Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-12-17 / 25. szám
2 Szatmári Est taktikai külömbségeket, de még a pártok közötti kereteket is kell, hogy összetörje a közös cél, a közös eszme. Mindazok, akik a függetlenségi programm alapján állanak, meg kell, hogy találják azt, ami összeforrasztja őket! (Vegyes »Abcug«, »Le vele!« és »Éljen« kiáltások. Felkiáltások: »Küzdeni kell a kormány ellen!«) Apponyi beszéde. Most hossszantartó éljenzés közben Apponyi Albert gróf állott fel, de csak percek múlva juthatott szóhoz a tüntető ováció miatt. Hatalmas beszédéből a következő részleteket közöljük: Mélyen tisztelt nagygyűlés! Hálásan köszönöm a lelkes fogadtatást, amiben a nép impozáns tüntetését látom azon eszme mellett, amelyet mi képviselünk. Kit lehet ellenzékinek tartani? Ami Szatmár város képviselőjének felszólalását illeti, örömmel üdvözlöm szavait, melyeket másképp nem értelmezhetek, mint fenlarlás nélküli csatlakozását ahhoz a küzdelemhez, amelyet folytatunk. (Élénk helyeslés.) Mert ha mi bizonyos eszmékért lelkesedünk, ha mi nemzeti ideáljaink megvalósításáért, ha a demokratikus haladás eszméjéért, ezen két eszmének azon frigyéért lelkesedünk, mely a negyvennyolcas hagyományok tulajdonképpeni tartalma és ha ezen eszmékkel szemben áll egy tábor, egv hatalom, mely minden megengedett és meg nem engedett eszközt felhasznál, hogy ezen eszmék diadalának gátat vessen, akkor ezen eszmék iránti szeretetünk nem találhat másban kifejezést, mint a kérlelhetetlen harcban. (Zajos éljenzés. Felkiáltások: Úgy van. Harcolni kell.) Annak a kérlelhetetlen harcnak feltételeit teljesíteni kell, nem szabad arra tekinteni, hogy egyes részletekre nézve nézeteltérés van, hanem egy jól szervezett hadsereghez kell hasonlítani, melynek minden tagozata a megállapított terv szerint mozdul, küzd, előre megy, senki annak sorait meg nem bontja. (Viharos éljenzés.) A kormány a közszabadságok ellen. Ami már most e gyűlés tárgyát illeti, sok helyen beszéltem már ennek a rettenetes helyzetnek eredetéről, jellemző vonásairól, sok helyen ecseteltem már azt az erőszakot, amely nagyban és részletben vív ádáz harcot alkotmányunk és közszabadságunk minden biztosítéka ellen, mely fölemelte merénylő kezét a képviselőház szabályainak, ennek az alkotmány- biztosítéknak biztossága és szilárdsága ellen, sőt egy katonailag szervezett katonai őrségnek kezébe kardot adott, hogy a képviselőknek mentelmi jogán végiggázoljon, (Közbekiáltás: Bezzeg nem dobták ki Kelemen Samut! Derültség) mely halálosan megsebezte egyik alkoímány- biztositékunkat, az esküdtszéki bíráskodást, mely halálos csapást készül mérni a másik megbecsülhetetlen alkotmány- biztosítékra : a sajtószabadságra, mely rendeletileg lenyűgözi a gyülekezési jogoí, mely házszabályalkotásnak ürügye alatt a szólásszabadságot a képviselőházban is szükségtelen korlátok közé szorítja és amely a maga hatalmának kielégítetlen vágyában és tobzódásában nem átal azután lemenni szegény, igénytelen, az államtól függőben lévő polgárok közé s minden egyes embert üldözőbe vesz, aki be nem akar hódolni a hatalomnak, ugyanez a kéz, amely egy bizonyos nagyságot talál abban, hogy az alkotmánybiztositékokat tönkre veri, ugyanez a kéz nem restéit szegény vasutasokat áthelyeztetni, mert nem akartak parancsszóra szavazni; szóval, kicsinyben és nagyban a szabadság összes biztosítékainak pusztításaival állunk szemben. A korrupoió. De ez ennek a rendszernek csak egyik éltető ereje, a másik éltető ereje az eddig hasonló mértékben és hasonló eszközökkel még soha nem űzött korrupció. (ügy van! Úgy van!) Az államkincstárt illető pénzeknek a pártkasszába való beszállítása, állami engedélyeknek, még pedig játékbarlang-engedélyeknek a pártkasszában való gyümölcsöztetése s jól tudom, hogy ezt az utóbbi dolgot a jelenlegi kormányelnök nem követte el, nem is vitte keresztül, de elmulasztotta azt a kötelességet, hogy az ilyen dolgokat megbélyegezze. Az ilyen dolgokat nem szabad közhasznú tevékenységnek nevezni, az ilyen dolgokat meg kell nevezni azon a néven, a melyet, ha saját fantáziája nem ad neki útmutatást, hát a büntetőtörvénykönyvben megtalálja a kellő elnevezést, hogyha az ilyen forrásokból eredő hatalmat tovább akarjuk élvezni, ha az ilyen forrásokból eredő hatalmat nem csak használja, hanem vissza is él vele — mind a legteljesebb mértékben elítélendő korrupció. Paktálás a nemzetiségi vezérekkel. Kiegészíti ezeket most egy más természetű politikai akció, a miniszterelnöknek paktálása a nemzetiségi vezérekkel. Mindenekelőtt egy kis összehasonlítást akarok tenni, mely világításba helyezi, hogy két egyforma tényezővel milyen különböző módon bánnak, milyen különböző módon akar bánni ugyanez a férfiú, ugyanez a kormány, ugyanez a hatalom. A junius 4-én elkövetett államcsínyt azzal igazolják, hogy az obstrukciónak másképpen nem leb 4ett véget vetni. Ez egy történelmi falsum. A megegyezésnek útja nyitva állott a kormány és többség előtt, mikor az államcsínyre magát rászánta és akkor azt hozta föl indokul, hogy a többség méltóságával ellenkezik a — kisebbséggel a maga saját jogai iránt tárgyalásokba, alkudozásba bocsátkozni. Most a delegációban, midőn a hazai románság egy részével folyó tárgyalásokat és paktumra irányuló törekvéseket szemére lob- bantják, a miniszterelnök ur azzal védekezik, hogy ő ezen az utón akarja létrehozni azt, hogy a románságnak az a része, amely ma még idegen a magyar nemzeti állam gondolatától, ezen az utón, tehát a megegyezésnek, a paktálásnak utján bele- viltessék abba a keretbe, a melyben neki lenni kötelessége, t. i.: a magyar állampolgársági tudatnak, a magyar hazafiság- nak kötelékébe. Hogyan? Tehát egy magyar ellenzéki párttal, amely csak jogait gyakorolja, azzal megegyezni, azzal tárgyalni, az annak részéről tapasztalt nehézségeket leküzdeni megegyezés utján lealázó, azokat pedig, akik ma még az egységes magyar nemzeti állam és haza fogalmával ellentétes nézeten állanak, paktum utján odaédesgetni nem lealázó a magyar nemzetre nézve? És kikkel folynak ezek a tárgyalások!? Azokkal a lojális nem magyarajku polgártársainkkal, akik ma is hazafias politikai nemzeti alapon állanak ? Oh nem. Ezekkel ilyen tárgyalásokra nincs is szükség, hanem mint a miniszternők urnák körülírásaiból világosan kivehetjük, folynak azokkal a férfiakkal, akik — amint ő magát kifejezi — a román nép egyrészének lelkűidére döntő befojással bírnak. Folynak tehát azokkal a férfiakkal, akik a román nemzetiségi pártot alkotják, akiknek elvi álláspontja az, hogy a faj és a nyelv szerinti nemzetiség ebben az országban külön közjogi jogalanyisággal bir, külön területi igényekkel bir. Nincsennek kizárva olyan megállapodások, melyek az egységes magyar nemzeti államnak erősségeit lebontják, védőmüveit gyengítik. És ha nyilvánvaló árulás az egységes magyar nemzeti állam eszméjének föladása, úgy kevésbbé szembeötlőbb, de nem kisebb bűn azoknak az erődítményeknek lerombolása, ezoknak a védőmüveknek gyöngitése melyek ezt az egységes magyar nemzeti államot minden támadás ellen megóvniT annak erejét képezni hivatva vannak. (Élénk tetszés és helyeslés.) E védőművek károsításának veszélye nincs kizárva mert, az ellen nem tiltakozott a miniszterelnök, ami lépten-nyomon el van terjedve és bizonyos konkrét példákban is ki van fejezve, hogy micsoda nemzeti erősségeket hajlandó feladni, vagy megcsonkítani. És talán el fogják nekem nézni, ha én a sok közül, ami veszélyeztetve látszik, megemlítem azt, amihez engem személy szerint köt egy emlék és keserűséget idézne elő bennem, hogyha ezen tárgyalások során és ezen pakíálási mohóságban hozzányúlnának azokhoz a védőmüvekhez, melyeknek felépítésében csekély magamnak is némi részem volt, ha hozzányúlnának azokhoz a népiskolai törvényekhez, amelyeket az én kezdeményezésemre létesített a törvény- hozásnak bölcsessége, melyek hosszú és mélyen átgondolt munkámnak eredményei és melyeknek alapgondolata igen egyszerűen az: egyetlen egy kultur tényezőt sem bénítani meg ebben az országban, sőt mindegyiknek hóna alá nyúlni, amely hajlandó jóhiszemüleg közreműködni a nemzeti kultúrának megalapozásában és meg- terjesztésében és a hatalomnak kezébe adni az eszközöket arra, hogy semmi olyan állítólagos kulturtényező működését ne tűrje, mely ezen egységes magyar nemzeti állameszme ellen irányítja tevékenységét. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem lehetetlen, hogy a miniszterelnök urnák minden alkalommal kitörő izzó gyűlölete azok ellen, akikkel szemben nem merte elfogadni az alkotmányos nyilt ütközetet, midőn a hatalomnak eszközei nem állottak rendelkezésre, hogy izzó gyülete félrevezeti odáig, hogy annak bebizonyítása kedvéért, hogy azok a biztosítékok, melyeket mi létesítettünk, nem érnek semmit igy azokat elpaktálja és egyszerre kettős célt ér el, hogy ennek a gyűlöletnek elégtételt szerezzen és a maga táborába csaljon bizonyos elemeket anélkül, hogy azokat egyúttal a nemzet táborába vezesse, (ügy van!) Megmondom egész nyíltan, hogy a nemzetiségi politikában ezt az egész pak- tálási rendszert alapjában véve elhibázott- nak tartom. Azért, olyan férfiakkal, akik ezen célok egyikét nem akarják, nem tárgyalhatok, mert az a tárgyalás más nem lehet, mint a kölcsönös rászedésnek kívánsága, amely kölcsönös rászedésben bizonyára mi fogjuk a rövidebbet huzni, mert miránk minden lépés elveszett terület, melyet azok előre tesznek, rájuk pedig minden lépés nyert terület, melyet előre tenni képesek. Nem ez az útja a nemzetiségi kérdés megoldásának, nem paktálás az ut, az ut egészséges, helyes, igazságos, józan nemzeti politika. Igazságos mindenkivel szemben, nem magyar ajkú polgártársaink szabadsági igényeit arra a területre helyezve, amelyet már boldog emlékű Eötvös József, ez a minden izében liberális állambölcsész kijelölt, az egyéni szabadság élvezetének területére, mely kizárja a külön jogalanyiságnak a külön területi kö- követeléseknek, a privilegizált nemzetiségi szereplési jognak minden gondolatát. Síródy DIANA drogériája ^ Szatmár, Lévay-palota. Telefon 369. ea Nagy raktár: Gyógyáruk, kötszer illatszer, gummi különlegességek és fényképészeti cikkekben. ssi
