Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-01-21 / 6. szám
I Szatmár-Németi, Í914. január 21. Szerda. Második évfolyam. 6. szám. Előfizeíésl-di]: Helyben: egész évre 10 kor. — fél „ 5 „ — negyed „ 2 „ 50 Vidékre: egész évre 12 „ — fél , 6 , negyed „ 3 , Egyes szám ára —- „ 10 fill. Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkiní kétszer szerdán és szombaton délután 6 árakor. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Rákáízi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. Az ü WallenslelB. Ne áldozzunk hiszterikák módjára. Ezt a Tisza-féle recipét ja- valjuk az ellenzéknek — magunknak — is. Ä mostani nem az a szikrákkal teli, robbantásos feszültségű idő, mely a nagy, a méltó és végérvényes elégtételszerzésre alkalmas volna. Kiáltozzuk: nézzétek, fegyveres katonák masíroznak az ország, a nemzet házának parkettjén, kihurcolják a nép képviselőit, eladják a nemzet tekintélyét, beengedik az államellenes román és szerb lapokat, de a magyar ellenzékieket továbbra is kitiltják a pályaudvarokról, békóba verik a gondolat és szó szabadságát!?.. Ki az, aki e jajjongásra megmozdul, öklét összeszoritja s cselekedni indul? Még ne is böicselkedjünk, kutatván a magyar nép mai fásultságának bénult kedélyének, aka- rathiánvának lélektani okait. Ma az oláh „czinye mintye“ politika aeráját szenvedi a magyar. A geszti múmia tudott aludva is nézni, álmodni és tervezni, tudott számítani s tudott erőt szerezni, mint a rohamra visszahúzódó vad minden idegét, izmát megfeszíti, hogy készen legyen a lecsapásra. . . Tudott embereket katonáivá toborozni, jól tudván minenkinek a kielégittetlen vágyát, ezt a szendergő energiát a maga diadalszekere elébe fogni fújtatva vágtató paripákul. Nem. Ezt a gárdát az önodaadásban, a vezérével állás és esés mindent kockáztató összeforrásban csak a Wallenstein sötét tízezrei közelíthették meg. Látni kellett volna, midőn a nagy hypnotizőr, idegesen jegyezgetett a román paktum ügyében interpelláló Apponyi vádjai, aggodalmai hallatára, melyekben az egész magyar az igazi, faji és állami presztízsére féltékeny magyar nép vádjai és aggodalmai szólaltak meg, látni kellett volna: mint szakadoztak a hypnozis láíhatian, de erős szálai a fekete sereg leikéről, amint néma csendben, a történeti felelősség nagy súlyát lelkünkre ereszkedni érezve döbbenek meg. Csak egy szó, csak egy helyeslés a hallgató gárda részéről s Tisza — megbukott! De ez a szó nem mert hangba öltözni. .. Az úgy nevezett ,.magyar történelmi osztály“ — mert ez a nemzeti munkapárt önelnevezése — e hallgatásával, e mozdulatlanságával egész siralmas és egyben sivár faji és nemzeti öntudatlanságában és önérzettelen- ségében nyilatkozott meg. Ezt a hallgató tömeget, ezt a fekete sereget okoljuk mindenért, ami történt és történni fog. Amiről a románokkal folytatott „megbeszélésben“ szó van, nem egyszerű, szimpla pártkérdés; nagy s megoldatlan, a janku ésAxan- tyie kaszás hordái által ledöfött, megcsonkított és megbecsteleni- tett magyarok hulláira mutató, tetemre hívó kérdés ez! Kérdés: e véres emlék ma is megfélemlít, ma is fenyeget, ma is itt van a kién gesztbe tetlen, a rohanásra kész gyűlölet az oláh nyelvű magyar állampolgárság szivében, mely nem tud békülni, nem akar békés, vállvetett munkára kezet fogni a magyarral? Kérdés, hogy kié itt a jövő? Kérdés, hogy magyaroké vájjon itt még a levegő, a föld, a jog, a hatalom, az állam? Kérdés: van-e itt valamelyes magát államfentartónak nevező magyar nemzet, vagy pedig csak a statisztikai túlsúlyra figyelő s azzal álló és eső sorvadó, alkudozó magyarság, melynek nincs ereje urnák lenni a saját portáján, nincs joga rendet tartani saját asztalánál, hanem — siralmasan jellemző példa — mint a házi horvátokkal alkudozó gyenge bábrérj, kizárólagos, Istentől adott jogaiból nyomorultul enged — a gonosz békesség és átkos csend kedvéért ?.. Nem az alkudozás, a kapaci- tálás eredményét várjuk, hogy megítélhessük az u. n. „román paktum“ neve alá húzódó nagy nemzeti szégyent, maga a tény elég. És ezt Tisza nem cáfolta meg. A maga meztelenségében elég arcpiritó, elég kivándoroltató. Az ellenzék ellenőrző hivatásának gyakorlásáról ilyenkor szerenádot fújni, mikor minden titkon, cscnlben készül, mint a méreg, ilyenkor már jóelőre az ellenzékre hárítani a felelőséget, mikor a paktumot szövögető miniszterelnöknek a világ leglojálisabb, leg- íeiségesebb, interpellációjára csak a paktum szó stilisztikai meghatározása és az eredmény megszületése esetére Ígért helytállása a felete, ilyenkor az elenzék, a kihurcolható, levagdalható, a szembeszökően pártoskodő elnök kényének, a dróton rángatott mentelmi bizottság gyűlöletének, a palota őrök fegyverének kitett ellenzék „hivatásáról“ beszélni: cinikus gonoszság. Magára hagyni az egész nemes társaságot s a meddő parlamenti csatározások helyett a társadalom porondjára helyezni az akciót. Ez az ellenzék egyetlen teendője. Készülni csendben, erős és pillanatig sem engesztelődé' elszántsággal. Törni a varázst, jövőre dolgozni. A vezérükből kiábrándult munkapártiakat át- tériteni. — Ruhákat □□□□□□ 15 ** p § Hájtájer Pál Saját üzletek Legszebben □ □ □ □ P P \ 1 Ruhafestő, vegytisztító és fehérnemű Szatmár, Kazinczi u. 17. Atilla u. 2. Legdivatosabban □ It U Ú 1$ gó'zmoső gyára Debreczen, Nagykároly, Mátészalka. Szafmár, Kosié Lajos-ida 10. sz.
