Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-11-29 / 20. szám
Szatmár-Németi, 1913. november 29. Szombat. \ Első évfolyam. 20. szám, Helyben Előfizetési dij : egész évre lO kor. félévre negyedévre Vidékre : egész évre félévre negyedévre Egyes szám ára 6 2 12 6 3 fill. 60 10 Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dl*. NAGY VINCE, ... •' • Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. :: Nyilttér sora 40 fillér. — m Ellenzéki szervezkedés. több száz koronákat dobálnak ki arra, hogy nagyobb legyen a statiszták, az éljenzők, a bankettezők száma. Miért nem vitték már fel az adófizetők pénzén a dalárdát, a rezesbandát, a sorfalat álló elemi iskolásokat, óvodásokat és a »fehér ruhás szüzeket« is? Eljött az ideje annak, hogy az alvó felébredjen. A néma városnak hangot kell adni. A sok fejet-bólon- gató, gerinc-hajlitgató kormányhű határozatok és deputációzások után végre az ellenzéknek is össze kell szednie magát, számba venni szertehullott embereit, megacélozni erejét és kiállani a fórumra: megmutatni, hogy él, hogy nem is olyan gyönge, amilyennek hiszik. Szatmár város ellenzéki polgárságának most már meg kell mozdulnia. Lusták voltunk és nem volt, aki ébresztgessen. Akinek az élvezett közbizalomnál fogva a legfőbb kötelessége lett volna, annak kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Jobb a széjjel hulló vesszőcsomó, mint az egybefűzött köteg, mert amannak ütőereje is kisebb, mint a szoros, kemény csomónak, amikor esetleg saját hátunk ellen fordul a védőeszköznek szánt ütőszerszám. De ott tartunk, hogy most már mesterségesen sem lehet minket elaltatni. A politikai közömbösség és a becsapások kloroformja nem fog rajtunk. Már-már a boncasztalon feküdtünk. De késsel a hasunkban felkelünk és a kést a kezünkbe vesszük. Egyelőre csak fütykös botot metszeni, hogy szétüssünk ellenfeleink és mételyező álellenzéki barátaink között, de ha keli, a végletekig menő késhegy-harcra is vállalkozunk. Nálunk a függetlenségi pártnak nagy múltja van. Országgyűlési képviselői voltak. Igazi függetlenségiek. A más ellenzéki velleitásu emberekkel megerősödve erős, hatalmas tábort tudhat kialakítani. Csak szervezkednünk kell. Mert hatalom, tekintély, erő — mind a szervezkedésből születik. Ha azután összeállottunk, megcsináltuk az egygondolkodásuak, az egyhitüek szoros kapcsolatát, össze- füződő láncait, — akkor önbizalommal, bátorsággal kiálthatjuk oda lelkünk meggyőződésének felháborodott „Megállj!“ szavát a siketen rohanó abszolutizmus és kisded helytartói fülébe. Nincsen olyan bolond világ, amelynek egyszer vége ne legyen. Lesz még ultimo. Késhetik, de jön az el- és leszámolás. Dr. Nagy Vine®. Az a bizonyos díszpolgári oklevél. Elvitték, átadták, szavaltak hozzá, dicsőítették a »magas« kormányt, anekdotáztak, banketteztek, ettek, ittak stb. annak rendje és módja szerint, ahogy az a »nemzeti munka« komoly harcosaihoz illik. Vagy harmincán voltak Szatmár »küldöttei«. Hogy ki küldötte őket, — nem tudjuk. Mentek maguktól, a maguk lángoló lelkesedésétől vezetve, saját költségükön. Igen, igen, itt a bökkenő. Mert az természetes, hogy ki-ki úgy lelkesedhetik, ahogy akar s ahogy neki útiköltségre telik- De arra vagyunk kiváncsiak, miféle alapból, miféle rendelkezés alapján, kinek a felhatalmazásából, kinek a kiutalványozása folytán utazott hat vagy hét ember, városi tisztviselők, a város költségén Budapestre díszpolgári oklevelet szállitani Tisza Istvánnak ? Talán nálunk is van valami titkos rendelkezési alap? Honnan csinálták és mikor? / Az adóvégrehajtók úgy dolgoznak, hogy maholnap mindegyik rendjelet vagy kir. tanácsosságot fog kapni. Nyögünk az adóterhek alatt. A város adósságot adósságra halmoz. A velünk egyformán adózó külterület világítására nem telik. A díszoklevél egyetlen dicsérni valóját, annak művészi kiállítását szégyenteljes koldusbérrel fizetik meg a művésznek. És akkor- SAJÁT TUDÓSÍTÓNKTÓL. A képviselőliáz ülése. A sajtójavaslat tárgyalása. Bpest, nov. 29. A képviselőház ülését délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. Az összeférhetetlenségi zsűri tegnapi határozatainak a felolvasása után Székely Aladár megkövette a Házat. A sajtójavaslat ellen a néppárti Huszár Károly szólalt fel. A sajtójavaslat — úgymond — nem azok ellen irányul, akik a hibákat és bűnöket elkövették, hanem a sajtó ellen, amely azokat leleplezte. Azért félnek annyira a sajtótól, mert feltárja cselekedeteiket. (Zajos helyeslés az ellenzéken.) A sajtótestületeknek a miniszter megígérte a módosításokat. Fölszólítja az igazságügyminisztert, hogy nyilatkozzék, állja-e az ígért módosításokat még mindig vagy nem. Fölolvassa egy munkapárti képviselő nyilatkozatát, amely azt mondja, hogy Magyarországon csak törvénytelen eszközökkel lehet kormányozni. (Zajos felkiáltások az ellenzéken: Gyalázat!) A sajtót, e fontos politikai fegyvert, ki akarják csavarni a nemzet kezéből. Erre önöknek nincs erkölcsi jogosultságuk. (Nagy zaj. Élénk helyeslés az ellenzéket.) Hírlapírókat tartanak a külföld megtévesztésére. (Felkiáltások : Vaj van a fejükön!) Tisza István az Istenre hivatkozott. Én mint kalholikus ember kijelentem, hogy amit Tisza csinál, frivol játék az Isten nevével. Ő az erőt nem Istentől, hanem a Magyar Banktól kapta. (Zaj. Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl) Most Preszly Elemér beszélt. Hantos munkapárti képviselő — mondotta a —• Sfírdessen a „Szatm t Minden száma 2000 példányban jelenik meg. TÁVIRATOK.
