Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-23 / 32. szám
1902. október 23. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 Magán-tisztviselők. Szatmár, október 22. A szocziális igazságosság keresésében már odáig eljutottunk, hogy azt, aki a bizonytalan jövendőjét biztosítani akarja, nem tartják lázongónak. Micsoda szerény kezdete ez a nagy jogkeresésnek, milyen békés nyárspolgári gondoskodás ez a vékony nyugodtságra való szerény törekvés! Mégis mekkora erőlködés eredménye 1 Azon a nagy gyűlésen, a melyre az ország magántisztviselői összegyűltek, milyen sok bátor erő, büszke energia, jogról való meggyőződés került össze, hogy lehetővé tegye, hogy egy lépéssel előbbre haladjunk annak a gondoskodásnak utján. Milyen sokáig tartott, inig a magyar szellemi munkásoknak az a nagy tábora, amely a magántisztviselőkből formálódik. megértette és át- érezte a maga jogaihoz való — jogát! Valami csodás fatalizmus uralkodott azelőtt rajta, és inár-már azt a meggyőződést. érlelte benne, hogy az ő munkája nem olyan, amely megszerezheti magának a holnaphoz való jogot. Beletörődött abba, hogy ma fülemészsze a maga munkabírást, hogy odaadja munkája vállalkozójának az erejét, tudását, buzgalmát, dologra termettségét, s azután egyszerűen vaktában rábízza magát a sorsra. Ez a fatalizmus lidérezképp nehezedett az egész munkálkodó társadalomra, különösen arra a részére, amely munkát intellektuális erejével teljesít és e lidércznyomás alatt nem igen tudott öntudatra ébredni a munka joga. Természetes, nem jelentkezett a munkát fölhasználók kötelességtudata sem. Nos, azt az oktalan fatalizmust mégis csak sikerült leküzdeni a magántisztviselői karnak. Az ő öntudatra ébredése és jogainak kitűzése nagyon nevezetes dolog ebben az országban, ahol a szo- cziállis igazságosság érvényesítésére elégségesnek tartották a filantrópiát, s ahol a jog és kötelesség fogalmát összecserélték a belenyugvás és a méltányosság fogalmaival. A magántisztviselői kar a magyar intelligencziának nagy és érdekes, talán legmozgékonyabb ága, — az ő jogformálása és jogainak elismertetése tehát valóságos nevelő hatással volt a magyar polgári társadalomra. Abban a nagy életiskolában, amely ezt a társadalmat a szocziális igazságosságnak, a munka jogformálásának, a munka vállalkozó kötelességeinek elismerésére tanította, a magántisztviselő igen értékes professzor. S ha a munka, a fizikai és a szellemi munka országszerte szervezkedik, hogy azokat a jogait érvényesítse, ha az intellektuális munka csapatai, orvosok, ügyvédek, újságírók és mások a jövendőjük biztosítására, helyzetük javítására, a jogviszonyaiknak rendezésére szervezkednek, s ha a szervezkedés jogát és czél- szerüségét országszerte elismerik, ebben nagy érdemük van a magyar magántisztviselőknek, a magyar polgári társadalom e/ne szocziális nevelőinek. A nagygyűlés már ezért is megérdemli az országos érdeklődést. Azok az adatok, a melyeket ezen a gyűlésen előterjesztettek, az a bátor, de higgadt szellem, a mely e nagygyűlés tárgyalásain csakúgy érvényesült, mint a magántisztviselők egész mozgalmában: a magyar társadalomnak a szocziális igazságosság iránt való intenzivebb fogékonyságát dokumentálták. A mozgalom még csak keveset ért el, de máris milyen sok ez a kevés! Elérte első sorban azt, hogy a munka jogáért való küzdelemre a munka fölhasználói már nem néznek a régi ellenséges idegenséggel s hogy már a kormányzat is figyelembe veszi ezt a küzdelmet. Hanem ez a figyelembevétel ne nyilvánuljon csak hatósági udvariaskodásban, ne csak hivatalos kíváncsiságban s a jóakarat öblös hangoztatásában. A kormányzatnak az a figyelme csakis úgy értékes, ha a mozgalmat czéljai elérésében kotnolyau istápoiyja; ha a magántisztviselő jogviszonyainak és nyugdijvi- szonyainak rendezésére törvényt alkot, ha megszünteti azt az állapotot, hogy társadalomnak ez a nevezetes rétege a gazdái jóakaratának és szeszélyének, méltányosságának és lelketlenségének legyen kiszolgáltatva. A magántisztviselők a munka jogának igen szerény elismeréséért küzdenek, a minimumért, a mely azokat, a kik erejüket, tehetségüket bérbe adták, megilleti: szolgálati viszonyuk megállapításáért, jövendőjük valamelyes biztosításáért.. A magyar társadalom meleg szimpátiával csatlakozik melléjük. Ezt a. szimpátiát a fölébredt lelkiismeret és kötelességtudat sugalja neki. HÍREK, — Napirend. -Csütörtök okt. 23. Róm. kath. és protest. Kap. János. Görög-orosz (okt. 10) Eulamp. — Nap kél: 6 óra 32 p., ny.: 4 óra 57 perez. Hold kél : 11 óra 8 p., ny. : 1 ó. 8 p. Délután rendkívüli közgyűlés a városház nagytermében. Délben a Pannónia előtt katona-zene. — Kinevezés. Az igazság- ügyminiszter Boitaer Karoly helybeli kir. tszéki aljegyzőt ugyanezen tszékhez jegyzővé, Péntek Lajos hűl mii kir. jbirósági segéd- tekkönyvvezetőt pedig a butto- nyai kir. jbirósághoz telekkönyv- vi-zetővé nevezte ki. — Kinevezés. Bernharndt Arnold fernezelyi kohómérnököt a pénzügyininister a marosujvári sóbányához számvizsgálóvá nevezte ki. — Áthelyezés. B. Kovács Géza nagybányai rn. kir. bányaigazgatósági kir. mérnököt M.-Újvárra, Raffai Audrás kapaikbányai kir. bányamérnököt pedig ,a zalatnai kir. főbányahivatalhoz helyezte át a pénzügyminiszter. — Eljegyzés. Kulin János helybeli kir. betótszerkesztö ul- birónak Ilonka leányát a napokban jegyezte el Tisza-Becsen Másika Miklós beregszászi kir. tszéki aljegyző. — Esküvő. Kohl man Tamás cs. és kir. 5. gyalogezredbeli főhadnagy, a napokban esküdött örök hűséget Kecskéssy Jolán urhölgynek, Nagy-Bárczán. — Tanítónő választás. Dom- brádi Piroska oki. tanítónőt, a kislétai rk. elemi iskolához tanítónőnek választották meg. — Hivatalos órák. A szatmári kir. tszóknél f. é. november hó 1-től kezdve a hivatalos órák megváltoztak, a következőleg, u. m.; Hétköznapokon délelőtt 8 — 12-ig, délután 2—5-ig. Vasár- és ünnepnapokon d. e. 9—12 óráig. — Köszönet. A szatmári állami népiskolai tanítók testületé, jegvzőkönyvileg köszönetét szavazott a városi tanácsnak azon szívességért, hogy megengedte a tanítói karnak, miszerint havi értekezleteiket a városház tanácstermében tarthassák meg. — Ajánlat. Kühne Ede mo- sonyi gazd. gépgyáros is adott be ajánlatot a városi hatósághoz, az állatni pót, népiskolákban szükségeltető vaspadokra, melyek nemcsak 2, hanem 3 és 4 ülésü- ek lesznek. — Az adó-prés. A nagykárolyi kir. pénzügyi igazgatóság a pénzügyminiszter rendeleté alapján felhívta a városi adóhivatalt, hogy mindazon adófizető polgár ellen, kinek az adóhátraléka 500 koronát meghalad, az árverést azonnal tűzesse ki és azt foganatosítsa b. — Gyászhir. Alantirottak a maguk és az összes rokonság nevében is fájdalommal tudatják a jó testvér, nagybáty és rokonnak So'tész Sándor ny. m. kir. adó felügyelőnek, folyó 1902. évi október 21-én esti 5 órakor életének 80-ik évében végelgyengülés kü zetkezlében történt elhunytét. A felejthetetlen halottnak hült tetemei folyó hó 23-án d. u. 3 V órakor fognak a Bocskui-utcza 17. szám háztól a róm. kath. egyház szertartása szerint a hi- dontuli sirkertben örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1902. október, bó 22-én. Béke hamvaira! Özv. Tarmtaffy Antalné szül. Seltész Ida mint test vére. Soltész Mariska, Soltész Gáspár, Soltész Iza, Soltész János, Gödény Etelka, Gödény Teréz, Gödény Ilona, Tamásffy Roméd mint testvér gyermekek. — Hirdetmény. Szatmár- Németi sz. kir. város, a rendőréé hivatalszolga személyzet részére szükséges következő ruházat elkészíttetését 1903. év január elejéni szálitúsával vállalatra adja : 54 db köpeny, 39 db zubbony, bárány bőrrel, 15 db bekecs bárány béléssel. A vállalatra adás alulírott hivatalában árlejtésileg történetül 1. év október hó 30-án d. e. 9 órakor s a vállalkozni óhajtók úgy a szóbeli, mint zárt ajánlathoz kötelesek 200 K-át bánatpénzül tatenui; továbbá kijelentetik, hogy a versenyben a jelenleg használatban levő ruházatnak megfelelő hazai gyártmánynyal lehet csupán resztvenni s mintáit mindenki köteles a bánatpénzzel egyidejűleg letenni. Minden további feltétel alulírottnál tudható meg. Szatmártt, 1902, október 19. Pethő gazd. tanácsos. Anyakönyvi közlemények. Születtek: Kozma Juliánná, Heimlich Sándox-, Bocucz Erzsébet, Kisújszállási Mária, Megyésén Lajos, Berger Zelma, Kfusau Erzsébet, Brestter Izsák. EGYVELEG. Ahol nem buktatják a nőket. Olas/or-zág az az ország, ahol nem buktatják meg a nőket — az egyetem. Ezért is van, hogy rohamos emelkedik ott a nő hallgatók száma. 1900-ban az olasz egyetemeken kétszázötven asszony cs kisasszony tanult. 1877. óta az államvizsgát 257 nő tette le, meg pedig 140 a filológiából, 37 a filozófiából, 20 a matematikából, 30 a természettudományokból. 24 az orvosi tudományból és a jogi tudományból. Hanem a 257 nő közül alig egy választotta kenyérkereső pályául a maga tudományát. Többnyite jómódú családok leányai járnak az egyetemeki‘0 abból a czélból, hogy magasabb műveltségre tegyenek szert. Ezért vau, hogy olyan keveset buktatnék meg közülök. — Uj gyorstüzelő ágyú. A Krupp-féle gyárban most egy köunyü hegyi gyorstüzelő ágyút szerkesztenek, mely nem fut visza és melyet málhás állatok szállítanak minden nehézség nélkül. E löveg srapnelje 230 golyót tartalmaz és 275 méternyi sebességgel röpül ki a csőből. A löveg csövének súlya 105 kilogramm, u- gyunukkora súlyú a talapzat is melyen a cső nyugszik és mely a visszafutást megakadályozza. Az ágyutalp és az előrész valamivel könnyebb. A teljes löveg szállításához nem három, hanem négy málhás állat kell, de mivel hatásosabb, mint a mostani löveg, a hegyi ütegeket nem mint eddig, hat, hunéin négy lövegből lehetne alakítani.
