Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-29 / 38. szám
l. évfolyam, 38. szám. Felelős szerkesztő: 0 hajóik árpád. flxerkesxtőség és kiadóhivatal: MORVÁI JÁIÍ03 könyvnyomdája Caatmáron, Eöivös-ntoa Totálon 73. Szalmár, 1902. széria, oitöíer 29. líegjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: SS orvai János könyv* nyomdájában, valamint Lőriy Miksa könyv. kv.eAedéeébeu, > X' 1 Legyalázott magyar huszárok. A sikkasztó bankárt elfogták. Trafikosok munkaszünaíe. A rendeletet, melylyel a miniszter ft trafikosoknak a vasárnapi munka- Bzönetet engedélyezte, a vidéken sok helyütt félreértik a hatóságok. Ések a hatóságok a rendeletből azt olvasták ki, hogy a munkaszünet kötelező s a trafikosoknak vasáma pon be kell zárnia az üzleteiket. Holott a munkaszünet igenis nem kötelező, aki szivart akar árulni vasárnap délután, az megteheti ezt> de ha pihenni akar, becsukhatja a boltját. Jó lesz, ha a pénzügy- miniszter még egyszer megmagyarázza a hatóságoknak a rendeletet. Számos vidéki írafikos azzal a kérelemmel fordult egyébként a pénzügyminiszterhez, hogy tegye kötelezővé a vasárnapi munkaszünetet. UJ telekkönyvi hatóság. Az igazságügyminiszter a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett, a miskolci kir. törvényszék kerületében lévő sajószentpóteri kir. járásbíróságot, saját területére 1908. évi január hó 1-ső napjától kezdve, telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel ruházta fel. Gyilkosság a Ssepel-szigBíen. Tegnap virradóra meggyilkolva, holtan találták Csepel községben a szőlők között Erős Mihály határcsőszt. Fején baltától származó hstalmas őtések vannak s naaka teljesen át van vágva. Fegyverét messze tőle, a szérüskertben találták meg. A csendőrség megindította a vizsgálatot; azt hiszik, hogy valamelyik haragosa boszuból ölte meg. Erős családos ember volt. Beöffe László sajtópere. Budapest, okt. 28. Beöthy Lászlő emlékezetes sajtóperét mely tudvalevőleg azzal végződött, hogy Liptai Károlyt fölmentették és következményeiben odavezetett, hogy Beöthy László lemondott a Nemzeti színház igazgatói állásáról, mint egy kőnyoma, ícs értesítő jelenti, most alkalmasint újra fogják tárgyalni. Beöthy László ugyanis annak idején megfeiebbezte a bíróság Ítéletét és erre nézve a királyi tábla most a bizonyítás kiegészítését rendelte el arra nézve, hogy Beöthy László, mint a Nemzeti Színház igazgatója nem volt-e közhivatal nők ? Amennyiben azt állapítják meg hogy közhivatainok volt, úgy a bíróság illetéktelenül járt el, mert ebben az esetben az esküdtszék elé tartozott volna a per. A királyi tábla határozata következtében most beszerzik azt a szerződést, mely gróf Keglevieh István intendáns és Beöthy László között ennek hivatalba lépésekor létrejött és amelyet a belügyminiszter jóváhagyott. Ha ebből az derül ki, hogy Beöthy László csakugyan közhivatalnok volt, ugv újra fogják tárgyalni a pert h vőlegény gyermeke. Mint tudósítónk jelenti: A kéméndi anyakönyvvi hivatalban, egv nagyon furcsa eset történt a minap. Néhány héttel ezelőtt megjelent az anyakönyves előtt Kubis Pál fiatal kovácsmester és Ruszkay Ilona, a kik bejelentették, hogy házasságot akarnak kötni. Az anyakönyves tudomásul vette a bejelentést és elkészítette a hirdetést, amelyet a törvényes időre ki is függesztett. A minap azután a fiatal pár nagy nászkisérettei megjelent az anyakönyvi hivatalban. Az anyakönyves először is az anyakönyvi bejegyzés végezte el s a mikor ezzel készen volt, fölállott a törvény előírta a formula kikeresése végett, a mikor hirtelen berohant egy fehér ruhába öltözött fiatal nő, karján egy kis gyermekke: s egyenesen a vőlegénynek rontott. Kijelentette, hogy ha megcsalta, hát tartsa el a gyermeket s ezzel a csecsemőt letette az anyakönyves aszta Iára. Mielőtt a násznép és a vőlegény a meglepetéstől felocsúdott volna, a menyasszony otthagyta a násznépet s hazament, kijelentvén, hogy semmi áron sem megy feleségül Kubishoz. A törvényes bejegyzés megtörtént ugyan, de a törvény előírta házasságkötési formulát még r.em olvasták föl: most tehát az a kérdés, érvényes-e ez a házasságkötés, vagy nem. Az anyakönyves a felsőbb hatósághoz fordult a kérdés eldöntése végett. Ef ieáji les* a kirälyta. Érdekes levél érkezett vissza a minap a kabinetirodából a hódmezővásárhelyi hatósághoz. Egy vásárhelyi leány, aki állítólag már régen túl van a ,bakfis* koron és még mindig a süldő leányok ideális világában él, szeptember havában levelet irt a királyhoz, melyben egy kis pénzbeli segélyt kér ahhoz, hogy színésznő lehessen. A színpadért rajongó leány levele a következőképpen hangzik »Kegyelmes Uram és Felséges Királyom ! Bocsánatát keil kérnem először is, hogy bátorkodom e levelet Felséges Királyom elé terjeszteni, de annyi jót, annyi szépet hallottam nemes és hálás tetteiről, hogy végre is Kegyelmes Királyom elé terjesztem szomorú életem. 0 Felség, ha tudja mi az igazi, a lángoló forró szeretet a művészpályáért és mi a szenvedés ennek birhaiásáért, óh Felség, már gyermekkorom óta rai jongok a művészetért Tehetségem van, ezt az Isten adá. Ugylátszik egy csillagba irta Isten sorsomat e pályával nem mondhatok le róla, csak egy mód van, melylyel hűtlen lennék szerelmem* hez s ez az egy a — halál. Mindent, amit csak lehet, megtettem érette és hogy egy jószívű igazgató ur hajlandó tandíj nélkül tanítani, látván tehetségemet, de természetes, hogy-még az iskola tart, addig fenn kellene tartani magamat és ez igen nehéz dolog, mivel addig mással nem foglalkozhatom és ez egy szegény árva leánynak igen nehéz dolog. Oh Felsége, nem kérek sokat, csak amiből legfeljebb egy évig nagyon szerényen megélhetnék. Oh Felség, ha lehet, adjon vissza egy ifjú teremtést az életnek és ón vigad leheli etemig áldan fogom érett«. Lemondanék e fantasztikus, édes álmákról, de nem. tehetem. Késő kitépni emlékét szivemből, mert ezzel fájdalmam még nem enyhül s ha most kitépem, mit nyerek vele ? Csak azt, hogy szivem elvérzik bele. Oh Felség, e segélyért esedezik alázattal egy árva honleány és igen szépen kéri Kegyelmes Királyát, részesitné egy kis segélyben. Az iskola elsején kezdődik, tehát a választ addig várom. Alázatos szolgája; Z. Zsóflka.“ Mapr tenprész-gpsiilet, Kovács József dr., aki talán az egyetlen tengerész Magyarországon (a többi mind svájci admirális) magyar tengerészegyesület szervezésére szólítja fel a közönséget. Cikkében panaszosan említi, hogy Magvarorszag nem kereskedő-állam. Részben avitikus fölfogásunk, részben tehetetlenségünk, részben országunk és népünk sajátos viszonyai, a társadalmi endek történeti és gazdasági kialakulása nem tudtak felsőbb értelemben vett szélesebb látókörű, élelmes és vállalkozó szellemű kereskedői osztályt teremteni. Nálunk a meggazdagodott kereskedő nem üzletkörének kiterjesztésére, egy kereskedői generáció nevelésére, hanem arra gondol, hogy merkantilistából minél előbb agráriussá, magyarul úrrá lehessen, vagy legalább a fiait azzá nevelhesse. A tengerészegyesüleícek az volna célja és rendeltetése, hogy a tengert, a tengerészeiéi, a hajós-üzletet, a tengeri jogot, egyszóval az idevágó tudományos és gyakorlati anyagot, nem katedrái szárazsággal, hanem az intelligens közönség szükségeihez szabott módon népszerűsítse, érdekes felolvasó üléseket rendezzen s a tengerészeti ismereteket sajtó utján is kivigye a magyar közönségbe s fölkeltse ez iránt a magyar társadalom érdeklődését, Szatmári Friss Újság-- ■ ........
