Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-01 / 49. szám (42. szám)
1 évfolyam. 49. szám. szalmái, 1902. számlát, mmüar 1. ■S-LJ nZ77*1 f Ptlelöe szerkesztő: HAJLIK ÁRPÁD. és kiadóhivatal: morváijAnos könyvnyomdája . Sntm&ion, Eóivös-atoa A Telefon 78. ________________—------------------------------^umshmbí Eg yes száma 2 fillér / Megjelenik mindennap • korán reggel. ? Hirdetések felvétetnek^ Morvái Jtenoe könyvit nyomdájáén, valaminfcí L&W0J Miksa könyv», kereskedésében. > ■.. . . Jm IV Iiért jár Fejórwáry Béesiissi? . Viszály a trón§r@ɧ suliul!. Halónak napja. ImádKűzzütik! Óra pro nobis! Imádkozzál érettünk! Te magasztalt szűz Anya, ki ott fenn vagy a magas Mennyekben fiad, a Megváltó oldala és az Isten itélő- széke mellett, imádkozzál érettünk. Ne másért, csak azért, hogy megértsük a Tant, melyet Ö hirdetett és e Tan értelmében megértsük és szeressük egymást. Mert szükségünk van erre nagyon. És Ti, kiknek sírjaihoz ma elzarándokolunk, a kegyelet mécsesét gyújtva meg azokon az emlékezés koszorúját téve le azokra: Ti, kik már meggyőződésből tudjátok, hogy az Ur előtt mindenki egyforma, csak a jók és rosszak, a becsületesek és becstelenek között tesz különbséget, Ti, kik meghaltatok és éltetek e hazáért, de Ti is szeretteink, kik értünk éltetek; imádkozzatok érettünk. imádkozzatok, hogy ne ismerjünk mi sem különbséget, csak a jók és rosszak, a becsületesek és becstelenek között, ne a születés, a rang, az anyanyelv, a vallás szerint osztályozzuk egymást, hanem csak aszerint, melyikünk mennyi reszereíi a magyar hazát. Ne engedd te mindenek felett trónoló Isten, hogy közöttünk az egyenetlenség kórója magasra bur- jánozzék, mert nekünk magyaroknak, kik minden oldalon ellenséggel vagyunk körülvéve, soha nagyobb szükségünk nem volt az összetartásra, mint most. És midőn letesszük a koszorúkat meggyujtjuk a mécseseket, szivünkben szent fogadalmat teszünk: utolsó ieheletünkig, utolsó csepp vérünkig megvédjük ezt a földet minden ellenség ellenében, megvédjük a Ti számotokra, kik benne nyugosztok. Te magasztalt szűz Anya, imádkozzál érettünk! És imádkozzatok Ti is, kiknek sírjaihoz ma elzarándokolunk. Ne másért, csak azért hogy megértsük a Tant, melyet Ö hirdetett, megértsük és szeressük egymást. Mert szükségünk vön erre na» gyón. Ez a nap a halottaké. Megnyílnak a temetők kapui és az élők ellátogatnak halottjaikhoz, visznek nékik virágot és emlékükre meggyujtanak A házasság reforoija. Ingyen vátlópörök. A reform a következő : A pápa rendeletet adott ki, hogy nevében bullát készítsenek, amely reformálja a katolikus házasság megsemmisítésének rendszerét. Ez a bulla érvényteleníteni fogja a korábbi rendelkezéseket, nevezetesen az 1888. február 20-iki híres Instructiót, Megfogja szüntetni az ügyvivők, prelátusok működését, akik eddig ebben a zavaros vízben halásztak. Egv szóval minden házasság annuálása akár a Szent Hivatal, akár a Congre- gatio Boncilii, akár a Propaganda részéről, elejétől végig ingyenes lesz szegények, gazdagok és fejedelmek számára egyaránt. És ez nagy reform lesz, mert ezek a pörök eddig legalább is három millió lírát jövedelmeztek évente a pápai kincstárnak. A pápa reformjának vájjon nem az-e a célja, hogy az embereket hozzászoktassa, hogy vallási érzésüket is megnyugtassák ? Mert a világon mindeuütt vagy forradalmak, vagy súlyos egyház- politikai harcok árán megszüntették az egyházi törvényszékek bíráskodását a házassági jogban. Nálunk a kőtelező polgári házasság intézményével vesztette erejét az egyház házassági joga. A katolikus házasfél, akit három világi fórum elválasztott élte társától, újabb házasságot köthet, bár a dogma tiltja és csak egyházi áldásban nem részesülhet. Mivel pedig ehez általános érdek egy-egy szál gyertyát. Ez összes ünnepek között ez a legszebb : a kegyelet, a megemlékezés ünnepe, részt vesz benne mindenki, szegény és gazdag egyaránt. nem fűződik, az emberek nem követik dogmát. Jean de Bonnefon érdekesen mondja el, XIII. Leó pápa hogyan adta a bíborosok tudtára akaratát. Kedden reggel ünnepies, ódon natárok érkeztek a Saint- Damase udvarba. Hat bíborost hoztak, akiket a pápa udvari futárokkal hívott meg Hét prelátus fogadta őket az előcsarnokban. A bíborosok és prelátusok ilyetén összehívása ritka esemény, mióta XIII. Leó pápa hajlott korú. A tizenhárom egyházi személy, szótlanul, néma hódolattal várta a pápát. Egyik sem tudta, mi célból vannak összehiva. Egyszerre ritmikus lépések hangzanak. Szolgák hozzák a pápát kis gyaloghintón, amit most már akkor is használ, ha az épület egyik részéből a másikba megy. Egy fehér árny lép k csendesen, zajtalanul a hintóból. Ez a papa, akit szolgák támogatnak és akinek fehér öltözete, sápadt arca csak a sötét szeme villogását emelik ki. Jobbjában nagy, csipkés keszkenőt szorongat és lassan topog az aranykaru trón felé, hová szolgák emelik fel. Mikor jár, nem látszik nagyobbnak, mint egy bérmáló gyermek. Mikor leül trónjára, zsebéből egy olasz nyelvű írást vesz elé és oda- nyujtja az egyik szolgálattevő kamarásnak, aki a nagy csöndben fenhangon olvasni kezdi az iratot: A pápa kifejti benne, hogy a legújabb események a katolikus házasságok felbontásának eljárására vonták a figyelmet, Céloz a franciaországi eseményekre. hol egy kanonok kompromittálta az egy* házat. Igaz, hogy egy tagjának hűtlensége miatt nem érheti vád az egésa egyházat, de a hamisító kanonok már valóságos annullációt is vívott ki. Rómába is eljött M. hercegnek, egy régi uralkodó család közeli rokonának levelével és a Kardinálisok fogadták, sőt nem átallották vele azontúl levelezni. (Ennél a passzusnál — mondja Jean da Bonnefon — a pápa kis, keskeny kézé* nek finom, hosszú, ráncos ujjait a búr- nótszelencén, melyet a keszkenő helyett vett elé, a maga sajátságos módján végigjáratta.) — A rosszhiszeműségnek — folytatta a felolvasó — most alkalma van azt mondani, hogy az egyház csak a gaz* dag embereket választja el. Ennek a rágalomnak elejét keli venni. A katolikus püspökök közt, akik felső fórumként ítélkeznek házassági ügyekben, olykor alig találni hozzáértő embereket. Aa egyházi bíróságokat elnyomták a forradalmak. Az egyházjog szabályait alig ismerik maguk azok, akik alkalmazzák. Precíz szabályokat, világos perrendtartási kódexet kell szerkeszteni a külföldi egyházmegyék számára. Minden időben a szegény emberek számára ingyen volt az eljárás, de ae olasz egyházmágyéken kivül alig akad példa rá, hogy a szegény ember is igénybe vette volna. Franciaországban például az egyházi törvényszékek négyszáz és kétezer frank közt váltakozó összeget kérnek a féltől. A papok, akiknek az ügyvéd szerepe jut a pör- ben, olykor mesés honoráriumokat követelések, amit növel az a körülmény, hogy ilyen papok csak nagy városokban laknak és kisebb helyről gyakran kell hozzájuk utazni. Gyakran megesik, hogy a házasságvédő, akinek kötelessége volna a házasság fennállását védeni, nincs beavatva a dolgába. XIV. Benedek pápa konstituciójának rendelkelkezéseit nem tartják meg híven. Egy püspök nem akarta elfogadni egy házaspár ügyét, bár ügyük hozzája tartozott. A bordeauxi egyházi hivatal francia nyelven adta ki egy ítéletét, bár a latin nyelv a kötelező. Ezek a szabályellenességek évről-évre növekednek. A Con- gregatio Conciiii határtalan perköltségeket számit fel, ami néha a telek anyagi romlását idézi elő. Nagyon sok ügyvivőt és ügyvédet hagytak beavatkozni a dolgokba. Emlegetnek egy egyházi ügyvédet, aki több ezer lírát követelt azzal a megokoiással, hogy a bíborosnak az öcscse. — Ez az állapot tovább fenn nem artható és kérünk benneteket — olvasta tovább a felolvasó ’ — hogy velünk együtt keressétek az eszközöket, amelyekkel az egyházi bíráskodást házassági ügyekben ingyenessé lehetne tenni. Bizonyos, hogy vannak költségek, amiket nem lehet megszüntetni: az ügyvédnek joga van honoráiumra. De kell, hogy kötelező tarifa szabályozza a honoráriumokat. . . . Eddig szólt az érdekes dokumentum, amelynek felolvasása után a pápa ismét csendesen eltávozott. Megmutatta, mondja Jsan de BonnefoD, hogy szegény utódja akar lenni a szegény Apostolnak,
