Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-08 / 6. szám

Előfizetési dij : Helyben : egész évre ÍO kor. — fill félévre 5 » — » negyedévre 2 » 60 » Vidékre : egész évre félévre 12 » — 6 » — * negyedévre 3 » — » Egyes szám ára — » 10 » Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dl“. NAGY VINCE. megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. sz. :: Telefon szám 86. :: —— Nyilttér sora 30 fillér. ■ WWB Kelemen Samuról beszéljünk egy kicsit. „Szatmár vastag nyakú, barna arcú követé­ről“, — mondjuk igy, ahogy a barát­kozó pesti lapok némelyike vállon szokta veregetni ő képviselőségét. Beszélnünk kell róla, akit alig látunk és politikájáról, amelyet — félünk, — nagyon is kezdünk meg­ismerni. Beszélnünk kell róla, ha be akarjuk tartani az ígért program- mot: nyílt szavu, becsületes ellenzéki újsággal állni a közélet fórumára. Helyénvalóvá teszi felszólalá­sunkat az, hogy a képviselő ur annyi hallgatás után most, tegnap délután politikai kijelentéseket tett és holmi kis bizalmi nyilatkozatot próbált volna a szatmári függetlenségi párt­tól kipumpolni. Amint az lapunk más helyén olvasható. Hirtelenében csak azt nem tu­dom, hogy az elején vagy a végén fogjam-e meg ezt a kérdést, ezt a kelemen-samuskodást ? Mindegy. Az ő politikai elvé­nek pályája köralaku. Eleje és vége egyberajzolódik és tovább szalad a központ körül, ami pedig nem más, mint saját becses személye. Az ő változatos pályaivén min­den állomás, a Chorin Ferenc kor- tessége, a Csomay Imre-féle hírhedt 48-as zászlóeskü-jelenet, a koalíciós nemzeties pózok, majd a „szelíd mérséklet“ okossága, — mind, mind kiszámított lendülései voltak ennek a racionális, jó szimatu agyvelőnek, amelynek — szó sincs róla — nem gonosz eltévelyedése, csak természet­alkotta összeállitásbeli fogyatékos­sága, hogy „elvu, „elvhüség“, „közér­dek“ s még néhány ilyen ósdi foga- lom-csökevény teljesen hiányoznak ideológiájából. Ne kezdjük élőiről. Ne próbál­juk logarithmus-könyvvel számit- gatni az ő régi és régebbi „elveit“. Kezdjük onnan, amióta „független­ségi és 48-asnak“ vallotta magát s mint ilyent háromszor választották meg Szatmáron orsz. képviselőnek. Vegyük úgy, mintha igaz volna az, hogy ő függetlenségi, vagy valaha is az volt. Hát ha függetlenségi elvek fe­szitik kebelét, ha ad valamit a füg­getlenségi párt becsületes elvpillé­reire, óriási alkotmánytiszteletére: hol volt a Képviselő Ur, amikor a sókockákra támaszkodó Lukács-kor­mány ellen megkezdődött a harc? Hol volt, amikor Tisza István ült bele az elnöki székbe és megkezdte a legszemérmetlenebb erőszakot ? Hol volt a Képviselő Ur, amikor Tisza lerombolta a fennálló házsza­bályokat, azok ellenére szavaztatott a feliratkozott szónokok felhívása nélkül; amikor Tisza rendőrökkel dobáltatta ki az ellenzéki képvise­lőket? Hol üdült, kivel piketirozott, amikor megcsinálták a Lex Vadászt, felállították a vagdalkozó képviselő- házi őrséget; amikor rendőr-kordo­non belül megszülték a munkapárti szeparéban a választójogi monstru­mot; amikor az adótörvények azonnali életbeléptéié# fenyegetett; amikor a köztársasági törvényt ki­rázták a mancsettából; amikor Tisza mint uj miniszterelnök erkölcsi ta­núnak állott be Lukács mellé a Désy-perben és a főrendiházban sa pártkörben dicsőítő tirádákat zengett a biróilag megbélyegzett panama­kormányról ? Hol volt a szatmári Tisza-diszpolgárság megszavazásánál? Hol volt, hol volt? Hallotluk-e a hangját a parla­mentben ? És ha oda nem lehetett rendőri vagy erkölcsi kényszer miatt bemenni, miért nem mondta el el­lenzéki véleményét a sajtóban, vagy itthon tüzes népgyüléseken, avagy a városi közgyűlés termében, ahová pedig e fontos események majdnem mindegyikének hullámverése el-elju- tott? Igaz, igaz, — ne felejtsük el: az adótörvények kérdésénél felszó­lalt Szatmár közgyűlésén s a mások által kezdett és felkavart mozga­lomnak az utolsó percben ő is mel­léje szegődött. (Értsd: Adótörvény elhalasztása = kereskedők érdeke. Kereskedők = sok szatmári választó. Tehát: Halasztás pártolása = népszerűség-gyarapodás.) Hogy miért nem vett részt az ellenzék küzdelmében ? Édes Istenem, hát nem tetszik tudni? Hiszen ő egy finom Ízlésű em­ber, egy nyugot-eurppai, keztyüs kezű politikus, aki utálja a technikai obstrukciót, a trombitálást, fütyülést; aki nem dulakodik a rendőrökkel; aki tiszteli a kordont, nem töri át, csak keresztülbuvik rajta és az ellenzékmentes Házban nem szólal ugyan fel semmi törvény tiprás és általános választójog-hamisítás ellen, de ott mutogatja magát a folyosókon. Mert ő az, aki se nem ellenzéki, se nem kormánypárti, se nem választójogos, se nem választó­jogellenes, se nem konzervatív, se nem liberális, se nem obstrukciós, se nem klotürös, se nem vörös, se nem fekete. Ő az aranyközépszer. Mohamed koporsója. A mérleg öntudatos nyelve, aki azonban nem a lefelé szálló, hanem az emelkedő serpenyő felé hajlik. * A kérdésre, hogy hol volt e súlyos események idején, — azt felelte tegnap, hogy beteg volt. Saj­náljuk őt. Azért is, hogy gyöngélke­dett, azért is, hogy csak ilyen gyönge mentséggel tud előállani. Mint az iskolakerülő diák. Csakhogy a rossz diáknak is legfeljebb egy- szer-kétszer sikerül ilyen védeke­zéssel igazolnia a mulasztott órákat. Am ha betegség ürügye alatt minden olyan óráról elmarad a diák, amelyi­ken felelnie kellene, amelyiken be kel­lene számolnia szorgalmának eredmé­nyéről, — akkor bizony igazolatlanul maradnak az órái és a vizsgán meg­buktatják. Érdekes az, hogy éppen mindig olyankor volt beteg Kelemen Samu, amikor a nemzetnek életbevágó kér­dései körül folyt a harc. Közben- közben azonban arról is olvastunk, hogy nem beteg és a Barát Ármin- ügygyel, Kobrák-ügygyel ráért sze­mélyesen foglalkozni. És most, hogy megint ellenzéki szelek fujdogálnak, most megint — hála istennek — egészséges. És nyi­latkozik. Úgy érzi, hogy ő megint testestől-lelkestől függetlenségi. Ejnye be jó! Hát az ellenzéki szellő-fujdogálás arra kelljen, hogy a vészes vihar idején elbújt hajós kifeszitse a maga kis lepedőjét és a A Mirdessen a „Szatmári 8sf-6en. Minden száma 2000 példányban jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom