Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-04-16 / 16. szám
ápril. 17 S Z A T MÁK 3-ik oldal Színház. Az a szeretetteljes ünneplés, meleg ováció, amelyet tisztelői és bámulói Herceg Vilmosnak szombati jutalomjátéka alkalmából rendeztek, fényes bizonyítéka annak a ragaszkodásnak s szeretetnek, amelyet a szatmári publikum Herceg személye és művészete iránt érez. A kiváló művész jutalomjátéka alkalmából Mocsáry Béla p. ti. tanácsos eredeti bohózatát adták az ünne- pelttel a főszerepben. A humoros vénáju darab mindvégig derűs hangulatban tartotta a szép számú közönséget, ami Herceg kiváló művészi játékán kívül az előadó színészek mindenikének érdeme, akik lelkes igyekezettel buzgóikodtak az ünnepelt kartársuk jutalomjátékát intenzivebbé tenni. A közönség mindvégig meleg szeretettel ünnepelte a kiváló művészt, s számtalanszor adott kifejezést tetszésének. Vasárnap d. u. a Falurosszát elevenítették fel elfogadható előadásban, este a Koalíciót ismételték az előbbihez jó előadásban. Verő György “vig operettjét a „Bajuszt“ hétfőn zónaelőadásban élveztük. A közönség ezúttal is számos tapssal honorálta a szereplők játékát, akik közül különösen Hátray szolgált reá az elismerésre. A hét többi estélyét Fali Leónak, az ismert zeneszerzőnek „Babuska,“ c. vig operettje foglalta le. A közönség körében nagy volt az érdeklődés a darab iránt, igy tehát a nem várt csalódás teljesebb volt. Az érdeklődést nem elégítette ki a darab, amihez hozzájárult a szokatlanul gyenge előadás is. A libbrettó irók ezt a darabot Fless és Gaillard kedves énekes bohózatából a „Kis trafikos leányból“ gyúrták ope- rotté. Határozottan a darab kárára. Akik emlékeznek még a darab akkori előadására, a Tihanyi pár, Balázsi s a többi szereplők játékára, azok bizonyára fájó szívvel gondolnak vissza azokra az előadásokra. Még a aéhol-néhol fülbemászó értékes zene sem képes kárpótolni a csalódást. Az előadás különben a lehető legalsóbb nívón állott, ami a helytelen szerep- osztás következménye. — Csupán Mátray — De Flóri. . . — Jó, jó lelkem kisasszonykám. Nem is azért mondtam. Hanem hát vaknak kellett von lennem, hogy abban a minutában észre ne vegyem, hogy az a biborpirosság, ott az arcán a bimbózó szerelem hajnal- hasadássa. ügy ám. Tudtam.én azt régen. Eképen beszélgettek esténként az öreg hűséges-cseléd, meg a menyasszony, aki mást szeret. Egy a városban maradt ko moly fiatal embert, akinek még évek kellenek ahoz, hogy családot, házi tűzhelyt alapithason. Nem is gondolhatott arra, hogy az apja szivét meglágyítsa. Soha semjegyezett volna bele, hogy az ősi Nagy kúriát egy ficsurra hagyja. Gyűlölte a fajtáját. Tudta ezt jól a leány. Pedig itt lett volna a cselekvés ideje. Közeledett a husvét, a lakzi napja. A jövendőbeli férj gyakran ellátogatott s ilyenkor a gondos gazda jóvoltából órákig beszélhettek zavartalanul egymással. S beszéltek is. Unalmas, száraz dolgokról. A lótenyésztésről, cséplésről, meg sok más érdekes, hasonló témákról. S mikor a vizit után hazamaszkját mondhatjuk szerencsésnek. Hercegné is jól játszott és szépen énekelt. Rossnak és Heltainak azonos hibájuk van. Minden szerepükben ugyanazok. Pongrácz Matild játéka sem elégítette ki a közönség igényeit. Dénes Ella egy neki nem való soubrett szerepben igyekezett hatást csinálni. Segítségére sietett a nadrágszoknya is. Megválthatjuk kevésbé sikerült hatást elérni. Ez a szereplése csak azt bizonyította, hogy indokolatlan soubbrett szereppel fárasztani a coloratur énekesnőt akkor, amidőn olyan kiváló primadonnánk van, mint Komáromy Gizi. Ezt a szerepet tőlle | szerettük volna látni. Dicséret illeti a rendezést. Jó volt epizód szerepben Herceg. A darabot szerdán, csütörtökön megismételték. Póiteken, szombaton szünet. b. Kuglibabok, kugiigolyók készen kaphatók: Schuítheisz Konrád esztergályosnál Eötvös-u. 23. sz. HÍREK. Karcolatok. A szeretet ünnepét ünnepeli a keresztyén, hivő emberiség. Változtak az idők, változtak az emberek. A régi ideák helyébe uj ideák támadtak. A régi bálványok megdőlnek és újak, modernek épülnek helyébe. Mindent magával ragad a kor szelleme. Minden újjászületik. Csak egy marad örökké a régi: a hit. Az emberek hite. Az a hit, a mely minden veszedelemben ott lakozik az emberiség szivében. Amely sohasem vész ki onnan. Az, amelyik megragadja a nyomorgó családapa önmaga ellen fegyvert szorongató kezét. Az a vallásos meggyőződés, amely a reménytelenségben is lát valami biztatót, amely még az egvptomi sötétségben is lát valami halvány reménysugárt. A hitnek egy halvány mécsvilága ez, amely imbolygó fénnyel bevilágít a komor jövendőbe. Néha amolyan görögtüz féle, amely különös fénybe varázsolja a komor jelent. Színessé varázsolja a színtelen, szürke valót. Az em bér lelkének tomboló zenéjébe belecsendül valami enyhítő melódia, a hit lelket enyhítő zenéje. Összevegyül az érzések tomboló zajával s iecsendesiti a háborgó szivet. Mint a lágyan suttogó tnyiie szellő a tenger csapkodó hullámait ahogy megfékezi. Szüksége van a hitre az emberiségnek. Mint a sarjadzó fűnek a harmatcseppekre. Üditőleg hat s jótékony balzsamával enyhíti a seb fájdalmát. Hiszen az élet annyi tövissel van tele. Olyan sokszor van szükség a hit balzsamára. Ha a mindennapi kenyérért való tülekedésben kifáradt embernek lelkében nem élne a hit, ha az éhező gyermekeit ölében tartó özvegy szivében nem szunnyadna a remény, ha a bánya veszedelmet rejtő méhébe alászálló emberi-rabszolga lelkében nem élne a vallásos meggyőződés, — mennyivel több sajnálatra méltó eseménnyel volna több. Hány háborgó emberi lélek hullámait csendesíti le a hitnek enyhet nyújtó, lanyha szellője. Mennyi borzalmas gyilkossággal, szá- í nalomra méltó gyermek, — családirtással volna több, ha kiveszne az emberek hite. Mennyi ember dobná el magától könnyelműen az életét, nyomorban, küzdésben hagyva éhező családját. A szeretet ünnepét ünnepli ma az ország, a keresztyén müveit világ. De nem csak a szeretet napja ez, hanem a hitnek j örömünnepe is. Annak az élő bizonyítéka, hogy táplálni kell az emberek lelkében a hit virágát. Mert azt mutatja ez a nap, hogy nem alaptalan a bizodalom, mert igenis van föltámadás. Most hozsannával fogadjuk a husvét I ünnepét. Melegebbé teszi ünneplésünket a hit fényé, a hit melege. De ha ez a fény kialudna, ha az egvptomi sötétségben nem világitana a remény egy halvány sugara, ki tudja mily kevesen volnának, akik megnyugvással, vallásos meggyőződéssel, a sorssal s önmagukkal való megbéküléssel várnák a szeretet ünnepét. Ha nem élne az ember lelkében a hit, ha nem nyitna az emberi lélekben a vallásos meggyőződés virága, akkor ez a nap sem emelkedne ki az évek, évtizedek napjainak szürke tömkelegéből, s épen olyan unalmas lenne, mint az év többi szürke napja ... (b) | tért a vőlegény, s egyedül maradt a leány, reá borult az ágy párnáira, s könyeível áztatta azt. Eltűnt ilyenkor elölte a kifent bajuszu, foltozott uadrágu, csizmás vőlegény, nem hallotta a vőlegénye nehéz szagu beszélgetését. Egy más ve lakit látott maga előtt, amit gondosan összeállított öltözékében, szabályosan kétfelé választott hajjal, jobb kezében egy szép szegfűt, bal kezében egy puha szőrme kalapot szorongatott mélabus szemeit az ő könnyes szemeibe mélyesztve mondja. Ugy-e édes Ilonkám, a feleségemmé lesz ? S erre a gondolatra megerednek újra a könnyek. Ilyenkor az öreg Flóri néni rosszalólag csóválja a fejét. — Mire való ez már no ? Mondom, hogy jóra válik minden. Ezzel hitegette magát is, meg a szerelmes leányt is mindig. Hogy jó ám az Isten, s nem hagyja el a benne bízókat. Nem kell csüggedni. Megsegíti a benne bízókat. Telt az idő, elérkezett a husvét első j és a lakzi napja. Az ur másként határozott. ; Nem jött segélyére a szerelmes leánynak hiába biztatta a Flóri, hogy csak bízni kell benne. Nagy násznép gyűlt össze, a háza- j sulandók tiszteletére. Nagy volt a dinom dánom. Mindenki örült, csak a halvány í menyasszony nem. Meg az öreg Flóri néni. ; Ott törüigette homályosuló szemeit a konyha egyik zugában. Odakünt szellős tavaszi éjszaka volt. Fénnyé?, tündöklő csillagoktól övezetien sápadtan mosolygott le a hold az égről. Távolról mulatozók borgőzös danája, hangos kurjantana hallatszott. A csobogó patak partján egy égő szemű 'leány fájdalmas arcát világította meg az ezüstös hold. Az alak széttekintett, s szótlanul eltűnt a habokban. A cigány odabent húzta a vigadóknak. Kint a patak partján, a hajlongó fűzfák között imbolygó szellő messze vitte a nótázók dalát. Az éj néma maradt tovább is- A patak sötét vizében a hold sáppádt peremét láthatni. Épen ott, ahol az előbb néma csobbanás volt hallható. . .
