Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-03 / 51. szám
Visszaemiskezesek. — Saját tudósitónktól. — Budapest, nov. 2. A március hónapban elhunyt állam* férfiúi: Tisza Kálmán emlékiratai közút1 .híven őrzött egy verset, melyet maga* cyos óráiban mindig elolvasott. Ha le- hange.t volt, ha valami doiog rendkívül bántotta, ez a k.s vers mindig telvidi- tetta, kellemes pe:«e»6t szerzett neki. A vers gúnyos humorral van mecirva és a regi kuruc vezér hatalmasabb alkonvát jetzt. Sokszor fennhangon nevetett a vers olvasása közben. Tudvalevőleg nagy k dvelöje volt a magyar daloknak. Alikor fontos állami ügyeken dolgozott, okkor is lütyurészeit lassan, alig hallhatón magában magyar nótákat. — A? i'.mbb közölt versben is ez ragadta meg li.veimé1, mert a legélesebb megjegv- zost, mélyet poliiiká ától és ckkoti he v- ; .ered itUek u vsisbaa legkedvesebb nótájával ilme'tetlk össze. Álljon itt mega a vers egész tárj «daláéban, amit. tzt egy politikai újságíró egykor összeV V t ü o Közponüban Pcr.grácz Laczi hegedűi, Egy szegletben lisza Lusul egyedül, C ondolkozik .... gondolatát' Kitalálni nem nehéz, Küzd el cigány a nótámat: „Vékony deszka kerítés'1. A hajdani generális egyedül. Mamelukhad nem szegődik seregül Iszik egyet .... iszm kettőt S gondol tőle nagyokat, Ha a szegről lcakaszlnám a: „Bihari pontokat" .... Ej no minek ? Jó helyt vannak azok ott bgy látszik: hegy szegény eszem elkopott, runes becsület, mert nincsen konc-.incsen erdő s hatalom, 'lej no fiam 1 húzd el nekem 1 Hogy is t an csak a dalom ? ’Játváltozott már a világ régóta, Más emberről szól mostan a jó nóta. bedig egykor tömjeneztek. Volt hajion gás dicsérés, Most a oigáiiy sem húzza, hogy: „Vékony deszka kerítés" .... Eisárgult papíron, apró, öreg betűkkel ic vva találták meg a napokban e verszt an államférfi iratai közt, melyet hiten őrzött haláláig. A régi jó időkre emlékeztette ez a kis vers, mikor egy ország tömjénezett neki, de bizony nem — önkényt, hanem a hatalom nyomása alatt. =r.-=nru.^i-'- ~T- - M'.'1 . y, Olaszország botráoya. Megemlékeztünk már Olaszország legújabb botrányáról, melyről most a következő részleteket közölhetjük; Egy olasz újság a közmunkaminisz- teriumról leleplezéseket közöl s vádolja a minisztériumot azzal, hogy érdeke szerint tüntnk el okiratokat, majd ugyancsak érdeke szerint megtalálja azokat. A dolog merbuma a következő : Kouchi épitő-cég u Patti-Cargi vasút egz részét megépítette körülbelül tiz millióért ős uföiag még három milliót kért. A miniszteraim átvizsgálta az uto- If.rost követelést és 1899. junius 3-án 1-I4,00y lírára íedukáits, Az.épitők kép- viseiatében Martini ügyvéd, volt képviselő tiltakozott az eiien és azt kívánta, hogy a közinunkaminisíerium állandó ícKUvJzsgáló bizottsága újra vizsgálja h'.r-g a követelést; i960 augusztus 17-én a cég azt a választ kapta, hogy a tiltakozást num nyújtotta he a törvény- szabta időben. A cég eileakezöjét állította és felszólította a kormányt, hogy a miniszteriális aktákat vizsgáltassa át, mert a tiltakozó irat valószínűleg más akták közé tévedett. Azt is állította a eég, hogy azt az okiratot már 1899. okt. 25-én megtalálták. A bíróság erre tanúkihallgatást rendelt el. GaHo volt miniszter Zanardeíil párti azt. monzta, hogy 1900. júniusban Martini ügyvéd( kérésére megkérte Chi- pusso másod államtitkárt, hogy ke- okiratol. Chiapusso azt felelte, hogy az 6 né* zete szerint az az okirat nem létezik; de mert bizik Martiniben teljesíteni ........-..... " ' ......... nr», nmäTn ak arja a kérést, Martini erre elment Braccohoz, a vasutak főfelügyelőjéhez, aki az összes aktákat átnézte, semmit sem talált, azután az aktákat lepecsételve szekrénybe tette, amelyet elzárt. De ugyanebben az időben Bonardi volt államtitkár és Zanardebi barátja, Tofanc-hoz a kőfinunkaminisztariuai egy másik nagy állású hivatalnokához ment és — az iratot egyszerre megtalálok. A mostani közmunkaminiszteftiel:, Giusso rtak az elődje azt vallotta, hogy Bonardi nála is járt, de ős ezt felelte neki; — Ne avatkozzál ebbe a dologba! Az az okirat nem létezik és ha egy napon mégis megtalálják, akkor bizonyara csak úgy becsempészték. Az olasz hírlapok bűven pemaktálják a dolgot. A „Gazetta dl Torino“ a legerősebben támadja ezt a korrupciót. Rómában, úgymond, minden iehttseges. Mindenki a zavarosban halászik. Ingyen vagy pénzért, a mely az adófizetők millióit nyeli el, a kémarában, a miniszterektől, mindenütt mindent el lehet érni. A Ronski-eset olyan bonyolódott, hogy vizsgaióbiró sem tudta kibogozni, ügy hét múlva már ser.i.i sem log a dologról beszelni. A kamarában majd a forma kedvéért kérdést intéznek a kormányhoz, iiz minden és a korrupcia megmarad. Nyílra vármegye és e nemzetisig! viszonyok Nvitra vármegye bizottságot küldött ki nemzetiségi viszont ainak tanulmányozására. Megemlékeztünk már a bizottságnak a népoktatásügy dolgában való jelentéséről és javasiatáról.Most a bizottságnak a közrend érdekében való javaslatait küídötték meg nekünk. A bizottság azt javasolja a vármegyei közgyűlésnek, kérjen iőliratiiag törvény utján intézkedést arról, bogv a postaigazgatóság köteles legyen az alispánnál vagy polgármesterrel évnegveden- Kint közölni, kiknek jár r. törvényhatóság területén nem magyar nyelvű hírlap és időszaki nyomtatvány ; a nemzet, az' ország területi épsége, a magyar faj és magyar nyelv elten izgató lapokat az alispán a közigazgatási bizottság fölhatalmazására elkobozhassa, a megye területén a szétküldés jogát megvonhassa, az ellen vétőket pénzbírsággal sújthassa. Sürgős esetben az alispán a közigaz- gatási'fölhatalmazása nélkül, utólagos jelentés kötelezettségével járhasson el. Joga legyen az alispánnak megjelent amaz egyesületek, társulatok és alkalmi összejövetelek tanácskozásán, melyek tanácskozási nyelve nemzetellenes izgatás esetén íöloszlatni; a közigazgatási bizottság pedig e testületeket háromszor való hatósági beavatkozás után togosult legyen végleg főioszlatni. Áz alispán tilthassa el a nemzetellenes előadásokat, iölolvasá-oiat; Az alispánnak joga legyen a nemzet ellen izgató idegeneket és a megye területén állandóan nem lakó honpolgárokat távozásra fölszólítani, esetleg eltoloncoltatni, makacs visszatérés esetén a bűnvádi eljárást folyamatba tétetni. Szükségesnek tartja a megye oly védelmi törvény megalkotását, mely a magyarellenes nemzetiségi izgatnának és a népre befolyásosabb társaiknak kiutasítását s mind az 6, mind családjuk tagjai (?) vagyonának a magyar állam- kincstár javára való kényszerkisajátitását szabályozná. Szükségesnek tartja a törvényhatóság azt, hogy a letelepülés minden anyagi és erkölcsi biztosíték esetén is mdgta- gadható legyen olyanoknak, a kiknek a magyar nemzeti érdekek szempontjából való megbízhatósága aggodalmas. Minthogy a kívánalmak többje törvénybe nem ütközik, nyilvánítsa a törvényhatóság azt az óhaját, hogy az idevágó törvények meghozataláig ezeknek mogyei srabályrendelet utján való szabályrendelet utján való szabályozását engedjék meg. A fialálbastetás régen. Régente a kivégzések nyilvános helyen történtek, hogy elrettentő például szolgáljanak a népnek. Bártfa város jegyzőkönyveiben a következő följegyzések találhatók : ha a bűnös a kínzás által beismeite bűnét: halálra ítélték; gyuj- tegatókat, gyilkosokat, közönséges tolvajokat, vélt boszorkányokat, utonálló- kat, házasságtörőket rendesen halálra ítélték Befejezés, akasztás). A jegyzőkönyvekben található följegyzések szerint a kerékbetörés, a máglyán való elégetés, a vizboíojtás, sőt még a ke" resztre!esjtités is előfordul. A legszégyenletesebb volt az akasztás, mert néha Kegyelemből csak lefejezték az elítéltet. Barilán a lőtéren történt a kivégzés a pellengéroszlop (Pranger) előtti téren, vagy pedig a város kőfalain kívül, a felső kapu előtti pázsiton, a bitó melleit, a pellengérré áhított bűnöst. Bárüán a tói túra a Börtön-utca végén állott, hol több pincehelyiség is használtatott erre a cé’.a, a »Carceres“ házban ma is látható még, de kínzó eszköz nem maradt reánk. Ezen korból azonban maradt íéan egy vaspánlokkal ellátott, négy keréken tolható deres, tvvábbá egy kaloda is. A halálos ítéletek feljegyzése 1559-ben veszi kezdetet és a jegyzőkönyv szerint 1649-ig terjed. A halálos Ítéletről szóló jegyzőkönyvön a következő cim olvasható : „Seníejiíiae Crimieaies e Proto- colio Liberae ac Regiaé Civitate Bart- phensis cxcerptae“. A pellengér-oszlopot egy 1642. ápr. 1. feljegyzett ítéletben Síatua mercuriális- nak nevezték. Az oszlop alsó részed 3—4 lépcső is volt alkalmazva, hogy a — meg távol állók is — jól láthassák Nevezetesebb följegyzések: 1559. április 4. Egy lakos bűnös viszonyt folytatott, pallos általi halálra Ítéltetett. Április 5. Egy katona 3 köböl és 2 véka zabot lopott, a pellengér-oszlop. mellett megvosszoziék és a városból örökre kitiltották. Október 20-án egy ember 2 lovat lopott, bűnét a tortúránál bevallotta, felakasztották. 1560. A város bakóját lefejezték, mert a város dobosára rálőtt azon célból, hogy őt megölje. 1562-ben egy makovieai (Zboró) jobbágyot, ki több kést, 30 darab kerékvasat topott s bűnét a tortúránál vallotta be, íelakasztötták. 1564, Egy pásztor erkölcstelen életet élt, ezért lefejezésre ítélték, de neje kérelmére kegyelemből a pellengéroszlophoz kötötték, megvesszőzték s a városból kiutasították. 1569-ben egy polgárnő egy . méhkas méheit megsemmisítette s a köpüből a mézet kivette, a máglyán égették meg, s egy kaszát lopott — csak tortúrával vallott — felakasztották. 1596. Egy sárospataki özvegy asszony-1, nak a fiát, ki alig 17 éves volt, több- ’ télé lopás miatt keresztre feszítették. Valaki 20 darab aranyat lopott egy kereskedő ágyából, ezért felakasztották. 1571. Egy ember lovat ölt meg s felakasztották érte. 1573. Egy ember búcsú alkalmából egy idegen nőnek, fátyol-kendőjét lopta el, tettéért azon á napon felakasztották. 1574. Tortúrával vallotta be egyik, hogy lopott és embért ölt, kerékbetörés állni végezte életét. 1565. Egy lengyel .. nő a gyermekét megfojtotta, ezért zsákba varrták s a Tapoly vizébe fullasztották. Méhkas lopásért akasztottak, 18 forint pénzlonás- ért lefejezték a bűnösöket. 1590-ben egy nő parázna és erkölcstelen életet ólt, elevenen, nyilvánosan karóba huzatot!. Egy orosz vallásu egyén a városi biró nejének főkötőjét, továbbá egy női köpenyt, egy uj favágó baltát, ellopott felakasztották..................................... ■ .<■ , m .1. >». n— I.IM. A kedélyes-fogoly. Párisban Byulain bankár, a kit lopás miatt elítéltek, egy előkelő vendéglőben együtt ebédelt minden nap a fogház- felügyelővel. A Figaró igy ékelődik erről a dologról: A fogházőr: Hol vacsorálun): ma ? A fogoly: A hol akar kedves barátom. A fogházőr: Vezessen hát igazán egy elegáns resteurant-ba. A fogoly: Helyes, nagyon szívesen. (A bouíevárd egy fényes vendéglőjébe mennek. Épp ahoz az "asztalhoz telepednek le, a melyiknek szomszédságában Lépine, a rendőrfőnök ül.) A fogoly: íme Lépine ur, az én íőfö principálisom . . . A logházőr: Nem ö smertem eddig .. * csinos fickó ... A fogai: Ez meg itt Ödön főherceg az ott Palermo fejcdelemnője ,.. A fogházőr: No ez csakugyan előkelő hely! . . . (A fogoly kifizeti a számlát. Az őr, a ki a finom boroktól egy kissé becsipetti mindenáron höigyikéket akar látni.) A íogely: Menjünk talán a Éolie- Bergére-be ? A íogházőr: Nem.., inlsibb egy Opera kuiiszszái mögé. A fogoly: Vén iuraó. .. semmit sem tudok magától megtagadni. (Éjfél, a fogeiv, a Ki már kétszázötven frankot költött, a mulatságot kezdi egy kevéssé unni.) A logoiy; Eeióg volt. Gyerünk haza a börtönbe. A íogoiyőr : Hogyisne ! Még én mulatni akarok. A fogoly : Legyen esze ... Az igazgató nyugtalankodni fog. A íogoiyőr: Gütyölok az igazgatóra 1 Eej, haj... Majd eiveztem önt... A fogoly; Barátom, öa úgy látszik sokat ivott; gyerünk, mert különben megharagszom. A íogoiyőr; Nem megyek ... nem megyek, ma .., még az is ... nem megyek... A fogoly: Hallja, ön arra kényszerít, hogy rendőrt hívjak: A íogoiyőr; (lefekszik az utca közepére), Nem megyek 1 A fogoly’; (megszólít egy fiakkerost Kocsis 1 segítsen ezt az emoert a kocsira tenni... Aztán a börtönbe ... Jó borravalóról majd gondoskodom I ti Ezerepj uj regéje. Seybold tanár, aki a tübingoi egyetemen a sémi tanszékét tölti be, egy régi kéziratban az Ezcregyéj égy uj, eddig tetiesen ismeretlen regéjére bukkant. Selierezade elmondja bűi és Süniül szerelmének történetét, bumult ez esküvő napján elrabolják Sültől. A Szerelmes ixju a keresésére indult 8 útja Yemenfcői a fátyol völgyébe és n Tigris, folyóhoz vezet." Mindenütt megkérdi nem látták-e Sumult, a leányt akinek ragyogása megszégyeníti a napot, s ki, ha, mosolyog, elhomályosítja a teli hold világát; kinek hogy nyírni ára jusson, éjjel és nappal vándorol, kjjSrjá a fötóe;, á sirftfrigókat, s a hegylssakfidékokát. Rablók törnek rá, elveszik’a kincseit, őt magát egy tóba vetik, ám-jó szellemek megmentik őt •gsr visszahozták övéi, amelybe kincsei eí voltak rejtve. Csaták és párviadalok^után Sulazindiai király tündetrvárosááa kerül, hol végre egyesül Sunaulial, akit egy tündéi, Keli- hada, raQcwjtatot) «1 féltékenységből, mert Sült ő is emésztő lánggal szerelt. A történet Mtm Sül kettős házassága Su* mullal és Nehhadával. Seybold tanár szerint . esi»; elbeszélést különösen, érdekessé {estpy hogy itt az arab éjszakák meséinek?keretében ezúttal először találunk egy nwilván sziriai eredetű szerelmi történetet. (Szíriái eredetre vail a remek damaszkuszi kertek színes és lelkes leírása, a szériái egyházi nyelv szavainak sűrű használata, a remete- és kolostor- élet alapos ismerése,-Seybold, hügy az uj regét) szélesebb körben ismertté tegye, lefordította n óegét é3 gondosan tartotta magát az arab erelihez, de ama költeményednél, amelyekben Sül kedvese elvesztése fölött kesereg, és ragyogó színekkel ? írja le kedvese szépségét, ezekken ü, versekben nem ragaszkodott szigorúan, a különböző arab metrumokhoz s e metrumok mellett az arab poé- iseek karakterisztikus nmeihez. Am az átültetéséből mégis kellő fogalmat szeryhet magának az okasó az cr> detiről.
