Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-05-21 / 21. szám
2 S Z AT M A I Május 21. Közgazdaság A zöldségtermelés : Írja: Herczeg Péter áll. isk. gazd szaktanító. I. Telkesítés és talajjavitási munkálatok. Telkesítés alatt értjük azon eljárást, amidőn egy parlagon heverő területet munkálat alá veszünk, hogy azon különféle növényeket termeljünk. Ilyen telkesitési munkálatok az erdővel borított területek kiirtása tűzzel, íejszével, irtókapával. — Azonban a meredek lejtőkről, valamint a sik területekről a fákat és bokrokat sohasem célirányos teljesen kiirtani, mert ez sok tekintetben megboszulhatja magát. — Egyébiránt minden vad növényt, fát, cserjét, gyomokat gyökerestől ki kell pusztítani. A vándor köveket úgy teszük el láb alól, hogy vagy mellette egy oly mély gödröt ásunk, hogy a belebuk- tatot kő felibe még annyi föld kerülhessen, amelyben a művelés könnyen és minden akadály nélkül eszközölhető, vagy pedig teljesen eltávolítjuk, Ha kisebb, akkor elszállítjuk, ha nagyobb, akkor széttördeljük, vagy re- pesztő puskaporral szétrepesztjük s úgy távolitjuk el. Az igy kiszedett köveket, ha azok nagyobb mennyiségben fordulnak elő, felhasználjuk falépitésre, vagy az utcákat kövezzük ki vele. Hepe-hupás földterületet elegyengetünk. Az utakról lekerülő földet a terület mélyedéseinek kitöltésére használjuk fel. — Ahol a terület csak kissé hullámos, — ott a földforgatás alkalmával egyenlítjük azt ki. A dombokat a völgyekbe hordjuk le, de ügyelvén arra, hogy felül mindig termőföldréteg maradjon, — vagyis amidőn egy dombot huzunk le, — annak felső 20 —30. cm. rétegét előbb félre huzzuk s aztán kezdjük a dombot lehordani. — Ugyanakkor a völgy felső rétegét is félre kell igy huznunk, hogy a felső termékeny réteg ne j temettessék le vadfölddel. — Amidőn az egyengetéssel készen vagyunk, felibe hordjuk a lehúzott termő réteget. Az ilyen nagyobb földmunkáknál célszerű a mezei vasutat alkalmazni. Rakjunk le egy sínpárt abban az irányban amerre a munkát kell végeznünk. — Egy, vagy két kis kocsival könnyedén végezhetjük a földhordást. A síneket úgy kell elhelyezni, hogy a tele kocsik a lejtős utón lefelé minden erő alkalmazása nélkül guruljanak, — csak felfelé kellesen az üres kocsikat tolni. Ha valamely terület mocsáros, vagy lápos, — úgy tesszük azt termelésre alkalmassá, hogy a felesleges talajvizet lecsapolással elvezetjük. — Egymástól 15 -25 méter távolságra árkokat ásunk a területen, s az igy összegyülemlő vizet egy közös kútba vezetjük, vagy ha területünk folyó mellett fekszik, oda vezetjük ki. Az árkok esése minden méternél 2 centiméter legyen. (Folytatjuk.) Üzlet áthelyezés! Bútor üzletemet május l-től Hám János-utcába, Bárdóly Fer- dinánd házába helyeztem át. özv. Koos Józsefné. Karcolatok. Itt most egy adoma [következik. Egyszerű, naiv kis történet. Olyan, amelyből számtalan él a nép ajkán, s amely amellett, hogy mélyreható életigazságot rejteget beenged pillantani a nép lelkiiletébe is. Ez a kis humoros történet semmivel sem külömb a többinél. Megvan ennek is az a bizonyos leszűrhető tanulsága. S nekünk épen erre van szükségünk. íme : Még a nyolcvanas években történt. A földes ur felnőtt fia vadászat közben le- puffantotta a vásárról az országúton haza igyekvő paraszt disznaját. Nagy volt az elkeseredés a faluban. A gazda is váltig sajnálta az ösztövér jószágot. A földesurhoz azért nem mertek panaszra menni. Nem igen volt célirányos. Lévén az öreg ur hirtelen haragú, ideges ember. A falubeliek mind a paraszt háza tájékára gyülekeztek s tanakodtak a tenni való fölött. Nagy volt az elkeseredés. Merthogy ez már nem első eset. — El kell menni az urasághoz. 1 Elvetették. Nem akadt vállalkozó. — Meg kell tanitani az urfit.! Erre sem akadt ember. A sok szóbeszéd közt odaveti az egyik ! — Föl kell adni a szó’gabirónak . . . A károsult paraszt csöndes megadással hallgatja. Szája körül fájdalmas mosoly játszadozik. Benne van ebben a mosolygásban a károsodás felett érzett keserűség, meg a szolgabiró beavatkozásába vetett csalfa reménység is. Erre mondta ezután az öreg paraszt a sok-sok szomorú igazságot- rejtő, jelentőségteljes mondást: — Minek . . . 1 ? Csak ennyit. S ezzel be volt fejezve az egész sertés ügy. Hát ez az utolsó mondás jut eszünkbe, valahányszor valamely közérdekű ügyben szót emelünk. Eszünkbe jut mindannyiszor az öreg paraszt lemondásteli jellemző mondása: I kodott már évek óta. Aki hozzá is nőtt a szivéhez. Ha most itt hagyja, visszazuhan a mélybe. Sürgős volt a dolog. Határozni kellett. Határozott. Megígérte a leánynak, hogy ezután is gondoskodni fog majd róla. Táviratozott haza. Nem azért mert vágyott. Hanem mert kellett. Mert szükség volt a pihenésre. * A tavasz is elmúlt, meg a nyár is. A tavasz rügyfakasztó, enyhe sugara, a nyár éltet adó, érlelő melege nem használt a lelkileg, testileg beteg ifjúnak. Belső láz emésztette. Gyötörte. .Most már vágyott az élet tavaszának napsugaras, enyhet adó melege után, de nem tudta megtalálni. Sorvasztó vágy emésztette. Vágyott a leány után is. Mikor már rosszabbul volt, láz álmaiban gyakran hangoztatta a leánynevét. A ház néma csöndjében gyakran felhangzott: Piroska ! Az öreg Kerekes mit tehetett egyebet: 1 irt a leánynak. Hogy legyen hálás. Jöjjön gyógyítsa meg a fiát. Hetek, hosszú hetek teltek. Nem jött válasz. Pedig már nemcsak a válaszra lett volna szükség. Egyetlen mentség volt a leány. A sok átvirrasztott éjszakától, meg az emésztő belső láztól megtört testből kiszállni készült a lélek. Újból irt az öreg a leánynak. Pénzt küldött s ígért többet. Sokat. Erre már jött is válasz. Nem olyan amilyet vártak. Elakarták titkolni a fiú elől. De hozzájutott. S elolvasta. Nem sok volt benne. Megköszönte a küldött pénzt. Meg az eddigi gondoskodást. Ezután nem kér-belőlle. Már van más. S hozzá egészséges. Nem egy rom . . . A levél elolvasása után még ólt pár hétig. Ha ugyan életnek lehet nevezni azt a vergődést. A testi [kórt letudta volna talán győzni a lelki megkönyebbulés. A két kór együttvéve: halálos. Nem bírta sokáig, ott temették el a szomorufüzes, korhadt fej fás temetőbe. A jó magyar földbe, oda, ahol a fák között susogó szellő játszik a fa leveleivel ... Öt, a város fertőlyében megmételyezett lelkileg, testileg megrokkant ifjat a természet sem tudta meggyógyítani. Pedig annak nagy az ereje. A természet meggyógyítja a betegeket, beheggeszti a régi sebeket, ha idejekorán fordul hozzá az ember. Ha el nem késik . . . (Vége.) Elvállal mindennemű^ papi munkák CSAPÓ LAJOS ^Legfinomabb szövetekből : Készít ■ FÉRFI SZABÓ. polgári ruhákat pontos gyors elkészítését, if (emelet.) SZATMAB, Deák-tér 7 ti a legjutányosabb árakban.
