Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-07 / 16. szám

± I. , 10. sjáffl. Szatmár, 1902. kedd, október 7. Felelős szerkesztő: Kajbxk árpád. Sterkesztőség és kiadóhivatal: kobvaiJános könyvnyomdája Ssatmáron, Eötvöe-ntca 0, Telelőn 73. 1 ötfnár Friss Eps száma 2 fp. “-------a-----------------V' Megjelenik korán reggel. Hirdetések felvétetnek: íSdítíüj János könyv- nyonidí jában, ■ valamint Löv.’í Siksa könyv- kereskedésében. *.>rw.i Sztrájk Ministertanács. fővárosban^ Méreg a pálinkában^ Harc a párbaj allen. — A nem párbajozók ligája. — Nagyváradon tegnapelőtt meg* alakult a párbajellenes szövet­ség, tagjai a város legelőkelőbb kö­reiből kerülnek ki. A szövetségnek alapszabályai is vannak, melyeket jóváhagyás végett felterjesztettek a belügyminiszterhez. A felhívás. A szövetség tegnap felhívást intézett Nagyvárad közönségéhez s ebben a kö­vetkezőket mondja: A magyar társadalom oda jutott, hogy értelmiségének körében minden napra átlag egy párbaj esik, a nyilvánosságra nem jutottaktól eltekintve. Sehol a vi­lágon a párviadal úgy elterjedve nincs, mint Magyarhonban, mert a mi Angliában elfeledett bűn, a franciáknál és németeknél a boszuvágy kivételes erőfeszítése, az nálunk a sok­szor meg sem sértett, sokszor meg ép­pen a párviadal kierőszakolása végett megsértett becsület kijavítására czőlzó intézménynvé korcsosult el. Ennek megfontolása birt reá minket hogy a párbajellenes szövetségnek egye- őre Nagyváradon, megalakítását kezde­ményezzük. Bátorított az, hogy ez a Szövetség nyugaton mindenfelé ered­ményesen működik, holott a párbaj amott amúgy is ritkaság. Szervezetet akarunk fentartani annak állandó bi­zonyítására, hogy a társadalomnak iga­zán demokratikus és müveit része nem ba­rátja a párbajozás nemzeti babo­nájának és semmivel sem becsüli keve­sebbre annak becsületét, aki annak nevében polgártársa fegyvert ragadni nem kíván. E szervezet által közeget akarunk teremteni a megsértett becsü­let ótalmazására és arra, hogy a valód1 elégtételben részesüljön a szövetség becsületügyi eljárása által. Hatni kivá* nunk oly közvélemény kifejlődésére és megnyilatkozására, a mely a törvény­hozót a becsületsértés és párbaj szigo­rúbb büntetéssel sujtására, ily értelem­ben a büntető törvény szigorítására, — az eljáró bíróságot a törvény szigorú alkalmazására, — a hírlapirodalmat párbajhirek közlésének mellőzésére, vagy a párbajozók és beesületséitők legszi­gorúbb megrovására bírni volna hivatva Minden müveit nyugati ember moso­lyogni kénytelen felettünk, midőn meg tudja, hogy nálunk egyfelől vért onta nak kis, szóbeli indulatban elkövetett sértésért a becsület szentsége nevében, másrészről a bíróságok joggyakorlata ugyanannak a becsületnek legdurvább megsértőit, úgy, mint a párbajozókat is felmentéssel egvértelmü envhe büntetés­sel illeti. Végre irodalmi utón, kiadvá­nyok által is működni akarunk azon, hogy az előítélet kiirtasséb, a becsület tiszteletbentartása fokoztassék, a sértése!; elintézésére azonban a párviadal alkal­matlanságát a társadalom felismerje. Ily értelemben fordulunk a müveit magyar közönség minden előitéletmente felvilágosult tagjához oly kéréssel, hogy a felhívást aláírván a szövetség meg­alakítását és célja elérését filléreivel és tevékeny részvételével támogatni kegyes­kedjék. Nagyváradon, 1902. szeptem­ber hó. Sávéi Kálmán, Kopos L. Miklós, Hoványi Géza, Dr. GrészMenyhért Dr. Berkovits Ferenc Papp Miklós Dr. Percei Adolf, Mezey Mihály, Nagy Ferenc, Dr. Szarkadi Lajos, Huzella Gyula. Dr. Varady Zsigm. mint kiküldött, végrehajtó bizottság. A szövetség alapszabályai. A párbajellenes szövetség füzet alak­jában kiadta már alapszabálytervezetét a melynek érdekes tartalmát vázlatosan ismertetjük. Érdekes a párbaj ellen küzdő eszkö­zök sorában a becsületbiróságok intéz­ménye, melyeket a szövetség tervez, s melyek az érdekelt felek kérelmére fog­nak határozni olykép, hogy a sértettnek teljes elégtétel szolgáltassék. A 2. §. c pontja an ól szól, hogy a szövetség szó­val és írásban arra törekszik, hogy a párbaj megszüntessék és hogy sértés esetén a bírósági, vagy becsületbirósági eljárás vétessék igénybe, a mely célbó különösen gyűléseket rendez, előadáso­ka;. tart és nyomtatványokat ad ki. Az 5. §. a belépésről intézkedik. Mini den feddhetlen életű egyén, kinek je­lentkezését a párbajellenes szövetség igazgatósága elfogadja, tagja az egyesü* lelnek. Külön szakasz magyarázza a ta­gok jogait és kötelességeit. Az egyesület tagjai — igy szól a 8. §. — kötelesek az egyleti célokat tevékenyen előmozdítani. Különösen kö­telességük valamely becsületbeli ügyben becsületbiróságot kérni és pedig akkor is, ha ezen becsületbeli ügyből ki­folyólag kihivattak volna, — valamint ha valamely becsületbéli ügyben, mint valamelyik fél megbízottjai közbenjár­nak, annak békés elintézésére, esetleg becsületbiróság kérésére törekedni köte­lesek. A tagsági jog megszűnése is érdekes okok folytán következhet el. Például va­lamely a szövetség céljával ellentétes magatartás miatt kizárás által. A pár­bajra való kihivás vagy ennek elfoga­dása, úgyszintén valamely párbajnál segédként való közreműködés, mint ön­kéntes kilépés tekintetik. Rablás a föttros iia■'árában. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 6. A főváros határában, Kispest és Szent­Lőríne között nem messze a Cséry fél szemétteleptől, az este vakmerő rablás történt. Szalai Nándor 26 éves etpészlegényt aki Kispesten meglátogatta vasárnap délután anyját és visszatért a fővárosba, a nevezett helyen megtámadta két züllött külsejű alak. Az egyik 20—25 éves mag astermetü, világos-barna öltözetet viselt, a másik már idősebb 40—45 éves szakállas és bajuszos férfi volt. A fiatalabbik elébe álit és egy hosscn- nyelű kést rántva elő, pénzt kért. * — Add ide a pénzedet, mert leszúr­lak ! szólt Szálaihoz. Ez belenyúlt a zsebébe és kivette az ,kt levő pénztárcáját, amelyben még S korona volt. — Ez kevés! Szólt neki és elvette ezé:t Szalay órá­ját és ezüst láncát meg az ujjőn levő ezüst halálfejes gyűrűt is. A rablók azután sietve távoztak. A kirabolt Szalay jelentést tett az esetről a csendőrségnek. Kirabolt fcwpsszMj — Saját tudósitónktól. — Aka veszprémmegyei község lakossá­gát tegnapelőtt óta vakmerő rablási eset tartja izgatottságban. Bálint Antalné nevű özvegy asszony ugyanis a falu egyik végén lakik a temetőnél, olyan helyen tehát a hol a nap iemente után alig járnak. Bálintná egyedül lakik kis házában. Vagyonosabb asszony s ezt tudták a faluban. Pénze mindig volt odahaza mert nem szokta takarékba tenni, in kább kölcsönöket ad kevés kamatra szomszédainak.­Tegnap este korán lefeküdt s már el­aludt, a mikor az ablakon kopogtatást hallott. Azonban nem nyitotta ki az . ajtót. Többször ismétlődött a kopogtatás Erre aztán megkérdezte, hogy ki ko­pog ? A válasz helyett azonban felpattant az ajtó és három bekormozott képű alak lépett a szobába. Felszólították Bálminit, hogy gyújtson világot és pénzét adja elő. A megrémült asszony előbb vonakodott ezt megtenni, de amikor a rablók meg akarták kötözni engedett a kérésnek. Mintegy 1600 ko­rona készpénzét átadta a gazemberek­nek, a kik az éj sötét lepie alatt elme­nekültek. Reggel jelentést tett a esendörságnek, mely nyomában van a gaztetteseknek, Azt hiszik, hogy a rablók nem lehetnek mások, mint a helyzettel ismerős em­berek. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom