Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-08 / 6. szám

4

Szatmári Est

Végsőnek Farkas Imre «Kis kadét• cimü daljátékát adták elő. Markos Ilonka megmutatta, hogy vidám szerepben is nagyszerű műkedvelő. Sőt ebben még otthonosabb. Kedves dévajsággal és hihetetlen izgalomnélküliséggel mozgott, csevegett, énekelt a színpadon, akárcsak egy ügyes kis szubrett. Csomay Győző mint ezredes megcsillogtatta sokszor élvezett szinész- tudását és kacagtató humorát. Banner Zoltán méltó segítője volt a nevettetésben. ötletesen és sikerültén karakterizálta a tisztiszolga konfidens alakját, Tombory Béla egészítette ki a jó együttest.

Virág, taps bőven hullott minden darab után.

Dr. Vajay Imre érdeme a kis darabok kifogástalan betanitása.

Színház után a Kaszinó falai között fogott táncba a játszók és nézők mozgékony ifjúsága.

hírek.

Mese az Írógépről.

Persze nem úgy kezdődik: volt egyszer hol nem volt. . , Igaz, hogy a befejezés sem Andersen bácsi recipéje szerint készül. Azokról a kis és nagy lányokról akarok beszélni, akik — minden elérzékenyülés nélkül legyen papírra vetve — ügyvédi irodába járnak kenyeret keresni, uj cipőre valót szerezni, sok esetben mérsékelt hozományt összenélkülözni és esetleg karriért csinálni . ..

Polgári szülök, négy polgárit végzett leánykáiról, akik a bolondozás, a rajongás és — mindegy leirom a banális szót — az ábrándozás és tánciskolázás gyorsan tovaröppenő éveiben nagy gyárak — kicsiny irodáiban naphosszat verik a merkantil zongorát, az írógépet. Avagy kis üzletek még kisebb, alkovszerü báróiban zsellér- kednek és tudniok kell ezerféle ápolatlan, csúnya praktikákról.

lessenek elhinni, hogy ez egy kicsit nehéz foglalkozás. lessenek továbbá elhinni, hogy ezek a kis és nagy feminák,akiketime,szigorú csatasorba sorozott a megélhetés, a szervezetlen csöndességükkel majdnem olyan forradalmi sikereket érnek el, — mint az angol és skót szigetek vitriolos girljei és ladyjei. Az az, ha sikereket nem is, de szimpátiát és velükérzést azoknál, illetve amazonoknál sokkal többet. Ha nem félteném szegénykéket a szavak bilincseitől, így hívnám őket: páriák. Mivelhogy egyebet érdemelnek és ez jutott ki nekik és én, aki különben szelidebb vagyok egy kubista felfog ássál vászonra kent báránykánál, még bombavetéstől sem riadnék vissza, amikor esteliden hallom:

— Mama, holnap korán tessék felkölteni. Ötkor vagy hatkor, de mégis csak ötkor..

Ugyanis a batiszt blouzt ki kell mosni és a keztyüt meg kell benzinnel tisztítani és a frizurát önkezűleg megszilárdítani (hogy egész nap össze ne omoljon) és reggelizni sietve és kedv nélkül és mindez azért folyik igy, mert « szerződést nem lehetett tegnap befejezni, négy levél megiratlan maradt és egyéb restanciák feküsznek a lelkiismeretén.

Amellett még feltételesen sem akarok megállani, hogy ez ilyen, esetleg kellemetlenebb változatban, mindig megy. Arra sem tönkszem, hogy az embereket szomorkás eltűnődésre bírjam.

Inkább szimpla regisztrálást végzek e sorokkal, amikor — talán — egyhangú impressióm alapján bejelentem, hogy a románticizmus faképnél hagyta a varróleánykákat és most a gépirókisasszonyokat fogta karon.

A műfaj, mélyet egynémely temperamentumos kritikus halálra ítélt, sőt már holttá is nyilvánított, él tovább és kísérteties válaszul egyre- másra állítja az obéliszkeket azoknak, akik az irány halotti torán nem egyszer — de mindig oktalanul — a józanságon túl koccintottak.

Biztosan tudom, hogy nem mondok újat: — s ezt azért is célirányos előre bocsátani, nehogy jutányosán nagyított képűnek tituláljanak a májbajosak — Kiss József ma aligha mesélne a varrógépről. Inkább ezeket a kislányokat énekelné meg és az írógépet, meg olyan gyáva kis kanzleiis- táléról ima szentimentális és pártfogó höskölteményeket, mint amilyenekhez hiánytalan irodalmi berendezettségünknél fogva, a Szomaházy István regényeiben van szerencsénk.

Hogy jobb volna-e igy ? Nem tudom. Nem is akarom nyilvánosan tudni, s ha meg is felelnék rá, nem vennék komolyan, de tetejébe kijárna a lefttymálás azért, hogy olyan kérdéseket intézek magamhoz, melyre jóval előbb kész volt a válaszom . ..

Ellenben, hogy szabályos legyek, visszaközeledek a kiindulási ponthoz és a mutató ujjamat kifeszitve motyogom: a postán, vasútnál, bankoknál, mindenütt mennyi-mennyi jostmici vagy mondjuk léhmanvilma. Csak éppen a méltóságon direktor urat, a közgazdasági Napóleont nem lehet az oldalukon felfedezni . ..

Simplon.

*

— A vármegyei függetlenségi

párt ma délelőtt választmányi ülést tartott az Iparos Olvasókörben dr. Falussy Árpád elnöklésével. A gyűlés a politikai helyzettel és az október 19-iki szatmári nagygyűlés előkészítésével foglalkozott.

— Október 6. A vértanúhalált szenvedett aradi tizenhárom hős emlékezetét méltó kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége. A templomokban istentiszteleteket tartottak, az iskolák tanuló ifjúsága pedig szépen sikerült hazafias ünnepségeket rendezett. A ref. főgimnáziumban okt. 6-án d. e. 9 órakor volt a gyászünnepély, amelyen emlékbeszéddel és szavalatokkal áldoztak a nagy nap emlékének. A kir. kath. főgimn. ifjúsága is tartott ünnepséget, amelynek kővetkező volt a programja:

1. Himnusz, a főgimn. énekkarától. 2. Tóth K: Mikor az akasztófát faragják, szavalta: Hauler Pál VII. o. tan. 3. Ünnepi beszéd, tartotta Schlagetter Bálint VIII. b) o. tan, 4. Tóth K: Kikk voltak a honvédek, (dialog) előadták: Léber János VII. o. tan. és Penjabó Bernát II. a) o. tan. 5. Kovács Gy: Árpád siri álma, szavalta: Buday Mihály VIII. b) o. tan. 6. Szózat, a főgimn. énekkarától.

A ref. felsőbb leányiskola gyászttn- nepe a következő műsorral folyt le: A Himnuszt énekelte az énekkar. Az alkalmi beszédet tartotta Bácskai József tanár. Arad c. énekszámot előadták Bakcsy Irén, Csiszár Piroska, Gara Kata és Varga Juliska. Vörösmarty himnuszát szavalta Péter Ilonka. »Tudom, az én megváltóm él« c. dalt énekelte az énekkar.

— Verécsy-b&nkett. Tegnap este ünnepi vacsorát rendezett a szatmári törvényszék és járásbíróság bírói s jegyzői kara Veréczy Antal tiszteletére abból az alkalomból, hogy megválik vezető járás- birói állásától s hogy a király a Ferenc József-rend tisztikeresztjét adományozta neki. Jelen volt a Társaskörben rendezett vacsorán a birói, ügyészi s az ügyvédi kar csaknem valamennyi tagja, a városi tisztviselők főbbjei és a társadalom más rétegeinek nagyon sok képviselője, ügy a megjelentek nagy száma, valamint az elhangzott felköszöntők őszinte tartalma élénken kifejezte ezt a nagyrabecsülést és igaz tiszteletet, amelyet az ünnepelt iránt ennek a városnak minden gondolkozó polgára érez s amelyet Veréczy a maga példás hivatalnokságával és széleskörű s mindig egyenes társadalmi működésével nagyon kiérdemelt. A bankett este 8 órakor kezdődött. A felkőszöntők sorát dr. Papolczy Gyula kir. táblabiró, törvényszéki elnök nyitotta meg, aki birótársai nevében üdvözölte az ünnepeltet. Utána Uray Károly járásbiró legközvetlenebb munkatársai, a járásbíróság birói kara képviseletében, dr. Fejes István a szatmári ügyvédi kar, dr. Vajay Károly polgármester a városi törvényhatóság és a tisztviselők részéről, dr. Kovács István ref. lelkész a szatmári református egyház nevében köszöntötték fel Veréczyt. Felköszöntőt mondottak még : dr. Tanódy Márton, Kovács Lajos ref. esperes, dr. Kelemen Samu orsz. képviselő és Benkő József róm. kath. plébános. Végül Veréczy Antal állott fel szólásra és köny- nyekig meghatva, keresetlen szavakkal mondott köszönetét az ünneplésért, poharát Szatmár város polgárainak jólétére ürítve. A nagy társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt.

— Eljegyzés. Leövey József dro- guista eljegyezte Glósz Micit, Glósz Ferenc honvédszázados leányát.

— Hermann Ella a fővárosban.

Dr. Hermann Lipót szatmári ügyvéd szép tehetségű leányát, Ellát, aki utóbb a fővárosban képezte tovább magát, a főváros tanácsa egyik városi iskola rendes zenetanárnőjévé szerződtette.

— Egy plébános ünneplése. Szeptember 28-án ünnepelték meg a nagyszől- lősi katólikusok Dr. Zahoray Pál plébános 25 éves lelkészi jubileumát. Br. Perényi Zsigmond államtitkár méltatta a jubiláns érdemes és hasznos tevékenységét. Kiss Antal főjegyző a község, Kerekes Sándor igazgató a polgári iskolák, Pilisy Sándor az iparos-tanonciskolák, Lator Gábor a tűz-