Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-19 / 67. szám
» * efolyam. 67. szám. ■v FeJeL&s szerkesztő: bajaik ákfád. fc«k«»*tS*éf és fciaducivaUl: JKOSVAX JÁNOS Wayniyoaadája , :P»«tlnáron, EötT&kalm 8. Talafon 7S. szaíméf, 1902. szerda, november 19' X1 5-3 ,\ Egyes száma 2 (Ér Szaiman < Fnss Újság Megjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: Morvái János könyv* nyomdájában, valamint- Lőwy Miksa könyv, kereskedésében. t Királyok találkozása. Mérés családi dráma»1* ISüSBösigő lasteSoző» A Beöthy szinnáz. A nemzeti színház volt igazgatója Színháznak bérelné és alakítaná át a Sándor-utcai nyugalomba helyezett politikai színházat. Az ötlete kedves minékünk és megvalósítása kívánatos valamennyiünknek. Egy uj magyar színház hódítása: a magyarságnak, csatázó tere a jobb ízlésnek. A ki a miatt tör ellene, mert úgy is sok a színház, szüklelkü és rövidlátó Mintha nemzeti szerencsétlenség volna, hogy sok a könyvkiadó, a ki a becsületes irodalom termelvényeil terjeszti. Sok a színház? Mondom? hogy kevés. A sváb humor „Hotel zum goldenen Fetzn“-nek címezi a szeparék- kai felszerelt szinházasdi helyeket* Nekünk ilyen hotelünk van a Királyutcai Rémi mulatótól a „Tátráig* vagy száz, sőt azon is túl vagy ötven. És a mennyi: valamennyi német, a legpiszkosabb fajtából. A magyar székes fővárosnak ez a mulató járvány adja meg a jellegét és> aki idegen, végig botorkál Budapest éjjeli életén a betyárkalandból csak egy tanulságot szerez. Azt, hogy óvakodjék a„Fetzn hotelek* előzékeny primadonnáitól, tulajdonosaitól sőt még a fizető pincéreitől is. Ha idegen volnék, ezért a lehetetlen éjjeli életért utalnám meg a magyart, Nem tudom mi szándéka Beöthy Lászlónak. Ád-e majd olcsó színházat? Szólitja-e majd azokat, a kik olcsó pénzért jó helyre kívánkoznak ? Megcsinálja-e a polgár színházat, a mely kis nemzeti színháza volna Budapestnek? Ám legyen a szándéka ellenjáró az enyémmel: együvé kerülnek a célban. A magyar szó foglal le magának egy városrészt, egy utcát, csak egy utcai szögletet. Mindegy! A ki vállalkozik az számolt az erejével. A Beöthy László bátor önbizalma pedig maga is nagy erőt jelent. JJarányi ostroma. A Nemzeti Kaszinóban ostromolják Darányi minisztert. Az ostrom oka az, hogy most jár le a kincstári vadászterületek bérlete, a mit ő : magasságiak versenyen kívül akarnak megszerezni. Mert: mi vagyunk a nemzet: okolják meg kérésüket a Kossuth Lajos-utcai Fort Chabro! boldog lakói. Sajnos, a minisztei nem elég nagylelkű, hogy az ostromnak engedjen és legközelebb már kiírja a versenyt. Hadd va'dászlías- sék kincstári birtokon, aki úr is, meg nagy zsidó is. Jákai Mór sztoata. Az a súlyos helyzet, amely a kormányt a nemzettel szemben újabban támasztott véradóbeli és pénzbeli követések folytán fenyegeti, ma megszólam- lásra készteti Jókai Mórt, —- a kormán? lapjának egyik főszerkesztőjét. E lap ma „A király és a nemzet“ címmel Jókai Mórtól irt vezércikket közöl., amely egész terjedelmében igy szól: Aggodalommal olvasom nap-nnp után az országgyűlési beszédeket s az ellenzéki hírlapok cikkeit, melyek már nemcsak a kormányt, de magát a királyt teszik kíméletlen támadásaik tárgyává. Borús emlékek támadnak lelkem elé a múltból, melynek visszatértét magyar hazafi nem óhajtja. Én az őszinte férfias szót tisztelem de azt a maró gúnyt a koronával szem- den nem helyeselhetem. Annak a királynak a tekintélyét akar. jálok lerombolni, akinél alkotmányosabb népünket szeretőbb királya Magyar- országnak nem volt soha? Nem látjátok azt a királyt, ki Szeged romjai fölött állva, szent fogadást tett» hogy Alföldünk nagy városának újból kell megalkottatnia. Szebbé, mint volt. S azt be is váltotta ? Nem látjátok azt a királyt, ki hosszú alkotmányos uralkodása alatt Magyar, országot erős és szabad állammá alkotta^ Nem látjátok azt a királyt, ki bölcs uralkodásával a békét főntartja, mely a népboldogság éltető napja és aki maga annyit szenvedett? Soha királyt fájdalmasabb csapásokkal nem sújtott a sors, — mint királyt és mint embert — mint Ferenc József uralkodónkat s aki azokat magas lélek, kel fogadta, igy szólva: viselem az uralkodás terheit, mig csontjaim bírják Nem emlókeztek-e arra az országos gyászra, mely egész nemzetünket királyunkkal együtt beboritá, midőn országunk védasszonyától a sors kegyetlensége megfosztott. Azt monda akkor a király: ha tudná a magyar nemzet, mily nagy pártfogóját vesztette el a megdicső ültben ? Oh, nagyon jól tudtuk! S ma már ti nem akarjátok tudni ? Hogy védszentünkké emeltük őt a rnegdicsőültek karában, ki Isten legmagasabb trónja előtt magyar nemzetéért mádkozik. Imádkozhalik-e most ? Amidőn ki- ályi urát ide lenn szidalmazzák ? Nem :e’.l-e az égi üdvösség közepet* a legnagyobb fájdalmat éreznie s mig a Támadás egy orosz nagykövei eJon. Romából távirfltoízí.lc! Az jelentése szerint tegnap az orosz templomban az istentisztelet után egy nő, aki orosz diáknőnek látszik, Nelidov orosz nagykövet közelébe furakodott és meg akarta ütni a. nagykövetet, Ez a nő már egy tzben megzavarta az isten tiszteletet botrányos magavisele'óvel. szentek serege hozsannát énekel, 6 neki magának keserű könynyeket hullatnia ? Mi szobrot készülünk emelni nemzetünk védszentjének s ti Golgothává akarj játpk azt átalakítani ? Óhf kérlek benneteket a haza szent nevében, hagyjatok fel ez áldatlan törekvéssel ; ne hozzatok újabb viszályokat nemzetünkre 1 Jogom van e kérésre, hisz részt vettem híven, veletek és apáitokkal együtt, minden küzdelmében minden szenvedésében és gyászában a nemzetnek. A királyi palota nem fog sokáig üresen maradni. Még most csak a kövek beszélnek: azok hirdetik a király és nemzet dicsőségét: saxa loquuntur. De közel az idő, melyben a kövek visszhangozni fogják a magyar nemzet örömét királyának ittléte fölött, a zajos udvari élet hangját, az idegen országok követeinek hódoló üdvözletét. S mit kérünk, mit várunk mink a királyunktól ? . Azt, hogy szeressen bennünket, ugv a hogy mi szeretjük ötét; úgy, ahogy megdicsőülteti szerettek bennünket; hisz ezt ö rá hagyták örökségül. Jöjjön magyar székvárosába háza, édes gyermekei közé s mi úgy fogunk utat nyitni előtte, mint köztünk járó élő szent előtt. S testörsége lesz az országban minden élő, eremtés s aki őt megsérti egy szóval,Most azért ■ esdem még hozzájuk szálljak meg mindazoknál! a szivét, a kikhez szóltam, hogy nyissak meg honfiaggodalomtól támadt őszinte szavam előtt. Hiszen namcsak nekem hazám ez az édes Magyarország ; de ö nekik is hazájuk. Hozzátok szóltam, édes hazámfiai az ellenzéken. Szentül hiszem, hogy ti magatok is be fogjátok látni, ha a jobbik szivetek szavára hallgattok, hogy hozzátok intézett kérésem igazságos Deák szava örökkön él. „Mindent kockára tehetünk, csak a hazát sohasem“ az a nemzet számüzöttje. Elmondtam, ami szivemet terheltet fölfelé is, lefelé is. Égbe eltávozott megdicsőült szellemeinket invokáltam, hogy sugallják lelkemnek, mit Írjak: nem tudom, jól adtam-e vissza ? „Erzsébet királyné, Rudolf Széchenyi, Deák, Andrássy I“ Rájuk emlékeztem. Ha az ő szeretetüket, bölcsességeire fel lehetne úgy osztani, hogy e hazábaa mindenkinek jusson belőle egy tereatű porszem í
