Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-28 / 37. szám

SZATMÁRI FRISS ÜJSÁG 19#2. október 27. A mentés a társadalmi politikának. Egy előkelő német társada­lomtudományi folyóirat csak nemrégiben foglalkozott egy olyan halandósági statiszti­kával, a mely relácziókat keresett a kulturális fejlődés és az utolsó ötven óv halan­dósági számadatai közt. Más szóval azt. kutatta ez a statisztika, hogy igaz-e az, a mit bizonyos oldalról oly sűrűn hangoztatnak, a hol igen nagy a szeretet és von- zalotn a múlt idők erkölcsei és társadalmi institucziói iránt, hogy t. i. a kulturális fejlődés, vagy a hogy álta­lában megjelölik, a moder­nizmus ellensége az életnek és az egészségnek. Ö O A régi jó idők kedvelői szívesen, nagy előszeretettel hirdetik, hogy korunkban na­gyobb a halandóság, mint volt bármely más korban s hogy a természettudományi világ­felfogás. mely egyre diadal masabban járja át a lelkeket, nem hosszabitja meg az éle­tet hanem rövidíti. Ki kell jelentenem, hogy még abszolúte véve sem igaz ez, relative pedig a képzelhe­tő legnagyobb tévedés vagy megtévesztés, bizonyos kon­zervatív törekvések és poli­tikai fendencziák szolgálatá­ban. Abszolúte nem igaz, mert hisz számadatokkal van be­bizonyítva, hogy a halandó­ság jóval kissebb, mint volt csak ötven évvel ezelőtt is; relative pedig még nagyobb diadalt jegyez föl a modern élet, mert kétségtelen, hogy a gyáripar óriási föllendülése, nagy technikai müvek kivi­tele, a sok és nagy mozgás, a sűrű érintkezés, szóval mind az, ami a modern életet te­szi, oly sok veszedelmet rejt magában a testi épség és az emberi élet ellen, hogy ha a halandósági szám kissebedett valamivel, relative igen sok­kal kellett kissebbednie. Látható, hogy mint minden jelenség közt ezen a világon, úgy a testi épség ápolása és a halandóság közt egyrészről másrészről pedig a modern élet, illetve a kulturális ha­ladás közt szoros összefüggés van. Az orvos talán legszí­vesebben tudománya sikere­inek tudhatná be ezt a ked­vező jelenséget. Kétségtelen is, hogy a modern orvosi tu­domány, főieg a hygénia len­dített a világ során, de n in foglalom le az érdemeket ki­zárólag az orvosi fakultás számára. A művészibb élet, a tisztább, a rendezettebb s az általánosan mutatkozó er­kölcsi újjáalakulásnak is nagy -szerepe van a dologban. Azt hiszem, hogy mindin­kább elevenebb köztudattá válik az emberekben, hogy az egészség irányítja az erkölcsi életet s talán nein csalódom, ha azt mondom, hogy erős fizikumok erős erkölcsöt ter­melnek. S hogy röviden rá­térjek tulajdonképpeni tár­gyamra, ezen a ponton kell rámutatnom arra az össze­függésre, mely e nagy szo- cziális fordulat s annak egyik hathatós eszköze közt a men­tés között van. A segélynyújtást nézzék a szocziális kérdésnek világos­ságánál s rögtön megértik, hogy miért kapcsolódott ez bele mindenütt a szocziális feladatok láncvsába s miért lett az altruisztikus világ- felfogás egyik eleme. A segélynyújtás fizikailag nagyon fontos, ezúttal azon­ban csak azt akarnám fel­tüntetni, hogy politikai, tár­sadalmi és erkölcsi szempont­ból miért tartom nagy hord­erejűnek. Nyugat-Európa minden nagy városában, sót a vidé- városokban is minden müvel-t ember ensemble-jához úgy hozzátartozik a segélynyújtás képessége, mint a tiszta man­Ha a fáradt uriasszonyok láttára átengedjük helyünket a villamos kocsiban, az ud­variasság, Ha ugyanez a fá­radt uriasszny a villamosról leszállva, kificzarnitja a kar­ját, a legtöbb müveit, ember udvariassága megszűnik. Hoz­zá nem nyúl, mert fél, hogy elrontja a dolgot. Szóval, az udvariasság csak kis dolgok­ban nyilvánul, a nagyobbak­nál csődöt mond. Ez csak az udvariasságra való hivatkozás. Ettől még nagyon messze van az a szolgálat, melyet az ember, mint társadalmi lény, mint az emberösszeség egyik tagja, végezni köteles. A mentés munkája feléb­reszti az emberben az altru­isztikus érzést, megerősíti és élénkké teszi azt a tudatot, bog folytonosan az emberi­ség szolgálatában keli és le­het állani. Az utolsó brandenburgi katona is ért ahhoz, hogy miképpen kell bekötöznie sebesült bajtársát a háború­ban. A modern élet ilyen háború s hogy a mihez az utolsó brandenburgi katona ért, az nem lehet olyan mes­terség a mit ne volna köny- nyü megtanulni azoknak a isik tudják, hogy társadalmi kötelességeik teljesítése köré­be vágó dolgot tanulnak. E társadalmi kötelességeket vi­gyük ki nagyobb és nagyobb rétegekbe, ahogy azt. a derék mentöhad megérdemli. Külföldön majdnem min­den nagyobb városnak sama- ritánus-egyesületeik vannak és nagyszámban az orvosok csaknem minden kis faluban mentökurzusokat tartanak. Szélesebb alapra kell tehát nálunk is fektetni ez ügyet, mert az országnak alig- van hasznosabb és rokonszenve- seba intézménye, mint a mentés ügye. HÍREK. Napirend. Kedd, okt. 28. — Róni kath. és prot. Simon és Judith: Görög- orosz (okt. 15.) Luczián Nap kél: 6 ó. 42 p. nyugszik : 4 ó. 46 p. — Hold kél: 4 ő. 52 p. ny. 4 ó. 17 p. — A város tulajdonát ké­pező szőlőtelepnél az ottani vin czellérnek, tekintettel azon körül­ményre, hogy rendszertelenül ke­zelte a szőllőt, illetékes helyen a 10 siázalék provisiót nem ja­vasolták. A város minden évben reáfizet a szőllő seftre, igy nin­csen az egésznek értelme, hogy továbbra is kezeljék. Legjobb lenne eladni, mely kérdés mint halljuk tárgyalás alatt áll. — Halálozás, özvegy Nagy Adátnné szül. Tar Borbála 71-ik életévében tegnapelőtt elhunyt. Az elhunyt urinő, ki annak ide­jén néb. Hermán Mihály polgár- mesternek volt anyósa, úgy jó­tékonysága, mint nemesszivüsége által tette magát ismertté; most halála után végrendeletileg szá­mos jótékonyczélra tett kisebb- nagyobb hagyományt, közte a szat mári ev. ref. egy háznak 4000 korona összeget. Az elhunytnak temetése ma délután lesz az ev. ref. vullás szert, szerint. — Uj villamos mérő órák. A régi rendszerű árammérő órák nem jól működvén, a viliamvilá- gitási bizottság előterjesztésére az áram fogyasztás pontos meg­állapítása czéljából a városi tanács 20 kisebb és 3 nagyobb ujabb Thonson féle rendszerű órának beszerzését rendelte el. Egyben a vágóhíd, a városháza és a szin- ház részére egy-egy drb. 100 amp. árammérő órát fog megren delni. — Ákáczfák eladása. Az Érpád-utczai földalatti beton csa­torna létesítése folytán, az árok mentén levő ákáczfákat a város árverésen eladta, melyért 94 ko­rona folyt be a város kasszájába. — A támfalak. A Szamos folyón épült támfalak a nyári árviz veszély alkalmával sok he­lyett megrongálódtak. A tanács» tekintettel ezen árviz védelmi szempontból fontos tényezőre, a megrongált támfalak sürgős kija­vítását, rendelte el. — A vágőhidon. a jég-gyár­tást, nem különben hűtő készü­lékét. u városi hatóság, tekintet­tel a beállott hideg időjárásra beszüntette. Anyakönyvi közlemények. Születtek: Papp Lajos, Ácz Zsuzsánna, Bónin József, Jódi Mária, Varga János. Meghaltak: M. Barna Józsefné sz. Vass Sári 84 éves, özv. Nagy Adáinné sz. Tar Borbála 71 éves. Házasulok kihirdetése: Simon György és Papp Flóri, Papp De­zső és Fekete Anna. Házasságott kötöttek: Krasznor Sámuel és Klein Róza. _________________________5_ EG YVELEG. Kicserélt menyaBzszony. Görögországban, Markopoulo köz­ségben történt az alábbi érdekes eset: Egy tesszáliai ifjú Markopoulo községben ezelőtt tiz évvel elment szerencsét próbálni, otthon hagyva szép, fiatal menyasszonyát. A je­gyesek abban reménykedtek, hogy majd ha a vőlegény gazdagon fog visszatérni, akkor egybekelnek. Es a menyasszony várt hűségesen. Evek múltak, de a vőlegény nem tért vissza. Eközben a leány hir­telen megbetegedett és meghalt. A szülők azonban a távollevő vő­legényt nem értesítették jegyesse haláláról. Most nemrégen aztán visszatért az ifjú — éppen olyan szegényen, mint ahogy elment. B;vallani azonban restelte, hogy a szerencse nem kedvezett neki. Úgy lépett föl mintha gazdag ember volna. Az elhunyt leány szülői nem akarták a gazdagnak hitt vöt kibocsátani kezük közül s fiatalabb lányukat adták neki az elhunyt menyasszony helyett. A vőlegény elhitte, hogy ez a menyasszonya, s féleségül is vet­te A házasság után azonban ki­derült a kölcsönös csalás A férj megtudta, hogy nem az igazi le­ányt vette feleségül, az asszony pedig megtudta, hogy a férje szegény. Természetes, hogy meg­indították a válópört. — Barátság az akasztófá­ig. Egy német újság föleleveniti a következő érdekes esetet: Né­metországnak Giebichenstein ne­vű városa uz 1582. évben uj ak.isztófát készíttetett és ezt egy balálruitélt kivégzésével akarta föluvutui. Tulajdonképpen két ha­lálraítélt gonosztevő állott rendel- d dkezésre, de ezek egyike kegyel­met kapott. Ez azonban társától, régi jó barátjától nem akart meg­válni és követelte, hogy azzal együtt őt is tikaszszák fél. Az ünnepség fokozása czéljából kíván­ságát teljesítették. Haj göndörítő viz. Hogy u haj a sütés után lehető hosszú ideig megtartsa alakját, illetőleg merevségét, egy német tudós, Weltmanns, egy berlini szaklap­ban a hígított benzoc-festuiény használatát hozza javaslatba. A hígításra 20 0 rész benzoe-fest- vénvhez 100 0 rész borszeszt ajánl, amit két csepp rózsaolajjal sza- gosithatunk meg. Hígított ehel- lak-, vagy korofonium-oldatot is lehet ugyan e czélra alkalmazni, de a jobb eredményt állítólag mégis a benzoe-festvénnyel lehet elérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom