Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-11 / 7. szám
Első évfolyam. 7. szám. Szatmár-Németi, 1913. október 11. Szombat. i Előfizetési díj: Helyben: egész évre ÍO kor. — fill. félévre 6 » — » negyedévre 2 » 60 » Vidékre : egész évre 12 » — » félévre 6 » — » negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » JU'J L J'i'LLJ .'J J WWW».!'."1!1!"' Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE. Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. :: — Nyilttér sora 40 fillér. — ■f* Válasz. Irta: Kelemen Samu. Megjelent a »Szamos* pénteki számában. A „Szatmári Est“ tegnapi száma személyemmel és politikai működésemmel foglalkozik. Nincs szándékom polémiát folytatni, de nehány ténybeli helyreigazítást elkerülhetetlennek tartok. Miután a .Szatmári Est“ legközelebbi száma csak napok múlva jelenik meg, kénytelen vagyok a „Szamos“ vendégszeretetét igénybe venni. Elvárom azonban a „Szatmári Est“ loyalitásától, hogy válaszomat szives lesz leközölni. Mikor a mostani cikluson képviselővé választottak, mindaddig, amig a technikai obstrukció ki nem tört, a legerősebben vettem ki részemet a parlamenti munkából. A bankügyben, a polgári perrendtartás kérdésében, a kultuszvitában tartott beszédeim bizonyítékai ennek. Nem egyszer előadója és hivatalos szónoka voltam a függetlenségi pártnak. Tény, hogy a technika obstrukcióban egy pillanatig sern ver- ■** tem részt, mert nem helyeseltem azt. Ezt megmondtam már programmbeszé- deraben és nyíltan vallottam az egész időszak alatt”. Megmondtam, hogy a technikai obstrukciónak, mint eredendő oknak, az lesz a végső eredménye, hogy a feje tetejére állítunk ebben az országban mindent és valóban sikerült kierőszakolnunk mindazt, amit a nemzet érdekében el lehetett és el kellett volna kerülnünk. Igaz, hogy junius 4-ike után nem vezettettem ki magamat a képviselőházból ; de csak azokat vezették ki, akik fütyültek és trombitáltak. Erre igazán nem terjed ki mandátumom. És ugyan kérdem, ki helyesli ma a fütyülést és a trombitálást ? Amint az üléseket elnapolták, nép- gyülést tartottam és beszámoltam választóimnak. Mikor javában dúlt annak a láza, hogy csak in integrum restitu- cióval lehet helyreállítani a parlamenti békét és hatálytalan úgy a katonai törvény, mint minden utána következő törvényalkotás; úgy választóim előtt, mint több hírlapi cikkben kifejtettem, hogy a már szentesített törvények hatálytalanságának kívánalma a leglehe- tetíenebb összeütközéseket idézné elő király és nemzet között. Kérdem, ki beszél ma többé in integrum restitu- cióról ? Ugyanakkor kifejeztem, hogy a házszabályalkotás revíziójával kell a sérelmeket reparálnunk és egész erőnket a demokratikus választójog megalkotásága fordítanunk, aminek következése kell, hogy legyen, hogy a többség hozza meg a szükséges személyi áldozatokat. Tisza többizben, Lukács is kör- möcbányai beszédében kijelentette, hogy az igy létrejövő békének az ő személyük nem lehet akadálya és készek távozni a béke érdekében. — Kérdem, hol tartanánk ma, ha ráhelyezkedtünk volna erre az alapra ? Igaz, hogy népgyüléseken ezután nem vettem részt, de ez természetes. Hiszen taktikai nézetkülünbségek voltak közöttem és az Országos Párt között. — Nem mehettem tehát gyűlésekre, hogy ezeket a külömbségeket olt kiélesitsem. — A köteles loyalitás azt kívánta, hogy egy szalmaszálat se tegyek az ellenzéki taktika útjába és türelemmel várjam be, minő sikereket fog az elérni. — Kérdem, hol vannak ezek a sikerek? Várakozó magamlartásából újból kiléptem, amikor a választójog tárgyalására került a sor és akkor a legelterjedtebb ellenzéki lapok egyikében hívtam fel az ellenzéket, vegye fel a választójog érdekében a küzdelmet a képviselőházban, mer! csak a parlamenten kívül és a parlamenten belül egyidejűleg folytatott harc érhet el sikereket. E helyeit passivitással engedtük át a programmunkkal ellenkező választójogot. És mert távr maradással még soha, senki a világon műért nem aratod, nemcsak vereséget szenvedtünk, de a harc szinte a fegyverletétel jellegét öltötte magára. Ilyen előzmények után határoztam el magamat arra, hogy most, amikor az eddigi ellenzéki taktika oly szerencsétlenül mondott csődöt, bemenjek a képviselőházba, — mert felfogásom szerint a képviselőnek nincs jogában képviselői kötelességeinek megtagadása és súlyos hiba a képviselőház működését állandóan ellenőrzés nélkül hagyni, bárminő indokok alapján is. — És bár ez lelkiismeretemnek egészen intern dolga, ezt is közöltem a legközelebbi politikai barátaimmal. Érdekes, hogy tegnap, tehát egy nappal beszédem után a legerősebb ellenzéki lapok egyike, a „Világ“ ugyanerre az álláspontra helyezkedett és fulmináns vezércikkben fejtegette, hogy a Ház munkásságától való távol- maradás és az ellenőrzés megtagadása csak azoknak kedves, akik igy, ellenőrzés nélkül működhetnek. Még csak egyet! Igaz, hogy a városi közgyűlésen, melv Tiszának szóló bizalmi inditvánvnyal foglalkozott, nem jelentem meg. Erre célozva beszéltem kedden egészségi állapotomról. Köztudomású, hogy abban az időben súlyos betegségem miatt fürdőn voltam. — Senkinek sem jutott eddig eszébe az ildomtalanság, hogy emiatt szemrehányással illessen. — Ez a dicső feladat dr. Nagy Vince barátomnak jutott osztályrészül, aki némileg hagyatékként örökölte az irántam való politikai animozitást. A cikk egyéb kiszólásaira nem térek ki, mert a bírálat jogát akkor is tisztelem, ha az a bírálat fiatalosan szertelen és igaztalan. Ig*y felelek: Akinek csak egy szikrányi igaza van s akinek olyan tényeket vágnak a szemébe, mint azt Kelemen Samuval szemben tettem: az önérzetesebben szokott válaszolni a fentebbi „Válasz“ nagyrészben szerény tenorjánál. Akihez, mint képviselőhöz négy hasábon keresztül kérdéseket intéznek, s akinek erre tartalmi felelete és védekezése van: az nem teszi, hogy válasz helyett három hasábon át maga is kérdéseket ad fel. Jellemző a Képviselő Ur ellenzékiségére, hogy úgy helyben, mint a fővárosban kormánypárti lapokkal tart fenn nexust s a keddi értekezletről »Az Újságar-ban, a »Budapesti Hírlap«-ban és a »Pesti tükör«-ben. adat le tendenciózusan kiszínezett tudósítást, amelyben csak azt említi meg, hogy a jövendő harcmodor kérdésében helyeselték a parlamentbe való bemenetelt, de elhallgatja, hogy a múltja is szóba került ezen az értekezleten s hogy egy bizalmi felszólalás után igen éles bizalmatlan- sági nyilatkozat is történt, amelynek nyílt visszhangja is volt. (Hogy a jelenlevők közül — pedig saját tetszése szerint hívta össze őket, — hallgatagon mennyien helyeselték az addig kimondani nem mert szót, tetszett volna titkosan megszavaztatni az embereket.) Lássuk a Válasz „ténybeli helyreigazításait“. Régebben, nvugodtabb időkben mindig kivette részét a parlamenti munkából. A polgári perrend kérdésében, a kultuszvitában felszólalt. Igaz. Ki mondta, hogy nem igy volt ? — De éppen úgy nem tartozik ez ide, amint naiv dolog volt az értekezleten az egyházpolitikai harcokról beszélni. (Hol volt még akkor a sötét ismeretlenség homályában a „függetlenségi“ Képviselő Ur?) A támadás, — amelyre válaszolni kellene, — ott érte a Képviselő Urat, hogy a Lukács és Tisza- kormányok erőszakos cselekményei ellen nem lépett fel ellenzékitől megkövetelendő módon. Erre nem felelet, hogy a polgári perrendhez és a kultuszvitához hozzászólott. Ezt munkapárti fiskálisok is megtették. Nem helyeselte a technikai obstrukciót. Jó. Előre óvta tőle az
