Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-01-15 / 3. szám
XXXVII évfolyma Szatmár, 1911. január 15. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. jSÍIíÖ PIZKTEb I AB : HStyBeh : Vidéken : Egész évre 4 kor. PL’ész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Oeak-iér 3. szám. Mi'id«n;i*-n ű dijai; a" kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Jótékonyság. Az éleífentartási ösztön arra késztet, hogy a társadalom cselekvő tagjaivá váljunk, Az emberek legnagyobb részénél a szükség az, amely cselekvésre kényszerit. Ha jól, ha rosszul, mindenki élni akar és e cél elérésére saját módja szerint megteszi szükség- szerüleg a magáét, ha egyáltalában tehet valamit. Ha tehetetlen, rá van utalva embertársainak jótékonyságára. Nemcsak a filantrópoknak, hanem az államférfiaknak is nagy figyelmet kell íordiíaniok a jótékonyság fejlesztésére, mert nem szabad engedni, hogy a társadalom tehetetlen tagjai megfelelő segítség hijján elpusztuljanak. A modern jótékonyság általában helyes irányt követ.- Számos az oly intézmény, melyet a közjó érdekében életbe léptettek. A kórházak, a mentőegyesületek, az árvaházak, a hajléktalanok, az elaggottak és szegények menhelyei, a népkonyhák, a melegitő szobák, a kiszabadult rabokat segítő egyesületek, mind ilyen intézmények, melyek nemcsak a jótékonyságból, de a közjó érdekében létesittették. A közintézmények egyike sem adja meg ugyan a mindennapi kenyeret, mert az állami segítségek és a magánkönyörület is csak egyes — a nagy nyomorhoz arányikra ritka — esetekben segítik elő az Ínségesek megélhetését. De ez nem is ‘ lehetséges. A társadalmi bajok az egész világon növekedőben vannak és különféle államok meg-megszapforodó gondjait képezik. Egyedül jótékonysággal mind e bajokat orvosolhatóknak nem tarthatjuk, hacsak nem hisszük, hogy a kommunizmus halvaszületett eszméje valaha megvalósulhasson. A nyomor terjedése mind tökéletesebbé teszi azonban az emberekben a humanizmus érzetét. Ma a társadalmi intézmények alapját kell hogy humanizmus képezze. Erre az általánosan devalvált viszonyok kényszerítenek, amelyek hangosan sögitséget követelnek. A humanizmus ez ága nem tar- : tozik szorosan a jótékonyság körébe. Mert itt jogok, az emberi jogok megvédéséről van szó, mig a szorosan vett jótékonyság ott segít, hol nem követelhetnek, legfeljebb kérnek. Az a szándék, hogy embertársainkon segítsünk, mindenkor és min- i den nemzetnél meg volt, mihelyt az az összeség fentartására szükségesnek i mutatkozott. A viszonyok által követelt jótékonyság felette^ I rer ralu egeszen világosan és félreniagyarázhallanul kor- respondál a nemzeti sajátosságokkal, meg a helyi klimatikus viszonyokkal és lényegileg alkalmazkodik az állami és társadalmi berendezésekhez. Nincs tehát okunk csodád. ; v *• hogy hazánkban a modern jótékony- / säg a szegények gyámolitását nem akként gyakorolja, hogy odavet nekik nehány fillért, vagy akár nehány koronát is, hanem hogy küzködő.'életüket lehetőség szerint megkönnyítse. Valódi j ójgfcp r i y spgr s. f ö r e k e d j u n k tehát, ne a pSHp^nyi-'Segélyezés legyen a főcélunk, hanem a kereseti és megélhetési viszonyok javításával tegyük lehetővé a könyöradományoknak legkisebb mértékre való leszállítását. - a. ' A „Szatmár“ Január elsején XXXVII-ik évfolyamába lépett. A „Szatmár“ hosszú nfultjára nyugodt önérzettel hivat-kozva, nincs szükség arra, hogy hangzatos szavakkal ajánlgassuk magunkat. Lapunk csaknem négy évtizedes múltja tanúskodik arról, hogy soha nem Űztünk személyi kultuszt, hanem minKávéházi történet. Irta : Berki Géza. Szin : egy kényelemmel berendezett kávéház étterme esteli 11, órákkor. Az étterem fényárban úszik s az asztalok körül jól táplált, egészséges ;férfiak ülnek. Némelyik vacsorázik, mig mások újságokba merülve ütik agyon az unalmas, ködös őszi estét. A szálloda rendes látogatói, abonen- sei mindmegannyian megrögzött aglegények. Csak elvétve téved közéjük egy-egy nős, -családos ember. Ezek a házasságtól és a családi élettől irtózó urak itt megtalálják a mindennapi asztali társaságukat, kártya partnerüket, s ha néha napján mélyebben találnak a pezsgős pohár fenekére nézni, az élelmes szállodás jóvoltából saját fogat röpíti haza az elázott vendéget. Egy szóval a vendéglő fel van szerelve mindazokkal a szükséges kényelmi o; zközökkel, a melyeket a jelen korban egy hasonló szalodától meg lehet kövej-fh i. A nagy tapétás ajtó nyílik, s a törzs vendégek kíváncsian tekintenek a bejárat felé. A szőke fogorvos félbe hagyta rágj csálódását, s a szemüveges rajztanár, ér deklődve ütötte fel fejét újságjából. A többi vendégek is élénken szemlélték a belépő uj vendégeket. Egy fonyadt arcú, öreges kinézésű, szemüveges urat, meg egy feltűnően elegáns, alig 20. éves szőke nőt, aki egy fölényes pillantást vetve a bámulok felé, hanyag előkelőséggel, foglalt helyet egyik asztalnál, mig a férfi a pincérrel értekezett a felszolgálandó ételekről : Nő : Miután kellőleg kényelembe helyezte magát s szembe ült a férfival, úgy hogy mellette elnézve, kokettálhatott a szomszéd asztalnál bámuló rajztanárral: Megrendelted a vacsorát. ? Reméllem számítottál az esetleges kudarcra. Férfi : k késző szemmel, ravasz sunyi arccal néz szemüvege mögött a törzsvendégek között. Oda sem figyelve: Nyugodt lehetsz . , . Ma azonban vállalkozásunknak sikerülnie kell. Kell ha mondom. Ha ma sem jutunk pénzhez, holnap akár éhen veszhetünk. Ez a vacsora az utolsó vasamat huzza ki a zsebemből. Nő: íréire nem érthető módon kacérkodik a tanárral. A tanár zavartan izeg- mozog asztalánál. Nagy zavarában szódát tölt a pohárba s egy kevés bort önt hozzá. A nő le nem veszi a szemét rólla : Férfi : Észreveszi a szemjátékot; Gondolod, hogy ez jó Pali lesz ? Én nem sokat nézek ki belőlle . . . Ügyesen csináld. Nő: közönyös hangon. Azt hiszem beválik. Nagyon zavart s nagyon ügyetlen. Úgy látszik nincs jártassága a nők körül, Folytatja a kacérkodást. A pincér hozza a vacsorát, Elhelyezi az asztalon. M*jd bort hoz s távozik. A férfi meg a nő nyugodtan vacsorázni Kezdenek. A szállód .'bin mind n 1(1 k'ődés feléjük irányú képű tanár, a több , n.i\el esrvotr
