Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)

1911-06-04 / 23. szám

2 S Z AT M A 8 junius 4 minden színben 35 kr., 120 széles szövetek 29 kr., valódi színtartó festő kartonok, saját készítésű, férfi és női fehérnemüek. — Nagy vá­szon raktár MOLDOVÁN JENŐ divat üzlete Deák-tér 14. sz. Gazdaság köréből’ Különfélékről. Ez évi búzatermésünket tönkretette a téli esős időszak, minek következ­tében a búza kiveszett. A májusi fagy elpusztította a búza helyére vetett ten­gerit. Tehát már kétszeres mag veszett kárba. Gazdáink közül igen helyesen jártak el azok, akik a fagy után a tengerit ismét kiszántották és ujonan bevetették a földet — a dér által meg­csípett, vagy épen megfagyott növény ujjáébredésébe már csak azért sem helyezhetünk reményt, mert az esetleges fiatal hajtások, sarjadzások sohasem teljesen életképesek és határozottan nem hasznothozók. Lehet, hogy fel­nőnek és száruk eléggé kifejlődik, de azért csak satnya gyümölcsöt hoznak, ami még a mag és munkáltatás költsé­geit sem fedezi. Még most sem késő a májusi fagy által megrongált vete- mények, különösen pedig a kukorica kiszántása. Remélhető kedvező idő­járás esetén a tengeri szeptember végéig még beérik és a dupla magot, valamint munkáltatási költséget busá­san megtéríti a teljesen kifejlett és egészséges termés. A idei búzatermé­sünkhöz már úgy sem fűzhetünk semmi reményt, igyekkezzünk tehát azt némileg a tengerivel pótolni. Lega­lább is annyira, hogyha a már piacra való nem is kerül ki belőlle, de szükségletünket ne kelljen drága pén- j zen beszerezni. A sertéshizlalás főkel­lékét a tengeri képezi, amire a mostani husdrágasági viszonyaink közt égető szükségünk van. Gazdáink úgy is csak a sertés és szarvasmarha tenyésztéssel elégítik ki országunk husszükségletét, s ha ez is elmarad, valóban husinség fog bekövetkezni, A szerb husbehozatal május 6-ik óta szünetel, aminek hus- fogyasztó közönségünk drága pénzzel fizeti az árát. A román husbehozatal a m gas vám és nagy szállítási költ­ség miatt nem érvényesülhet, mert mire hazánkba érkezik kocsinként 160—180 frank költségbe van és minőségileg ekkor is csak másod, harmadrangú. Okszerűen és szerfelett gazda­ságosan járnának el gazdáink, ha az állattenyésztés mellett a baromfi és házinyul tenyésztés is felkarolnák. Hogy mi módon lehet ezt könnyen és célravezetőén elérni, arról lapunk előbbi számaiban bővebben értekeztünk. Szintúgy elhanyagolják gazdáink a gyümölcstermelést és konyhakerté­szetet, pedig okulhatnának az idegen világrészekből ideszakadt bulgárok művészetein. Ezek, mint szegény, éhenkórász- nép jönnek be városunk, avagy falvainkba és 4—5 évi itt munkál­kodás után, mint gazdag emberek távoznak,.pedig csak egy, ritkán 2 hold földet müveinek konyhakertészettel. Hogy gazdáink a gyümölcstermelés és konyhakertészet jövedelmezővé téte­lében nem érvényesülnek, annak fő­okai a tudás és vezetők hiányában keresendők, Gazdáinknak jellemző tulajdonsága, hogy szívesebbe í vannak például a borozó, avagy pálinkázó társaságban, minta faiskolában. Gazda­sági szaklapokat egyáltalán nem olvas­nak. Ha feltűnési tekintetből újságot járatnak, annak csak a hírrovatát ol­vassák el, azután szalonnát göngyöl­nek bele. Ezért aztán nem is tanul­nak semmi újat, megelégszenek az átöröklött ósdi hagyománynyal, szoká­sokkal. A gyümölcstermelés és konyha­kertészetről lapunk következő számá­ban fogunk elmélkedni. Kardos kalapja tartós! Üzlethelyiség: Kazinczy u. szám. Karcolatok. Az élettel való örökös tülekedésben mindenhez kell megfelelő képzettség, min­den iparághoz kell tehetség, minden foglal­kozási ághoz kell irányitó szellem; s létezni kell egy olyan valaminek, amely áthasson bennünket, amely gondolatainkban, cseleke­deteinkben irányítson, — amely mintegy harmóniát létesítsen az emberi akarat, az emberi szenvedélyek, indulatok s emberi könyörületlenség között. Nem zárkózhatunk el ridegen olyan dolgok elől, amelyek a jó magának ehhez az én esetemhez való vala­melyes vonatkozást. Volt egyszer, hol nem volt, valahol emitt napkeleti Európában egy (no, nem éppen a szerb) királyfi. Ez a királyfi na­gyon, de nagyon — hogy is mondjam csak ? — gyámoltalan volt. Elannyira, hogy a szegény édes apja, az öreg király egyelőre sehogysem merte rábízni az uralkodást erre az ő gyámoltalan fiára. Eltökélte tehát magában a jó öreg, hogy minekelötte a trónusra ültethetné a fiát, előbb még megpróbálja valahogyan, — amint mondani szokás: embert csi­nálni belőle. Ámde hogyan ? — Ez itt a kérdés 1 Nekiereszti hát egy szép napon a nagy világnak a gyámoltalan fiút; egyúttal erősen a lelkére kötvén, hegy — azt mondja : rögvest induljon és menjen akármerre, amerre csak a szeme lát. Csakhogy haza Elvállal mindennemű gr papi munkák pontos gyors elkészítését, ne kerüljön eladdig, amig „ember“ nem lészen belőle. Nos, elindult a mi királyfink bús bi­zonytalanságban. Merthogy azt se’ tudta az istenadta, hogy hová, avagy hogy meddig menjen, valamig aztán „e m b e r“ lehessen őbelőle. Hát. amint emigy menne, mendegélne, valahol útközben egyszerre csak ráestele­dik a királyi fiúra. S aki ekkorára már persze nagyon kimerült, elimett a nékie ki­vált szokatlan terhes úttól. Bekérezkedik tehát, a szegény, egy, éppen az útjában eső paraszti háznál éjszakai nyugodalomra. A házigazda jószivü szánakozással be is engedi a jövevényt; főképpen miután le­látta róla, hogy az út fáradalmaitól igen nagyon kimerülhetett. (Hanem, — hogy el ne felejtsem: azt az egyet a világárt sem volt ám szabad elárulnia a jámbor vándor­nak, hogy kinek is az ija, fia lett légyen ö.) Elég az hozzá, hogy csakhamar al­vásra tért, mély álomba merült a királyfi. CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. (emelet.) SZATMA.R, Deák-tér 7 Elannyira, hogy egész éjjel még csak föl sem ébredt; akkor sem, amikor pedig, (meg­szokáshoz képest) már ki kellett volna mennie, t. i. egyszerű falusi jó szokás sze­rint, valahová, legalább a ház háta mögé ... Meg is esett hát őkelmével a szé­gyenletes baj; no, ami már ilyenkor más gyámoltalan kölyök-emberfiával is ugyan­csak meg szokott esni. (S amit egész nyíl­tan elszólani dehogy illenék; ámde talántáa nem is éppen szükséges. Ugy-e bár, én nyá­jas olvasóm ? !) Node, azért már csak mégse hagyjuk emitt anuyibau ezt a fura kis mesét. Ha­uern fejezzük be izibe’. Ugyanis, késő reggelre kelve, amint fölébredt a királyfi, még a szemét is alig­hogy jól kidörzsölheti vala, mély alvásától, hát hallja, hogy a gazda szörnyű mérgesen ráripakodik|a háznépre, hogy „hej, vájjon, miféle fene szag lehet itten ?“ .Hacsaknem a macska, vagy talántáa a kutya hagyhatta meg ezt a ronda sza­$ Legfinomabb szövetekből- kOBielt — WtT polgári ruhákat $ a legjutáuyosabb árakban. ANGOL BIA VÁSZNAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom