Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)
1902-09-29 / 8. szám
X 'JS-? *v> ' I. Molyaia. 3, szint. V TV' ',l>\ \ w, U -'V \ ffelelös szerkesztő: KÄJD1K ÁRPÁD. SzÁkesztőség és kiadóhivatal: »OSTA1JÁNOS ítjnyrayomdáj a BzatrKícon, Etttvös-utoa 8. Telefon 73. V;- v . . ... Slőftiár, 1582. MIR, szspfSÄ 23. Fps?#*! 2 für.- Mégjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések fehrétetnflA: íüaTvai János könyvnyomdájában, valamint Lőwy rJiksa könyvkereskedésében. HonvAthország polgárháború előtt. Meggyilkoltak egy hírét. Semmi kifogásunk ellene, sőt őszinte örömmel gratulálunk Temesvár és Nagy- Kikinda városoknak, hogy két erélyes rend- őrkapitányi végzés két közveszélyes nemzetiségi agitátortól szabadította meg őketDe azért nem tartunk azokkal, akik túláradó sovinizmussal precedensként ftdvözlik e két marsrutát. íme, meg van oldva a nemzetiségi kérdés, amely felett annyi okos ember hasztalanul törte a fejét; a marsruta. Aki nem jó hazafi, a ki nem barátja a magyar állameszmének, és aki izgat ellene: az takarodjék ki ebből az országból. Ebben igazuk is van. De nincs igazuk abban, hogy lelkes dicsérettel áradoznak egy olyan hatósági intézkedés miatt, amely más esetekben és más kaliberű emberek ellen a lkai' mazva, törvénytelen, jogtalan s a polgári szabadságot korlátozó. ’ A rendőrkapitány ma kiutasít városé, böl egy nemzetiségi izgatót. Holnap kiutasít egy szocialistát, holnapután már azt az idegent utasitja ki, akit akar. —■ A törvény, az ő sok helyütt homályos és százfelé magyarázható szövegével bőséges anyagot nyújthat egy rosszindulatú rendőrkapitánynak egy kiutasítás megindokolását a. ügy éli a dolog, hogy a temesvári és nagy-kikindai esetek, me* iyeket magyar szempontból csak dicsérni ehet, esetleg egy olyan hatalmi ténykedéssel ruházzák fel a vidéki rendőrka" pitánvokat, amelyet azok eddig, a nagy felelősség tudatában a legritkább esetekben alkalmaztak, A kiutasítás, a toloncolás mindenha gyűlölt intézmény volt a szaK"dságszerető népeknél azért, mert akiket a törvény e súlyos megtorló intézkedés gyakorlásával felruházott, sokszor visszaéltek vele. És visszaélnek vele most is, hiszen napnap után hallani szolgán írói basáskoaá* sokróL Néhány hét előtt történt, hogy egy szolgabiró egy neves külföldi énekesnőt toloncoltatott ki a faluból egy íöldesur kívánságára. Legyünk tehát óvatosak és ne zeng- lünk dicshimnuszokat az olyan tolonco- jás felett sem, amely jogos volt és helyes Mert egykönnyen fejébe szállhat a dicsői ség némely szükebb látkörü vidéki po- tentátornak és akkor toloncol majd, a mikor jól esik neki. Tessék törvényt, külön büntető novellát a nemzetiségi izgatók ellen alkalmazni, de a kiutasítás, a toloncolás intézményével bánjunk óvatosan! Kossal!! Lajos levele. A nagy hazafit 1882-ben, születésének 80. évfordulóján Sopron város is üdvö- zölte. Kossuth az üdvözletre gyönyörű levélben válaszolt, a melyben mély gondolatokkal s a stílus szónoki szépségeiül fejti ki az egyén és a korszellem vi. szonvát és egyúttal rövid jellemzését adja abban a XIX. századnak a következőkben : A nagynak nevezett Napoleon azt mondta magáról szent-helenai fogságában, hogy „a lángész (génié) harcra keit a századdal s a század győzött“. Igenis győzött. Századunk keveset végzett be, de ama Titán bukása óta nem biográfiák, hanem néptörténelem korszaka. Még a tudomány mezején is a kor sz úiijógeiüSl fejlődő bizonyos korszellem észlelhető, mely a kutatásoknak irányt szab s az egyes tehetségek aktivitását mozgásba hozza. Mintha amaz valami „Faust“, emezek meg „famulu- sok*‘ volnának. A politika s a társadalmi fejlődés mezején pedig már épen mindazt, ami a történelemben maradandónak ígérkezik, mindazt, ami mórföldjelzőnek van hivatva a nemzetek fejlődésének or- szágutján , — s azt, ami annvira a történelem logikájában gyökerezik, hogy ha földre sujtatik, Anteusként újra meg újra felkel, a míg csak nem győz : mindazt nem egyes emberek, hanem a tömegek érzelmeit, ösztöneit átható azon hatalmas erő hajtja Tégre, melvet korszellemnek nevezünk. Ez századunknak jellege. Egyes emberek poii ikai tevékenysége csak annyiban hagy állandó nyomot^ maga után, a mennyiben a korszellemnek volt exponense. A mi nem ilyen, az vagy mulékonz, mint a röppenő perc, melyet bálványoz, vagy történelmi dissonantia, melyet az ck és okozat közti bírálat végzetszerü törvénye közelebb vagy távolabb, de minden bizonynyal katasztrófával fog megbüntetni a jövendőben. Sopron városának kegyes üdvöz étét azzal látom indokolva, hogy közéletem működése hazánk történetébe vágó oly eseményekkel van összeforrva, meivek nemzetünk újabbkor! fejlődésével szcro3 kapcsolatban állanak. t E működést lehet helyeselni, lehel rosszaiiani a szempont szerint, amelvbő tekintetik; de maga a kapcsoíatbanállás tény. Hanem ha természetem nem is óvna meg, ama pár vonás századunk történelmének bölcseletéből, melyet fentebb vázoltam, mindenesetre megóv attól, hogy oly elfogult, vagy hiú ágaskodó legyek, miszerint ne tudjam, hogy ez a kapcsoiaíosság nem az én személyes számlámra esik, hanem nemzetünk közszellemére, mely a haza közszükségeiből fejlődött ki. Ez volt a „producens“, minden egyéni működés a „produktum'‘. A kettő közt a kapcsolat megvan, ép úgy, amint megvan a növények életébredése s a kikelet közt, de nem a növények életébredése hozza magával a ’-Xeletet, hanem ez amsst Állandó vonás az emberiség történelmében, hogy személyesíteni szere.ti az eszméket. Innen az a kegyelet, melylvel azok felé fordulnak, kik a közre kiható egy-egy eszmének megvalósitása körűi' munkásak voltak. De a ki a dolgoknak mélyére tekint, tudja, hogy az a kegyelet nem az egyénnek, hanem az eszmének, nem a szemólvesitőnek, hanem a szemólyesitettnek szól. Ilyennek tekintem, ilyennek tudom én azon kegveletes megemiékezést, melynek 24 évi távoliétem s a megváltozott viszonyok dacára, a távol hazából annyi jelét venni szerencsém van. Nem annak a porladozó anyagnak, melyet ma Kossuth Lajosnak neveznek, de melynek neve holnap „por“ leszen, hanem eszmének szól az, eszmének, mely azon kifejezést adta a tisztelt város üdvözlő levele fogalmazójának tolla alá, hogy „a. nemzet szivének minden rezgése & rokonérzet titokzatosságával hangzik össze bennem a távolból is“. A szeriek fiaiéra kisÄolt fior- tátek eltsa, A horvátországi saerfeak * ÍOOOOO revolvert és 30,000 puskát vásárolnak. — Saját tudósítónktól. — Budapest, szept. 26. Horvátország polgárháború küszöbén áll A horvát nép szolidáris a szerbek elleni gyűlöletben, a zágrábbi rombolás óta nyíltan hirdeti a horvát köznép, hogy pusztulnia kell minden szerbnek, ott a Dráva és Száva között él A szerbek azonban hasonló érzelmeket táplálnak a horvátok ellen s nyiitán hirdetik, hogy nem félnek a horvátok fenyegetéseitől, mert ha kell erőszakkal is megtudják védelmezni magukat. S a szerbeknek ez a magatartása teljesen indokolt, mert horvát hét és félszázezer van Horvátországban, a szerb lakosság száma pedig felülmúlja a hatszázezret Az erők tehát körülbelül egyformák. Az újvidéki gyűlésen diszkrét megállapodás történt arra nézve, hogy miként védekezzék a horvátorszárgi szerbség a horvátok ellen. A megállapodást elég súlyos. Elhatározták, hogy min» den horvátországi szerb osaiádfS revolvert iHetvo puskát vásárcj * Segaláfeb száz golyót, S azon a vidéken, ahol elszórtan élnek a szerbek, a család minden egyes férfi tagja fel fegyvereztetik. A fegyverek egy részét már meg is rendelték. Százezer revolvert és harmiczezer «•■jgol szerkezetű puskái. Sielánoviis pancsovai és Godjevác-belgrádi vaskeres kedőnél rendelték meg ez óriási fegyverraktárt s a két ezég már legközelebb megkezdi a szállítást. A horvátországi szerbek meg vannak győződve arról, hogy e fegyverek használatára feltétlenül szükségük lesz, mert a horvátok okvetlenül raeg fogják ismételni a zágrábihoz hasonló botrányt. S akkor vér fog folyni a Dráva és Száva között. Ilyen áldottan viszonyokat teremtetHorvátországban az az előzékenység melylyel az idegenből jött jezsuiták előtt megnyitották a határt. A horvátok lobogó gyűlölete a szerbek ellen tisztán jezsuita izgatás eredménye. Bejelentet gyilkossá!. Mélykút község lakosait —mint leve lezőnk irja — orgyilkosság tartja izgalomban. Havrám Márton, községi bírót pénteken este, a mikor a szőlejéből ba zafelé ballagott, eddig ismeretlen tettesek agyonlőtték. Havrám Márton csak egy hónappal ezelőtt foglal» el 8 birhi- széket. A nép nem szerette Havrámotés mást akart választani, de a nép jelöltjét a szolgabiró nem kandidálta, amiért csak őt szavazó maradt a választás színhelyén s ezek választották meg a szolgabiró emberét bírónak. A választás után a szolgabiró is, meg az uj bíró is névtelen levelet kaptak, melyben a szolgabirót azzal fenyegették, hogy addig ne jöjjön a községbe, amig Havrám biró lesz, mert agyonlövik, az uj birára pedig kimondták az ítéletet hogy egy hónap alatt elpusztítják. Es utóbbit be is váltották. Péntek délután a biró kiment a szőlőbe, Alkonyaira kirendelte a kocsiját, de mert a kocsi a kellő időben nem érkezett, gyalog indult hazafelé. A mint szőlők között ballagott, egy bokor mögül ráiestek és egy lövéssel letérhették- Mire kocsija megérkezett, a birót halva taiáiták. A tett elkövetésénél többen mü? ködhettek közte, mert a biró kocsisát, a mikor az ki akart menni a gazdájáért, a korcsma előtt két ember megállította s behivta a korcsmába, a hol borra itatták, ez okozta a kocsis késését. A két embert, Kapus János és Jenest» Imrét már letartóztatták, de aa yn gyilkos nem kerük meg. T
