Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-29 / 12. szám
2 Szatmári Est Ferdinánd Budapesten. Budapest, okt. 29. Az a hir terjedt el Budapesten, hogy Ferdinánd bolgár király, aki most vadászaton Murányban tartózkodik, a király- lyal Budapesten találkozni fog. Szatmári ember kitüntetése. ” Budapest, okt. 29. A király Sprenger Ferenc szatmár- vármegyei segédtanfelügyelőnek a tan- felügyelői címet és jelleget adományozta. A Marozali — Zboray rágalmazási per. Bpest, okt.. 29. Ma kezdődött meg a budapesti törvényszék esküdtbirósága előtt a főtárgyalása annak a rágalmazási bünpernek. amelyet Marczali Henrik egyetemi tanár indított Zboray Miklós, Szmrecsángi György és Beniczky Ödön néppárti képviselőh ellen, akik azt azt állították Marczaliról, hogy Singer nevű lapszerkesztőnek előre megmondta a vizsgái kérdéseket és Singer igy szerezte meg a filozófiai doktorátust. A főtárgyalás előreláthatólag két napig el fog tartani, mert Zborayék állításaik valóságát akarják bizonyítani. Ez pedig sok időt vesz igénybe. Kortes-báróság. Bpest, okt. 29. A király Adamovich Iván eszéki főispánnak és törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot adományozta. Mielőtt bármit is vásárolna, — nézze meg a Párisi áruház kirakatait. Minden darab árun rajta az olcsó szabott ár. A VÁROS. A vízvezeték-tigyhöz. Felelős szerkesztőnk tegnap a következő levelet kapta: Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapja 11. számában „AVáros“ rovat alatt egy cikk jelent meg, melynek célzata volt kimutatni, hogy a városi vagyont nem köteles gondossággal kezelik. Ez a hir legközvetlenebbül engem érintvén, nem kétlem, hogy Tekintetességed a lapja tárgyilagossága érdekében is alábbi heíyreigazitó soraimnak helyet adni szíveskedik. A közölt hir lényege az, mintha hivatalom 2900 K-t fizetett volna ki a Le- féber cégnek, holott annak keresetei átruházva voltak a magyar bank javára. Az eset a következő. A budapesti Le- féber cégnek a kérdéses alkalommal nem 2900 K-t, hanem 11000 K-t fizettünk ki kútfúrási munkák keresetében, még pedig a köteles gondosság szem előtt tartásával és jogosan, mert a nevezett cég keresetei tekintetében szabad rendelkezéssel birt, tehát nem felel meg a valóságnak a cikk azon közlése, hogy a magyar bank bármi féle átruházásról Szatmár városát értesítette volna. Az tény, hogy a magyar bank a fizetés megtörténte után tiltakozó levelet irt a városnak, a tévedés azonban nem a városnál, hanem a magyar bank és kereskedelmi részvénytársaságnál történt, mely társaság azon hiszemben élt, hogy a város formális cedálásról értesítve lett. Nem állja meg a cikk azon része sem a helyét, hogy én ebben az ügyben Budapestre utaztam volna. Nekem Budapesten a városi kölcsön ügyében volt dolgom, ez alkalommal szóba került a magyar bank ügye is, mely bank készséggel belátta hibáját, s levelét kérte semmisnek tekinteni. Ezen ügyre vonatkozó minden hivatalos iratot készséggel bocsájtok a tekintetes szerkesztő ur rendelkezésére, melyből megállapíthatja, hogy a város vagyonát távolról sem kezelik Csáki szalmája módjára. Engedje meg szerkesztő ur, hogy azt a kérést intézzem b. lapjához, hogy más alkalommal a felületes és sokszor rosszakaratú hírforrások felhasználása helyett szíveskedjék közvetlenül hivatalom hír- szolgálatát igénybe venni, mert nem lévén semmi takargatni valóm, bármikor a legnagyobb készséggel és szivélyeséggel állok a sajtó rendelkezésére, melyről fel nem teszem, hogy a célja volna szenzációt keresni mindenáron ott is, ahol nincs. Helyreigazító soraim közlését előre is megköszönve ^ teljes tisztelettel: Figus Albert, városi főszámvevő. A „Szamos“ tegnapi számában pedig a következő nyilatkozat jelent meg, amely szintén erre az ügyre vonatkozik: A Szatmári Est cimü helybeli lap szombati számában oly értelmű cikk látott napvilágot, mely a kutak kifizetése körül szabálytalanságot lát. Ennek megvilágítására kijelentem, hogy hivatalunk a számlákat csak munkamennyiség és egységár, valamint abból a szempontból vizsgálja át, hogy a teljesítmények műszakilag megfelelők-e. Minthogy hivatalunk ezekből a szempontokból a legnagyobb minuciózitás- sal vizsgálja át a beérkezett számlákat, tehát hivatalunk ez ügyben szabályosan járt el. Meg kell még jegyeznem, hogy bárhonnan vette is a nevezett lap értesülését, az összegre vonatkozó meghatározása nem felel meg. Kovács István oki. gépészmérnök, vizmüigazgató. A fenti két nyilatkozatra egyszerre válaszolunk. Helyreigazítjuk az összeget, hogy t. i. nem 2900, hanem 11,000 koronát fizetett ki legutóbb a város a Magyar Bank helyett a Leféber-cégnek. Azt is készséggel konstatáljuk, hogy a főszámvevő ur a városi kölcsön ügyében is eljárt Pesten, de maga mondja, hogy a Magyar bank engedménye is »szóba került«. Azt is rektifikálhatjuk, hogy a Magyar bank nem értesítette a várost az engedményről. Végül a vizmüigazgató ur mentségét is elfogadjuk, hogy a kifizetés körül ő illetve hivatala nem járt el szabálytalanul. Ezek után pedig; határozottan fenntartjuk azt az állításunkat, hogy — nem is 2900 koronát — hanem 11000 koronát nem valami nagy gondosság mellett fizettek ki a Leféber-cégnek. Mert lehet, hogy az engedményes Magyar bank nem értesítette a várost az engedményezésről, — ez jogilag nem is fontos, — hanem maga az engedményező, a Leféber- cég értesítette a várost. Ez a fontos. Aminthogy kezdettől fogva tényleg a Magyar banknak fizette is a város a Leféber-cégnek járó összegeket. Nem igy van-e? És ha ilyen formán a város az engedményezésről tudott s mindig is a Magyar banknak fizetett, szabad lett volna-e az utóbbi 11,000 koronás részletet a Magyar bank megkérdezése nélkül kifizetni a Leféber-cégnek? Közleményünk megbízhatóságát tehát nem lehet kétségbe vonni, mert a fenti levél csak megerősíti állításaink igazságát azzal, hogy beismeri a Főszámvevő Ur a Magyar bank perrel fenyegető levelét. Hogy pedig a Magyar bank-kai sikerült elsimítani a dolgot, annak a város érdekében csak őrülhetünk. De ez az elintézés nem a városi kifizetés jogosságának elismerése, hanem csakis a Magyarbank elnéző gavallériája vagy esetleg a bank részéről a Leféber-cégtől újabban megszerzett biztosíték alapján történhetett. Ez azonban csak véletlen szerencse. És csak a kárt tünteti el, de nem a megtörtént pontatlanságot. Megérkeztek a téli alsó ruhák, harisnyák, koztyük a Párisi áruházba. Egy szál virágot kér a József kir. herceg Szanatórium- Egyesület abból a koszorúból, mely- lyel halottak napján a kegyeletes szív kedves halottainak sírját ékesíti. Ha minden sírra tett koszorúból csak egy virágszálat és a sírokon gyújtott mécsekből csak egy lángot, a tüdőbetegség meggátlására fölajánlanak, ezer is ezer ember életét lehetne megmenteni. Nem halna meg akkor 80.000 ember tüdőbetegségben évente. Nem lenne anynyi köny, annyi nyomor, any^' uyi árva! Mint évek óta, az idén is a nemes célra adakozók részére az ösz- szes templomok és temetők kapujában gyűjtő urnák lesznek felállítva, amelyeknél városunk jótékony ur- hölgyei fogják a gyűjtők szép szerepét játszani. * — Lapunk legközelebbi száma a szombati ünnep és két napos munkaszünet miatt csak mához egy hétre jelenik meg. —■ Uj ügyvédek. Dr. Bertalan István és dr. Gönczy Béla az ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen letették. Mindketten Szatmáron nyitnak irodát. __________ el sőrangú katonai és polgári szabó-üzlete ^£r- Deák-tér, Városház-épület. Legújabb szabású katonai, vasúti, sport egyen-ruhák, polgári öltönyök, papi reverendák, magyar díszruhák, a legjutányosabb árak mellett. — Tényleges és tartalékos tisztek, egyéves önkéntesek pontos felszerelése ! 1 1 HÍREK.
