Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-01-14 / 4. szám
Szatmár-Németi, 1914. január 14. Szerda. Második évfolyam. 4. szám. Élőíizetési-díj: Helyben: egész évre 10 kor. — fill. fél * 5 , - , negyed * 2 „ 50 „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél , 6 . — , negyed „ 3 „ — » Egyes szám ára — „ 10 „ Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután. 6 érakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rálcáczi-utca 39. szám. Telefon,szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. 11 iiieíleaségi polka. Milyen a mai szomorú helyzet? Nemhogy a nemzeti eszme és gondolat, a faji hegemónia diadalmasan haladna előre, de mindjobban előtérbe lép és ránehezedik az erkölcsi és anyagi életre a reakció, a sötét reakció, amelynek megtestesítője, helyesebben talán: eszköze Tisza Lt- ván. Igazi állandó nemzeti nagyságot reakció még nem teremtett. Mindazt, amit nemzet elérhetett önálló és független létének megteremtésében, jövőjének minél szilárdabb megalapozásában: a faji erők kifejlesztése, a nemzeti öntudat ápolása és növelése, a szellemi és anyagi értékeknek korszerű, nemzeties irányú gyarapítása eredményezte. Francia- ország hatalmas lendületét, Anglia kolosszális erejét, Olaszország mindjobban nagyobbodó konszolidációját, a norvégek és svédek fényes előrejutását, az Egyesült Államok bámulatos uj világát, a balkáni népek első sikereit — és a példák végén: Németország világhatalmi büszke előretörését — mind a nemzeti öntudat, a nemzeti önállóságra való törekvés, a függetlenség vágyának megvalósítása eredményezte. És nem a bimbókban levő nemzeti erők letörése, a faji önérzet erőszakkal való letiprása, a nemzeti vágyak és törekvések feladása, az önállóság és függetlenség gondolatának leszorítása. Különleges és szinte páratlan közjogi helyzetünknél fogva talaja van régóta nálunk a Bécset támogató aulikus politikának. Nemzeti törekvéseink sikertelenségei teszik elsősorban lehetővé ezt a politikát. De láttuk, hogy e politika engedni volt kénytelen akkor, amikor a nemzeti öntudat és önérzet magasra lángolt és szembe szállott az aulikus politikával és e politika megkövetelőivei. Érezhető volt erkölcsi és szellemi téren egyaránt a függetlenségi politika bizonyos érvényesülése, üs talán többé szó se esett volna Tisza Istvánról, ha a függetlenségi párt az elért eredményeket is kellően kihasználja és a benső konszolidációban előrelátólag értékesíti. Milyen más képe lett volna akkor az egész politikának. A függetlenségi pártnak tehát a koalícióban való kormányra jutása is példája annak, hogy igenis — ha nem teljesen, — de nagy mértékben lehetne előre menni a nemzet függetlenitése, önállósítása utján. A függetlenségi politikának már maga a szellemi és erkölcsi ereje elég, hogy fokozatosan bár, de átala- kitólag hasson a politikai helyzetre és az ország egész jövőjére. Tény, hogy egyszerre mindent nem valósíthat meg a függetlenségi politika sem, kormány- rajutása esején, — még kevésbé akkor, ha az önállóság és függetlenség gondolatát azóta erőszakosan még jobban visszavetették, — de uj, reményteljes éra igenis nyílhat meg a nemzet előtt, amelyben lépcsőről-lépcsőre lehet a cél felé haladni. A függetlenségi politika nemcsak közjogi kérdések fölvetéséből áll, hanem a nemzet benső életében is van .hivatása. Tömöríteni a fajt, egységesíteni a nemzetet, kifejleszteni a nemzeti erőket, növelni az ország anyagi javait, kiemelni a faji tulajdonságok kincseit és életképesebbé, kitartóbbá, erélyesebbé tenni a nemzetet. És ha kormányjutása esetén az első lépéseket csak ebben az irányban teszi meg hathatósan a függetlenségi politika, már dicsőségesen szolgálja rendeltetését. A reakció, amelyet Tisza mindjobban ráborít a nemzet látására, amellyel a nemzet szivét és lelkét úgy megbénítja, tehetetlenebbé teszi napról-napra, — hová vezethet ? Hitünk szerint csak a nemzeti erők elsorvadásához, a kétségbeejtő reménytelenséghez, a nemzeti lét teljes elvesztéséhez. Voltak kormányzó politikusaink, de az ellenzék teljes letörését, minden jogától való megfosztását egyik sem kívánta. Mindegyik szívesen látta, hogy az ellenzék, a függetlenségi ellenzék működik, lelkesít, ébren tartja a nemzeti öntudatot és törekvéseket,— hogy a kormányzó politika ne legyen kénytelen egészen meghódolni a bécsi követelések előtt, hanem rámutathasson az ellenzéki kívánságokra. Tisza minden cselekedetében, minden kijelentésében, lekicsinyli a nemzet ambícióit, az egész or- < szágot a reakció béklyójába akarja verni. Még a politikai ellenfelektől elvárható jóhiszeműségünk is megrendült már abban, hogy Tisza valóban nemzete javát akarja. Nála a fegyveres hatalom. Kivert már kezünkből minden parlamentáris eszközt. Parancsol minden felett. De ha külső hatalma meg is van, — üldözhet bennünket, bilincseket tétethet reánk, ajkunkat lakattal zárhatja le, — azonban a függetlenségi eszmét és törekvést nem tudja kiirtani, mert a szív érzéseit szuronyokkal nem változtathatja meg. Csomay Győző. — SR)At tudósítónktól — Ismét parlamenti őrséggel. Viharos ülés. Bpcst, jan. 14. A képviselőház mai ülésén kihirdették a menetelmi bizottság ítéletét, amely tegnapi közbeszólásaikért gróf Károlyi Mihályt, Beck Lajost, Kovácsy Kálmánt, TÁVIRATOK.
