Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)

1902-09-21 / 1. szám

1902. szeptember 21. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 Kiállítást Szatmárnak! Minduntalan felhangzik a panasz, hogy iparunk és me­zőgazdaságunk pang, hogy úgy az iparos, mint a gaz­dálkodó ember, csak a leg­nagyobb erömegfeszitéssel tud megélni. Mindezen bajok szomorú és elvitázhatatlan tények. Mi, a toll szerény munká­sai i’endesen reámutatunk a bajok kutforrására s az ügy érdekében kitartással dolgo­zunk. Tagadhatatlan tény, hogy a mezőgazdaság és ipar fej­lődése az egész ország va­gyoni jólétének alapját ké­pezi és ez adja meg később a szellemi fellendülést is. Egész Szatmár város és a megye mezőgazdasága az or­szágban mindig az elsők kö­zött volt, utóbbi időben ipara is a haladás magas fokára jutott. Nézzünk csak szét váro­sunkban hány élelmes és vál­lalkozó szellemű s dolgozni szerető iparost találunk, kik­ben a tudás mellett ott van a jó ízlés is. És azt kell észrevennünk, hogy ezek legtöbbje nem ké­pes boldogulni, ennek oka első sorban onnan van. hogy munkájokat a nagy közönség nem ismerve az egyes meg­rendeléseit mástól, esetleg egy gyengébb iparostól szerzi be és ilyenkor megindul a panasz, meg van az elégü- letlenség a rossz, a silány munka miatt. A mezőgazdák is hasonló nyomorúságban sínylődnek ; terményeit más rossz termé­nyekkel egy árban kell a heti vásárokon elpocsékolni, mivel reá van utalva, hogy terményét rossz anyagi okok folytán mihamarabb eláru­sítsa. Mindeme két bajon szerin­tünk úgy lehetne legczélsze- riibben segíteni, ha rendez­nünk egy északkeleti mező­gazdasági és ipar-kiál- litást. Eme kiállításra szerfelett szükségünk van nemcsak köz­vetlenül nekünk, de a szom­szédos vármegyéknek is ! Szatmáron, ha jól emlék­szünk, 20 éré volt házi-ipar- kiállitás, azóta a Szatmár- vármegjmi Gazdasági Egye­sület rendezett egy dobrács- apáti-féle szövő-ipar kiállí­tást a múlt évben, a mely fényesen sikerült. A kiállítás mindig a leg­tisztességesebb reklám. Lám, az amerikaiak megmutatták akár hányszor az európaiak- nak, hogy a portéka a rek­lám zenéje mellett kél el leghamarább. A szerényen meghúzódó iparost, még ha bármilyen ügyes és jó munkás is, bizony nem igen veszik észre, mert arra senkinek sem kedve, sem ideje nincsen, hogy a jó munkást, lámpással kezében keresse fel. A Szatmármegyei gazda­sági egynsület a jövő héten borkiállítást rendez városunk­ban, mely a jelekből ítélve, teljesen sikerültnek ígérke­zik. Ezen hatalmas és tekinté­lyes egyesület, mely már annyi szépet és jót produ­kált, a legilletékesebb volna arra nézve, hogy az ügyet kezébe vegye és azzal komo­lyan foglalkozzék. A kiállítás a legbecsüle­tesebb reklám, mivel itten az egyes kiállítók fegyverüket, tudásukat mérik össze. Ha a Szatmármegyei gaz­dasági egyesület, mely úgy tekintély és hatalomban vár­megyénkben ugyszólva a leg­első helyen áll, eme ügyet felkarolja és azt városunk törvényhatóságával karöltve rendezné, a kívánt, siker bi­zonyára nem maradna el egyik fél részéről sem. Jelen czikkünket ajánljuk az illetékes férfiak szives figyelmébe. Óvoda telek vétel. Ez az ügy manapság annyira aktuális kérdése a városnak, hogy uton-utfélen erről folyik a beszélgetés. És nem ok nélkül — annyival is inkább — mivel ez az egész Ügy, mondhatni az elfajulás medrébe terelődött, a mint ezt az ügy jelenlegi állá­sából következtetni lehet. Sze­rencsétlen gondolatnak kell te­kintenünk magába véve már a kettős óvoda létesítésének esz­méjét, magára a gyermek óvás ügyére nézve. Szerencsétlenség­nek kell tekintenünk magára a városra nézve, ha ez a kérdés valamelyes egyéni érdek kielé­gítésével oldatnék meg. Városunk nagy kiterjedése a kettős óvoda létesítésének hatá­rozottan ellene szól. Az egyéni érdek kielégítésének pedig a város jól felfogott érdeke. Az óvoda nem a nagy gyer­mekek nevelésére: hanem a pi- czi gyermekek megóvására való. Tehát mint ilyennél nagy súly helyezendő arra, hogy ezek a piczi gyermekek ne legyenek kitéve a nagyon messzire való járással részint az idő viszontag­ságainak, és a forgalmas utczá- kon való át vándorlásokkal a nagyon könnyen bekövetkezhető veszélyeknek ; már pedig a ket­tős óvoda létesítésével ezeket a fennforgó nehézségeket eltávolí­tani nem lehet. E szempontból ki indulva a kettős óvoda létesítésének esz­méje határozottan elejtendő, még ha talán nagyobb anyagi áldo­zatába kerülne is a városnak két különböző pontján két óvo­dának felállítása. A gyermek­óvás magasztos ügyét tekintve nem szabad fukarkodni a város­nak; mig a helytelenül kiadott pénzt, csak vesztegetésnek, po­csékolásnak és kidobottnak kell tekintenie. Nemcsak mára, hol­napra : hanem a jövőre szólónak kell tekinteni ez ügyet, melynél nemcsak a város mai nagy ki­terjedését, hanem azt is tekin­tetbe kell venni, hogy a város folyton fejlődik és igy terjesz­kedni is fog. Ezekre kellő figyelemmel e kérdésben a város két részre: keleti és nyugoti részre osztandó. S a keleti részen az Árpád-ut- czán — a nyugoti részen pedig a Peiöfi-utczán vagy ezek kör­nyékén a legalkalmasabbnak látszó valamely ponton állitan- dók fel az óvodák. Minden ettől eltérő tervek ellene vannak a gyermekóvás nagyon fontos ügyének. Ha azonban ezen elvi állás­pontellenére annyira előhaladott vólna a kettős óvoda létesítésé­nek kérdése, hogy a hivatalos város előle ki nem térhetne: azon esetre azt vagyunk bátrak szives figyelmébe ajánlani, hogy eltekintve minden személyi ér­dekeltségtől — egyedül a gyer­mekóvás fontos ügyét tekintve arra törekedjék, hogy e kettős óvoda lehetőleg a központban állittassék fel még ha nagyobb áldozattal is, nehogy olyan ál­lapot következzék be e tekin­tetben, mint a milyenben van a vármegye a megye határvona­lán levő székhelyével. Hogy a magánosok által óvoda helyiségül felajánlott tel­kek közül melyik volna a leg­alkalmasabb — ennek birálga- tásába nem bocsátkozunk, mert ez nem a mi feladatunk. Bírál­ják el ezt az erre hivatottak ; de minden esetre a közvélemény kellő mérlegelésével, melynek hatása alatt mondottuk el itt átalánosságban azokat a 12-ik órában a miket elmondani jónak czélszerünek és szükségesnek tartottunk. Sokkal fontosabb ügy ez, mintsem, hogy szabad lenne elhamarkodni. Az elhibázott ter­vezeten és szándékon most még lehet segíteni. Ez az itt elmon­dottakból épen ezt óhajtottuk elérni. Szabad legyen remélnünk, hogy ezt el is érjük, a mely esetben törekvésünk bőven lesz megjutalmazva. HÍREK. — Napirend. Vasárnap szeptember 21 Kath. és prot. Máté. — Görög orosz (szept. 8.) Kisasszony napja. Nap­felkelte reg. 6.47. — nyugta 5.57 d. u. Hold kelte 8.24 nyug. 10.16. — Kos­suth ünnepségek (lásd alant.) — Kossuth ünnepségek városunkban. I. D. e. y210 órakor az ev. ref. templomban ünnepélyes isteni tisztelet. II. Díszközgyűlés a városházán, mely alkalommal Dr. Fechtel János biz. tag. alkalmi beszédet tart, utána pedig Kovács Leó biz. tag indít­ványt tesz Kossuth Lajos arcz- képének a közgyűlési terem ré­szére való megfestése iránt. III. Diszebéd a „Pannónia“ szálló éttermében. Ezen alkalommal a város vendégül látja a városunk • bán még élő 48-as honvédeket. IV. Délután 4 órakor a Deák­téren népgyülés, mely alkalom­mal Osváth Elemér ev. ref. fő- gymn. tanár és biz. tag. ünnepi beszédet mond. ^ — Személyi hírek. Dr. Róth Ferencz kir. tvszéki elnök sza­badságideje a mai nappal lejár­ván, holnap székhelyére visszajön és hivatali működését megkezdi. — Pap Géza polgármester teg­nap Budapestről, hol a városi törvényhatóságot a Kossuth-ün- nepélyen képviselte, visszaérke­zett, nem különben Körösmezey Antal főjegyző és Mátray Lajos biz. tag, kik Zilahon voltak a Wesselényi-szobor leleplezésén. — Kivilágítás. Kossuth La­jos születésének 100 éves évfor­dulója alkalmából tegnap este városunk fényesen ki volt vilá­gítva. Úgy az egyes köz, — mint a mugánépületek ablakiban minde­nütt ott égett a gyertya fény, amely hazánk újjá alkotójának dicsőséges születés napját hirdette. Az utczákon a közönség minde­nütt nagy tömegben hullámzott. A lelkes ifjusá a Kossuth-nóta hangjai mellett járták be a vá­ros főbb utezáit és nyomdánk épületénél a Petőfi-emléktábla előtt egy diák lelkesen és tűzzel szavalta el a „Talpra magyar“-t. Majd a Kölcsey-szobor előtt egy alkalmi verset. Ablakbeverés nél­kül sem múlt el a kivilágítás, amennyiben Hám János utczán Stern Jakab gazdag háztulajdonos ablakait verték be, — persze nem azért mert fényesen volt kivilá­gítva. — Egyébb rendzavarás se­hol sem történt. — Kinevezések. A debre- czeni ítélőtábla elnöke Móricz Ist­vánt a debreczeni Ítélőtábla ke­rületébe joggyakornokká, — a debreczeni főügyész Erdőss Mi­hály szatmárnémeti törvényszéki czimzetes fogház őrmestert ugyan­ide valóságos fogházőrmesterró nevezte ki. — Tűz Óváriban. Sárközy Andor ottani nagybirtokos búza­termése teljesen leégett. A gép­ből kirepülő szikrától fogott tü­zet. A kár részben megtérül, a mennyiben 12.500 koronára volt biztosítva. — Vendéglősök kérvénye. A szatmári vendéglősök egy kö­zös kérvényt nyújtottak be a vá­rosi hatósághoz, melyben a túl magas villám világítási áram el­len szófiainak föl s kérik a ható­ságot, hogy ha a Pannónia szálló és a vasúti vendéglő bérlője 6 fillért fizetnek amperenként egy órára, úgy ezen kedvezményt ők is élvezzék. Amennyiben a villam- világitási dolgok az uj igazgató működése alatt csak nagyban ja­vultuk, a vendéglősök kérelmét egész helyénvalónak tartjuk, hogy a hatóság megadja; fizetnek úgy is elég sok mindenféle illetéket. — A városnál megüresedett kutmesteri állásra mindössze két egyén pályázott: Winkler Ferencz az eddigi kutmester és Rarbovszky József budapesti lakos. Ez utóbbi azonban az ezen állásra megkívánt képzettséget okmányokkal nem igazolván, minden valószinüség szerint az eddigi kutmester ismét meg fog választatni, a ki külön­ben is ezen állást megelégedésre töltötte be. — KÖZ vacsora. A „Szat­mári iparos olvasókör“ ma este, Csokonay-utczán levő saját épü­letében, Kossuth Lajos emlékéül, társas vacsorát rendez, melynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom