Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-18 / 66. szám
I. gályám, 66. szám. Féltés sz«rfceszt$: HAJÓIK ÁKPÁS5. feserkwartöség és kiadóhivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Si*tmáron, Eötvösntoa 8. Telafoa 73. Egyes száma i fflfar Megjelenik mindenné? korán reggel. Hirdetések felvétetnek; ESorvai János könyv» nyomdájában, valamint LQwy Miksa könyv» kereskedésében. • szalmái, 1902. kedd, Bavember 18* Interpelláció a leánykereskedésről. F®f©2liedó képviselőka h se. Egyik szaklapban, a Halmay Elemér közélet e lapjában olvassuk a következő eikket ? A pénzügyi kormány az 1900-ik év végén a magyar kereskedelmi r.-társaság- Bak kizárólagos bizományi jogot adott az iparsó tekintetében ; a teljes áru-só tekintetében pedig kamatmentes félévi hitelt engedélyezett az átvett só vételárának kiegyenlítésére. Mindennek az lett volna acélja, hogy a sóforgalom fokoztassék és a kincstár érdekei jobban kielégittessenelc. Az iparsónál a kizárólagosság eredményei a következők: A kincstár azelőtt is, most is 116 koronát kap 100 mm. sóért, alig többet, mint amennyi az önköltsége. A kincstár érdeke az ár szempontjából ezek szerint nem javult a kizárólagossági jog engedélyezésével. Ellenben a fogyasztó közönség azelőtt fizetett 3 százalékos iparsóért 207—208 koronát teljes vaggonrako- mányért. Ma tartozik fizetni a „Magvar kereskedelmi részvénytársaságinak 300 koronát. A 10 százalékos iparsóért pedig fizetett az iparos azelőtt 304—305 koronát. Most tartozik fizetni 426 koronát, mindezt egy pénzügyminiszteri rendelet alapján. A kisipar részére pedig 1000 koronával számittatik az iparsó; holott ezen só* rt a kir. kincstár szintén csak 116 koronát kap és a bizemányos eéget csak 130 korona több költség terheli fuvardíj és kövezetvám fejében. Ezek mesés összegek, melyeket a magyar ipar fizet meg a »Magyar kereskedelmi részvénytársaságinak. Joggal kérdezheti, mikor a törvény 116 koronában állapítja meg az ipari só árát, mikor a 3 százalékosnak a denaturálása nem kerül többe, mint 75 koronába, mi jogon ilieti meg a »Magyar kereskedelmi részvénytársaságot a 300 koronás ár. A 10 százalékosnál, melynél a dena- turalizálás 180 koronába kerül, miért illeti meg a 426 koronás ár és a kisiparos 10 százalékos sójánál, melynél a keverésen kívül még további 131 korona a költség, miért fizet a kis iparos 1000 koronás árát. Egy waggon sónál 650—680 korona tiszta nvereség miért jut a kereskedelmi részv.-íársaság- nak annál a sónál, melvnél alig marad pár koronája a kir. kincstárnak ? Azzal lett indokolva ezen reform, hogy a »Magyar kereskedelmi részvént társaság“ szaporítani fogja a sófogyasztást s ezzel a kir. kincstár érdekei előbbrevi- tetnek. Szaporítja pedig majd az iparosnál a rendes áru sónál és a kivitelre kerülő sónál. De ha az ipar kényszerűségből mégis többet vásárol, — az esetleges többlet kitűnik majd a zárszámadásból, — arányban áll-e a kir. kincstárnak wagyónónként 30—65 koronára rugó tiszia övedelme azzal, hogy az ipar 113—600 korona hasznot fizet a „Magyar kereskedelmi részvénytársaság“-nak vaggo- nonként. Mivel indoko'ható meg az iparnak ily törvényellenes megterhelése és a „Magyar kereskedelmi részvénytársaságinak ily kroesusi megajándékozása. Azt mondják, azzal, hogy Bulgáriába vagy Délamerikába kivitelt teremtsen ez a sokoldalú társaság. Ez mesebeszéd. A kivitelre szánt sót a kincstár 1 korlő fillérért adja Akna-Szlatinán, Deés* aknán pedig pláne 58 fillérért mm.-kéntK.-rül pedig egy mm. a kincstárnak 81 fillérbe, illetve 52 fillérbe. A kincstár tehát keres mm.-ként 34 fülért, illetve 6 fillért. Az ily kivitel az ország közjavain ik elajándékozása. Bármennyi sót rejt a magyar fold méhében, ez még nem indokolja meg az ily kivitelt. De ha mégis kell, nem tudjuk, tán munkásiigyi szempontból kivitel, semmi esetre sincs indokolva a kivitel forcirozása és még kevésbbé van megokolva a kivitel fokozása terén elért siralmas eredmények ellenében a magyar ipar megkárosítása és egy vállalkozó társaság megajándékozása. Majd a zárszámadások után mérleget csinálunk és bebizonyítjuk, hogy pár ezer korona kiv: éli plus hány százezrébe kerül a magyar iparnak. S végül még itt van a rendes áru sónak az egész kérdése. Rendes áru sót a kir. kincstár körülbelül 30 millió koronáért árusít egy évben ; 1 métermázsát törvény szerint 19 kor. 80 fillérért. A nagyközönség és a kereskedelem csak készpénzért kapja a sót, a »Magyar beteskedelmi részvény- társaság“ féléves kamatmentes hitelre. Ezen hitel, mely pénzre átszámítva, 3 százalék mellett 40 fillér árkedvezmenvt jelent, azon helyzetbe hozza a „Magyar kereskedelmi részvény társaság“-ot, hogy a többi kereskedelmi faktort agyonnyomja, — de sőt arra is képesíti — hogy magával a királyi kincstárral sikeres versenyre lépjen. Mert ha a »Magyar kereskedelmi részvénytársaság“ csak 5 vagy 10 koronával adja olcsóbban a waggon-sót, mindenki szívesebben veszi ott, mint a kincstári sóhivatalban, és nagyon valószínű, hogy idővel az egész sóforgalom átmegy a „Magyar kereskedelmi részvénytársaság“ kéz eil e. Ennek az lesz a köve'kezménve, hogy a kir. kincstár bevételei csökkenek azzal a 30 fillér kamatvesztességgel és a »Magyar kereskedelmi részvénytársaság“ jövedelmei szaporodnak azzal a 20—25 fillérrel, mely a vételár és eladási ár között mutatkozik. Tegyük fel, hogy a »Magyar kereskedelmi részvény- társaság “ csak 10 millió koronáért vesz sót a kir, kincstártól, már ez magában jelent 150.000 kor. veszteséget, tekintve, iiogy 20 koronánál 30 fillért vészit a kincstár. Ezért meg éppen semmi ellenértéke sem kap a kir. kincstár, mert a teljes áru sónak, mint nélkülözhetetlen élelmi cikknek, rendkívüli fogyasztási emelkedése kizárt dolog: a „Magyar kereskedelmi részvénytársaság“ sem árengedménynyel, sem a nélkül a belföldi étel só fogyasztását emelni nem fogja- Ezt különben igazolják a sófogyasztási adatok, melyek 2 év óta rendelkezésünkre állanak. A „Magyar kereskedelmi részvénytar saság“, mint hírlik, jogainak további ki terjesztése iránt tesz lépéseket. Egy kis világosság jól esnek. Hadd ismerjük meg az egész kérdésnek mibenlétét és az indokokat, melyek a sópolitika terén az irányadó köröket vezetik. Merkantilista. jt brüsszeli merénylő Budapesten. Budapest, nov. 17. L'pót belga király ellen elkövetett merénylet tettese a magyar hatóságok előtt sem ösmeretlen. Megállapították ugyanis, hogy Robino 1896. tavaszán Magyarországon, sőt Budapesten is tartózkodott. Munka vezetőjét, egy olasz munkását megbízta, hogy Budapestről hozasson olasz munkásokat. Budapestről azonban nem kapott, mert akkor a munkások a milleniumi kiállítás megnyitása előtt mind munkába álltak. Munkásokat tehát Olaszországból kellett hozni. A megérkezett munkások között volt Robino is, a kire Friedmann vállalkozó nagyon élénken emlékszik, mert mindjárt az első napon kimutatta foga fehérét. Robina tudta azt, hogy a műnk sokra I nagy szükség van, a 4 és fél korona1 napibérrel felfogadott társait arra akarta bírni, hogy hagyják abba a munkát. Valóságos zendülést csinált és csak úgy lehetett ártalmatlanná tenni, hogy a rendőrséggel eltoloncoltatták. Robino akkori társai közül öten jelenleg Budapesten tartózkodnak. Tegnap este a nemrégen kimúlt „rana rossa“ olasz csapszék közelébe megnyílt korcsmában, a hol az olasz munkások találkozni szoktak, sokat beszéltek Rubinoról, a kit különben is nem tartanak ép elméjű emdernek. Tudósitónk tegnap este közöttük járt és a következő érdekes részleteket tudta meg. Robino Gennari hóbortos ember volt már 20 éves korában. Atyjától 4000 lirát örökölt és megnősült. El vett egy Mária nevű szép leányt, ezzel azonban oly rosszul bánt, hogy a nő megdolondult. Állítólag azért bánt rosszul nejével, mert annak nem született gyermeke. Pozsonyból való kitoloncolása után visszatért Budapestre, de itten csak két napig tartózkodott, mert társai nem érintkeztek vele, tudva azt, hogy előzőj leg 2 és fél évig fogházba« is ült ok- mányhamisitás és csalás miatt. Különben is tartott attól, hogy társai feljelentik a rendőrségnél, a mely elfogja toloncolni. Két napi Budapesten valő tartózkodása után, mely idő alatt egy Geneva nevű földijével lakott a Szigony-utcában e,utazott Angliába. Azóta csak most hallottak róla újra * Mai képünk azt a jelenetet ábrázolj midőn a merénylőt, a tett elkövetés után lefogják. Táviratok. Hajó szerencsétlenség. New York, nov. 17. A „Deutsch land“ hajó, a mely Hamburg és New- York között közlekedik, útközben zá- tonyre került. A „Marion“ angol gőzös sietett segítségére. Feltartóztatott kivándorlók. Hamburg, nov. 17. A rendőrség tegnap 22 lengyel kivándorlót tartóztatot- tel, mert valamennyi hamisított passzus» sál jutott át a német határon. A kívánt dorlókat vissza küldték illetőségű he lyükre. ■ mt,r • iffi» i. i ...........—"■■■■■ ....................--------------------------- Ifil----„>TU / -
