Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-22 / 10. szám

Szatmári Est 3 hez, mert az elutasító végzés esetleg a pol­gári per kimenetelére lehet kedvezőtlen befolyással. A közgyűlés a felhatalmazást megadta. Az uj honvédlaktanya építésére nézve a közgyűlés újból felterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez, amelyben kifejti, hogy újabb áldozatokat nem hozhat a vá­ros és az uj laktanya építkezésénél az eddigi tervezet határain túl nem mehet. Végre a járványos betegekkel érint­kező egyének megfigyelésére alkalmas he­lyiség kijelölése is megtörtént. E célra a régi katonai fegyveraktár helyiségét jelöl­ték ki. Elfogadta a közgyűlés a hatósági bizonyítványok és kivonatok dijaira vonat­kozó szabályrendelettervezetet, azzal, hogy a dijak teljes egészükben a közpéntárt illetik. Dr. Dasek Bálint János szatmári cs. és kir. ezredorvos orvosi diplomájának kihirdetésével ért véget a közgyűlés. Férfi- ás gyermek kalap-újdonságok, leányka-ruhák, kabátok olcsón szerezhetők be a Párisii áruházban. Eötvös József báró emlékezete. Eötvös József szellemének nagyságát és hallhatatlanságát legjellemzőbben bizo­nyítja, hogy az iskolai irodalom történet tanítása se tudta annyira elszínteleníteni, hogy ne érezzük eszméinek és gondolatai­nak közvetlenségét. Születésének száz éves fordulóján felelevenedik a magyar tudo­mányos liberalizmus megteremtőjének emléke és ennek az emléknek különös aukíualitást ad a politikánkban és társadal­munkban ma uralkodó álliberalizrnus és ennek a feltörő socializmussal meginduló harca. A kiváló állambölcselő, politikus és iró emlékezetére a Kölcsey Kör f. hó 19 én rendezett matinét, melyen dr. Tanódy Endre tartotta az ünnepi beszédet. A tar­talmas és szellemes előadás kiemelte az ünnepélyt a sablonos matinék keretéből; nemcsak szórakozást nyújtott a hallgatóknak, hanem eszméket és gondolatokat is adott. Az élénk érdeklődés és feszült figyelem, mellyel a nagyszámú közönség a mester­kélt népszerűséget kerülő, magas szinvo- nalu-előadást kisérte, — legjobb fokmérője a szónok sikerének. Dr. Tanódy nem az életrajzírók szőrszálhasogató részletezésével ismertette Eötvöst, nem boncolgatta az unalomig működését ismert recept szerint részekre és korszakokra, hanem a nagy államböl­cselő hatalmas eszméit és gondolatait gyűjtötte össze oly mesterien, hogy ennek egész egyénisége megelevenedett a hall­gatóság előtt. Nagy, találó vonásokkal festette meg, emelte ki alakját kortársai közül. Eötvös históriai szereplését kissé túlzó színekkel jellemezte az előadó; nem tö­rődve a történeti pietássaltörpitette Kossuth, Széchenyi és Deák alakját, hogy Eötvös nagyságát jobban kiemelhesse. Nem vette figyelembe azt a különbséget, a mi a gon dolkodó lángész (Eötvös) és az alkotó genie között van. Eötvösnek a gyakorlati politi­kában elért sikerei is messze elmaradnak állambölcsészetének diadalai mögött. Erre dr. Tanódy is rámutatott, mégis összeha­sonlította az elmélkedő állambölcsészt a gyakorlati politikusokkal, kiknél a siker, vagy sikertelenség legtöbbször az egyénen kívül álló tényezőktől függ. Tömör és plasztikus volt Eötvös gondolatvilágának ismertetése. Csak ne­hány rövid mondatban jellemezte Eötvöst az embert, mégis oly kerek egészet adott a mihez hozzátenni, vagy belőle elvenni nem lehet. Irodalmi munkásságával keveset foglalkozott. Szépirodalmi műveinek, né­zete szerint, már csak irodalomtörténeti értékük van. Feltétlen igaz, hogy Eötvös szépprózája és költeményei a mai nemze­déket távolról sem érdeklik annyira, mint társadalmi és politikai elvei. Ezek nem hogy elavultak volna, de társadalmunk jelentékeny része még ma is fázik attól az egész világot átfogó szabad szelemtől és szabadelvű világfelfogástól, mely Eötvös munkáiból szétárad. Nyugateurópában már egész uj világ­nézetek küzdenek egymással, mi még ma se jutottunk el Eötvösig és az egész vilá­got átfogó szövetség, melynek Eötvös kiváló és munkás tagja volt, még ma is ép úgy kénytelen a haladás eszméjéért harcolni a sötétséggel, mint Eötvös ko­rában. B. Za. Októberi hangulat. Valami csendes fásultságával a vénhedésbe való belenyugvásnak, régi dallamok őszi szellők szárnyán járó akkordjait az emlékek pillangófogó- jával üldözi az embert, igy ősz dere­kán. JÉ!s ha sikerül megragadni egy- egy hangot, csodásán szép zsongás támad körülöttünk, mintha megpat­tant volna valahol: tán valamelyik ősi kúria nehéz tölgyfaajtós szép szo­bájában, a clavecin meg rozsdásodott húrja. Az októberi borulat szomorú, fáradt párájában aztán, amelybe úgy türemkednek bele az utcák villám- lámpái, mintha aranytüzeket szőné­nek fátyolszemfedőbe kóbor szellemek, a sok sok zsongásból újra dallam válik. Olyan, mintha himesszárnyu lepkéktől csillogó kimonókban apró, finom, törékeny japánasszonyok, bus regét énekelnének — kiről is — Pillangó kisasszonyról. A szerelmes, szép, véres 'nyakú holt assznyról, aki krisanthémumok puha selymes szirmai alá temette vágyó, csalódott forró és jéggé vált szerelmét. És ma a hétköznapi utcán fásult közönnyel járó ember útját is a krisanthénum szirmaival hinti tele a természet és felébred bennünk a közelsége annak a napnak is, amely a, sírok ünnepe ugyan, de szinte minden órában fe­kete gondolatnásza az Ember legró- zsásabb eszmélődésének is. De ma még ne essék szó a halottakról, mert nekünk is szép az ő szomorú viráguk. Az ifjúság büszkén, öntudatosan gomb­lyukába tűzi, vagy szelíd csokorba kötve, mint néma vallomást nyújtja át a mosolygó eszménynek; meny­asszonyi csokorban csóklehelletlöl bol­dogan fonnyad el ez a puha virág és mi, akiknek fején már megkezdte aratását az idő ezüstös kaszája, gyen­géden simítjuk végig a kirisanthé- mum bodor szálait, amelyeken oly édes a szomorú, őszi álom .... Dübö­rögve hullanak alá akirakatok redő­nyei és amint egymásután lehunyják csillogó szemeiket a kirakatlámpák, a kertészboltok tükör-ablakai mögül, mint hervadó szép asszony engesztelő mosolya, vagy tán a messzi Japán Pillangó kisasszonyának utolsó só­haja, lágyan száll felénk a krisantlié- mum búcsúja ! .. . — Felkérjük mindazokat, akik la- pünkat járatni óhajtják, de ezt a szándé­kukat még nem jelezték, hogy egy leve­lező lapon, vagy a kihordó asszonyoknál jelentsék be szándékukat pontos lakás- cimmel együtt, mertenélkül a lap küldését haladéktalanul beszüntetjük. — Vidékről kérjük az előfizetési dijak sürgős beküldését. — Kovács J. István teológiai tanár lett. A dunamelléki ref. egyházke­rület vasárnap és hétfőn tartotta rendes őszi közgyűlését Budapesten. Hétfőn ke­rült sorra a budapesti teológián szervezett hatodik rendes tanári állás betöltése. Két jelölt állott egymással szemben: Kovács Lajos budapesti és Kovács J. István szat­mári ref. lelkészek. A leadott 71 szava­zatból Kovács J. István 46-ot, a budapesti lelkész 25-öt kapott, igy a szatmári papot jelentette ki az elnöklő Darányi Ignácz megválasztott tanárnak. — Tegnap ked­den telte le dr. Kovács a hivatali esküt. Ezu­tán Darányi Ignácz főgondnok lelkes szavak­kal rajzolta az igazi lelkipásztor képét, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy az uj tanár is nagyban közre fog mun­kálkodni abban, hogy lelkészeink csaku­gyan ilyenek legyenek. Az uj tanár a ke­rület bizalmát megköszönve, azokat a nagy hivatásokat vázolta, amelyek a XX. század megváltozott viszonyai közepette a buda­pesti Ideológiára várnak az igazi, hami­sítatlan Kálvinizmus megoltalmazása, a nagy egyház társadalmi problémáinak megoldása és a külföldi összeköttetések ápolása terén. Ezekért kíván szivvel-lélek- kel dolgozni és ehhez kéri a kerület, ta­nártársai és leendő hallgatói imádságos szeretetét. — Nekünk első kötelessé­günk melegen gratulálni e fényes elő­menetelhez, amelyet Kovács István az ő kiváló s értékes kvalitásaival méltán megérdemelt. És sajnálnunk kell fogya­tékos társas-életünket, amely az ilyen faj­súlyú embereket nem könnyen nélkü­lözheti. — Gyáazhirek, Szkiva Hugó máv. főkalauzt, aki 55 éves korában Budapes­ten elhunyt, szombaton temették el Szat- máron a hidontuli sirkerbe. Gyászoló ro­konai : Özv. Szkiva Hugóné felesége, Szkiva Margit férj. Broczkó Gyuláné, Szkiva Fe­renc, Szkiva Jenő gyermekei, Broczkó Gyula veje, és rokonai. Vasárnap délután volt a temetése Bárdóly Ferdinándnak a rom. kath. egy­ház szertartása mellet. Óriási résztvevő közönség kisérte ki utolsó útjára a mun­kás polgárt, a kiterjedt család fejét. A sírnál Tóth József képezdei tanár tartott megható búcsúztatót. gyári lerakata, Az illatszerek TjT SITI DROGÉRIA eredeti csomagolásokban és Mű ufl Szatmár kimérve dekánként. LIIÍlllH Hám-János-utca. hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom