Szatmarer Allgemeine Jüdische Zeitung, 1902 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1902-11-28 / 1. szám
Melléklet a ״Szatmarer Allgemeine Jüdische Zeitung“ l־ső számához, A támadásra tulajdonképen rep- likáznunk sem kellene; mert hisz nyíl- vánvaló az, hogy említett czikk tisz- tán reklám jellegű, s ha H. S. úr be is burkolózott a hazafiasság köpenyébe mindamellett kirí czikkének minden szavából az, hogy: fizessetek eló az egyedül üdvözítő ״Szatmári Hir- lapra“ melynek az ára csupán csak 2 kr.! Rikkancsfogás az egész. No meg anyag a lap kitöltésére más Írni való hiányában. S ha arra mégis reflektálunk azt azért teszszük, hogy tápanyagot ne adjunk H. S. ur h i t s o r s o s u n k liiu- ságának hallgatásunk által, hogy ne engedjük őt abban a téves de jóleső hí- szemben ringatózni, hogy bennünket megfélemlített* II. S. ur hitsorsosnnk positioja élénken emlékeztett bennünket néhai Helffy Ignácz országgyűlési képviselő esetére, ki tudvalevőleg fiatal korában mint ״bocher״ (talmudista) tengette életét az ó-budai jesivá-ban. Nevezettnek egy ízben ugyanis az az ötlete támadt, hogy meglátó- gatja régi szállásadóját. E czélból be- állít az ősz zsidóasszonyhoz, kinél haj- dán szállása volt, hol is a következő párbeszéd fejlődött ki: — Megismer-e még engem,anyjuk? — ״Nem én, Nagyságos uram,“ hebegi amaz elfogulta,(!.“ — ״Pedig én vagyok az azltzig boeher, kit 25 évvel ezelőtt annyira sze- retett szorgalmas tanulása révén.“ Az öreg annyjuk sajnálkozó arcz- kifejezést öltve, hümmögve rázza ősz fejét. — ״Ugyan mit sajnál rajtam?“ kérdi Helffy megliökkenve. — ״Sajnálom azt, hogy rémé- nyeim füstbe mentek. Azt hittem em- bér lesz belőled, ha nem is rabbi, de legalább sakter, vagy zsidó tanító vagy ilyesmi s íme mivé lettél. . . . Mi hasonlóképpen csak sajnála- tunkat fejezhetjük ki H. S. bítsorso- sunk eme ferde eljárásán s sajná- latunk jogosultabb mint az öreg a íz- szonyé.— Mert ha egy ״ Szatmárme- gyei Közlöny“ kicsinylőleg roszakáV rattal nyilatkozik egy újság iránt tisztán azért, mert betűje héber, ez, — ha sajnos is, — még csak hagy- ján; de 11a egy H. S. ki maga is zsidt annyira szint változtat a, felismei hetetlenségig, az egyszerűen nevetsé- ges, ha mindjárt a hazafiasság leple alatt történik is, s nem a 1ui német nyelvű újságunk a torzszülött, de igenis torzszülött az, ki a maga fészkébe. . ... . . . . Hogy megvilágítsuk azt, hogy menynyire nem imponál nekünk egy H. S. el kell mondanunk még egy jóizü zsidó anekdotát. A zsidó nagy ünnepek alkalínával meg szokta harsogtatni a rabbi az e czélra készített harsonát, mint- egy emlékeztetve a híveket a nagy nap jelentőségére. Feláll tehát nagy előkészületek után a nagy ornatusban teljesen beburkolózott rabbi az emel- vényre, hogy e fontos szertartást fo- ganatositsa. De nem megy ám, nem bírja elfujni az előirt hangokat. Erre fellép az emelvényre egy izr. zenész s minden nehézség nélkül elharsog- tatja azuzuális hangokat annak rendje és módja szerint. Kérdik a zenésztől: — ״Miért nem burkolóztál be ״talisz“ és ״kittl־i“-be e lényeges szertartás végzése alk.11- mából?“ — Nem burkolóztam be azért» teleié a zenész, mert épp úgy mint a rabbit, engem is megakadályozott volna a ״sátán,“ a harsonázásban, — látva azonban képemet s igy azt, hogy az ón szertatásom amúgy sem számot- tevő, gondolta macá >an a ״sátán“: ״veleu mit sem törődöm, te fújhatsz!“ jf. S. ur is harsogtathaija harso- náját, fújhat ameddig jó! esi1!{, hiszen ö az és nerrj más s vele nerq törődünk. A tárgyilagosság szempontjából 3s az ügy érdemében • megemlítjük végül, hogy ha nem szégyene az or- szágnak az, hogy a magyar fővárosban számos német és héber nyelvű élet- képes tekintélyes uj ság lát napvilágot, sőt magyarország igen sok vidékén orosz, tót román, szerb stb. nyelvű hazafiat/an elvű lap is jelenik meg,— úgy a mi lapunkat, amely a faj érzet ébrentartása mellett hazaszeretetei lesz hívatva azon liítsorsosaink szivébe ol- tani, kik a magyar nyelvet nem, vagy csak részben ismerik, — nem gáncs hanem elismerés illeti mindazon józan gondolkozásu embertársaink részéről, kik minden felekezeti érdektől men- ten, tisztán akarják látni a tényállást. Czikkünk rövid kivonata az5 hogy zsidó létünkre mindenkor jobb magyar hazafiak, vagyunk, mint a milyen jó zsidó H. S. ur magyar uj- ságiró létére. A ״SZATMÁRER ALLG. iÜD. ZEITUNG« SZERKESZTŐSEGE. VÁLASZ: a ״Szatmári-Hírlap 17. számában a ״Szatmarer Allgemeine Jüdische Zeitung« ellen közzétett támadó czíkkre.
