Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-01-22 / 4. szám
V XXXVII évfolyma 4-ik szám. Szatmár, 1911. január 22. *z*r. , $ r : n r* * *• i ■ ’ - c*:: TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. BI/ÓFIZJtTEal AB • Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évim 6 kor. Egyes szám ára ’O fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Deak-ter 3. »zára. j »VI ! ml «?■»!'• 1- Ű dDok 0 Megjeienik minden vasárnap. Kisiparunk jövője: az egyénipar Ha a gombamódra megjelenő azon cikkeket kisérjük figyelemmel, a melyek mind a kisipar kérdésével foglalkoznak, akkor azokra a tapasztalatokra jutunk, hogy mind, halálmadárként jósolgatja a kisipar időmultáni vég- képen való eltűnését, mert — úgymond — a nagy tőke, a gyáripar, teljesen kifogja sajátítani a maga számára, az ipar összes frázisait. A kisipar azonban, ide számíthatjuk bátran a középiparnak is túlnyomó részét, oly tényezője egy modern köz- gazdasági államnak, a melynek fen- tartása nemcsak eminenter elsőrangú államjíérdése . mir>d.en országnak. Így tehat igaz fontosságú a veie ' való beható foglalkozás, és kutatva a már jelzetfük felfogás és meggyőződés okát, arra a, jelenségre bukkanunk, hogy á kisiparnak jövőjét egyedül csak az egyéniparban látjuk, t. i. abban, az iparban, a melynek készítményeire a kisiparos, kézműves ügyességével, találékonyságával, tájékozottságával, és a mindenkori gyorsan változó igényekI bez vaió precíz hozzásimulásával a i maga egyéniségét, a ? maga egyén i- ! ségének munkáját tudja .készítményeire rányomni. Hogy azonban a kisipar is ezen tokozott intelligenciát követelő iránynak megfelelhessen, a kisipari jövő- I generációjának nevelésére már ma I különös gondot kell fordítanunk, ért- | jük ezalatt nemcsak a szakmajába i vágó összes munkák, szükségleti cik- I kék. mellékáruk, hozzávalók, gépek | stb. ismeretét, hanem különösen a le- | hető legmagasabb tökély elérését szakmájában, mert csak az ilyen felett I rendelkező, lesz képes azután egyéni | ipart produkálni, azaz iparában oly I készítményeket előállítani, a melyben egyéniségének ízlése kitűnősége és 1 előáiiitási módja domborodik ki, jut érvényre, kifejezésre . . . Önálló, észszerű intézkedés, a helyzet és az igényeknek nyomban való felismerése, Ízlés és az ipari ismeretek lehető tökéletes bírása, azok az elenged- hetlen kellékek, a melyek nélkül a jövő kisipara érvényesülni, boldogulni, létezhetni sohasem fog. Tévhit az továbbá, hogy a modern kisiparosoknak nem kell egyebet tudnia, mint csak a szakba vágó munkát jól elvégezni; tény az, hogy ez ugyan elsőrangú fontosságú dolog, sőt nem vitázható az sem, hogy ez az alapja minden reuszálni akaró kisiparos létezési lehetőségének, de mit ér minden ipari tudása, készültsége és ízlése, ha nem tudja kiszámítani, s pontos könyvelés hijján nem képes megállapítani, a költségek, az üzemkiadások, a nyers- árulc hozzávalók, gépelhasználás stb. összegezésével előálló beszerzési önköltséget, a mely a versenyképes- ! ségre való tekintettel, ugyancsak emi- : nenter fontossággal biró. Szükséges í tehát, hogy a kisiparos jövő nemzedéke mar kiképezíetésének legelemibb- j stádiumában is belenővehessék nem- j csak a becsületes, szorgalmas, törekvő | és mindig tanulni kész iparos idiómájában, hanem a kereskedelmi élet szellemébe is . . . Tisztába kell lennie minden iparosnak. mindezeken felül, ha nem dolgozók saját tőkével, hanem kölcsönpénzzel, hogy a pénz megszerzése mily költségekkel van egybekötve,, számítania kell hitelével, viszont a Kávéházi történet. Irta : Berki Géza. Férfi : Látva a helyzetet, elérkezetnek látja az időt a cselekvésié. Átható szúrós tekintetett vet a rajztanár főié. névjegyet vesz elő s arra reá ir ’Valamit. M jd egy pincérrel átküldi a tanárhoz. Majd veszi a kalapját s a hátsó ajtón kimegy a folyosóra. Rövid idő múlva a .tan -r is követi. Férfi: Szinte kiabálva. Ön hitbe hozta a feleségemet egy nyilvános kávébázban. én ezért öntő! elégtételt fogok venni. Megértette ? Tanár. De kérem . . . uram . . . Férfi: Semmi mentegetődzés. A botrány megtörtént1 azt helyre hozni nem lehet. Piáne magyarázatokkal. Én tartozom annyi lovagiassággal a feleségemnek, hogy a rajta ért sérelmet megtoroljam. Ez erkölcsi kötelességem. Reméliem nem fog kitérni az elégtétel adós alól. Ten:-!' : Nem azaz, hogy . . . :ri fi • Ez esetben figyelmeztetem, hi riadok vissza a botránytól i sem,, a nőm becsületének megv.- dósé órde- i kében, sőt még'tettlegessé vro is vetemedem. Azt hiszem, hogy Ön inkább választj •. az előbbi megoldást, s megverek szik velem. Ismétlem, hogy a. feleségem jóhirnev* forog szóban. Tanár: Ha szabad megjegyeznem, talán nem is annyira én keltettem feltűnést viselkedésemmel, mint inkább Önagysága viselkedése . . . Férfi: Sérteni marészli feleségemet. Újabb ok, hogy elégtételt kérjek pútól. Ez külömben mit sem változtat a dolgon. A sértés megtörtént, a feleségem jöhireeve mint Noé bárkája leng a lógürben, az emberek gúnyos tekintettel vizsgálunk bennünket, i családi szent békémnek is vége. Mind ez csupán azért, mert Oh elég szemtelen volt ahhoz, hogy a feleségemet nyilvános kávéhazban ostromolja. Azt hiszem ez épen elég ok arra, hogy Önnek a fejét kissé meglékeljem. Hogy elvegyem a ked vét az e fajta kedvtelésektől. Reméliem a kihívást elfogadja. Tanár: De hiszen ón párbajképtelen vagyok. I Férj Az nem fesz semmit. Annái rosszabb Önre nézve. Ez esetben kénytelen leszek oiyan mődszerh z nyúlni, amely önre nézve legkevésbé kényelmes. Ismétlem nem riadok vissza a 'nyilvános botránytól sem. Tanár: Megijjedve: De kérem . . .. uram! íí miiem nem szándékozik . . , Férfi: A leghatározoitabban. Eltökélt szándékom. Utövégre ?■ családi nyugalmamról, feleségéin hírnévé, ől vau szó. Vagy méltó elégtételt kapok, vagy a tettleges- séghez folyamodom. Válasszon . . . Tanár : Gondolkozik : Ha talán békés utón ... Férfi: Lehetetlen . . . Azaz, hogy . . - Miként gondolja ezt ? Tanár : Hát . . . hogy is mondjam . . . hajlandó volnék, hogy a botrányt elkerülhessük, önnek bizony. összeget fizetniFérfi : Folytassa kérem. Tanár: E célból hajlandó Volr.ak Önnek, mondjuk Ötszáz Koronát -fizetni . . . Elfogadja ? Férfi : Feltételese n. Ami annyn je nt, hogy elfogadom u>;\ ; f /, szeget, de azon , ét ll< li v in
