Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-08 / 6. szám
Előfizetési dij : Helyben : egész évre ÍO kor. — fill félévre 5 » — » negyedévre 2 » 60 » Vidékre : egész évre félévre 12 » — 6 » — * negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dl“. NAGY VINCE. megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. :: —— Nyilttér sora 30 fillér. ■ WWB Kelemen Samuról beszéljünk egy kicsit. „Szatmár vastag nyakú, barna arcú követéről“, — mondjuk igy, ahogy a barátkozó pesti lapok némelyike vállon szokta veregetni ő képviselőségét. Beszélnünk kell róla, akit alig látunk és politikájáról, amelyet — félünk, — nagyon is kezdünk megismerni. Beszélnünk kell róla, ha be akarjuk tartani az ígért program- mot: nyílt szavu, becsületes ellenzéki újsággal állni a közélet fórumára. Helyénvalóvá teszi felszólalásunkat az, hogy a képviselő ur annyi hallgatás után most, tegnap délután politikai kijelentéseket tett és holmi kis bizalmi nyilatkozatot próbált volna a szatmári függetlenségi párttól kipumpolni. Amint az lapunk más helyén olvasható. Hirtelenében csak azt nem tudom, hogy az elején vagy a végén fogjam-e meg ezt a kérdést, ezt a kelemen-samuskodást ? Mindegy. Az ő politikai elvének pályája köralaku. Eleje és vége egyberajzolódik és tovább szalad a központ körül, ami pedig nem más, mint saját becses személye. Az ő változatos pályaivén minden állomás, a Chorin Ferenc kor- tessége, a Csomay Imre-féle hírhedt 48-as zászlóeskü-jelenet, a koalíciós nemzeties pózok, majd a „szelíd mérséklet“ okossága, — mind, mind kiszámított lendülései voltak ennek a racionális, jó szimatu agyvelőnek, amelynek — szó sincs róla — nem gonosz eltévelyedése, csak természetalkotta összeállitásbeli fogyatékossága, hogy „elvu, „elvhüség“, „közérdek“ s még néhány ilyen ósdi foga- lom-csökevény teljesen hiányoznak ideológiájából. Ne kezdjük élőiről. Ne próbáljuk logarithmus-könyvvel számit- gatni az ő régi és régebbi „elveit“. Kezdjük onnan, amióta „függetlenségi és 48-asnak“ vallotta magát s mint ilyent háromszor választották meg Szatmáron orsz. képviselőnek. Vegyük úgy, mintha igaz volna az, hogy ő függetlenségi, vagy valaha is az volt. Hát ha függetlenségi elvek feszitik kebelét, ha ad valamit a függetlenségi párt becsületes elvpilléreire, óriási alkotmánytiszteletére: hol volt a Képviselő Ur, amikor a sókockákra támaszkodó Lukács-kormány ellen megkezdődött a harc? Hol volt, amikor Tisza István ült bele az elnöki székbe és megkezdte a legszemérmetlenebb erőszakot ? Hol volt a Képviselő Ur, amikor Tisza lerombolta a fennálló házszabályokat, azok ellenére szavaztatott a feliratkozott szónokok felhívása nélkül; amikor Tisza rendőrökkel dobáltatta ki az ellenzéki képviselőket? Hol üdült, kivel piketirozott, amikor megcsinálták a Lex Vadászt, felállították a vagdalkozó képviselő- házi őrséget; amikor rendőr-kordonon belül megszülték a munkapárti szeparéban a választójogi monstrumot; amikor az adótörvények azonnali életbeléptéié# fenyegetett; amikor a köztársasági törvényt kirázták a mancsettából; amikor Tisza mint uj miniszterelnök erkölcsi tanúnak állott be Lukács mellé a Désy-perben és a főrendiházban sa pártkörben dicsőítő tirádákat zengett a biróilag megbélyegzett panamakormányról ? Hol volt a szatmári Tisza-diszpolgárság megszavazásánál? Hol volt, hol volt? Hallotluk-e a hangját a parlamentben ? És ha oda nem lehetett rendőri vagy erkölcsi kényszer miatt bemenni, miért nem mondta el ellenzéki véleményét a sajtóban, vagy itthon tüzes népgyüléseken, avagy a városi közgyűlés termében, ahová pedig e fontos események majdnem mindegyikének hullámverése el-elju- tott? Igaz, igaz, — ne felejtsük el: az adótörvények kérdésénél felszólalt Szatmár közgyűlésén s a mások által kezdett és felkavart mozgalomnak az utolsó percben ő is melléje szegődött. (Értsd: Adótörvény elhalasztása = kereskedők érdeke. Kereskedők = sok szatmári választó. Tehát: Halasztás pártolása = népszerűség-gyarapodás.) Hogy miért nem vett részt az ellenzék küzdelmében ? Édes Istenem, hát nem tetszik tudni? Hiszen ő egy finom Ízlésű ember, egy nyugot-eurppai, keztyüs kezű politikus, aki utálja a technikai obstrukciót, a trombitálást, fütyülést; aki nem dulakodik a rendőrökkel; aki tiszteli a kordont, nem töri át, csak keresztülbuvik rajta és az ellenzékmentes Házban nem szólal ugyan fel semmi törvény tiprás és általános választójog-hamisítás ellen, de ott mutogatja magát a folyosókon. Mert ő az, aki se nem ellenzéki, se nem kormánypárti, se nem választójogos, se nem választójogellenes, se nem konzervatív, se nem liberális, se nem obstrukciós, se nem klotürös, se nem vörös, se nem fekete. Ő az aranyközépszer. Mohamed koporsója. A mérleg öntudatos nyelve, aki azonban nem a lefelé szálló, hanem az emelkedő serpenyő felé hajlik. * A kérdésre, hogy hol volt e súlyos események idején, — azt felelte tegnap, hogy beteg volt. Sajnáljuk őt. Azért is, hogy gyöngélkedett, azért is, hogy csak ilyen gyönge mentséggel tud előállani. Mint az iskolakerülő diák. Csakhogy a rossz diáknak is legfeljebb egy- szer-kétszer sikerül ilyen védekezéssel igazolnia a mulasztott órákat. Am ha betegség ürügye alatt minden olyan óráról elmarad a diák, amelyiken felelnie kellene, amelyiken be kellene számolnia szorgalmának eredményéről, — akkor bizony igazolatlanul maradnak az órái és a vizsgán megbuktatják. Érdekes az, hogy éppen mindig olyankor volt beteg Kelemen Samu, amikor a nemzetnek életbevágó kérdései körül folyt a harc. Közben- közben azonban arról is olvastunk, hogy nem beteg és a Barát Ármin- ügygyel, Kobrák-ügygyel ráért személyesen foglalkozni. És most, hogy megint ellenzéki szelek fujdogálnak, most megint — hála istennek — egészséges. És nyilatkozik. Úgy érzi, hogy ő megint testestől-lelkestől függetlenségi. Ejnye be jó! Hát az ellenzéki szellő-fujdogálás arra kelljen, hogy a vészes vihar idején elbújt hajós kifeszitse a maga kis lepedőjét és a A Mirdessen a „Szatmári 8sf-6en. Minden száma 2000 példányban jelenik meg.
