Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-11-08 / 14. szám
Szatmár-Németi, 1913. november S. Szombat. Első évfolyam. 11. szám. Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE, Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. :: — Nyilttér sora 40 fillér. ■— Előfizetési dij : Helyben: egész évre ÍO kor. — fill. félévre 5 » — » negyedévre 2 »60» Vidékre : egész évre 12 » — » félévre S » — » negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » Hajrá., urak... Most, most, itt az idő! Ha jó volt hat évig csendben, nyugodtan, közdíszben, zajtalanul pihenni, — hát csakTajta: eresszük ki a trombitákat, meg a kortesgégéket és rikoltsuk bele a városi élet egyhangú csöndjébe, hogy »itt vagyunk s lenni akarunk!« Már t. i. városatyák akarunk lenni. Szép, helyes, dicséretes törekvés. Tiszteletreméltó az ambíció, amikor az egyén ős római szokás szerint kiáll a fórumra és polgártársai szavazatát kéri. Egyenes dolog, nyíltan hangoztatni, ha pályázni óhajtunk a közbizalomra, ha hajlandók vagyunk a közmunka terűéből részt kérni vállainkra. De szűrjük át, uraim, a zavaros korteshangokat, a határtalan Ígérgetéseket, az őszinteség desztillálóján. Azok az urak, akiknek már egy múlt áll a hátuk mögött, amely nem áll másból, mint a választások előtti ígéretekből s azoknak meg nem tartásából, — ezek az urak rosszul teszik, ha újból Ígéretekből kovácsolnak maguknak program- mot. Legszebb programra volna az ő részükről: semmit sem Ígérni. De vagyunk néhány an a jelöltek között fiatalok, uj emberek, akik mellének önként szegeződik a kérdés : mit akar a törvényhatóságban ? Okos kérdés. Szükség van erre. Mert amelyik jelöltnek e kérdésre határozott felelete nincs, aki csak azért akar beválasztatni, hogy X. nagyságos ur és Y. urambátyám között üldögélhessen a hosszú asztal mellett, — annak nincs erkölcsi joga arra, hogy a városi törvény- hatóságnak része akarjon lenni. Mit akarunk a törvényhatóságban ? Legyen szabad erre a kérdésre nekem a magam személyében feleletet adnom. A törvényhatósági bizottsági tag működése kettős kellene, hogy legyen. Egyrészről állandó ellenőri- zője legyen a városi vezetőségnek. Tartsa kezét a városi élet ütőerén. Tudja és merje szigorú szemmel elválasztani a közérdekű dolgokat a közérdekűnek látszó, a közérdek szinére festett dolgoktól. Az előbbit ne szégyelje minden intrikától megvédeni, az utóbbit ne késsen minden erejével és tudásával leleplezni és keresztülvitelének ellene szegülni, ha mindjárt a legnagyobb hatalmi presszió lépett volna is csatasorba az ilyen álközérdek mellett. Ez hitvallásom. De véleményem szerint ez a legkevesebb, amit minden bizottsági tagnak — pártállásra való tekintet nélkül — vallania és követnie kellene. Mert ez elemi kötelesség. Minden egyéb a közbizalomnak csak kihasználása s a választási rendszer erkölcsi alapjainak meghamisítása. Az már politika kérdése, de igazság, hogy a kormánytól független politikai pártokhoz tartozó ellenzéki ember hamarabb és őszintébben fogja mindig kimondani a véleményét. Részint mert ellenzéki'vér- mérséklete hozza ezt magával. Részint, mert semmiféle hatalmi vagy hatósági befolyás nem játszik előtte döntőbb szerepet lelkiismereténél. A másik feladat, amire a mi „fenn az ernyő, nincsen kas“-vóro- sunkban alig is láttunk példát néhai derék Kovács Leó bátyánk ilyesféle működése óta, az volna, hogy a törvényhatósági bizottság egészítse ki a városi magisztrátus munkáját. Ha a városi vezetőség ideje kimerül, — és ezt készséggel elismerjük — az adminisztráció, a mindennapi ügyek intézésében, — a törvény- hatósági bizottság legyen a kisegítő gondolkodó szerv. Termeljen ötleteket, indítványokat a város fejlesztése, szépítése, vagyonositása, a polgárság újabb és újabb érdekeinek felkarolása és megvédése tekintetében. Ne csak a közgyűlésen gondoljunk a város érdekeire (ha ugyan ott is oda gondolna mindenki!), hanem az utcán és otthonunkban is. Ne csak szavazni járjunk a közgyűlésbe, hanem agitálni a közjó mellett és uj ideákat vetni fel ennek a jövőre termett, fejlődni akaró városnak az előhaladása érdekében. Hogy azután a város emelése megkívánja két hatalmasan kiépült városrészünknek, a külteleknek és a Szatmárhegynek sürgős fejlesztését és a mai elhanyagolt, gyalázatos falusi állápot helyett megfelelő városi intézményekkel való ellátását, ez nem kortes-frázis, hanem komoly követelés, melyet — győzzünk, vagy bukjunk bár, — ez az újság nem fog megszűnni hangoztatni. Kevés szóval ezekben körvona- lozhatom városi elveimet, amelyek felett bírónak hívom fel a szavazó polgárságot. De feljogosítva őket arra is, hogy majdan, bármikor számon- kérjék tőlem: úgy cselekedtem-e, ahogy beszéltem? Ha valaki jobbat tud: éljeni Ha valaki őszintébb: éljen! Ha valaki jobban megtartja az Ígéretét: éljen! Van még két-három „megdolgo- zatlan“ választó. Hajrá, urak!... Dr. Nagy Vince.- SAJÁT TUDÓSÍTÓNKTÓL. Az ellenzék a Házban. Bpest, nov. 8. Az ellenzéki pártok vezetősége úgy határozott, hogy november 14-én be fognak vonulni a képviselőház ülésére, ükkor kerül ugyanis tárgyalásra a kormány sajtójavaslata s az ellenzéki pártok álláspontját Vá - z s ony i Vilmos fogja kifejteni. A kormány paktál a honátokkal. Elsikkasztják a magyar nyelvet. Bpest, nov. 8. Megbízható forrásból kiszivárgott, hogy a kormány paktumot kötött a hor- vátokkal. És ennek árában uj törvény- javaslat készül a kereskedelemügyi minisztériumban, amelynek értelmében a magyar államvasutak horvátországi vonalain ezentúl a korvát nyelvet teszik hivatalos nyelvvé. Még csak a magyar feliratú táblák és feliratok is ki fognak vétetni a használatból. Mirdessen a „Szatmári 8st“-6en. Minden száma 2000 példányban jelenik meg. cA TÁ VIRATOK.
