Szatmári Értesítő, 1862 (1. évfolyam, 28-32. szám, 2. évfolyam, 1-7. szám)
1862-07-12 / 30. szám
Ui órakor csapó-utczán 742 sz. alatti háznál mondott rövid ima, s a templomban tartott gyászbeszéd után oly sokszor megsiratott férje s fija mellé örök nyugalomra kisértettek. A közönség őszinte részvéte oszlassa szeretett barátunk könyeit, s az ég ura adjon vigasztaló- dást e nagy csapástól sajgó nemes szivének! Q A lóvéidéi jul. 6-iki elsó'dijat IIofb auer Ignácz, másodikat Kei eh Ferencz, harmadikat G i 11 y é n József (uj tag) nyerte. líreileíi állóinál*« „De jó az a túzok tojás!“ monda a cigány. — Hogy tudod te, ettél már? — Kérdé a vele beszélő. „Magam ugyan nem ettem, —volt a dadé válasza, — de az öreg apám épen a múlt héten látott olyan embert,^inek a sógora beszélt olyan legénynyel, a ki wem régen látott olyan urat a kilátta a túzok tojáshéját kivetve az uraság kastélya udvarán! „Nézze kend szomszéd uram“— panaszkodik a parasztember — mind eldii.lt az árpám egy szálig !.-..“ — „Miért nem vetette kend neki a hátát?“— vigasztalta amaz. — „Kis fiam“ szólítja meg a boldog emlékezetű Polgár Mihály examenben a felszólított fiút — kis fiam, ha négy diód volna, és kettőt megennél, kettőt pedig szomszédodnak adnál mi maradna ott ?.. — „A haja“ volt az együgyű felelet. Megparancsolák a deákok a kocsisnak, hogy ne zárja be az ajtót, mert későn jönnek haza; — mégis midőn hazajöttek az ajtó zárva volt. — Miért zárta kend be, hiszen megmondtuk hogy ne tegye azt! riadtak Miska kocsisra. — Kérem ássan, nem zártam én be, csak a r i g 1 i t toltam rá! Be jön a gányóasszony vásárkor Kecskemétre. Meglátja némely hölgyek szoknyája alól kinyúló stikkolt, alsót. — Ejnye, szegény asszony — sajnálkozik a gányóné — hogy kirágták szoknyáját az egerek; bizony kár azért a szép szoknyáért! *) Nem tudta az öreg asszonv azt a dicséretet a O j *) Hajh! régen lehetett az! Most maga a gányóné is slikkolt szoknyát visel. Betűszedő. mit énekeltek, de mégis hogy a szája járjon elkezdte énekelni: „Méhkascsucsa, méhkascsucsa! “ — Nem azt éneklik nénémasszony; súgja neki a mellette ülő kis lány. — Ej ne zavarj már no; — súgja vissza az öreg siró hangon — hiszen k i k i úgy dicséri Istent a mint tudja. Gazdasági lárSsáz« A hasznahajtó emlős háziállatok tenyésztéséről. Vannak állattenyésztők, kik barmaikat télen nyáron istállóban tartják, hogy e szerint ezekre annál nagyobb gondot és figyelmet fordíthassanak, hogy tejben és trágyában is tetemesebb hasznot nyerhessenek. Vannak továbbá, kik megfordítva cselekesznek. mennyiben ezek barmaikat egész éven át a szabadban tartják, sőt mi ennél is több, még az elletést is a hó hátára szorítják, csak hogy az utófajzat annál edzedtebb legyen. Vannak elvégre, kik a mondottak közül egyetsem követnek, hanem a kettőből készítenek egy középrendszert, legeltetési rendszer czim alatt, mert egyedül ebben találják az állattenyésztés okszerűségét. A gazdák gazdasági, az orvosok egészségi szempontból e tárgyat már annyira meghányták vetették, hogy részünkre nem maradt egyéb a jobb alapra fektetett nézeteknek frisebb emlékezet- bei hozatalánál. A tapasztalás azt mutatja, hogy egészségi védelmi szempontból, csak is a legeltetési rendszer bir előnynyel; és nem oknélkül, mert az csakugyan elvitázhatlan igazság, hogy egyedül e rendszer működik elő kellően az állatnak emésztő és képző, kifejlő és forgékony élettehetségének gyarapítására. Ha tehát a nevezett 3 rendbeli rendszert egymással éllettani szempontból összehasonlítom, megfontolván mindegyikének jó és rósz oldalát, úgy méltán oda kell nyilatkoznom, miszerint egyedül a legeltetési rendszert nevezhetem el: élettani; az istállóztatásét börtön, szabadság alatt is pedig állat ki nzási rendszernek. A most mondottakból következik, hogy e tárgyról kiilönnemüleg is szóljak, s névszerinti a legelőről; az istállóról; a takarmányról; az etetés-és itatásról; úgy végre az egyéb ápolásokról és szolgálattételekről. (Folyt, követ)
