Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-06-03 / 44. szám
2 Szatmármegyei Est Kanonokok kinevezése a hajdudorogi püspökséghez. Debrecen junius 3. Ä király a hajdudorogi gör. kath. püspökséghez Damjanovics j Tivadar kökényesdi esperes-lei- 1 készt olvasó kanonokká, Bányay Jenő máramarosszigeti íőgimn. tanárt éneklő-kanonokká, Mitro- vics Elek nagykárolyi lelkészt őr-kanonokká nevezte ki. _ Eltiltották az ügyvédségtől. Arad, junius 3, Az aradi ügy védükaniara dr. Fényes Kálmán aradi ügyvédet egy évre eltiltotta az ügyvédség gyakorlatától, mert reá bizott pénzek kezelésével visszaélt. liamory merénylőjének biinpere. Arad iunius 3. Ma reggel kezdó'dött meg az aradi törvényszéken a Mladi Miklós elleni bünpör. Mladi Miklós vendéglős, aki eleinte nagyon jó viszonyban volt Há- mory László munkapárti orsz. képviselővel s neki kortesszolgálatokat is tett, később egy porból kifolyólag haragosa lett Hámorynak. 1913. deczember 29-én revovolverből háromszor rálőtt a képviselőre és súlyosan megsebesítette. A tárgyalás délután 2 óráig tartott, amikor az elnök a tárgyalás folytatását délután 4 órára halasztotta. A szerb kormány lemondása Bclgrád, junius 3. Péter szerb király a Pasics- kormány lemondását elfogadta. Hadseregszállitők ügye Ausztriában. Bécs, junius 3. Ausztriában egyre nagyobb hullámokat ver egy hadsereg-szállítási ügy, hogy olyan posztógyárak kapták meg a katonai szállításokat, akik árlejtésen kivü! tettek ajánlatot. Tiepolo grófnő fölmentése. Rdma, junius 3. Tipolo grófnőt, aki Polimanti tisztiszolgát agyonlőtte, az oneg- liai esküdtbiróság fölmentette. Ä grófnő a fölmentő határozat után elájult s csak hosszabb idő múlva tért magához s aztán lakására ment. HÍREK. A VAROS Népfürdő strandfürdő. A népfürdő ügye a legkedvezőbb kilátások mellett haiad előre és ma már abban a stádiumban van, hogy a fürdő megnyitását még e hónapban remélhetjük. A tanács által a népfürdő ügyében kiküldött szükebbkörü bizottság tegnap délután ülést tartott, amelyen a megvalósítás ügyében érdemleges határozatot hoztak. Az értekezleten dr. Papp Zoltán tanácsnok tett előterjesztést, meiynek lényege az volt, hogy a népfürdő csakis strandfürdő-szerü formában valósítható meg. A nálunk ismeretes tutnjos uszodák igen sokba kerülnek, fentartásuk és kellő személyzettel való ellátásuk tetemes költséget okoz és azonfelül meglehetősen veszélyesek is. Ehelyett strandfürdő létesítését javasolta, amelynek felállításához a Szamos menedékes partjai a legalkalmasabb talajokat szolgáltatják. Az uj népfürdő mozgatható íasátorokkal lenne ellátva, amelyek az uj fürdő olcsó és ésszerű berendezését teljesen megoldanák. A bizottság dr. Papp Zoltán javaslatát egyhangúlag elfogadta és meg- | bízta az előadót és Köröskényi Jenő bizottsági tagot, hogy a fürdő létesítésére a legalkalmasabb partrészt jelöljék ki. A városi tanács a bizottság határozata értelmében a javaslatot még az e havi közgyűlés elé terjeszti. A bizottsági tag urak előreláthatóan örömmel fogadják ezt a nagyon okos és praktikus tervet és ügy jelenlegi állása mellett nagyon valószínű, hogy a népfürdő még e hónapban megnyílik. A nép-strandfürdő a legkellemesebb és legveszélyteienebb fürdő lesz, erős vasrácsozat fogja megvédeni a vállalkozóbb fürdőzőket attól, hogy a folyó nem lábolhaíó részére merészkedjenek. Kényszerű takarékoskodás. A belügyminiszter leiratilag figyelmezteti a várost, hogy minden felesleges kiadástól tartózkodjék, újabb beruházd- i sokat ne eszközöljön és főképpen: újabb kölcsön-felvételekbe ne bocsátkozzék. A szigoruskodó leirat indokolással is szolgál : az államháztartás sanyarú állapotai, a pangó gazdasági helyzet a legszigorúbb spórolást parancsolják. Ezenkívül van a leiratnak egy másik kellemetlen rendelkezése is : ebben arról értesiti a várost a miniszter, hogy az átvételre felajániottregále-kötvé- nyeket nem veszi át, nincs hozzá pénz. Ezzel a város igen jelentékeny jövedelemtől esett el, mivel az immár lom- bardirozott regále-köívények átvételénél számbavehető kamatkülönbözet jelentkezett volna a város javára. Szatmári képek. (1913. áprilisából.) Néha gondolom: elő kellene venni a padlásról ecsetjeimet, meg az immár száradó festékeimet. S ha úgy volna hozzá anyagi erőm, mintahogy nincsen, esetleg talán megindítanám a festészetben a „pozitivista“ irányt. Több létjogosultsággal, mint a íuturirista festészet a maga vágását (melynek alapgondolata elhibázott) — és tovább fejlesztésére az expressionizmusnak. . . (Egyébként ez most mellékes. De gondolom: néha megnézhetnék jobb- ról-balról a várost, amelyben élnek.) A minap ébredő tavaszban jártam kint a városon túl, a nagy folyó túlsó töltésén. Sárgára tört habcsomó fodrát hozta a folyó messze hegyek közül. Széleken úszó, fodros sárga vonalakat. É tavasz volt. S ahogy megálltam a töltésen és átnéztem a folyó túlsó oldalán fekvő városra, nem láttam semmi egyebet, csak három sárga foltot. Az úszó habvonalat a folyó túlsó szélén és feljebb, pár száz méternyire a parttól, két másik sárga foltot, emeletes épületek napsütéses lapjait. Nápolyi sárgán a habfonalat és valamivel söté- tebb árnyalatban, de erősebb tűzéssel a másik két foltot. Nagyon megkapott, sőt beiémvágott ez a kép. (Kaszárnya a két hid között.) Itt-ott voltak ugyan egészen piciny vörös, barna és keverék foltok, de ezek egészen beleolvadtak abba a körforgásba, amely — a folyó tükréről zöldeskéken kacskaringózott, keresztül lapos umbra színeken, fel az ég lazurjáig és vissza, és ismét: kellemes harmóniában. Olyannyira, hogy a három sárga folt egészen kiugrott s még a túlsó töltés tetejének lilásszürke vonalát is beütötte. Hát ezt így megfesteni . . . Három sárga folt. A többi úgyszólván semmi - és minden egyszerre, egy kacskaringósan színes körforgásban. Amelyből csak az a három folt a valóban határozott. A pozitív. — Legfeljebb még a töltés határvonalának lilásszürke futása. A többi, az belevész a természet hullámzó nagy körforgásába . . . * Szelíden elnézem máskor: miként mesterkednek a festők beállításokkal, gondolatokkal, kereséssel ..... mikor
