Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-11-05 / 13. szám

2 Szatmári Est Jehessen szólni a játékbank ügyéhez, ki milyen címen és kitől mennyit kapott. Eitner Zsigmond egy csomag kártyát dob a Ház aszlalára: Lássuk a Tisza-pártit! (óriási lárma. Az elnök rendre utasítja Eitnert. Huszár tovább akar beszélni, de az elnök megvonja tőle a szót. Rakovszky Iván felugrik és egy törvénykönyvet vág a Ház asztalára. Ekkor az ellenzék, Káro­lyival, Andrássyval és Apponyival együtt kivonult a teremből.) A magukban maradt munkapártiak az elnök indítványára Huszár Károlyt, Rakovszky Ivánt, Szmrecsányi Györgyöt és Eitner Zsigmondot a mentelmi bizottság- Eoz utasították. Mándy akar most felszólalni. Elnök: Csak^az összeférhetetlenségi bizottság előtt tessék felszólalni. Végül elfogadták az elnöki napirendet. Kossuth Ferencz állapota válságos. Bpest, nov. 5. , Kossuth Ferencznek, aki a Hercel- szanatóriumban nagybetegen fekszik, álla­pota délután 2 órakor válságosra fordult. Óriási vasúti szerencsétlenség. Bpest, nov. 5. Párisból jelentik, hogy tegnap este 11 órakor a nizzai-párisi expressz Paris közelében összeütközött a párisi-marseillei személyvonattal. Iszonyú pusztítással járt az összeütközés. Állítólag 50-nél több a halottak száma, 80-an sulvosan sérültek. Mielőtt bármit is vásárolna, — nézze meg a Párisi áruház kirakatait. Minden darab árun rajta az olcsó szabott ár. Jelölési mozgalmak. Mind nagyobb és nagyobb hullámo­kat vetnek a városatya-választás moz­galmai. Az I. kerületben dr. Tanódy Márton, dr. Kölcsey Ferenc, Losonczy József és Unger István mellett dr. Rácz Endre, dr. Südy Tibor, dr. Dénes Viktor, Ingük József és dr. Jordán Sándor nevei vannak forgalomban. A II. kerületben a múlt héten tar­totta a kerület függetlenségi pártja jelölő értekezletét az Iparos Olvasókör termé­ben Duszik Lajos elnöklése mellett. A népes gyűlés egyhangúlag azt határozta, hogy dr. Nagy Vincét és dr. Veréczv Ernőt állítja a küzdelembe a párt hivata­los jelöltjeiként s megválasztásuk érdeké­ben minden lehetőt elkövet. A párt jelen volt több oszlopos tagjának, Asztalos Józsefnek, Markos Györgynek, dr. Dómján Jánosnak, dr. Rácz Endrének és Oláh Mihálynak pártoló felszólalásai után dr. Nagy Vince megköszönte a bizalmat és röviden körvonalozta várospolitikai prog- rammját. Dr. Veréczy Ernő köszönő fel­szólalásával a gyűlés véget ért. Szatmárhegyen vasárnap délelőtt rendkívül látogatott gyűlést tartottak a II. kerület szatmárhegyi választói Lénárd Imre elnöklésével. Makay Elek ref. lelkész indítványára elhatározták, hogy dr. Halász Lajos szatmárhegyi orvos személyében saját érdekeltségű jelöltet is állítanak. A megjelent dr. Halász Lajos ígéretet tett, hogy Szatmárhegy érdekeinek mindig támogatója lesz. Puskás András indítvá­nyára dr. Nagy Vince ügyvédet is jelöl­ték, aki a szatmári függetlenségi párt egyik kiküldöttével Lévay Józseffel jelent meg a gvülésen és felkérésre élénk he­lyeslés mellett fejtette ki azokat az irány­elveket, a melyek őt a városi közéletben vezetni fogják. Mások jelölése egyelőre nem került szóba. Az említetteken kívül jelöltek a II. kerületben : dr. Fejes István, Bölönyi László, Litteczky András, Benkő József, dr. Papolczy Lóránd, dr. Schik Elemér, Fischer Jenő, Makay Sándor és Kovács Ábrahám. A III-ik kerületben csaptak talán legmagasabbra a korteskedés hullámai. Itt van a legtöbb jelölt, holott csak négy hely kerül betöltésre. A jelöltek közül Kótay Pál ipariskolai igazgató, aki­nek pedig erős kilátásai voltak a győze­lemre, visszalépett, hogy édes atyja, Kótay Lajos kilátásait ne rontsa. Jelöltek: Veréczy Antal, Thurner Albert, Kótay Lajos, Csomay Győző, Kulcsár István, Bakk István, Sándor Vencel, Virág András, Bottyán István, Mátray Lajos. A IV-ik kerületben nagy lelkesedés­sel jelölték Duszik Lajos ev. lelkészt. Jelöltek még: dr. Dómján János, dr. Har­csár Géza, Kovács Lajos ref. esperes, Kótay Pál, Flontás Döme, Pethő György. Férfi- és gyermek kalap-újdonságok, leányka-ruhák, kabátok olcsón szerezhetők be a Párisi áruházban. 66 milliós örökség1! A »Szamos« múlt hó 28-iki számá­ban megjelent közleményre vonatkozólag Gyene Adolf ur a következő érdekes dol­gokat mondta el nekünk: Tény az, hogy Breslau-ban 1846. január 27-én 9 millió és 800 birodalmi tallér hátrahagyásával meghalt egy Fraen- kel Jónás nevű kereskedelmi tanácsos agglegény, akinek egyenes leszármazottjai közzé megb. édesanyám is tartozott. Ezt a horribilis vagyont három teljesen idegen ember őrzi kuratórium elnevezés alatt, amely vagyon ma mintegy 60—70 milliót tehet ki. Egy végrendelet is van, amelyet állítólag annak idején Fraenkel 6 nappal halála előtt tollba diktált volna, de azóta készültek már különféle formákban más végrendeletek is. Már évekkel ezelőtt egy Szabad Battyánban (Zemplén megyében) lakó Fraenkel Mór nevű rokonom, aki annak idején igen gyakran fordult meg házunkban, egy neves budapesti ügyvéd utján lépéseket tétetett ezen örökség meg­szerzése iránt, de hogy és miképpen, a dolog annyiban maradt, mert ez a roko­nom egy tekintélyes vagyont költött a dologra s nem bírta tovább. Próbálkoztak még Ujhelyben és Sáros megyében lakó rokonaim is ügyvédek utján, ezek is sok pénzt költöttek de ez is annyiban maradt. Későbben, amikor én aztán egy berlini nagy gváros-cégnek utazója lettem, közel voltam Breslau-hoz, s igy be-benéztem oda. Eleinte csak a városban hivatalok, és pri­vát helyeken informáltattam magam a dologról, később aztán elmentem a Kura­tóriumba. hogy mint érdekelt fél ott kér­jek felvilágosítást. De minden íáradtságom hiábavaló volt, mert a válasz az volt, hogy az elhaltnak Magyarországon egyáltalában soha sem volt és nincsen semmi rokona. Én azonban kértem, hogy mutassák meg nekem a családfát, mert úgy tudom, hogy ilyennek lenni kell. Erre egész egyszerűen elutasítottak. Gyanús volt előttem az egész viselkedésük, mert a városban mérvadó helyeken már előre figyelmeztettek a fo­gadtatásra. Én tehát a dologban tovább kutattam, később aztán két magyarországi ügyvéd és három rokonom társaságában újból kiutaztam Breslauba. Ekkor is csak a Konzulátus közbenjárásával kaptunk be­bocsátást s a családfát egy Dr. Mark nevű kurátor kezeiben tartva, az első négy lapot betakarva mutatta be a már sokkal későbbi neveket, amelyek már nem Fraenkelek, hanem különféle leszármazottak nevei. Ekkor én erélyesen követeltem az első négy lap megmutatását is, amire félig ki­kinyitva egy másodpercre megmutatta a kurátor ur, én ekkor megpillantottam ott éppen azt a Fraenkel nevet, amelyről le­származásunkat levezetni kívántam. Dr. Mark azt mondta, hogy ez az illető gyer­mektelenül halt meg. Mi tehát hazajöttünk. Én mindezek dacára tovább kutattam és megbíztam ottan egy úri embert, aki ne­kem jópénzért elkészítette a családfát s ennek segélyével aztán könnyen megtalál­tam a leszármazási kapcsot. Ugyanis a gyermektelenül elhaltnak mondott rokon­nak, mint a családfából megállapítható, nem kevesebb mint 10 gyermeke volt. Most tehát családi értekezletet hívtam össze Budapestre, amely azonban egy pancsovai Fraenkel nevű ügyvéd intrikája miatt meg­tartható nem volt, de mindazonáltal csat­lakoztak hozzám sokan. Azóta igen fontos iratnak sikerült birtokába jutnom. E sze­rint két orvos, akik Fraenkel Jónást halála előtt pár hónappal előbb kezelték, tanú­ként történt kiballgatásnk alkalmával azt vallották, hogy Fraenkel Jónás már hóna­pokkal halála előtt agylágyulásban szen­vedett. Azt kérdezem tehát most, hogy hogyan tudott ezek után Fraenkel 6 nap­pal halála előtt egy végrendeletet tollba mondani. Hogy most mit szándokozom tenni a dologban, az már nem tartozik a nyilvánosság elé. Dr. Cabanes a neve annak az urnák, aki találmányával bámulatba ejtette a világot, ő az, akit szá­zak meg ezrek megváltójuknak fognak te­kinteni, ő az, kinek nevét, mint fogalmat fogjuk emlegetni. Örüljetek kereskedők, tönkrement eg­zisztenciák, kiket a csőd gyászkapujához sodort ez a nyomorult pénzhiány, vigasz­talódjatok kávéház baglyai, hazárdislák, kik otthon, ágyban fekve is idegláztól gyö­törve fetrengtek; szerelmes párok, kiket hosszú éjszakákon nem keres fel az álom tündére; kortes-italoktól megzavart fejű polgártársak; örüljenek, vigasztalódjanak mindazok, kik álmatlanul, forgolódással töltik el a pihenés idejét, mert van egy ember, aki reájok is gondol: Dr. Cabanes! Ideges emberek, akik már földhöz akarjátok csapni e lapot első hire hosszú bevezetése miatt: nyugodjatok meg. Reálok is gondolt ez a furcsa nevű francia. Annyira gondolt, hogy elmés találmányának érde­méül talán hajba is kaptok valamelyik közgyűlésen azokkal, akik ellene lesznek annak, hogy a város egyik utcáját az ő nevéről keresztelhessétek el. Dr. Cabanes az, akiért unokáink — ha máskép nem megy a dolog — »nya­kukba veszik<r a várost, hogy közadakozás­ból szobrot emelhessenek neki. Lássuk a találmányát! Nem kell félni: nem piluláról, vagy színtelen, szagtalan, de keserű liquidumról van szó. Sokkal érdekesebb, kellemesebb és CV t • f9 fíí * elsőrangú katonai és polgári JflQilK isOZSCT *“bö-üriet* &*­v «7 * I Deák-tér, Városház-épület. Legújabb szabású katonai, vasúti, sport egyen-ruhák, pol­gári öltönyök, papi reverendák, magyar díszruhák, a legjutányosabb árak mellett. — Tényleges és tartalé­kos tisztek, egyéves önkéntesek pontos felszerelése ! ! I hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom