Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-04 / 5. szám

2 Szatmári Est lását óhajtja; mert Szerbia straté­giai szempontból úgy akarja ren­dezni az albán háborút, hogy az albánok esetleges lázadásaitól védve legyen. Kijelentette továbbá, hogy Szerbia megelégszik azzal a vágott hus-kontingenssel, amelyet a mo­narchia Szerbiával szemben meg- i állapított, de azt óhajtja, hogy évente [ 360 ezer darab élőmarha átvitelét engedje meg a monarchia. Az albánok veresége. Budapest, 4. Belgrádból jelentik, hogy a szer- bek az albánokat megverték. Az albánok hősi ellenállást fejtettek ki, de végre is kénytelenek voltak had­állásaikat elhagyni és Prizrend alól elvonulni. Teres zendülés a görög ka­tonák között. Budapest, okt. 4. Szalonikiből jelentik, hogy a görög katonák között véres zendülés tört ki, a katonák a legnagyobb dühvei követelik, hogy bocsássák őket már haza. A kaszár­nyákban a zendülők több tisztet agyon­lőttek. A katonák elkeseredését csak nö­veli az az újabb hadügyminiszteri rendelet, amellyel a még csak két hete hazabocsá­tott tartalékosok behívását is elrendelték. Nincs Nagykárolyban püspöki lakás. Hajdudorog, okt. 4. Miklóssy István, az uj hajdú- dorogi g. kath. püspök, akit holnap iktatnak be méltóságába, a székhely ügyében hozzá intézett kérdésre ki­jelentette, hogy e tárgyban a döntő szót a kormány fogja kimondani. Ő ideiglenesen Nagykárolyban is nézett lakás után, de mert megfelelőt nem kapott, azért költözik egyelőre Debrecenbe. Kolerás eset a vonaton. Püspökladány, okt. 4. Popa Tógyer szofyvai lakos Szolyváról Püspökladány felé utaz- tában kolera-gyanús tünetek közt rosszul lett. A püspökladányi járvány­kórházba szállították, ahol most haldoklik. Füzesséry ügyvéd egészséges. Budapest, okt. 4. Dr. Füzesséry Kund budapesti ügy­véd, aki kolerában feküdt néhány hétíg, teljesen meggyógyult s ma egészségesen hagyta el a Szent Gellért-kórházat s dél­előtt már tárgyalt is a járásbíróságon. Harmincz ember a tengerbe fult. Budapest, okt. 4. Rio de Janeiróból jelentik, hogy a brazíliai Lloyd-társaság egy szenjélyszál- litó gőzöse összeütközött egy hadi tenge­részeti uszályhajóval. A személyszállító hajó nagy sérüléseket szenvedett, utasai és legénysége közzül harminczan a ten­gerbe fúltak. Két világrész harca. — Levél a tengeren túlról. — Azoknak a magyar kivándorlóknak egy díszpéldányával volt szerencséje talál­kozni e sorok Írójának, amely magyarok­nak semmi esetre sem lett volna szabad kivándorolnia Magyarországból a magyar kivándorlási törvény szerint és semmi esetre sem lett volna szabad bevándorolnia Ame­rikába az amerikai bevándorlási törvények értelmében, hanem azért szerencsésen ki­vándorolt Magyarországból és bevándorolt Amerikába. Két világrész folytat nevetségesen hiába való küzdelmet a ki-, illetőteg be­vándorlás ellen. Két világrész hatóságai pocsékolnak el évek óta hihetetlen pénz­összegeket és energiát arra a szélmalom­harcra, melyet ama nagy nagy szélmalom ellen küzdenek, amelyet a nyomorúság szele hajt s amely az európai nyomorultakat őrli amerikai bevándorlókká. Megírtuk már nem egyszer ama ha­tározott meggyőződésünket, hogy a legújabb kor e néptörténelmi vándorlását emberi hatalom nem akaszthatja meg, de hiába Írták meg mások is, az érdekelt kormányok erőlködnek, sőt abban a téves hitben rin­gatják magukat, hogy eredményes a mű­ködésük. Odaát Magyarországonhatárrendőrök, belügyministeriumi detektívek, különleges csendőri kirendeltségek feszitik meg min­den erejüket a határok ellenőrzésében. Jelenleg az a fűtörekvésük, hogy katona­köteles fiatal ki ne vándorolhasson, mert nem lehet tudni, melyik percben lesz szüksége a fiatal emberre a hadvezető­ségnek. Ideát Amerikában Ellis Islanra köl­tenek sokat s a bevándorlási hivatalnokok főleg arra törekszenek, hogy szervi vagy fertőző betegségben, ragadós kórokban szenvedők be ne juthassanak Amerikába. E sorok írója a minap beszélt egy »zöld«-del. Miután az illető elmondta, hogy csak pár hét előtt érkezett ide s miután az il­lető ifjú jellegzetesen tüdővészes külsejű volt, s az is volt, mert Friedmann csoda­doktor ur iránt tudakozódott, eszünkbe jutott, hogy ime, micsoda mese azt be­szélni, hogy Ellis Island nem bocsát be beteg embereket. Csak kabinban kell utazni s akkor becsúszik a beteg, ha van egy szemernyi szerencséje. S elmondta a be­teges ifjú, hogy ő katona, rezervista, be is volt hiva ezredéhez, mozgósítva volt de sikerült neki fontos családi ügyek révén rövid szabadságot kapni s akkor azután már gyerekjáték volt az egész kijövetel. Beült egy Budapest-bécsi gyorsvonat II. osztályába s a határállomáson meg se kérdezte a határőr, hogy hova megy és van-e útlevele, olyan természetes volt, hogy ő is, meg a kocsiban volt többi fiatal ember is a foot-ball matchet megy élvezni Bécsbe. Persze ma már valameny- nyien Amerikában élvezik a base ball gamekat. íme, hogyan játsza ki még a katona­szökevény is s még háborús időben is a tilalmat. Az egész nagy apparátus egész igazi eredménye az, hogy csak a szegény, ügyetlen parasztot tartóztatják fel odaát, vagy ha ott áteresztik, hát itt utasítják vissza Ellis Islandon. Ez az egész s ezért a sok lárma és nagy költség. Azalatt pedig mindenki ki tud jutni és be tud jutni, ha akar és ha van egy csepp esze, ügyessége. Jaj, jön a patronázs! Kél ifjú csibész beszélget. — Mi lesz Simi, hallottad, hogy jön a patrontás? — M’a fene ? — Hát a izé, a tolvaj védelem. Jó lesz a, úgy spekulálom. Egy kis védelem felfér ránk. Bartha őrmester ur, meg a kokas- tollasok nagyon rá-rámásznak már az emberre. — Dehogy lesz jó. Mit védenek min­ket? Különben azt sem tudom, mi akar lenni az uraktól ez a bitang pártolás ? — ügy lesz a, hogy ha csóréitól va­lamit, nem kell elgyaszolni a zsaru elől. Hagyod szépen, hadd vigyenek be. Oszlán a tárgyaláson aszongya majd az a cikkeres elnök ur az emeleten, hogy ides jó fiam már hogy lehetsz az isten szerelmire ilyen akasztófáravató ? Akkor hogy igy a tel­kedre szállott, int egyet, jön egy urinő, meg Mónus ur, osztég elkezdenek gondos­kodni rullad. — Hogy te ? — Elvisznek valahová Németibe, oda­adnak egy vak suszterhez vagy egy szagos tímárhoz, aki éjjel-nappal vigyáz rád, nem enged ki, nagyon Jog szeretni, egy nap csak kétszer vágja beléd a dikicset, — ösz- szesen egy hónapra négyötvenért. — Hinnye, hinnye! — E még semmi. Harminczadikán eljön az urinő. Lejön utánad a dísztó-ólba, megsimogatja a piszkos fejedet, végignézi a rongyos ruhádat, meg a 48-as honvéd utcaseprőtől örökölt bakkancsodat, amelyi­ket le se kellett vetni az öregnek Nagycsü­törtökön, mikor apostolnak ment a nagy­templomba, mert úgy is megmoshatták a rongyos cipőszár alatt kilógó mezitlábát. Osztán azt mondja az úri nő: »Na ügyi fiam, jobb igy a sorod a becsületes életben ? Tiszta vagy, jól ruháznak, jól táplálnak és megtanítanak a tisztességes életre ?« Akkor te becsülelbül kiköpöd a szádbul a tökmagokat, amit éhedbe rágtál és odaszólsz, hogy »bion, bion, kézit csókolom«. Avval már megy is az úri nő és jelenti az egy­letbe, hogy ráterelődtél a tisztesség útjára. 4—1U Starton £ászió a „3£igyóFiozf‘ — Szatmár. Vegyszerek, kötszerek, különlegességek, fertőtlenítő szerek, gnmmi-árak, fény­képészeti lemezek, papírok, kartonok nagy raktára. — Kodak gépek raktára Valódi olasz húrok. Iskolai hege­dűk. Mindenféle hangszerek RAGÁLYINÁL. hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom