Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-06-11 / 46. szám
2 Szatmärmegyei Est Felfüggesztett érettségizők.’ Arad, junius 10. ftz aradi főgimnáziumban a mathe- malikából tartott érettségi írásbeli vizsgálaton öt érettségizőt „puskázás“ miatt a főigazgató felfüggesztett. fl köztársasági MM. Két heti államfogházra ítélték. Szeged, junius 9. Tegnap volt a főtárgyalás a szegedi kir. törvényszék előtt Andrássy Emma volt ököritói tanítónő ügyében, akit a vádhatóság sajtó utján elkövetett királysértés vétségével vádolt. ft főtárgyalás nagy érdeklődés mellett folyt le. Nagy számban jelentek meg a szegedi és a hódmezővásárhelyi most már feloszlott köztársasági párt tagjai, úgyszintén a szegedi jogász közönség is. Dr. Rigó Endre törvényszéki birő j elnökölt, ft vádat dr. Szapár József főügyészhelyettes képviselte, védő dr. Nagy Vince szatmári ügyvéd volt. Andrássy Emma elismerte a cikk szerzőségét, de nem érzi magát bűnösnek, mert jogos kritikát gyakorolt. Egyébként büszkén vallja magát köz- társaságinak, ezt semmiféle törvény sem tilthatja meg neki. Dr. Szapár József kir. ügyész vádbeszédében elitélést kér. Dr. Nagy Vince tartotta meg ezután védőbeszédét, amelynek során többször élénk vita keletkezett az elnök és a védő között, ftz elnök ugyanis a politikai kérdések fejtegetésénél félbeszakította a védőt, figyelmeztetve, hogy a kormány működésének bírálatát és a király személyét lehetőleg kerülje beszédében. ft védő reámutatott az ügy politikai természetére és szükségesnek mondotta a védelemre a politikai kérdések érintését. Dr. Nagy Vince védőbeszédéből közöljük a következő részieteket: Tek. kir. Törvényszék ! Királysértési pör, királysértési pörök egész sora a XX.-ik században, amelyet a szociális és gazdasági kérdések dominálnak : érdekes államéleti jelenség. Mert nem részeg parasztok, nem szájas kofák kerülnek e perek során a vádlottak padjára, hanem diplomás, müveit emberek, akiknek józanul, meggondoltan kifejezett gondolataik inkrimináltainak a vád királyi képviselője részéről. Érdekes jelenség, hogy amikor a szociális vajúdás s a gazdasági forrongás, mondhatnám a zseb és gyomor harcának idejét éljük, akadnak emberek, akik ráérnek közjogi kérdésekkel törődni, ráérnek arra, hogy fájjon nekik az egyeseknek: ami az egésznek, a nemzetnek, elmélétíleg elvonatkoztatva: magának az alkohnányos életnek a fájdalma. Hogy ebben a korban, amikor mindegy volna miiyen államforma alatt, egyedül az volna fontos, hogy okos és j megfelelő törvényeket alkossanak aa általános emberi jólét, előrehaladás megvalósítására, hogy ebben a korban egy szegény, elmaradt, gazdaságilag I vergődő országban köztársasági raoz- \ galom támad, uj államjogi alakulatokról ábrándoznak egyesek :. olyan jelenség ez, amely néhéz idők sötét perspekti- | váját tárja elénk. Kórtünet az állami élei testén, mondja az igazságügyek mai helytartója. Helyes, t Kórtünet azonban csak kóros testen ! fordul elő. És sohasem a kórtünetet [ szabad okolni a bajért. Ez már csak [ következmény. Meg kell javítani magát a beteg szervezetet, a betegség ®kát ! kell megszüntetni és akkor elmúlnak a kóros tünetek maguktól is. ft magyar nemzet lelki beredexett- sége révén kedveli a monarchikus t államformát. Kezdettől fogva maga fölé emelt valakit, akit más-más címen : vezér, fejedelem, király néven uralkodójának tekintett és ha e maga-amelte államfő részéről jóságot, a törvényekhez, az alkotmányhoz s az államtagok törvényes jogaihoz való hűséget, meg-~ becsülést tapasztalt, akkor hűséggel, áldozatkészséggel és. becsületes hódolattal fizetett vissza. Csak nagy történelmi megrázkódtatások szülték azokat az eseteket araikor a magyar frontot csinált uralkodójával szemben, amikor holmi apróbb őmzzo- gás helyett nyíltan kiáltotta oda a trón ! felé az „eh ura fakót“! ftm e megrázkódtatások s e trónelle- nes nyílt állásfoglalások mindenkor csak természetes visszahatásai, fiziológiailag megmagyarázható reakciói voltak a felülről jött elnyomásnak. Rákóczi felkelése s az ónodi országgyűlés trónfosztó határozata az I, Lipót és I. József alatt immár elviselhetetlenné vált gazdasági elnyomottság viharfelhőinek volt villámszerű kicsat- tanása, aminthogy az 1849. április 14-iki detronizáló debreczeni határozat sem volt más, mint az alkotmányunkat, önállóságunkat elsikkasztó márcziusi diplomára adott önérzetes, de kiprovokált felelet. Mert senki sem tagadhatja, hogy ha egy kormányrendszer bölcsen dolgozik, békén, jólétben hagyja élni a polgárokat, humánusan s korszerűen gondoskodik róluk: senkinek sem fog eszébe jutni e kormányrendszer, annál kevésbé e kormányrendszer mögött álló államforma-rendszer ellen hadat üzenni. És történelmi tény, hogy Rákóczi szabadságharca s a 48—49-iki szabadságharc után és óta — mint amelyek mind csak ellenforradalmai voltak egy- egy felülről jött, abszolutisztikus célzatú forradalomnak, — soha olyan intenzív, erős támadás nem érte az alkotmányos élet testét, mint a mostani legutolsó években. Egy kormányrendszer ült az ország nyakára, — és kihasználva az ország gazdasági enerváltságát, az embereknek ebből és politikai csömörből származó elfásultságát, egyebet nem tesz e rendszer, mint éjjet-pnaot együvé téve lázasan dolgozik az alkotmányjogok lenyirbáiásán, a polgári szabadságjogok megszorításán, a parlamentárizmus gúzsbakötésén. Elnök: Figyeimeztetem a védő urat, hogy a napi politika nem tartozik a tárgyhoz. Védő: ft védelem szempontjából szükségesnek tartja a politikai helyzet vázolását, mert az inkriminált cikk is az általános elkeseredettség visszhangja. Folytatja tehát. E cél érdekében törvények és házszabályok megsértésével uj házszabályokat csináltak; fegyveres őrséget szerveztek, hogy a velük egy véleményen nem levő népképviselőket kidobhassák a törvényhozás házából ; bírósági ítélettel megbélyegzett, illegális, összepanamázott milliókon mindenre kész képviselőtársaságot választottak össze a közerkölcs és polgári becsületérzés teljes korrumpálásával s ez a pénzen összevásárolt, testőrséggel, rendőrséggel védett zártkörű társaság ösz- szeült s a biztonság tudatában — ellentmondás nélkül egyre-másra appro- bálta a legantidemokratikusabb, a leg- középkoribb, a legalkotmányellenesebb törvényjavaslatokat: hazug választójogikiterjesztést, igazságtalan adótörvényt, az esküdtbiráskodás lebéklyó- zását, a sajtószabadság terrorista megreformálását, az öt §-sos királysértési törvényt, a legutóbbi napokban pedig a becsületvédelme és a hatóságok védelme címén újabb, hatalmi érdekeket szolgáló törvényeket és készül megfojtani a független közigazgatást. Elnök: Újból figyelmeztetem, hogy a kormányzat ilyen, erős bírálatának nincs helye. Védő: Nem csoda, ellenkezőleg logikai következmény, ha ez a rendszer is kiváltja a maga reakcióját. És ez ma abban nyilatkozik meg, hogy sajnos megrendült a tisztelet általában a törvények s ezael együtt a törvényhozás faktorai iránt. Elnök: Nem engedhetem meg, hogy a király személyéről is ilyen megállapítást tessék tenni. Védő: Hiszen a vádhatóság királysértéssel vádolja védencemet. Nem én állítom tehát, hogy a király ellen tiszt- teletlenség követtetett el. Elégedetlen, zúgolódó hangok emelkedtek, köztársasági párt alakult s az elkeseredés helylyel-közel élénk, szinte fékezhetetlen hangokban tört ki. E jelenségek egy erőtöbbletnek felelnek meg, amely az állami élet túlfűtött gépezetének biztonsági szelepjén kiszabadul. És az államraison szempontjából helytelen dolog e szelepet erőszakosan, pár §-sos törvényekkel, kir. ügyészekkel, felfújt büntető perekkel elzárni próbálni. Veszedelmes dolog, mert ha a felesleges hő világgá szabadul, ez csak előnyös a gépezet működésére, ftm a visszafojtott hőtöbblet feszítőereje könnyen veszélyeztetheti magának az állami gépezetnek biztonságát. Nem egy embert, a vádlottat kell ennek az ügynek elbírálásánál tekinteni. Nem egyéni indulatból fakadt, egyéni véleményt fejezet ö ki e sorokban, hanem sokak, tömegek érzését. Cikke az általános elnyomoitságnak feljajdulása volt. ftz ilyen cselekmények megítélésénél a tömeglélektan a helyes szemüveg, amelyen keresztül a cselekményt néznünk szabad. Ha ezen átvizsgáljuk az ilyen cselekményt, be kell látnunk, hogy sem a büntetőjog bölcseleté sem az államkormanyzás opportunizmusa nem kívánhatja, hogy egy ilyen tömegérzésből fakadt cselekmény az egyesnek büntetőjogi felelősséggel betudas- sék. ftmint nem büntetjük a természeti jelenségeket: nem ültetjük vádlottak padjára a levegőttisztitó vihart, nem csukjuk börtönbe a villámot és amint embertelenség büntetni a fájdalmában zokogó gyermeket s a keservében fel- jajduló édes anyát: akként nem szabad büntető ítéletekkel elhallgattatni a hazafias busongásnak és jogos keserű-
