Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-01-08 / 2. szám
2 jam 8 val még arra is rámutatunk, hogy ko ránísein csináltunk jó cserét. Elismerjük, hogy Bállá Kálmán országosan ismert színigazgató, hogy az ország összes nagyobb városaiban működött, hogy szép múltja van. Hétszámra leltározható ruhatárát sem vonjuk kétségbe, valamint meghajlunk a pozsonyi polgármester gyönyörű ajánló levele előtt is. Mégis ellene foglalunk állást, mert a mai Bállá csak roncsai, csak árnyképe a régi, a hires Baliának, a kitűnő direktornak. Az utóbb években már csak régi jóhirneve miatt választották meg, de mindenük megelégelték egyszer és a pályázat lejártakor szép ajánló levelet adtak neki, nem pedig színházat. Bonyodalmas magánügyei miatt, — melyeket az összes pesti lapok szellőztetni szoktak, — sehol sem tudott megmaradni. Tetőzi ezt azon körülmény, hogy ö nem feltétlen ur a direkcióban, mert a felesége is részt követel magának benne. A felesége, a leendő primadonna — (40 évvel la vállain) -— akinek kezében lesz a direkció. Hogy pedig mit jelent az, ha a szinigazgatás- ban egy asszony is részt vesz, azt csak az tudja felfogni, aki tényleg tisztában van a színházi ügyekkel. Ezzel szemben teljesen felesleges megismételnünk azon megdönthetetlen érveket, miket már múlt számunkban Heves Béla mellett felhoztunk. Igazán háládatlan dolog volna Szat- már városától, ha Heves Bélát kibuktatná abból a színházból, melybe ő SZAT M A ií szoktatta bele a közönséget és a melybe eddig tízezreket ölt bele. Ne a nagykárolyi négy urat, hanem a szatmári szinügyi bizottságot és a szinhába járóközönséget tessék meg- i kérdezni, hogy kit válasszanak meg színigazgatónak. Azt a közönséget tessék j megkérdezni, amely fizeti a nehéz bór- i leti összegeket, amely érti a színházi | ügyeket és joga van ahhoz hozzászólani; i azt a szinügyi bizottságot, melyet a mi j törvényhatóságunk küldött ki, akinek í felügyelete alá van rendelve a színház, i amely nem a személyt, hanem müvé- j szelet nézi a művészetben, —- ne pe- j pid a nagykárolyiakat, akikről tudvalevő, hogy csak azért foglaltak állást Heves I ellen, mert látták, hogy a szatmáriak ; mellette vannak. —- A szinügyi bízott- I ságban, melyet Szatmár város törvóny- ! hatósága küldött ki, — Heves Bélának I absolut többségé volt. Most a törvényhatóságnak a kötelessége, hogy ki- i köszörülje azt a csorbát, melyet a | károlyiak támadása szinügyibizottságun- ! kon ejíetk i , . A törvényhatóság kell, hogy megadja az elégtételt a hivatásának ma- I gaslatán álló és kötelességét teljesítő szinügyi bizottsági többségnek azon meghurcoltatásért, melyet saját elnö- I kének az ügyhöz való nem értése is j elősegített. Különben a színházlátogató közönség, mely leghivatottabb az ügy elbírálására, fel is emelte tiltó szavát a j helytelen választás ellen. Az összes ! bérlők aláírásával kérvényt nyújtottak ! be a törvényhatósághoz, melyben He- : vés újbóli megválasztását kérik. Mi hisszük, hogy a hétfői közgyűlés megváltoztatja a szinügyi bizottság i tarthatatlan határozatát és visszaadja a j színházi közönségnek Heves Bélát. j.Kardos kalapja tartós I A vidéki sajtóról. Az egész tisztességes sajtónak körülbelül egy és ugyanaz a feladata. Kigyomlálni a dudvát onnét, ahová | magát befészkelte. A sajtó feladata, ; hogy sas szemekkel ellenőrizze azok- ! nak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyét, és hogy támo- ! gatásukra legyenek azoknak, akik a segítségre rá szorulta k. A sajtó maga az élő nemzet. A milyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva. A nemzet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészsé- i ges sajtó egészséges lelket képes be- I lehelni a nemzet testébe. Romlott ! sajtó a fertőző bacillusok egész sere- 1 gét viszi magával s megmételyezi azok j lelkűidét, kiknek szellemi táplálékul i szolgál. Nincs könyebb, mint fogékony lelket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A fővárosi sajtó, mint olyan, mely főfeladatát az állami élet ellenőrzésében- | látja, nem terjedhet ki csak éppen a ' törvényhozás és törvényvégrehajtás főbb eseményeire. Tért nyithat a fő- ' városi ügyeknek itt ott hozzászólhat fogadja, azóta én, amint mondani szokás, elhomályosodtam, az ön szivében pedig beállt számomra az — alkony. Ön, kedves Sárika, nem szeszélyből rajong mostanában a gyöngyökért, hanem azért, mert Nosztitz Kálmán is szereti őket. Hallottam tegnap, itt, ebben a szobában, ahol most vagyunk . . . hogy az összes drágakövek királynéjának a gyöngyöt jelölte meg, mint amelynek szelíden csillogó fénye, saját kifejezése szerint, „az állhatatos szerelemre emlékezteti.,, Észrevettem azt is, hogy az ön szemei kitüzesed- tek erre a szerelmi levelezőből kicsent sü- letlen megjegyzésre . . . s áhítattal hallgatta a hőst, aki úgy akar a mithos Szép Helénája közelében megmaradni, hogy sohase adjon okot egy második trójai háborúra, Mert a fess Kálmán okos fiú, — tudja, hogy modern világban él, ahol a szép Helénák irtóznak a nyilvános botránytól — az azelőtt gyűlölt gyöngyöket azonban, egy ügyes és diszkrét Páris kedvéért — könnyen megszeretik.- Megtiltom, hogy sértegessen ! Nem kell megtiltania, amitől nem keli félnie. Az én sértéseimtől legalább nem j kell. Egészen nyugodt lehet; fölösleges ennyire fölindulnia. Boldognak érzem magam, hogy helyzetemet — cs az ön hely- I zetét — sikerült idejében fölismernem és még jókor megvédelmezhetem homlokomat , egy nem épen kellemes ékességtől.. . Ezért a szerencséért csekélység az az ezer forint, amit az ön által megszeretett gyöngyökért ma délben kifizettem.. — Ha igy van, nem bánom, legyen igy. Én is okosabbnak találom, ha tisztába jövünk egymással és nem hazudunk. Nos, igen, kedves barátom, igaza van, eltalálta az igazságot, kiábrándultam magából és úgy érzem, hogy már terhemre van. Csakhogy ezt sohasem vallottam volna be. — Hanem fölékesitette volna homlokomat, csupa jóságos gyöngédségből . . . Köszönöm, drága barátném, elhiheti nekem, v.'-4X>i&‘M>srtaaunma. hogy semmi vágyat sem érzek az ilyen becstelen gyöngédségre, — Távozzék, kérem, távozzék ... és I vigye magával ajándékát jis, különben ki- j dobom az ablakon, vagy a szemétre 1 — Nem, édes Sárika ezeket az „állhatatos szerelemre“ emlékeztető gyöngyöket ön megérdemelte és bátran megtarthatja. Egyébiránt, amint parancsolja. Jobban szeretem, ha a gyöngyök kerülnek szemétre mint az én becsületes nevem. És most van szerencsém kegyes tudomására hozni, hogy egy óra múlva szállodába költözöm és nincs kifogásom ellene, ha a válópört azon hires és kényelmes szakasz alapján, „hűtlen elhagyás“ cimén, , meg fogja índitani. Kezeit csókolom! Ne feledje, kedvesem, hogy — mindent a maga idejében. A botrányt igy a jövőben is kikerülheti . , . (Vége,) Elvállal mindenncmü »api munkák CHÄP© L $ legfinomabb szövetekből íj. öeü FÉRFI SZA8Ö. © 8 S£ 1 t | W polgári ruhákat ■ : » • ; pontok gyors elkésni tését.$(emelet.) SZ.lTMAR, Deák-tér 7 | a legjutáuyosabb árakban.
