Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-07-23 / 30. szám

XXXVII évfolyam

30-ik szám.

Szalmái-, 1911. julius 23.

V1X712.

U

(GAZDAK LAPJA)

TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP.

ELŐFIZETÉSI ÁH :

Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára IO fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Deák-tér 3. szám.

Mindemiroiű dijak s kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap.

Hatóságilag engedélyezett - kolera.

(.B. G.) Méltóztassék egy rövidke sétát tenni a Deák-téren ékeskedő városi termékek, árucikkek között s megméltóztatik győződni róla, hogy ez a cim legkevésbé tartozik azon rikító alkalmatosságokhoz, a melyek talán színesen, talán rikítóan tündökölnek, de minden tartalom, minden alapvető gondolat nélkül valók. Sőt e rövid séta tartama alatt teljes beiga- zolást fog nyerni, hogy a kolerának és más nem kevésbé veszélyes folya- matu betegségnek hatósági cégér alatt leendő terjesztése, hatósági regime alatt való terjedése a valóságnak olyannyira megfelel, hogy egy, a „kolera terjesztő“ bizottság kiírandó pályázatán városunk talán kevés, sőt épen minden küzdelem nélkül vinné el a pálmát, vagy hogy stilszerübben, alkalmazkodóbban fejezzük ki magunkat : az (arany) almát.

Ennek megértéséhez feleslegesen szükséges dolognak tartjuk megemlíteni, hogy a hatóság kolera terjesztési művelete a gyümölcsfajtáknál (köztük

természetesen az alma, körte, szilva, stb.) kezdődik. Ez úgy értelmezendő, hogy a lefolyt évtizedek alatt soha annyi éretlen gyümölcs nem volt felhalmozva városunk koleraterjesztő telepén, mint épen az idén. Soha annyi éretlen körte, barack, szilva nem volt kitéve a közönség tapintószervi érintésének, no meg a piaci legyek cse- megés kedvteléseinek, mint épen az idei nyáron.

Ha rövidke sétánk folyamán meggyőződtünk arról, hogy városunk egészségügyi tanácsa, karöltve városunk hatósági embereivel az élelmi szert, gyümölcsöt árusitó soron teljes lelkiismeretességgel végzi áldástfosztó munkálkodását, egy könnyed fordulattal irányítsuk lépteinket s fürkésző tekinteteinket a többszörösen agyonkóstált tejfeles, tejes s más hason- nemü ibrikek között: a piac halárusító telepére. Itt lelkünk épületére igazolást fog nyerni hgtóságunk agilis s eredményes munkálkodása. Látni fogjuk miként árusítják a napok óta vasúton szállított halnemüeket. Látni fogjuk, miként árusítják átlagos számítással 60 kr. kilónként a leghathatósabb betegség csirákat, egészségrontó bacillusokat. Itt fényes bizonyságot, tanuságtételt szerezhetünk magunknak a hatósági emberek ellenőrző akciójáról. Látni fogjuk, hogy éppen ennek az ellenőrzésnek hatása alatt és következtében halárusító telepünkön drága pénzen sem kaphatunk piros kopoltyús, friss halat, de annál inkább büz- hedt, több napos haleledelt.

És most hagyjuk félbe — egy^ előre — a sétát. Most nem akarunk visszaélni olvasóink türelmével. Még sok-sok megtekinteni való hely van városunkban. Majd reá térünk azokra is.

Ezt a sétánkat indokolttá teszi a múlt napi kolera-gyanús eset. Itt kopogtat a rémes betegség a pitvar előtt. Jó lenne bezárni előtte az ajtót. Ördögnek tömjént . . .

Zeneiskolánk évkönyve.

(b) Előttünk fekszik városi ze- ze-iskolánk ez idei évkönyve. Alkalmunk nyílt rövid pillantást vetni zenedénk beléletébe. Meggyőződést szereztünk arról a minden tekintetben eredményes munkálkodásról, amelyet zeSejtelem.

Még a tavasz tündér-világa Ködön keresztül reám nevet :

Es már a sors szemembe vágja Szerelmemet . . .

Még a remény úgy éjten-éjjel Bűbájos álmot térit elém :

És már a bu vad szenvedéllyel Rohan felém . . .

Még ifjnságom vadvirágát Alkonyi szellő csapdossa meg :

És már fölöttem zúgva száll át A fergeteg . . .

Még fáradt lelkem el-elpihen Virulni látszó rózsák között :

És már a szellőt sirni sejtem Sírom fölött . . .

sasi Nagy Lajos.

Apró történetek.

in.

Találkozás.

Irta : Berki Géza.

Férfi: Maga lemondásról, nyugalomról beszél Ilonka. A maga lelkét talán fásulttá tehette a sors ezernyi szenvedése, talán a lelkét eltompithatta a sok-sok fájdalom, szomorúság, de a lelke mélyén szunnyadó érzések érintetlenek s tiszták. Azoknak kell lenniök . . . Lássa engem is megtépázott a sors. Hányt, vetett, mint a haragvó tenger a gyenge ladikot. Felemelt, lesújtott, mint a papír szeletet a forgó szél. Sok nyomorúságét éltem át, amig a sors kegyelme felém fordult. Ma már ünnepelt ember vagyok. Irigyelt. S miker mindenki boldognak hisz’ mikor nekem is nagyon, kimondhatalanul boldognak kellene lennem, akkor érzem csak azt az ürességet, amelyet csak a maga j bírása tölthetne be, akkor érzem azt a

szürkeséget, a valóságot, amit a maga lénye aranyozhatna be. Lássa az idők szálltak az éveink száma megszaporodott, de a szivem érzelme most is a régi.

Asszony: Csak a körülmények változtak meg.

Férti: Azokon lehet változtatni.

Asszony: Lehet Kálmán . . . lehet,, de nem szabad . . . Figyeljen reám. Tizenöt éve annak, kogy maga meg én, két fiatal szerelmes lélek itt e pádon ülve, abban a boldog hitben sütkéreztünk, hegy egymásé, leszünk. Tizenöt éve annak, hogy szerelmesen egymásba karolva bolyongtunk e csodás vidék uttalan-utain, A lelkűnkben tavasz volt. Szerettük egymást, s hittük hogy boldogok leszünk . . . Csak hittük, de nem lettünk azok, !Maga belekeveredett valami botrányos kártya afférbe s tönkre tette a karrierét. Ez által lehetetlenné tette egybekelésünket , . . Nem szemrehányás- képen mondom Kálmán. Ez távol áll tőUem» Ezzel úgy sem segíthetnénk a dolgon , .