Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-05-28 / 22. szám
XXXVII évfolyam 22-ik szám. Szatmár, 1911. május 28. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindemen ű dijak a kiadóhivatalban / ■BEÜSSE fizetendők Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Deák-tér 3. szám. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára IO fillér. Városi politika. (B.) Egyik nagykárolyi laptársunk a városunkban megalakult müvészházi fiókról Írván, többek között a következőket mondja: „Rendes körülmények között ez kulturesemény volna. A speciális szatmári viszonyok között azonban kulturkép gyászkeretben. Modern kórházuk: nincs. Müvészház: igen.“ Kétségtelen, hogy laptársunknak a két város régi vetélkedéséből kifolyólag elég oka volt ezt a külömben culturjelentőségti eseményt abból a szempontból bírálni. Kétségtelen, hogy ezt a megjegyzést nem tekinthetjük egy minden érdeknélküli, csupán a tényeket csoportosító, elfogulatlan, Őszinte nyilatkozatnak. S mégis, ha komolyan fontolóra vesszük e rövid kommentárt, lehetetlen be nem látnunk, hogy minden célzatos tendenciája dacára is van némi igaza vagdalkozó laptársunknak. Be kell látnunk, hogy az u. n. intéző körök nem tanúsítanak elég figyelmet, Az és Ez. Irta : Kovács Jenő. Gondolataiba mélyedve ül asztalánál Bállá Tibor és ir. Azaz, hogy írna, csakhogy oly rendezetlenek gondolatai, hogy sehogy sem tud belőlök kiigazodni. Körötte minden csendes. Kicsiny szobájában a legkisebb nesz is meghallatszik, melyet egy oda letévedt légy is okoz. Leteszi tollát, aztán elmereng. Gondolatai nagyon messze elbarangolhattak, mert azt sem veszi észre, hogy szobájának ajtaja kinyílt és egy csinosan öltözött fiatal lány lépett be. A lány megállt az ajtóban és hosszan elnézte a gondolkodó ifjút. Gyönyörködött benne. Majd megszólalt: — Jó napot Tibor ! Az ifjú meglepetten fordultja. Kétszer háromszor is rábámult. Nem akart hinni szemeinek. Majd a leány köszönésének viszonzása nélkül kérdé : — Hogy jön maga ide ? nem fejtenek ki kellő ügybuzgalmat olyan dolgok iránt, amelyek a közönség érdekében talán sokkal inkább fontosabbak, mint pl. a culturpalota, müvészház. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy ennek a kétségtelenül cultur- missiót teljesítő intézménynek nincs létalapja városunkban. Belátjuk, tudjuk, hogy égető szükség van erre is. Épen úgy, mint a culturpalotára. De konstatálnunk kell, hogy hiányát érezzük számos olyan közintézménynek, amelyek a város polgárainak érdekében fontosabb tényezőként szerepelnek, mint a müvészház. Hogy mást ne említsünk, még mindig nincs vízvezetékünk. Hiányában vagyunk egy a modern követelményeknek s a betegek igényeinek minden tekintetben megfelelő kórháznak. Rendezésre vár a vásártér ügye, valamint az uj vashid felállításának : kérdése. Ezek mind olyan természetű dolgok, amelyek sorrendben megelőzik a — Talán nem is örül látogatásomnak ? felelt a leány,— miközben a ifjúval szemben í lévő díványon helyet foglalt, és piciny cipőit egymáson keresztbe tette, — de mielőtt kérdésemre felelne, gondoljon az igazmondásra és csak azután mondja, örül-e hát eljövetelemnek, vagy nem ? — Nem! Felelt Tibor határozottan. Még csak megtiszteltetésnek sem veszem, hanem szigorúan megrovom ez eljárásáért ép úgy, mint bárki inas. Idejövetelének semmi célját nem látom. Egyedül megfékezhetetlen hiúsága ki- I elégitésének és szeszélye bármiuton valé érvényesítésének tartom magaviseletét. Mi már nem tartozunk egymásnak. Avagy ezzel újabb adósságot akar kezdeni. Nem ér célt, Én látogatását soha nem fogom viszonozni. Ez reám nem is megtiszteltetés, magára pedig szégyen. — Én gyűlölőn magát. Rettenetesnek látom lelkét, amely kiapadhatatlan a furfangok kifundálásában. Szobámba léptekor is ezen gondolkoztam, A ' művészet hajlékára vonatkozó intézkedéseket. Szeretünk kérkedni azzal, hogy fejlődésben levő nagy vidéki város vagyunk. Szeretnők elhitetni az ország közvéleményével, hogy mi minden tekintetben reá szolgáltunk a nagy város elnevezésre; szeretnők magunkat úgy feltüntetni, mint az Északkelet középpontját. Ezzel szemben szomorú valóságként áll, hogy a mi modern haladásunk, fejlődésünk, a mi nagyvároshoz hasonlatos életünk csak képzeletünkben van meg. Mert bizony, aki tisztában van a mi szomorú köztisztasági, közegézségügyi és rendészeti viszonyainkkal, aki a mi közlekedési utain- kon, rendezetlen utcáinkon, a Teleky- utca émelyítő, egészségtelen portengerében sétát tesz városunkban, az bizony a legjobb akarattal sem foghatja reánk, hogy fejlődő, tiszta rendezett város vagyunk. Igaz, hogy százezreket áldozunk: arra, hogy nagyvárosnak láttassunk. Bérpalotát építünk óriási költséggel s nagy csend dacára zúgott a fejem a képtelenségektől, miket maga elérni akar. Telem már eljátszotta gonosz játékát. Most már tisztán látok. Nem boritja el szememet többé a papucskormány fátyola, mellyel eddig maga lenyűgözve tartott. Eszköznek akart felhasználni, és futott egy üres fejű tacskó után. Nem I Tovább nem játszunk. Vége mindennek. Nem is akarom magát ismerni többé. Hevesen, szinte szavaival elégtételt keresve mondá el az ifjú kifakadásait, ügyelve, hogy szeme a leány tekintetével ne találkozzék. A leány, a beszéd alatt megbánást tettetve, komoly lett, szemeivel az ifjú leikébe akart nézui. Önmagába és ellen- álhatatlanságába vetett bizalma már—már megrendült, de e gyengeségét legyőzte hiúsága és büszkén válaszolt; — Maga nekem soha sem szólt udvarlása komoly céljáról. Hozzánk való járását csak annyiban vettem megtisztelőnek, mint pl. a maga által tacskónak említett fiatal SZATMAR (GAZDÁK LAPJA) TÁRSADALMI-, gazdasági- és szépirodalmi heti lap.
