Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-14 / 23. szám

h Suieriialte sz Országházban, (Kolozsvár ünnepe.) " Egyik esti lap Írja, hogy a kolozsvári Mátváa-ünnopnek alighanem zajos epiló­gusa is lesz. A képviselőház szerdai ütésén napirend előtt a függetlenségi párt részéről szóba fogják hozni mind­azokat a sérelmeket, melyek Kolozsvár polgárságát már az ünnepség előestéjén is tüntetésre birták. Nevezetesen szóvá fogják tenni a királynak az ünnepségről a programm ellenére való elmaradását, továbbá azt a huzavonát, mely a király helyettesítése körül mutatkozott. De vihar várható különösen a Gott erhalte feíhánytorgatása közben. Egyet­len nemzeti királyunk ünnepén is fel­csendült tudvalévőén ez a nemzed ön­érzetünket sértő nóta. A Himnusz és a Kossuth-dal tulhar" sogott ugyan a Gotterhaltén, sőt fütty­szó is belevegyült a koncertbe. Kolozsvár, okt. 18. Wlassics Gyula kultuszminiszter ma avatta fel nagv ünnepséggel a kolozs­vári Ferenc József tudomány-egyetem uj központi épületét. Wlassics miniszter és Schilling rektor zajos tetszéssel fo­gadott beszédeket mondottak, mire Schilling rektor felolvasta József főher­ceg levelét, melyben a főherceg saj­nálatának ad kifejezést, hogy a felava­táson betegsége miatt nem jelenhetett meg. k Szterényi Oyörífy ügy. Budapest, okt. 13. Az ügyet többszörös ismertetés után mindenki ismeri, a székely fonógépek adtak rá impulzust, hogy dr Győrffy Gyula országgyűlési képviselő és Szte­rényi József alaposan hajba kapjanak egymással. 'Szterényi azt állította Győrffyről, hogy ez panamázni, sőt is megvesztegetni akirt'i. E nyilatkozat miatt Györffv föl­jelentette a tanácsost rágalmazás cimén és Szterényi is viszonvádat emelt be­csületsértés cimén Győrffy egy levele miatt, melyet ez Láng Lajos miniszter­hez intézett. A kettős port ma tárgyalta dr. Bau­mann biró. A mai tárgyalás a biró egy jelentésé­zel kezdődött. A biró jelenti, hogy intézkedett a levél megszerzése iránt, de Láng Lajes miniszter a következő választ adta : „A levelet annak idején rögtön megsemmisítettem. De megjelent az aksor teljes szöveggel a „Magyarság-* című lapban s ha emlékezetem nem csal, a levél azonos volt ezzel. Láng, miniszter. Erre kezdetét vette a bizonyító el­járás. Győrffy Gyula orsz. képviselő fentartja panaszát, amely szerint Szterényi ez év május-juniusában többek előtt azt mondta, hogy „panamázik s őt meg­vesztegetni próbálta.“ Szterényi József miniszteri tanácsos, a vádlottnak kihallgatása kövétkezett erre. baumann bíró: Használta tanácsos ur a panaszolt kifejezéseket ? — Mint férfi tartozom kijelenteni, hogy a kérdéses nyilatkozatokat meg­tettem, de nem „többek“ előtt, hanem Kizárólag a főllebbvalóim : a miniszte­rem és államtitkárom előtt. — Miről volt szó tulajdonkép ? Győrffy ur felkeresett engem, hogy felének : Engel Kálmánnak és Justus Mihálynak egy világraszóló találmányuk v®t?; mondta, ő ezért az eljárásáért 15/100 forintot kap, s e summából ne­kem 10.000 forintot juttat, —- Alik az ügy részletei. — Fonógépekről volt szó, amelyekből uarabonkint 100 koronáért az államnak 4000 darabot kellett volna rendelni Ké­sőbb 120 koronára emelték fel a fonó­gépek árát. Tehát egy 600.000 koronás szállítás forgott szóban. — És ez ügyben járt önnél az ügy­véd ur ? — Igen, kerek huszonkilencszer. Győrffy ur — úgy mondta — azért ad nekem 10.000 forintot s azért elég neki 5000 forint, mert ő a vállalat inctaná­csosa is lesz. Kért továbbá évi 20.000 forint szubvenciót is az államtól. — Mi történt a fonógépek ügyében ? — Noha a gépekkel megejtett próbák nyomán kedvezőtlen szakértői vélemény támadt a gépek használhatóságáról, én 25 gép kiosztását rendeltem el a szé­kelyek közt. Mert bizonyos, hogy a do­log nagy iparpáríoló akció alapjává le­hetett volna. — Hol osztották ki a gépeket? — A Győrffy képviselő ur kerületéből is kapott három község. A községekből aztán jöttek a jelentések, hogy a gépek nagyszerűek. — Honnan jöttek ezek? — Győrffy kerületéből. — Hova adták még gépeket? — Gsikmegyébe, "Háromszékbe és Máramarosmegvébe. Ki volt megbízva a próbák ellenőrzé­sével ? — Máramarosra nézve a debreceni iparkamara, fis ez a kamara óvatos­ságra intetette a minisztériumot. A me­gyékből 3000 gépet kértek, mert „fé­nyesen“ sikerültek a próbák ; a kamara pedig — a melv természetesen mentül kagvobb ipari akciót szeret — azt je­lentette, hogy a dolog nem igen rendén ment s igy elég lesz 50 gép a 3000 helyett. Magyaríts iparfelügyelő is csak 150-nek kiosztását javasolta. Negyed négy órakor a biró a tárgya­lást elhalasztotta, hogy a minisztérium­ból beszerezze a Szterényi ellen folyt fegyelmi vizsgálat aktáit. Budapest, okt. 13. Kossuth Lujza, özv. Ruttkay Józsefné ma délután háromnegyed egy órakor meghalt. Kossuth Lujza, Kossuth László és Weber Karolina negyedik gyermeke, 1810-ben született Sátoralja-Uj helyen s midőn szülei Alsó-Dabasra költöztek, Pestmegyébe ment férjhez Ruttkay Jó­zsef abonvi postamesterhez. Az abszo­lutizmus zaklató üldözései elől anyjával és gyermekével kiköltözött Brüsszelbe s midőn Kossuth anyja ott meghalt, három fiával Amerikában telepedett ie. Ott sok csapás érte, gyermekei meghaltak s harminc év múlva, 1883-ban testvéréhez költözött Baracconeba és Turinba. Honába visszatérve, Kossuth tisztelői mindenütt szívesen hódoltak érdemeinek minden alkaommal. LEGÚJABB. A ntacedcni lázadás. Szalonok!, oki- 13. A katonai kor­mányzó tegnap távirati parancsot ka­pott,’ hogy a bolgár-macedón határon kettöztesse meg a csapatokat. Tegnap három tartalékos zászlóalj indult el, ma ismét elmegy a határra egy katouai vonat. Szaláuiki, okt, 13. A vasut-társtüa- tok már csak szállítási határidő nélkül fogadnak el árut. Ma éjjel ismét több katonai vonat indult el a határra. Közvágóhíd! sertésvásár. (Hivatalos jelentés déli 12 óra­kor.) Tegnapról maradt 96 darab. Ma érkezett S16 darab. Összesen 912 darab. Déli 12 óráig eladtak 279 da­rabot. Mai- árak : Öreg sertés, má- soodrenuü, 88 korona. Fiatal sertéu nehé, 98—104 korona. Középsúlyú 96 korona. Süldő 86 korona, 68 kilogrammonkint élősúlyban, minden levonás nélkül. A vásár élénk volt. Két öngyilkosság. — Saját tudósitónktóL — Budapest, okt. 13. A vadász-utca 42-ik szám alatti ház­ban levő lakásán dr, Harmath István 24 éves pozsonyi születésű ügyvédjelölti lett öngyilkossá. Főbe lőtte magát. Hal-1 dokolva került a Rókus-kórházba. I Ugyancsak a Rókus korházba szálli tották a mentők Tendovszky István 29 éves budapesti születésű színészt, ki a Kerepesi-ut 82-ik szám alatt levő laká­sán követett el öngyilkossági kísérletet, de csak a karját roncsolta szét. Selber Bart az esküdtszék előtt — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt 13. Gelber Baruch gyilkossága annak ide­jén, december 21-íkén történt A dolog rövid ideig izgatottságban tartotta a fő­várost. Csak egy perditát gvilkoltakmeg.demert az utóbbi időben csaknem divattá lett a a bukott leányokon elkövetett rablógyil­kosság, mindenki érdeklődött az „eset* iránt, különösen a rendőrség, melynek az egvszer szerencséje volt és hamaro­san kézre kerítette a gyilkost, egy varsói születésű 22 éves lengyel zsidót, Gelber Baruchot. Krecsánvi kapitány, az akkor uj de-1 fektiv főnök első haditette volt a gyil-; kos kézrekeritése és a fett dicsérte a I mestert, mert ilyen gyorsasággal Buda- j pesten eddig még nem fogtak el rabló-: gyilkost. Ma áütak törvényt a gyilkos felett. A vizsgálatot befejezték, a törvény szék Gelber Baruchot a btkv. 278. §-a szerint való gyilkosság, a 344. §-ba üt­köző rablás, továbbá a 333., 334. és 339. §§-ban körülirt két lopás bűntet­téért helyezte vád alá s ügyét az esküdt­szék elé utalta. A mai esküdíszéki tár­gyaláson — mely zsúfolásig teli terem­ben indult meg — Zsitvay Leo elnökölt szavazók voltak Doleschali és Kramaszta birók, jegyzők: Krenedics és dr. Szől- lősv. A közvádat dr. Séllev Barna kir. ügyész képviselte, védőként dr- Fried Vilmos ügyvéd szerepelt. A vádlottat bevezették. Nagy mozgás támadt, a mikor két bőr- tör.őr a terembe vezette Gelber vádlottat. A fiatal, barna, köpcös legény kissé félén­ken lépett a törvényszék sorompója elé. Idegesen nyalkáit szépen gondozott bajszá­hoz s aztán, mikor vallatni kezdték, oly halk hangon felelt, hogy az elnöknek több* szőr kellett őt hangosabb beszédre figyel­meztetni. Oldalán állt a két börtönős s igy adta meg, német nyelven beszélve, az ál* talános kérdésekre a következő feleleteket: Elnök: Tudja ön, miért van fogságban? Vádlott: Tudom. — Hány éves, hol született? — 21 éves vagyok és Varsóban szü* lettem. — Élnek a szülei? — Nem. — Szerzett itt magyar honosságot ? — Nem, orosz alattvaló vagyok, — Mi a foglalkozása ? — Munkavezető voltam egy vasgyárban. — Hol tanulta a mesterségét? — Három polgári iskolát végézve, be‘ álltam inasnak. —Elhagyva hazáját, egyenesen ide jött? — Oroszországba. — Volt már büntetve? — Krakóban egyszer három, másod­szor négy hónapi Börtönre ítéltek lopás ért. — Mit' esinált Krakóban ? — Nehány hónapig vasgyárban dol­goztam. — És mivel foglalkozott itt Magvarorl szágon ? — Hoztam magammal 500 koronát, a mit apámtól kaptam s ebből éltem. — Budapest előtt nem járt Munkácson s ha igen, minek ment oda? — Munkát keresni, — Hát még egy magyar faluban is nem járt? — De igen, TiszajAdonyban. — És mi volt Adonyban? — Házitanitó, (Derültség.) — Ktnek volt a tanítója s mi fizetést kapott? * — Hét család gyermeke mellett voltam évi 120 írtért, — Emlékszik arra, hogy krakkói elitélése után kitiltották Ausztriából s Poroszjorj szágba toloncolták? — így történt — TiszafAdonyból haza ment? — Munkácsra. — Igaz. hogy ott valami jó párti utáu nézett? — Nsm. — Ott valami Braunnál lakott, akinek nemde leányai voltak ? — ’-Kt leány volt a háznál Megalakul az esküdtszék. Most az esküdtszék megalakítása követ­kezett. Rendes esküdtek lettek: Fischer István, dr. Graner Ernő, Mechlovies Béla, Wolfgang Lajos, Hoffinann Miksa, dr. Po­litzer Gusztáv, Nenbauer Fülöp, Biró Imre, Kurländer Ignác, Mezei Sándor, dr. Basch Gyula, Majorossy Géza; póttagok; Vitéz László és Weisz Béla. Hogyan történt a gyilkosság ? Megindult erre a bizonyító eljárás s is­mét az esküdtbiróság elé állt a vádlót*. Gelber Béla kijelentette, hogy a Müller Te­réz meggyilkolásában nem érzi magát bű­nösnek, de a lopásokat illetőleg bűnös. Elnök: Ismerte azt a szegény leányt?' L nála december 20-án éjjel? — Igen. Leültünk kártyázni s úgy éjjel 12 órakor lefeküdve, beszélgettünk hajnali 2 óráig. — Hát aztán? — Fölkelve, azt az 50 koronát kértem Terézt ">!, a mit neki kölcsön adtam. Ez még az ágyban történt, Müller Teréz haragra lobbant és egy késsel megvágott — Micsoda késsel? — Egy nagy késsel, a mi ott volt. — Hol volt a kés? — Az ágyban. — Véres volt maga? — Igen, a kezemen. Elmondja ezután a vádlott, hogy dulako­dásra került köztük s valamelyikük felölkte a lámpát. Sötét lett a szobában s tovább hadakoztak. Látta, hogy nem tréfa a dolog s védekezésre gondolt. — Örök emléket akartam Müller Teréz ar‘ cán hagyni s kezembe kerítve a kést, feléje szúrtam. — Csak egyszer? — Igen. — Mi történt erre? — A leány hányát esett s hamarosan láttam, hogy halott . . . Alig érthető hangon meséli tovább a vádlott, mint vette ki a szekrényből a boldogtalan leány csekély pénzét és éksze­rét, a melyekhez az 50 koronás kölcsön révén just formált. A tar.tik. Gelber kihallgatása után az első tanút, Werber Salamont hallgatta ki a törvényszék a lopás bűntettére vonatkozólag. Lényeg* télén vallomást tett, Schlesinger Gábor tanú a tényleges kár nagyságáról beszél németül. A visszaszár* magztatott áruk után körülbelül száz koro* nára rúg a tényleges kár. Az elnök Gelbert szembesíti Schlesinger Gáborral. Gelber az elnök kérdésére vallja, hogy nem feszitette fel a ládát, mert erre nem is volt szükség. Tudniillik oldalt könnyen fel lehetett nyitni a ládát. Elnök: A vizsgálat során kitűnt, hogy ön pár napra elutazott a fővárosból, a mikor pedig visszajött Budapestre, Itt napokig tivornyázott és az orfeumokban mulatott. Honnan szerezte az ehez szükséges pénzt? Vádlott: Erre már nem emlékszem. Schlesinger Gábor arra nézve kívánja megkérdeztetni a vádlottat, hogy hova tette azt a 80 kendőt, melyek összesen 40 ko­rona értéket képviseltek. Yádlott: A lakásadónőnek adtam. Özvegy Friedmann Lajosné tanút hall­gatják ki ezután, a kinél 6 hétig lakott selber, egészen az elfogatásáig. Elnök: Volt|e pénze a vádlottnak? Tanú : Csak egyszer láttam nála pénzt. Elnök: Mennyi volt az körülbelül? Tanú; Egy csomó pénz, hogy mennyi, azt biztosan nem tudom. Elnök: Azt az asztalterítőt, a mit magá­nak Gelber adott, — mit gondol, — kitől kapta Gelber? Tanú: Nekem azt mondta, hogy mint egy nagy cégnek az ntazója, mintakollekj eiójából szedte ki a kendőt. Még a lopásra vonatkozólag hallgat­tak ki néhány tanút, mire rákerült a sor a gyilkosságra, melyhez az első tanúbizonyságot özvegy Friedmann La­josné tette ki az elnök kérdésére kije­lenti, hogy látta a kést Gelber Baruch- nál. Elnök: Hol tartotta a kést Gelber Baruch ? Tanú : A felső kabátja alá rejtette. — A mikor a gyilkosság reggelén hazajött Gelber Baruch, mit látott maga? Tanú: Azt láttam, hogy vattával be volt kötözve a keze. Megkérdeztem tőle : „Jaj istenem, mit csinált Gerber ur !“ Erre ezt válaszolta: „Verekedtem az éjjel a Solymossy mu'atóban doktorokkal és munkásokkal!“ Elnök: Lépjen elő Gelber Baruch. Tudja mit mondott özv. Friedmanné? — Igen. — Igaz, hogy a kést megmutatta Friedmannénak. — Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom