Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-01 / 4. szám

2 Szatmári Est éves leánya, Liza, tegnap atyjának Nagy­várad melletti Gyapoj-nevü birtokán ön­gyilkos lett. Tettének okát biztosan nem tudják; azt hiszik búskomorság vitte az öngyilkosságra. Igen finom, érzékeny lel­kületű volt, állandóan művészettel és iro­dalommal foglalkozott. Az öngyilkos fiatal leány a következő sorokat hagyta hátra: »Minek élni ? Nincsen célja! Szenvedés, szenvedés ...« — Szülei hazahozatják leá­nyuk holttestét Budapestre s ott temetik el holnapután. Budapesten terjed a kolera. Budapest, okt. 1. Ma két újabb koleramegbetegedés történt. A hatóság szigorú óvintézkedéseket tett a veszedelem meggátlására. A mármarossaigeti főkapitány. M.-sziget, okt. 1. Ibrányi rendőrfőkapitány — mint be­avatott helyről jelentik, — a zsidómészá­rosokkal támadt konfliktusa miatt beadja lemondását. Életunt barátnők. Budapest, szept. 27 A budai Zsigmond-utcában levő Esplanade-szállodában tegnap este 11 óra­kor két uriasszony, névszerint Blahó Károlyné és Pojedszky Ernőné öngyilko­sok lettek. Blahóné azonnal meghalt, Pojedszkyné még él, azonban életben maradásához nincs remény. A kórházban ki akarták hallgatni, de nem mondotta meg, miért akartak meghalni. Valódi angol és olasz kalapok. Nyakkendő újdonságok i RAGÁLYINÁL. nnnBniHDBHnnm A VÁROS. — Jaj de sötét van a Széchényi utcán. Kétszeresen sötét, mióta a Deák­teret olyan fényesen kivilágították. Amint befordul az ember este a Deák-térről a Széchenyi utcába, legyen elkészülve reá, hogy leütik a vak sötétben, mert erre al­kalmasabb hely a kültelken sem lehet, mint a város e legszebb és legforgalma­sabb utcáján. És hasonló arányokban sö­tétek, sötétebbek és legsötétebbek a mellék­utcák is, még ha nem is olyan nagyon mellékek, mint pl. a Petőfi és Perényi utcák. Végre is eljött az ideje, hogy az őskori lámpabeosztást megváltoztassák s a villamos utcalámpákat az egész városban megszaporitsák, mindenütt a forgalomhoz mért számban. Nem helyes, ha a hatóság maga szolgáltat az utonállóknak és be­törőknek bűnre vezető alkalmat. — A darai ut sorsa. A nyári ár­vizek idején rájött a város, hogy a darai ut kikövezését tovább halogatni nem lehet. És a város közönsége e kövezést el is rendelte, — oly kautélával azonban, hogy az még ez év őszén átadassák a forgalom­nak. És ime, — az őszben javában benne vagyunk, de a darai ut kezdőszakasza ki­kövezésének munkálatai ez ideig még nem kezdődtek meg, annál kevésbbé adták át a forgalomnak. Vájjon mikor lesz a mos­toha darai ut kikövezve? — El méltóztattak felejteni. Két év előtt 60 ezer koronáért megvette a város a Rákóczi-utcai Litteczky-féle telket és há­zat. A vétel főindoka az volt, hogy utca­rendezési érdek kívánja a ház utcába be­nyúló részének lebontását. Érdekes. Hát ha olyan gavallérosan bántak akkor a vá­ros pénzével s a jelenleg legfeljebb 20—25 ezer korona értékű ingatlant 60 ezer ko­ronáért vásárolta meg a nemes város, — akkor legalább intézkedni kellene abban a tekintetben, hogy a város közgyűlésének akarata teljesen végrehajtassák. Mert a közgyűlés akarata alapjában véve nem területszerzés volt. Arról sem lehet be­szélni, hogy 60 ezer koronányi pénzét nem tudta a város hová tenni és kizárólag ezért fektette volna ebbe a telekvételb-% hanem az utcát eléktelenitő részt akarták sürgősen lebontatni. Ezért és csakis ezért vette meg ily hallatlan áron a város a közcélokra egyébként hasznavehetetlen keskeny tel­ket. És bár két év előtt ki is fizette a város a telekért a súlyos ezreket, mindannak dacára még ma is ott diszlik az utca köze­pén a kis ócska ház s nem jut eszébe senkinek azt elbontatni. Tisztelettel legyen mondva: illetékes urak és hatóságok, méltóztassanak ebben a dologban végre valahára intézkedni. FELJEGYZÉSEK. A szatmári túriról. Szatruár, szeptember 29. Vasárnap megint gócpontosdit, fő- városdit játszottunk egy kicsit. Lóverseny volt nálunk. Nem lehet letagadni, hogy az eddigi versenyek külső képéhez hasonlítva, az idei csendesebb, szürkébb volt. Reányomó­dott még erre a félnapos szórakozásra is a gazdasági válság láthatatlan, de minde­nütt érezhető szelleme. Kevesebb ember, kevesebb négyes fogat. Kevesebb luxus a megjelenésben, kisebb forgalom a totalisatőrnél. Azért mégis csak lóverseny volt. Fo­gatok jöttek, mentek. Inasok, lovászok, hajdúk sürögtek a városban. Vagyis be­vonult a megye. Déli — egy óra elmúltával autók, magánfogatok, fiakerek verték fel a szatmárhegyi ut po- — rát s lassan-lassan gyülekezett a közön­ség a lókerti versenypályához. Néhány négyes után becsilingelt a Kováts Miklós pompás ötősfogata s az elnökkel együtt a versenyrendezőség el­foglalta a helyét a birói páholyban. Kisebb csoportokban szállingóztak a társaság tagjai. Szép asszonyok és szép leányok. Az idén igazán a külső fény he­lyett természetes szépségükkel tüntettek hölgyeink. Hazudnánk, ha ezzel azt mon­danék, hogy nem voltak rendkívül Ízlé­ses és feltűnően elegáns toalettek is. De a hölgyek szépsége még feltű­nőbb volt. Ahol egy csomóban lehet látni vármegyénk fiatal asszonyai közül Kovács Sándornét, ifj. Helmeczy Józsefnét, ifj, Szentiványi Gyulánét, Lacheta Brunónét, Keresztszeghy Sándornét, azután Kölcsey Sándornét Debrecenből, Kovács Bélánét Budapestről, a lányok közül pedig Kölcsey Magdát, Kozányi Ilonkát, Keresztszeghy Magdát, ^ovásznay Edithet és még egy gyönyörű sort, akiket éppen ilyen joggal ki kellene Írnunk, — ott valóban azt lehet mondani, hogy ragyogott a turf a bájos női arcoktól. Természetesen gyülekezés közben le­futották a mezőgazdák versenyét. Ezt az agrár futamot egy merkantil ló, Weisz fiakeres lova nyerte meg, — hátán egy ügyes magyar legénnyel. Urlovasaink elsőnek a Földmivelés- ügyi miniszter dijáért szálltak nyeregbe. A két körös verseny babérját — Oderszky Győző főhadnagy »Ba­béra nevű lova nyerte el. A kitűnő lovas eleitől végig vezetve nyerte meg a ver­senyt. Második Galgóczy Sándor j)Majom- prádé«-ja lett tulajdonosa alatt. Szatmárváros dijáért öt ló indult. A 2000 méteres sikversenyben rendkívül iz­gató finiss után Molnár Lajos Cerale lovát hozta be elsőnek Reiter főhadnagy, Hage- lin Henning Yelkája előtt, mig a harma­dik helyet Kállay Szabolcs Willburne-]tk foglalta el Fries urlovassal nyergében. Most egy lovas galoppozott körül a versenypályán, rókabőrt huzva maga után. A vadászverseny következett. Trombitaszó harsant fel, Streicher Lajos a verseny vezetője lovászai segítségével maga elé terelte a falkát. Felvonultak a lovasok s az adott jelre eleresztették a kutyákat s hajrá! utána a versenyzők. Előbb a pályán futottak, majd letér­tek s a töltésen túl folytatták a versenyt. Azután ismét betérve a pályára néhány mesterséges akadályt ugrattak s a master elbocsátása utáu lefutották az utolsó pár száz métert. Kovács Miklós Bctyár-)tx lett az első Streicher Andor remek lovaglá­sában. A homoródi akadályverseny is élénk, változatos futam volt. Az egyik akadálynál Irinyi Csaba Teneriffe lova ledobta lovasát, aki rögtön talpra ugrott és gyalog sétált be az öltözőhöz. A versenyt Vidale Emil őrnagy nyerte meg maga lovagolva »St. Custa lovát. Másodiknak Reiter főhadnagy hozta be a tövisegyházi ménes lovát, »Szötykelányát.« Harmadik gróf D’orsay Ede »Garas«-a lett, tulajdonosával a hátán. 2—8 t&rfíprlinn Stnin! m0^ern fényűépészeti műterme Szatmáron iiliß Hl til a Pannónia szálló udvarában, földszinten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom