Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-01-28 / 8. szám

Szatmármegyei Est

3

ten ülnénk igy az estébeomió, homályos délutánban. Nem szólnánk semmit, csak hallgatnánk csendesen s csak a szemeink ragyognának össze néha, remegő ragyogással.

Kinézek az utcára. Hideg szél szaladgál föl-alá s kergeti a siető embereket. Már leszállóban van a havas téli este.

Nézek. Elgyötört, fáraet szemekkel, csak nézek. Épen hulldogálni kezd a hó. Belébámulok lankadt nézéssel és — hogy-hogy nem: az életre gondolok. Az életre, amely e percben úgy tűnik föl előttem, mint valami távoli és nagyon szép, de nagyon szomorú dolog.

S előbúvik drága levegőjű emléke egy örökszép, tiszta mesének, amelyet egyszer álmomban a szivemmel olvastam aranybetüs, nagy könyvből. Úgy látszik, énrólam szólt a mese. Én voltam a kényeztetett, szépséges hercegkisasszony. Szerettem a világomat és boldog voltam benne, — jaj, egészen boldog. És valami csodálatos hangzású, szelid néven szólított mindenki.

Csendes, nyugodalmas estélyen üldögéltem egyszer, holdfényes éjszakában. Mellettem üldögélt valaki, aki ilyen szavakat szólt hozzám:

— Nézd a felhőt, milyen álmodozva száll, ott messze az égen. És gyűrűs, fehér kezével arrafelé mutatott, mig másik keze két kezemet becézte.

Vagy:

— Látod-e, a levegő most milyen furcsa, ködös-kék? Érzed-e, milyen megnyugtaló ez a nagy csönd itt körülöttünk ? S az illatokat érzed, amelyek úgy jönnek az éjszakával, mint a sóhajod ha elmegy ? Mondd, miért sóhajtottál ? Kicsikorodban nem örültél s nem játszottál eleget? Láttad már a vonat füstjét békés éjszakában ? Szép volt? Aludtál már zöld mezőben? Jó volt ? Ültettél sok gyenge virágot ?

És még sok, szép, szálló szó érte a szívemet. És virágot adtam a fehér kezébe, mert a szeme olyan mélyen nézett rám, mint az éjszaka és olyan tisztán, mint reggeli harmat.

Azután elkezdtem mannani neki, hogy én nem is vagyok hercegkisasz- szony, csak egy szürke, kis szolgáló- leány a földről, aki épen emiatt aludt el sírva egy este. Hogy a vágyaim ültettek föl, ide az erkélyre ő melléje, mert a földön én magamban szoktam üldögélni. Nem vagyok ilyen ragyogó, ilyen tökéletes és odalent néha minden ok nélkül fájni kezd a lelkem ...

S elmondtam azután azt is, hogy mennyi mindent szeretnék én. Angyalok közé menni. Vagy fehérvirága kertekben lakni, ahol kék a hervadás. Szeretném lefesteni a csillagos eget, az őszi estét és magamat, aki tétovázok benne. Szeretném, ha a földön mindenki csendesen beszélne és virág volna minden szobában sok, karcsú pohárban. Szeretnék egyszer egy halottal beszélgetni, aki valamikor nagyon boldog volt. Szeretnék vándorolni... S szeretném ha nem kellene lehajtott fejekkel, lecsüggedt karokkal, szomorú szemekkel találkoznom; ha nem kellene örökösen félnem attól, hogy megbánthatok valakit. Ha visszamehetnék egyszer, de örökre a szép, tarka mezőre, pillangóval kergetőzni... Szeretném, ha ...

És ekkor észre vettem, hogy az idegen, a jő embrr eltűnt mellőlem. A ködöskék éjszaka elszállőban volt, a felhők is elültek. Nagyon elszomorodtam azon, hogy igy magamban beszélek, mintahogy földön szoktam és sírni kezdtem, mert egyedül maradtam. S mikor a sok köny, ami feljött, mind elgyöngyözött s könnyű szemmel néztem a távolodó éjszaka után, a kék ködkodCUMmu

bői lassan-lassan kibontakozott alakja az idegennek.

Csak a szemét láttam, mert azt néztem csak. Azt a hűséges, némán érző szempárt, amely úgy jött felém ködök fátyolos utján s úgy nézett szembe velem, mint két mélységes, drága, tiszta éjszaka.

De milyen furcsa, hogy odakünn még hűli a hó és hogy én még mindig itt állok ennél az ablaknál. Úgy érzem, hogy az alatt az idő alatt, mig rámesteledett, mintha valahol, messze jártam volna. S mintha magammal hoztam volna egy aranybetüs, ismeretlen-szavu, gyönyörű mesét s mind az elment sugaras napokat.

Szép Vilma.

Rudvas, vasgerenda, vaslemezek, mezőgazdasági gépek és alkatrészek. Takarékiiizhelyek, öntött ikályhák. Meteor fotytonégó és Meidinger kályhák Uizvezeféki és fürdőszoba felszeretések. Konyha berendezések és háztartási cikkek. Uas- és rézbuk torok. Épület és bútor vasalások, villanycsengő elszerelések. Lüttichi vadász-fegyverek és revolvere. Kolíarit bőr tetőlemezek eyyedüli elárusitása

MELCHHER TESTUÉREK vaskereskedőknél Szaimár.

HÍREK.

— Hymen Szilágyi Jenő derecskéi szolgabiró eljegyezte Szeőke Etukát, Szeőke Sándor földbirtokos és neje Sze- gedy Ilona úrasszony leányát.

— A Széchenyi társulat február 4-én d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza kistanácstermében közgyűlést tart.

—Pénzügyi kinevezések. A pénzügyminiszter Nagy Gábor nagykárolyi pü. titkárt pénzügyi tanácsossá, Simkó Géza szombathelyi pü. segédtitkárt titkárrá, és Bagossy Ferenc nagykárolyi p. ü. segédtitkárt s földadó nyilvántartási biztost tikárrá nevezte ki.

— A hivatalos lapbői. A király elrendelte, vásárosnaményi Eötvös Sándor szatmári 12 honvédgyalogezredbeli századosnak nyugállományba való helyezése alkalmából a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassék.

késztől. A távozó lelkész gyünyörü s megható előadása után Sziávy Dezsőné úrnő a nők nevében egy értékes, ezüst íróasztali készletet nyújtott át szép beszéd kíséretében, Gráf Irén IV. éves tanitónőképezdész pedig egy szép rózsa- csokrot adott át az ünepeltnek, melyekre dr. Kováts meghatva válaszolt. A műsor rendjén a képző növendékei gyünyörü énekszámokat adtak elő. Markos Ilonka Száz Károly „A hitetlen'1 c. költeményét szavalta nagy hatással. Dr. Fábián Lajos Schubert egy dalát énekelte ismét szép hangjával Faragó Ibolyka pedig Schopin darabot zongorázott érett művészettel.

Felfüggesztett járásbirő. A deb- reczeni kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa három rendbeli okirat hamisítás bűncselekménye miatt tegnap felfüggesztette állásából Balás Zoltán fehérgyarmati vezető járásbirót.

— A magyar Bank felszámol. Zajos és izgalmas közgyűlésben mondták ki a szatmári Magyar Bank részvényesei vasárnap a felszámolást, amelyet a szatmári Termény és Hitelbank fog lebonyolítani. — A felszámoló bizottság tagjai: dr. Tanódy Márton, Rooz Samu, Kovács nbrahám, dr. Szűcs Sándor, Blum László, Hirsch Sándor, Bertha Károly, Friedmann Adolf. Felügyelő-bizottság tagjai: Oszter Károly, Berger József és Militzer Dávid. A felszámolás a szerződés értelmében 1916. december 31-ig befejezendő.

— Vasutasok nagygyűlése. Vasárnap d. u. 3 órakor tartották gyűlésüket az állomáson nagy számban ösz- szegyült vasutasok. Kocsis János alel- nök meleghangú megnyitó beszéde után a vasutas szövetség titkára Jónás Zoltán ismertette a pragmatika javaslatot; majd pedig részletes vita után, — amelyben Tar Sándor debreczeni kerületi elnök és Soós Géza budapesti pályafelvigyázó szakcsoport elnök beszéde keltettek nagy tetszést, elfogadták némi módosítással a debreczeni kerület javaslását. E szerint kimondották, hogy a szolgálati érdekből való áthelyezés kívánatra megindokolandó legyen és ez ellen a beosztott felebbezéssel is élhessen ; vétessék fel a mai tiszti és altiszti rangfokozat közzé a segédtiszti status, a lakbér a mai eleven életviszonyokhoz képest módosítandó, a mai 34 éves szolgálati idő 30 évre szállítandó le s végül a vasút szolgálatából senki fegyelmi bíróság ítélete nélkül elbocsájtható ne legyen. A gyűlés után az Iparos otthon éttermében ismerkedési estélyt tartottak.

— Áthelyezés. Ilosvay Aladár alispán Kőródi Katona János tb. szolga- birót Csengerből Erdődre helyezte át

— Halálozások. A Szatmár-Gőzfü- részí állomás elöljárója Illés István f. hó 25-én este elhunyt Budapesten. Halála az egész városban nagyszámú ismerősei között őszinte részvétet keltett. — Balogh Kálmán ügyvéd, a „Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület“ titkára kedden rövid szenvedés után 85 éves korában elhunyt. Temetése csütürtökön délután 3 órakor folyt le óriási részvét mellett. — Bötsch Károly előbb barla- falusi, utóbb mezőteremi r. k. plébános f, hó 17-én, elhunyt. — Weisz József magánzó f. hó 26-án rövid szenvedés után elhunyt. Az elhaltban dr. Weisz Sándor ügyvéd édesapját gyászolja.

— A női bibliakör tea-estélyt

rendezett vasárnap délután, amely alkalommal elbúcsúztak a kör tagjai megalapítójuktól, dr. Kováts István lelSikerüít vadászat. A „Zsiros“ tanyán f. hó 14-én gazdag vadászat volt, mind az asztal, mind a vad terítéket illetőleg. Vármegyénk alispánja is ott volt több illusztris megyei urakkal. Négy hajtáson 250 nyúl, 2 róka és fáczán s két vadkacsa került zsákmányul.

— Öngyilkosság. Katz Salamon helybeli rőföskereskedő, akit mindenki törekvő üzletembernek ismert, gazdasági válság miatt csőd előtt állt, úgy hogy üzletét is becsukta egyik hitelezője« Megkísérelte a hitelezőivel való kiegyezést, de úgy látszik, nem sikerült neki, merthétíőn este 10 óra tájban a városi bérpalotában levő lakásán felakasztotta magát. Az öngyilkosságot csak a tegnap délután vették észre, amikorra már halott volt. Az alig 30 éves törekvő kereskedő halálát, mely általános részvétet keltett, felesége és kis gyermeke gyászolják.