy fiatalabb udvarhölgy s másik három ur ült. Hosszú és fárasztó kocsizás után Osvietában álltak meg egy jelentéktelen ház előtt. Natália ajkait kaján mosoly árnyékolta, mikor a kapuban álló házőrzővel jeien- tősóges pillantást Váltott. Aztán kíséretével együtt a tölgyfalép­csőn az emeletre indult, ahol egy poros rozzant ajtó előtt állt meg. Az ajtó kul­csa, melvlyel az egész utón izgatottan játszott, inkább tolvajku’cshoz hasonlí­tott. A kulcscsal egy pillanat alatt ajtót nyitott s a lelkészt előretolva hirtelen belépett. A kivül állók átható sikolyt és heves káromkodásokat hallottak s csak­hamar megjelent a királyné halálsápadt arca, hogy kíséretét beszóiitsa. A királyné a hercegnőt kézen fogva vezette he s mindnyájan ott látták Mi­lán királyt egyik ismert udvarhölgy, G. asszony igen bizalmas társaságában. A királyné már régóta gyanakodott erre a szépségre. A metropolitát olyan kínosan érintette ez a jelenet, hogy rögtön menetűim akart, de Natália visszatartotta. „Nem szent atyám, az ön jelenlétében Írják öV mindketten alá ezt az okmányt, a mi‘ magammal hoztam!“ De mielőtt N-tá|ia az okmányt kiterítette, Milán és szere­lője egy diszkrét kárpit ajtón eltűntek s a jelenvoltak az ő aláírásaik nélkül távoztak. Az Osvietában történt pikáns jelenet­ről mindenki mélységesen hallgatott s G. asszony mindjárt ezután eltűnt a belgrádi udvarból. Azt hireszteltók, hogy beteges állapo­tának kellemesebb az enyhe kiima. Már meg is feledkeztek róla, mikor a hús­véti ünnepek közeledtek s ennek egyik lomos ceremóniája, melynél a királyi ‘pár az oltár előtt csókot vált > axutá a jelen levő urak sorra a királyijai, a hölgyek a királynéval csókolóznak össze. Milán és Natália hidegen és dacosan álltak az oltárnál, de a csókváltásnál minden szabályosan ment végbe, Aje'en vo“t urak unnál kellemetlenebből köze­ledtek a királyhoz és igen szívesen le­mondtak volna csókjairól, mért észre vették, hogy megelőzőleg a kedvenc borából ugyancsak sok sziverősitőt ke­belezett magáb'. Az udvaihölgyek mély hódolattal hajtottak teidet királynéjuk előtt és úgy fogadták az ő kitüntető csókját. Már ez a ceremónia vége felé közeledett, mikor hirtelen előlépett G. asszony, aki eddig a templom egyik oszlopa mögött rejtőzött. Ártatlan mo­soly látszott pikáns arcocskáján és oda lejtett a királyné elé. Natália halálsápadt lett és ajkait összeszoiitotta e gyűlölt nő láttára. A szép bűnös azonban kecsesen tér­det hajtott és odatartotta ajkát a király­néhoz, hogy megcsókolja. Natália majd­nem kővé vált ezeo arcátlanságtól. G. asszonv még közelebb húzódott hozzá, mire Natália hátrább lépett . . . E perc­ben Milán fé'lialkau igy szólt nejéhez: „Azt hiszem, hogy felséged nem vette észre G.-né úrnői? A királyné mozdu­latlanul maradt. A király a bőitől is íölhevülve, dühösen hozzá lépett és kar­ját megfogva sziszegte a fülébe: „Csó­kolja meg C.-nő asszonyt!“ „Nem, ezt az asszonyt sohasem csókolnám meg!“ felelte Natália olyan hangosan, hogy a székesegyház utolsó zugába is elhang zott. Ujsfib rende etek a Wszszeli meiínyjetiíi Bürsszd, nov, 16. A mikor a tettest két rendőr: Gessler Józsel és Stahlits Miklós elfogta, akkoi az mint egy 6rült_védekezelt. A földhöz vágta magát és nem akart elmozdulni. A rendőrök kocsiba ültették és ug\ vitték a legközelebbi rendőr őrszobába. A rendőrlőnököt azonnal értesítették, aki mindjárt megjelent a helyszínén és hozzáfogott a kihallgatáshoz. A merénylőből azonban nem lehetett vallomást mindjárt kicsikarni. Délután 2 óráig a rendőr őrszobában maradt és aztán elvitték a rendőrprefekturára. A merénylő kihallgatása éjjeli 1 óráig tartott. . . A kihallgatáson jelen volt tisztviselők mélyen hallgatnak. Brüsszel, nov. 16. Robini, a merénylő, úgy látszik, nem mondta meg igazi nevét. Vallomásában éjjel azt mondta, hogy rövid ideje van Belgiumban. Tagadja, hogv anarkistákkú összeköttetésben volt. Az éjjel kihallgatása alatt elmezavarra! vizsgáltatták meg. Paris, nov. 16. A lapok nagyon késön délután érte­sültek a merényletről. Küiön kiadásban adták tudtára a közönségnek. Itten azt hiszik, hogy a merénylő ahoz az inter- nációnális anarkista bandához tartozik, amelyet legutóbb Chikágóban ugrasz­tottak széjjel. London, nov. 16. A merénylet hire itten nagy kons- ternációt keltett, mert nemrégen, a né­met császár utazása előtt, két vészé- delmes embert utasítottak ki Angliából. A londoni rendőiség névtelen levelet kapott a napokban, a melyben valaki a német császár elten tervezett merény­letet jelenteit be. Leányszöktetés a Mm. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 16. Kellemetlen napra ébredt fel tegnap reggel egy fővárosi divatkereskedő cég utazó ügynöke. A családjára bízott 17 éves leány rokonát megszöktette a na‘ pókban fogadott nevelő. A leány levelet hagyott hátra, a melyben azt Írja, hogy felesége lesz a nevelőnek, ne keressék tehát többé. » Ax eset részletei ezek: Rehstohl Sándor kereskedelmi ügy* nőknek bátyja nehány héttel azelőtt Bécsben meghalt. A fivére egy 17 éves Amália nevű leányt hagyott hátra; akit Relislohl magához vett mert nem volt senkije. A leány e hó 2-ika óta tartózkodott Rehstohlnél a Peterdi-utca 19. sz. ház* bán. Rehstohl 9 éves fiához, aki a IIT. elemi iskolába jár, nemrégen fogadott egy nevelőt, az volt a kötelessége, hogy egész nap a fiúra vigyázzon. A nevelő Hoffmann Károly soproni születésű 23 éves végzett kereskedelmi hallgató azzal hálálta meg Rehstohl jószívűségét, hogy a csinos Annával megbarátkozott és elcsavarta a fejét. Rehstohl észrevette ezt mindjárt har­madnap és kitette szűrét a nevelőnek. Ez nem látszott sokat törődni ezzel, sőt távozóban ezt mondotta : — Csak azért is fentartom a kisasz- , szonvnyal az ösmeretséget I A szép Amália nem szólt semmit a nevelő ur távozásakor, de tegnap reggel eltűnt hazulról és nem mulattunk többé. Hátrahagyott leveln megmagyarázott mindent.' — Nem tehetek róla, de nagyon sze­retem Károlyt. Feleségül fog venni. Rehstohl megtudta azonban, hogy a szökevények Becsbe utaztak és az első vonattal utánuk utazott. A bécsi rendőrség segítségével meg is találta őket egy harmad rangú szál- | lodábau. HÍREK MINDENFELŐL. — Hosenbcrg- kanonok bankárja. A hírhedtté vált Rosenberg francia ka­nonok még hirhedtebb bankárja, Boulaine ügyében újabb botrányos bonyodalmak várhatók. Volt alkalmazottjai ugyanis Kopiomittáló Írásokat találtak^ a melyek­kel Boulaine kliensei közé tartozott elő­kelő személyeket meg akartak zsarolni. Egy ismert politikus följelentésére le- tartóztaták a zsarolókat. Az Írások egy része ugyan hamisítva van, de előkerül­tek valódiak is, melyeknek közzététele nagy botrányt támaszthatna. A szenzá­ciós leleplezésre éhes francia közönség természetesen mohón lesi a csúnya bot­rány tovább fejlődését. — Fölásotí kincsek. A budai vár­nak és egesz fővárosunknak egyik leg­szebb és legérdekesebb műemléke az a középkori templom, mely a halászbástya fölásása közben a minap kerüli felszínre. A régi dominikánus templomnak szen- lélye és sirbolt-épitmánye teljes épség- bon maradt ránk s az egészet művészi­leg beillesztik abba a középkori vár- épitménybe, mely oly harmonikus ke­retbe fcglalja a koronázó Mátyás-temp­lomot. A terveket már elkészítette Schulek Frigyes műegyetemi tanár, a Mátyás-templom ujiaépitöje. Az ásatások eközben serényen folynak dr. Szent­endrei Jánosnak, a műemlékek orszá­gos bizottsága titkárának felügyelete alatt, aki a mai napon egy XIV. szá­zadbeli remek kivitelű márvány-sírem­lékre bukkant. Most tovább folytatják a templom alépítményének kikutatását. Máig összesen hat sírboltot nyitottak löl s ezekben 22 teljes csontvázat ta­láltak. Ezek a csontok részint a tem­plomba temetkező lőurak, részint a dominikánus szerzetesek maradványai. Valamennyit gondosan összeriikva az egyetemi embertani múzeumba küldik, ahol azokat dr. Török Aurél igazgató veszi tudományos vizsgálat alá. Nem le­hetetlen, hogy a további kutatás közben felszínre kerül az ntolsó Árpád h ázi ki­rály : III. András sírja. A tudósok tisz­tában vannak vele, hogy András király Budán van eltemetve, de hogy hol, nem tudták egész bizonyosan saegáir lapitani. — Érdekes végrendelet. Egy gaz­dag angol a kővetkezőket irta végren­deletébe: Feleségemnek, Erzsébetnek,' aki az én hülyeségemnek köszönheti, hogy feleségem lett és aki elismeiésr# méltó erélylyel igyekezett nevemet to- mocskolni, évenkint kifizetendő öt iont sterlinget hagyományozok, öt shillimget hagyok unokahugomnak, O’Neil Margit­nak, aki vasárnap a helyett, hogy t»w

Next

/
Oldalképek
Tartalom