Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-12-24 / 27. szám
Szatmári Est 17 Zúg az erdő, reng a Kárpát, Dől a szálfa gyökerestül, A csikorgó fergetegben Elvesz, elvész midenestül! Mivé lelt a büszke fenyvesi Meggörnyedve törik-pattog-----— L enn a völgyben, egy toronyban Meghúzták a vészharangot. Ugyan bizony, ki hallgat rá? Más a baj most fenn a bércen: — »Ez a bűnös! — meg ez I — meg az l — Ez pusztuljon! — az ott vesszen! — Üssük, üssük! — rég gyanús már: — Mért olyan nagy ? — Minek áll ott ?« Lenn a völgyben egyre jobban Kongatják a vészharangot. »Villám volt ez? — Köröskörül Kipiroslik az égalja; Vájjon, mire pirosodik, — Alkonyaira, vagy hajnalra ? Vagy tűz támadt ? — Tán a Ház ég? — Majd eloltják a szomszédok! —« Lenn a völgyben, de hiába Kongatják a vészharangot. Dús a Kárpát, kinccsel teljes, Koldus mégis, — más szolgája. Régi fényből, jobb időkből, Csak egy templom maradt rája. Szabadságnak szentelt Egyház, Kormosfalu, ütött-kopott, De menedék, ha felettük Félreverik a harangot. Vihardúlta hegyoldalon Fehér pelyhek hulldogálnak; Jó szem fedő üszkös falnak, Földrezuhant fenyőszálnak. Gyáván, bután veszni hagytad, Gyászolhatod, sirathatod ; Mig a koncért marakodtál, Elpusztult az ősi jussod. Nem! Nem pusztult! — Álom ez csak! Nehéz, görcsös, lélektelen: — Egymásra uszított kutyák Marakodnak fenn a hegyen; Azután a földöncsúszva Nyalogatják a korbácsot -, — Mit bánják ők, hogy a völgyben Félreverik a harangot. Az Istennek szentelt Házban Lidérc űzi csúf játékát. Ébredj magyar l Térj eszedre! — Ne te fizesd meg az árát! Vedd kezedbe azt a gyeplőt! — Most van kelőben a napod. Vagy most nyugszik, — az is lehet. Ne állj tétlen, mig feletted Félreverik a harangot! Andrássy Emma, Szatmári emlékek. Irta : Tóth Sándor. Ott születtem, ott nevelkedtem, ott tanultam, ott fiataloskodtam. Ezer édes. bus emlék köt engem Szat- márhoz. Most már minden az emlékezeté. Kettős sirdomb a »hidontuli sirkert« kápolnája alatt, a nagy kereszt tövében, drága szüleim őrök nyugvóhelye, ez az egyetlen szemmel látható kapocs, mely holtig odabilincsel s talán még végképen megnyugodni is oda térek. * Mikor úgy egy esztendőben egyszer eljutok Szatmárra, mindig uj meg uj utcák, uj meg uj paloták lepnek meg. Sokszor egyáltalán nem ismerek reá. Beh sok uj is van ott 30 év óta. Egy-egy régi kedves emlékekkel teli helyet úgy el rejt a sok uj épület, hogy, mint Pompeji romjait kell kiásnom őket. A még fennálló régi épületek is úgy átalakultak, alig lehet rájuk ismerni. * Tegyünk csak egy kis 30—35 év előtti sétát: Megérkezés a szegényes, Andráskereszt- rácscsal korlátolt szűk folyósóju vasúti állomáson, melynek ajtajában áll az I. számú (akkor még nem sok társsal rendelkező) rendór. Az érkezők kijárójánál kiabál a 3—4 fiak- keres, utas után. Közöttük legnagyobb a hangja (no meg a bajusza is) Szilágyi uramnak, aki meg is app- rehendál, ha valaki nem veszi igénybe a fogatát, a miért gyakran megkorholták. Az öcsém ma is őriz abból az időből egy a »Szamosában megjelent nyílttéri nyilatkozatot, melyben Szilágyi uram nyilatkozik az ellene felmerült panaszokkal szemben. Kijelenti, hogy előtte >a gyalogos pasasér éppen olyan tekintélynek örvend, mint a kényelmes s a kor minden igényének megfelelő bérkocsiját igénybe vevő úri ulas.t Bevonulunk, mint »gyalogos pasasér«, egy kis cigány fiú hozza utánunk a kis táskát... Az »indó házzal« (igy hívták még akkor!) szemben elterülő gidres-gödrös területen nehány »városi rab« egyengeti a talajt a leendő »Gida- kert« részére, melynek egy részlete már be van ültetve akác és vadgesztenye fákkal, melyek mögül kikandikál még egy fehérre meszelt házikó, a régi pecér-lak. Az ut sarkán nagy tó éktelenkedik, hozzá simulva a »lövelde« fürdőházához. Télen át száz meg száz iskolás gyermek korcsolyázó tere. Ellépünk a lövelde előtt, melynek kapujában fogadjuk a felkötött kocskakezü s nagyot halló »Ziller« köszöntését, a ki mint vitéz honvéd került még a lövész-egylethez, a mikor László Béla alezredes volt a fő lövész-mester, a ki olyan széppé tette a lövelde kertjét, hogy még szökő-kut is volt benne. Gazdagon házasodott: tellett neki... Hej’ ha tudta volna?!... Most a Csajkovics mulatókertje következik. Régi kortestanya volt ez, a javából. Elhagyjuk a »Gyöngyvirág«, meg a »Sinór« utcát. Körül kerüljük a katholikus kaszinó nagyanyját, hol a szt. Czeczil-egylet estélyein harsog a vegyes kar Nits bácsi vezénylete alatt. Be szép is volt, a mikor Oscsenda kivágta a rezet abban a szép dalcsokorban a melynek a frisse a »Bi-ró u-ram ud-va-ra« volt s milyen szépen cifrázták, hogy »ki-rakva rakva, ki-rakva-rakva ki-rak-va«. Egy kis sikátoron kellett elmenni. Neve sem volt talán, csak azt tudom, hogy benne lakott Unger Alajos pap-bácsi, a kinek mindig irigyeltem a számtalan remek falj(-, álló-, stb. óráját, melyek mindenike járt, ütött, kakukkolt, muzsikált. Volt olyan, hogy malmot is hajtott, sulykolt, mosott, stb. stb. No most kiértünk a »fapiac« kutjához, mely mellett ott lebzsel egy csomó fehérnép, vegyesen fiukkal s a hadsereg képviselői. Hatalmas árok vonul végig az utcán. Eljutunk nagy portengerben, melyet az előttünk haladt kocsik vertek fel, a »promenad«- ig, melyben csütörtökön és vasárnap délután Bunkó Vince zenekara játszik a sétáló publikumnak, máskor meg itt üdül a deákság. Sőt emlékszem, hogy a közepén levő faalkotmányban blattoztak s olt nyerték el egymástól »21«-en a havi pénzt. Legjobban megtartotta régi jellemét az »oláh templom« és a »nagy templom« közötti utcarész. Bár az én sétám idején a püspöki re*i- dentia szárnya még nem volt kiépítve s mellette akác-fasoros kis sétatér vezetett el, mellyel az akkori színház vakolatlan nyers tűzfala ékeskedett. Régi színház ! ... Legvidámabb emlékeim szintere; helyeden most a városatyák határoznak a villamfényes nagy teremben talán éppen azon hely felett, hol a petróleum-lámpákkal gyéren megvilágított színpadon folytak le szemünk előtt a legizzóbb drámai jelenetek... No most értünk ki a »piac«-ra, a mely csak később lett »Deák-tér«, bár még akkor is ott állott rajta nagy Kölcseynk lándzsára tűzött feje. Pihenjünk meg e séta után s verjük le cipőnkről a port... Jaj de szép virágokat lehet látni a Fábián Györgyné I uj virágüzletében a Deák-téren. Színházi, esküvői és báli csokrok, koszorúk, gyorsan és a leg- izlésesebb kivitelben készülnek. Alkalmi virágdiszitéseket olcsón elvállal. ____________Alapítva 1893. évben.____________ ME RTZ JÓZSEF rövidáru, nói- és férfi-divatüzlete Deák-tér, (Keresztes-ház.) Ajánlja a téli idényre nagy raktárát Jäger alsókban. Női- és férfi-mellényeket. Szőrme muff és boákat, kez- tyüket, harisnyákat, gyermek szőtteseket, színházi schálakat. Struc pamutokat és minden egyéb divat-cikkeket az ismert szolid árakban.
