Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-05-09 / 37. szám

2 tötie, a kiadott orvosi jelentések szerint a teljes gyógyulás rövid idő alatt beáll. Ä Mfivészház csődje.- Bpest, május 9. A Művészház budapesti művészeli egyesület, amelynek annyagi helyze­téről mar régebben kedvezőtlen híreket korpoltálnak, hir szerint ma már a csőd előtt áll. Aliitőiag titokban elárverezték az intézet palotáját. Földrengés Gammában. Ráma, máj. 9. Ma éjjel Calaniában borzalmas föld­rengés volt. A földindulás több ismét­lődő óriási lökésben nyilvánult. Szám­talan ház összedőlt, több száz ember elpusztult. A lakosság pánikszerű fé­lelemben íört ki, újabb földrengéstől tartanak, mert a föld gyomra még ma is morajlik. Ilii I—•' T -----------— -ry.-.». Eg y hétig a Balkánon. Irta: Thurner Älbert. A Szatmár-Németi sz. kir. város által fenntartott felső kerereskelmi iskolával tanulmány-uton voltam Budapesten- Fiumén át a Dalmát partvidéken és az annektált tartományokban. Nem akarok útleírást adni. S az utón annyi Baedekkert hallottam, hogy azt még kevésbé akarom beadni olvasó- közönségünknek. n tanulás rám is fért; de én inkább világot látni mentem s még az a gon­dolat sem vezetett utamon, hátha jó összeköttetéseket lehetne szerezni a balkáni piacokon, vagy talán (Uram bocsa . . . !) bankot alapítani. Hát tanulságot lehetett szerezni bőven s sok mindent megtudok érteni most már azokból, amiről eleddig csak ho­mályos sejtelmem volt. Fiume hazánk koronájának drága gyöngye. Olyan drága, hogy évenként talán 24 millió koronába kerül. A lakos­ságnak alig egy hatod része magyar s a másik 5/« részt kell a magyar gyűlöle­tében mérsékelni evvel a tengerpénzzel. S vájjon lesz-e valaha igazán feltétlenül a mienk ez a drága gyöngy? Tenger kel! a magyarnak! Ha egyé­bért nem azért, hogy közvetlenül szánt­hassuk drága véreinket Amerika min­dent elnyelő bélpokios gyomrába. Ausztria nagy kikötőjével Triesttel csak ebben — az emberhús exportálásában vehetjük fel a versenyt; mert a kávét, meg a rizst csak állami támogatással hozhatjuk Fiumébe. Daímátia valaha virágzó, erdős, szép tengerpartja volt hazánknak. Papiroson talán ma is a mienk; sőt vert pénzeinken őfelsége cognomenjei között most is úgy szerepel Daímátia, mint Horvát és Szlavón országok társországa. A mint láttam azonban, itt minden sárga­fekete, tehát osztrák. S a sziklás partok lehetnek érdekesek: de látványnak nem kellemesek. Amit Velencze és tái'sai meghagytak a bércek erdőségeiből: el­hordták a benszülöttek. S azután meg volt könnyítve a hideg Bora-szelek Szaírnármegyei Esi munkája : lehordoít minden termőföldet a szikláról s most ott ál! ásitozva, száz meg száz kilométer területén a rideg, kopár szikla. De hát az emberi tudomány mire 1 való ? A köveket is fel lehet használni. Kis falucskák húzódnak meg a tenger­parton s minden 10—20 házra feltét­lenül esik egy templom s a templom feletti sziklákon egy vár, vagy csak már a romja. Egy-egy bagoly fészek, amelyben vagy baglyok, vagy a közös hadsereg sasfiókjai tanyáznak. Utunkban Gravosátői lefelé végig a Cattarói-öbölben száz számra vannak \ ezek a kisebb-nugyobb várak és erődí­tésekkel ellátott katonai őrhelyek. A | tengerpartján mindenütt kitünően gon- ! dozott utak, hogy. ha katonáink elfárad- j ! lak az őrködésben, legyen hol sétálni, ! lovagolni, kocsikázni, vagy autombi- ! 1 lozrii. j , I Az jutott észérvbe, hogy ha valami j I okból innen kivehnák a katonaságot, | miből élne meg e ! a szegény nép? Catíaro felett ' lan a kövesen hegy, : melynek talán a \ .tétharmad magassá- j i gánál vonul el az osztrák határvonal; mondjuk 1200 méter magasságban, j Innen feljebb 5—600 méterig már Mon- ! I tenegróho7 tartozik. Cattaroban legalább ; is annyi a katona, mint a polgárember s csaknem annyi, mint Montenegró »gesz katonasága. S mily nagyszerűen van elhelyezve! A montenegroiak egyenkint célba vehetik szegény ba­káinkat. | S mibe kerülhet a kettős államnak ez a kitűnő partvédelem, melyet Cattaro koronáz meg? Innen Castelmoroba mentünk. Ne i tessék csodálni, hogy nem írom el a diákok elől a poetikus részeket 1 A pál­mák, agavék, babér- és narancsfák meg a sziklák közt diszlő kaktuszok tetszettek nekem is; de az én érdeklő­désemet jobban megragadta az, hogy ennek a szegény magyar hazának, mennyi drága vére, verejtéke omlott s omlik a nagy hatalmi hóbort terméket­len szikla üoigothájára, anélkül, hogy reánk — nem a közeli, de a leg- | távolabbi jövőben, -csak egy szemernyi akár erkölcsi, akár annyagi haszon támadna fel belőle. Utunk innen a sziklába vájt Serpentin vasúton visz Mostarnak s onnan Sarajevenak. Olyan keskeny vágányu vasút ez, amelynek kilométere — azt hiszem többe került, mint az egész hegyi vasutunk 25 km.-re! Szédületes mélységek felett hol U, hol S alakban alagutakon át, 2 mozdonnyal 10 15 km. sebességei halad előre a vonat. Mostarban a magyar egyesület tagjai | vártak ránk. Valahogy az ember ottho- ! nossabban érzi magát. Polgáremberek | száján is megcsendül a magyar sző, nemcsak a katonákén s ez több bizai- I mat önt belénk. Érdekes, szép város ez itt, már az eddigi népíajokon kívül jelentkezik a török. Talán nem is az igazi, csupán a vallása az; de úgy viseli magát íérfia, asszonya, mintha a 77-ik nagyapja is Mohamedet követte volna. A 30 ezernyi lakosból csaknem 10 ezer az állandó katonaság. Tavaly, a mozgósításkor leküldték ide 30 ezer katonát. Sarajevo lakossága csaknem 60 ezer. Ne essék zokon senkinek, hogy én a katonaságot általában szükséges rossz­nak tartom. De belátom, hogy ezen a vidéken ma szükséges; valamint azt is, hogy nekik is rossz. Ez még kato- naibb város s épen ezért a közel­múltban ide már 60 ezer katonát küldtek le. így lehet megérteni, hogy a monarchia balkán mozgósítása nem egészen két év alatt csekély 700 millió koronát emésztett föl a mi szegényes polgári keresetünkből. Sarajevóbsn most épül az igazságügyi palota 3 millió korona költséggel; s a nnizeum — még nincs kész körül­belül 6 milliót fog elnyelni. No, de hát mi nagyhatalom vagyunk, vagy mi a szösz ? ! A Balkánon most — látszólag - minden csöndes! Az egyensúlyra vigyáz a fegyveres hatalom; vagy az egymás­közti mérhetetlen gyűlölet. A vallást - egymásközt - nem háborgatja senki, semmi: a keresztyének Isten nevét hiába ajkukra nem veszik s a mozlimek csak iíiő mosakodás után beszélnek Ailahról, a ki nagy és hatalmas! 1 i A VÁROS. j | | ■ — mwm.r,.. ' Ä hétfői közgyűlés tárgysoro­zata. Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megállapítása. Polgármester havi jelen­tése. Iraitárnoki állas választás utján betöltése. Figus Albert bejelenti banki igazgatósági tagságát. A közkőrház 1913 évi zárszámadása és 1915 évi költségelőirányzata. Új alorvosi állás szervezése. Az uj közkórház kiviteli tervei s költségvetésének elfogadása. 1913 évi háztartási zárszámadás. A népiroda elhelyezése. A róm. kath. plébánia megosztása. A felső keresk. iskolai tanárok iellebbezése. Papp Ist­ván kérelme visszatartott fizetése uta­lása iránt. Abauj-Torna vármegye áti­rata a magyar íüi-dok egységes sza­bályozása tárgyában. Kovács István vizrnüigazgató kérelme 4 heti további szabadság iránt. Ä népfürdő ügye, ez az örök sze­zon probléma, az idén valamiképpen megoldást nyer. Valamiképpen, de nem minden kívánatnak megfelelően ami már nem volna olyan nagy baj, mintha a kivitel — bármilyen formá­ban — addig késlekedne, mig a Sza­mos ismét megkapja a maga áldozatát. Arról van sző hogy a közvélemény már évek óta reklamál a várostól egy ingyenes szabad fürdőt a Szamoson. Most végre hozzálátott a tanács egy tervet kidolgozni. Minthogy azonban a mérnöki hivatal által elkészített terv szerint, a népfürdő mintegy 15,000 ko­ronába kerülne évenként, a mérnöki hivatal egy újabb terv elkészítésére utasittatott. Még pedig olyan direktit- vákkal, hogy a fürdőt ne gerenda épi- ményre tervezze, hanem a legprimití­vebb módon, a tengeri fürdők mintá­jára —: kijelölendő egy olyan területei' ahol a viz nem mély. s amely lánccal vagy sodronnyal körülkeríthető. A für- dőzőkre 2 ember vigyázna, akik csol- nakkal fogják teljesíteni megbízásukat. Ugyancsak itt említjük meg, hogy a tanácshoz mintegy 150 női aláírással egy kérvény érkezett, melyben a város hölgyei egy külön női uszoda felállítá­sát kívánják. Eddig ugyanis a katona uszodában csak meghatározott, de a nőkre nézve — általánosságban — al­kalmatlan időpotban fürödhettek. A ta­nács ez ügyben átirt a katonai parancs­nokságnak és amenyiben nem volna meg a kívánt eredmény úgy — tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom