Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-30 / 39. szám
!. évfolyam. 39. szám. Szalmái, 1902. csütörtök, október 30. Felelete szerkesztő: KAJXKK ÁBPAD. fizexkesztöfiég és kiadóhivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Szatmáiou, Söivös-ziio* 9. Telefon ÍZ. Szatatóri Friss Újság Megjelenik korán reggel Hirdetések felvétetnek; fiiorwai János kény*» nyomdájában, valaminti Lßwry tSiksa könyv», kereskedésében. i---- ■ pa namája. Mennyi&a kerül a „magyar“ itdvartaaHbfeft Változások a kereskedelemügyi mloiszterlumban, A kereskedelmi minisztériumban már a legközelebbi napokban két irányban fognak változások történni. Mint a Hir- szemle jelenti a hivatalnoki kar körében ugyanis nagy elkeseredést okozott, hogy két év óta nem történtek kinevezések, noha ezen idő alatt a minisztérium szolgálatából kiléptek : Cseörgheö Gyula címzetes államtitkár, min. tanácsos Mándy Lajos min. tanácsos, Barvits Albin min. tanácsos, Schnierer Gyula mm. tanácsos, továbbá egy miniszteri titkár és két segéd-fogalmazó, üresedésben van még a postatakarékpénztár Hál 6 számtanácsosi — úgymint az első titkári állás. Láng Lajos kereskedelmi miniszter méltányosnak találván a hivatalnokok elégedetlenségét, kinevezésre előterjesztette a következőket, kiknek kinevezését már a minisztertanács is jóváhagyta. Téglássy István oszt. tanácsos miniszteri tanácsossá, Daróczy Lajos és Fuhrman Ferenc oszt. tanácsosokat, továbbá Kovács Gyula vasúti kőzhajózási főfelügyelőt osztály- tanácsosokká s nyomon fogja ezeket követni a többi üres hely betöltése is. A változások másik része a szervezések terén íog végbemenni. Láng Lajos ugyanis azt tapasztalta,hogy ezenatéren tarthatatlanok az állapotok. Vannak szakosztályok, melyeknek egyetlen ügyosztályuk sincs, illetve vannak szakosztályok, melyek egyszersmind az ügyosztályt is képviselik. Ilyen az V—a. V—c. VIÍI—a. V—b. szakosztály. Az V—a., mint önálló szakosztály megszűnik s ügyosztályivá alakul. — Elére annak a Neumann Károly min. titkárt helyezik. Mindezek a változások már a közeli napokban megtörténnek. Botrány a Kerepesi-üton.- Bestiális apa. Budapest, okt. 29. Nagy botrány volt ma reggel fél 7 órakor a Csokonai-utea és Kerepesi-ut sarkán. Egy férfi teljes erőből, ahogy csak bírta, ütött, vert az utcán egy iskolás fiút, akinek már a száján és orrán ömlött a vér. S talán agyon is veri a gyermeket ha a fiú segélykiáltásaira öszszecsődült tömeg ki nem szabadítja a fiuf. A dühös férfit lefülelték, a mi nagy nehezen ment, mert az kést rántott eiő és az emberekre rontott; — Senkinek semmi köze a fiamhoz, agyonverhetem, ha akarom ! A kést kivették azonban kezéből és a mikor a rendőr megjelent, átadták neki a dühőngőt. A rendőr úgy az apát, mint a fiút bekísérte a VIII. kerületi kapitányságra, a hol a fiú elmondotta, hogy Cseh Sándornak hívják. Atyja Cseh József, dunapataji születésű, 35 éves asztalos. A fiú megszökött atyja lakásáról és ennek okát igy mondi» «I« — Apám minden ok nélkül bezárt a lakásba. Hogy el ne tudjak menni, odakötözött az ágy sarkába. Gyakran megtette és volt eset, hogy két napig nem jött haza. Ez idő alatt nem ettem, nem ittam. Nyöszörgésemre betört egyik szomszéd a lakásba és megmentett. Ha apám részeg volt, akkor úgy megvert, hogy kék és zöld volt a hátam és arcom. A szomszédok feljelentették a rendőrségen amiért ma reggel oly dühös lett, hogy meg akarta sós vízbe áztatott kötéllel verni. Szerencsére nyitva felejtette az ajtót és mialatt a kötelet áztatta, az alatt megszöktem, Persze utánam jött és a Mester utcából a Kerepesi útig üldözött, ahol elért. ____ A brutális apát egyelőre botrány miatt elzárták és ellene a bünfenyitő eljárást is megindították. Haszcnlesés. Uzsora. Erkölcstelenség. Ssdnészne velős reformja. Az országos szinészegyesület terveze* let dolgoz ki a szinésznevelés reformjáról. A tanőijuzsora. A fontos memorandum megszerkesztésére a Szinészegyesület közgyűlése tiz tagú bizoltságott küldött ki dr. Balassa Armin elnöklete alatt. Ez a bizottság legutóbb tartott értekezletén Mészáros Kálmán egyesületi igazgatót és Liptai Károly hírlapírót bizta meg a memorandum megszövegezésével. Ebből a memorandumból igen siralmas, sőt sok tekintetben megdöbbentő vonásokban jelentkezik a mai szinésznevelés az érdeklődők előtt. Mert az összegyűjtött adatok azt látszanak bizonyítani, hogy a jelenleg működő ma- gánszinésziskolák szinésznevelő „rendszerében“ (kevés iskolát kivéve) a haszonlesés, uzsora és erkölcstelenség virágzik. Eltekintve attól, hogy ezek a magán- szinész-iskolák a közoktatási törvényeken kívül álló, semmiíéle ellenőrzés alatt nem álló haszonvállalatok : működésük kárára van nemcsak a magyar szülészet érdekeinek, de a magyar társadalm viszonyoknak is. Ezekbe a magánszinésziskolákba (szi- nésznyelven „szinészeti klinikák") mindenki bejuthat, csak pénze legyen. A tandíj a fő ezekben az iskolákban, nem pedig a tanítás. Hogy ez igy igaz, arról tanúskodik az egyik szinésziskolában használatos beiratási szerződés (1) ama formulája, amely az uj szinészcsemetét, de sőt szüleit is arra kötelezi, hogy & két esztendei tanítás összes dijait még akkor is köteles a növendék megfizetni, Hoteles a borok eilen. Tegnap már megírtuk, hogy a búr vezérek melyen kudarcot vallottak Cembridgeben, hol nemcsak fölolvasásokat nem tarthatták meg, hanem rendőri oltalom alá kellett magukat helyezn: Ma azt távirják Londonból, hogy Standard jelentése szerint Krutzinge Joubert és Fouché volt búr vezérelnem tudtak Cambridgeben termet kapni újabb előadás tartására, a miért is tegnap este visszatértek Londonba. A búr vezérek nem tulajdonítanak jelentőséget a a Cambridge! esetnek. ha időközben — akár a második napon — elhagyná az „intézetet“ a tanuló. Hogy ez uzsora, még pedig közönséges testuzsora (igy fejezte ezt ki a memorandum-szerkesztő bizottság), az kétségtelen, de bizonyos az alábbiakból is. Szerepet a legtöbb magánszinészisko- lában csak a tehetősebb szinésznöven- dékek kapnak. Az intézeti igazgató ugyanis már az évfolyam elején kérdést intéz a növendékekhez, hogy hány forint áru jegyet fognak eladni a féléves vagy évzáró iskolai előadásra. Ki minél' nagyobb összegű jegy eladására vállalkozik, annál nagyobb szerepet kap. Az egyéniség, tehetség tehát itt mellékes, Fődolog a pénz, a haszon. Vannak ezekben az intézetekben úgy nevezett „tandíjmentesek* is. Ezeken követik el azok a bizonyos intézetek a leghallailanabb uzsorát. Az intézet ugyanis szívesen tanítja őket „ingyes“ (különösen ha szép leányok jelentkeznek), de olyan szerződést irat velük alá, amely ezeket a szegény ördögöket l arra kötelezi, hogy öt-tiz esztendőn keresztül élvezendő keresetük egy tetemes százalékát az intézeti igazgatónak kötelesek fizetni. így ma már több százra megy azoknak a színészeknek a száma, akik a magyar színészet keserves kenyerének egy jó részét valamely fővárosi színész- iskola tulajdonosának liferálják. Ez a testuzsora, amelynek súlya alatt nyög ma a magyar színészet újabb generációjának egy nagy hányada. Közöttük van több neves magyar színésznő is, akit szerencsétlensége egy ilyen kalmár szellemű intézetbe sodort. Ezek még ma is csak úgy szerződhetnek, ha szinésziskolai igazgatójuk beleegyezik a kötendő szerződés föltételeibe és a fizetésükből kikötött uzsorakamat ősz- szegébe. Kell-e ennél elriasztófcb szomorúbb kép a mai szinészneveiósről! Nem ki- áltóan szükséges-e itt a felsőbb beavatkozás, a legszigorúbb ellenőrzés, a büntető törvény ide vonatkozó szakaszainak érvényesítése! Kétségtelen, hogy ezek tarthatatlan állapotok, de sőt sürgős orvoslást igényeinek már csak azért is, mert a mai szinésziskolák, mint a szinészproletariá- tus termékeny melegágyai, ma már egyenesen veszélyeztetik a magyar vidéki színészet érdemes tagjainak megélhetését is. Ezt pedig úgy kell értelmezni, hogy a magánszinésziskoiákból kikerülő anyag olcsó. A legtöbb ilyen uj színész arra van tanítva, hogy a színpadon kivül keresse és találja a megélhetés bővebb forrásait. Ezekkel a régi színész nem konkurálhat, mm' inkább az olcsóbbakat szerződtetik az igazgatók. Természetes dolog, hogy az újak kenyeretlenné teszik a régieket, vagyis a magánszinésziskolák fokozzák a sokszor fölpanaszolt szinésznyomort
